IV. JELENET.
Más része a fenyérnek, melyen kunyhó van.
Lear, Kent, Bolond jönnek.
KENT.
Helyen vagyunk Mylord. Eredj be jó uram.
A puszta éjnek zsarnoksága zordabb,
Mint ember elviselheti.
Helyen vagyunk Mylord. Eredj be jó uram.
A puszta éjnek zsarnoksága zordabb,
Mint ember elviselheti.
LEAR.
| Hagyj magamra. |
KENT.
Ó jó uram, kérlek, menj be ide.
Ó jó uram, kérlek, menj be ide.
LEAR.
Ne repeszd meg szívem.
Ne repeszd meg szívem.
KENT.
Jerünk be, jó uram.
| Inkább a magamét. |
LEAR.
Hogy bőrig áztat e vad zivatar.
Ez nálad úgy lehet. De hol nagyobb
Betegség fészkel, ott a kisebb alig
Érezhető. Futnál, ha medve jő;
De ha előtted a tenger dühöng,
Inkább a medve torkának rohansz.
Hol ment a lélek, kényes ott a test.
A förgeteg lelkemben elveszen
Érzékeimtől minden érzetet,
Kivéve azt, mely itt szúr. – Ó gyermeki
Hálátlanság! nem olyan-e, mintha e száj
Megmarná a kezet, hogy tápod ad neki.
De meg fognak lakolni. Nem sirok
Többé. Ily éjszakán kizárni engem!
Zápor szakadj, eltűröm. Ilyen éjjel
Mint ez, kizárni! Ó Regan, Goneril!
Jó agg apátok, a ki nagyszivűleg
Odadta mindenét. Ez úton őrülés van,
Ne többet erről, ezt kerülni kell.
| Te oly nagynak veszed, |
Ez nálad úgy lehet. De hol nagyobb
Betegség fészkel, ott a kisebb alig
Érezhető. Futnál, ha medve jő;
De ha előtted a tenger dühöng,
Inkább a medve torkának rohansz.
Hol ment a lélek, kényes ott a test.
A förgeteg lelkemben elveszen
Érzékeimtől minden érzetet,
Kivéve azt, mely itt szúr. – Ó gyermeki
Hálátlanság! nem olyan-e, mintha e száj
Megmarná a kezet, hogy tápod ad neki.
De meg fognak lakolni. Nem sirok
Többé. Ily éjszakán kizárni engem!
Zápor szakadj, eltűröm. Ilyen éjjel
Mint ez, kizárni! Ó Regan, Goneril!
Jó agg apátok, a ki nagyszivűleg
Odadta mindenét. Ez úton őrülés van,
Ne többet erről, ezt kerülni kell.
KENT.
Eredj be jó uram.
Eredj be jó uram.
LEAR.
Keress magadnak enyhet. Engem a vész
Nem hágy eszmélnem oly dologra, mely
Még inkább fájna. Még is bemegyek.
Jer, menj elűl, fiú. – Te házatlan szegénység!
Csak menj be, menj, én még imádkozom.
S aztán elalszom. (Bolond bemegy) Ó ti mezetlenek,
Szegény nyomorfiak, bár merre vagytok
Az irgalmatlan vész dühében élve,
Mi védi meg födetlen fejetek
S a kiaszott testet szellős rongyotokban
Ily évszak ellen, mint ez? Ó kevés
Gondom volt eddig erre. Fényüzés!
Vedd ezt a gyógyszert; tedd ki magadat,
S tűrd a mit tűrnek a nyomor fiai,
Hogy köztök elszórd a fölösleget,
S mutasd meg, hogy van égben még igazság.
| Menj, kérlek, magad |
Nem hágy eszmélnem oly dologra, mely
Még inkább fájna. Még is bemegyek.
| (A Bolondhoz.) |
Csak menj be, menj, én még imádkozom.
S aztán elalszom. (Bolond bemegy) Ó ti mezetlenek,
Szegény nyomorfiak, bár merre vagytok
Az irgalmatlan vész dühében élve,
Mi védi meg födetlen fejetek
S a kiaszott testet szellős rongyotokban
Ily évszak ellen, mint ez? Ó kevés
Gondom volt eddig erre. Fényüzés!
Vedd ezt a gyógyszert; tedd ki magadat,
S tűrd a mit tűrnek a nyomor fiai,
Hogy köztök elszórd a fölösleget,
S mutasd meg, hogy van égben még igazság.
EDGAR
(benn). Egy öl meg fél! egy öl meg fél!
(benn). Egy öl meg fél! egy öl meg fél!
| Szegény Tamás! |
| (A Bolond kiszalad a gunyhóból.) |
BOLOND.
Ne jőj be komám, lélek van oda benn,
Segitség! segitség!
Ne jőj be komám, lélek van oda benn,
Segitség! segitség!
KENT.
Add kezed. Ki van ott?
Add kezed. Ki van ott?
BOLOND.
Lélek! lélek! Azt mondja, neve: szegény Tamás.
Lélek! lélek! Azt mondja, neve: szegény Tamás.
KENT.
