V. JELENET.
Boszúmat állom, mielőtt e házat elhagynám.
Mit fognak rólam ítélni, hogy a természetet alá vetettem a jobbágyi hűségnek, borzadok rá gondolni.
Most értem már, hogy bátyád nem épen elveteműltségből tört élete ellen, hanem inkább kárhozatos rosszaságában talált okot, mely őt erre indította.
Mily konokúl bánik velem a szerencse, hogy nem lehetek igazságos megbánás nélkül. Ez a levél, melyről szólt, s melyből világos, hogy ő is a franczia párthoz tartozik. Ó egek! vajha ez árulás ne léteznék, vagy ne nekem kellene azt felfödöznöm.
Jer velem a herczegnéhez.
Ha ezen irat tartalma való, nagy munka vár rád.
Való vagy hamis, téged Gloster urává tett. Kutasd ki, hol van atyád, hogy azonnal elfogathassuk.
(félre).
Ha a királyt gyámolítani ment s ott kaphatom, ez még inkább fogja nevelni a gyanút ellene. – Én állhatatosan megmaradok hű szolgálatomban, bár mi fájdalmas is az összeütközés közötte s vérem között.
Én bízom benned, s szeretetemben jobb apára fogsz találni. | (Elmennek.) |