Ki vagy, ki itt a szalmában morogsz? Jőj
Ki vagy, ki itt a szalmában morogsz? Jőj
| Elő! | (Edgar tébolyodottnak öltözve jő.) |
EDGAR.
Félre! Engem a gonosz lélek űz.
A tüskés galagonyán keresztülfú a szél.
Huh! eredj hideg ágyadba, s melegedjél.
Félre! Engem a gonosz lélek űz.
A tüskés galagonyán keresztülfú a szél.
Huh! eredj hideg ágyadba, s melegedjél.
LEAR.
Két lányaidnak adtad mindened,
S most erre jutottál?
Két lányaidnak adtad mindened,
S most erre jutottál?
EDGAR.
Ki ád valamit a szegény Tamásnak, kit a gonosz lélek keresztülhurczolt tüzön-lángon, zátonyon és örvényen, posványon és morotván, ki vánkosa alá kést tett, széke lábára hurkot kötött, ki levesébe patkánymérget vetett, s benne fölébresztette a büszkeséget, hogy egy pejlovon vágtatva menjen át négy hüvelyk szélességű bürükön, és saját árnyékát mint árulót kergesse? Őrizd meg öt érzékeidet. Tom fázik. Ó do di do di di. Őrizkedjél a forgószéltől, gonosz csillagok ragályától s a döghaláltól. Mutassatok irgalmat a szegény Tamás iránt, kit a gonosz lélek megszállt. Most megfoghatnám ott – ott – és ott – meg amott. (A zivatar még tart.)
Ki ád valamit a szegény Tamásnak, kit a gonosz lélek keresztülhurczolt tüzön-lángon, zátonyon és örvényen, posványon és morotván, ki vánkosa alá kést tett, széke lábára hurkot kötött, ki levesébe patkánymérget vetett, s benne fölébresztette a büszkeséget, hogy egy pejlovon vágtatva menjen át négy hüvelyk szélességű bürükön, és saját árnyékát mint árulót kergesse? Őrizd meg öt érzékeidet. Tom fázik. Ó do di do di di. Őrizkedjél a forgószéltől, gonosz csillagok ragályától s a döghaláltól. Mutassatok irgalmat a szegény Tamás iránt, kit a gonosz lélek megszállt. Most megfoghatnám ott – ott – és ott – meg amott. (A zivatar még tart.)
)
LEAR.
Hogyan? Leányai vitték ennyire?
Mindent nekik adtál, nincs megmentve semmi?
Hogyan? Leányai vitték ennyire?
Mindent nekik adtál, nincs megmentve semmi?
BOLOND.
Nem, megtartott egy foszlányt, különben mindnyájunknak pirúlnunk kellene.
Nem, megtartott egy foszlányt, különben mindnyájunknak pirúlnunk kellene.
LEAR.
Hát minden vész, mely a híg levegőben
Végzetszerűleg függ a bűn felett,
Leányaidra csapjon!
Hát minden vész, mely a híg levegőben
Végzetszerűleg függ a bűn felett,
Leányaidra csapjon!
KENT.
Leányai, Sir.
| Nincsenek |
LEAR.
Nem alázhatá meg a természetet
Ily mélyen más, mint szűtlen lányai.
Mióta lett divat, hogy a lemondott
Apák így elgyötörjék testöket?
Ó éleselmű büntetés! e test
Nemzette a pelikán leányokat.
| Halál rád áruló! |
Ily mélyen más, mint szűtlen lányai.
Mióta lett divat, hogy a lemondott
Apák így elgyötörjék testöket?
Ó éleselmű büntetés! e test
Nemzette a pelikán leányokat.
EDGAR.
Pillicock a Pillicock halmon ült.
Hajhó! hahó! hajhó!
Pillicock a Pillicock halmon ült.
Hajhó! hahó! hajhó!
BOLOND.
Ez a hideg éj mind bolondokká és őrültekké tesz bennünket.
Ez a hideg éj mind bolondokká és őrültekké tesz bennünket.
EDGAR.
Őrizkedjél a gonosz lélektől. Engedelmeskedjél szüleidnek; tartsd meg szavadat: ne esküdjél; ne vétkezzél más ember hitvesével. Ne add át édes szívedet a büszke pompázásnak. Tamás fázik.
Őrizkedjél a gonosz lélektől. Engedelmeskedjél szüleidnek; tartsd meg szavadat: ne esküdjél; ne vétkezzél más ember hitvesével. Ne add át édes szívedet a büszke pompázásnak. Tamás fázik.
LEAR.
Mi voltál?
Mi voltál?
EDGAR.
Inas, szívben és lélekben büszke, ki hajamat fodorítám, keztyűt viseltem kalapomon, szolgáltam úrnőm szíve kéjeinek, s vele a sötétség munkáját űztem. Annyi esküt mondtam, a hány szót, s megszegtem azokat az ég nyájas színe előtt. Kéjgondolatokon aludtam el, s azokat végrehajtani virradtam föl. Mélységesen szerettem a bort, minden áron a koczkát, s az asszonyok szerelmében túltettem a törökön. Szívem álnok, fülem könnyen hivő s kezeimen vér volt. Disznó a renyheségben, farkas a torkosságban, kutya a veszettségben, oroszlán a ragadozásban. Nehogy a czipő nyikorgása, a selyem suhogása a némberekhez csábítsa szegény szívedet. Ódd lábaidat a bordélytól, kezedet a zsebektől, s tolladat a váltókönyvektől, s daczolj a gonosz lélekkel. A csipkebokorra hidegen csap a szél. Azt mondja: szum-szum. Nincs semmi kardal? Dolphin fiam. Dolphin fiam, légy veszteg; hadd szaladjon. (Folyvást zivatar van.)
Inas, szívben és lélekben büszke, ki hajamat fodorítám, keztyűt viseltem kalapomon, szolgáltam úrnőm szíve kéjeinek, s vele a sötétség munkáját űztem. Annyi esküt mondtam, a hány szót, s megszegtem azokat az ég nyájas színe előtt. Kéjgondolatokon aludtam el, s azokat végrehajtani virradtam föl. Mélységesen szerettem a bort, minden áron a koczkát, s az asszonyok szerelmében túltettem a törökön. Szívem álnok, fülem könnyen hivő s kezeimen vér volt. Disznó a renyheségben, farkas a torkosságban, kutya a veszettségben, oroszlán a ragadozásban. Nehogy a czipő nyikorgása, a selyem suhogása a némberekhez csábítsa szegény szívedet. Ódd lábaidat a bordélytól, kezedet a zsebektől, s tolladat a váltókönyvektől, s daczolj a gonosz lélekkel. A csipkebokorra hidegen csap a szél. Azt mondja: szum-szum. Nincs semmi kardal? Dolphin fiam. Dolphin fiam, légy veszteg; hadd szaladjon. (Folyvást zivatar van.)
LEAR.
Neked is jobb volna sírodban lenned, mint födetlen testeddel kiállanod az egek haragjának. Nem több az ember, mint ez? Nézd meg őt jól: te nem tartozol a bogárnak selyemért, az állatnak bundáért, a juhnak gyapjúért, s illatszerért a macskának. Hah három közőlünk álzott. Te maga a lény vagy. A föl nem szerelt ember nem több, mint ilyen szegény, meztelen villás állat, mint te vagy. Félre ezekkel a toldalékokkal. Jertek, gomboljatok ki. (Vetkezni kezd.)
Neked is jobb volna sírodban lenned, mint födetlen testeddel kiállanod az egek haragjának. Nem több az ember, mint ez? Nézd meg őt jól: te nem tartozol a bogárnak selyemért, az állatnak bundáért, a juhnak gyapjúért, s illatszerért a macskának. Hah három közőlünk álzott. Te maga a lény vagy. A föl nem szerelt ember nem több, mint ilyen szegény, meztelen villás állat, mint te vagy. Félre ezekkel a toldalékokkal. Jertek, gomboljatok ki. (Vetkezni kezd.)
BOLOND.
Kérlek komám, maradj veszteg; ez teljességgel nem úszni való idő. Most egy kis tűz a pusztában, hasonló volna az agg bujának szívéhez: benne egy parányi szikra, s teste többi része hideg. Nézd itt egy bolygó tűz jön.
Kérlek komám, maradj veszteg; ez teljességgel nem úszni való idő. Most egy kis tűz a pusztában, hasonló volna az agg bujának szívéhez: benne egy parányi szikra, s teste többi része hideg. Nézd itt egy bolygó tűz jön.
EDGAR.
Az a gonosz lélek Flibbertigibbet. Alkonyodáskor jön s bolyong egész az első kakasszóig. Ettől származik a hályog és a farkashomály. Ő kancsalítja meg a szemeket, cserepesíti a szájat, ő üszögösíti meg a búzát, s rontja meg a föld szegény teremtményeit.
Háromszor szent Vida
Gyalog bejárta a pusztát.
Kilencz csikajával
Ott találta a vasorrú banyát.
S monda neki: add meg magad,
Hűséged esküvel fogadd,
És hordd el magad boszorkány, takarodjál.
Az a gonosz lélek Flibbertigibbet. Alkonyodáskor jön s bolyong egész az első kakasszóig. Ettől származik a hályog és a farkashomály. Ő kancsalítja meg a szemeket, cserepesíti a szájat, ő üszögösíti meg a búzát, s rontja meg a föld szegény teremtményeit.
Háromszor szent Vida
Gyalog bejárta a pusztát.
Kilencz csikajával
Ott találta a vasorrú banyát.
S monda neki: add meg magad,
Hűséged esküvel fogadd,
És hordd el magad boszorkány, takarodjál.
KENT.
Hogy vagy kegyelmes úr?
Hogy vagy kegyelmes úr?
LEAR.
Ki ez?
Ki ez?
KENT.
Ki jő itt? Mit keressz?
Ki jő itt? Mit keressz?
GLOSTER.
Kik vagytok itt?
Hogy hínak?
Kik vagytok itt?
Hogy hínak?
EDGAR.
Szegény Tamás, a ki úszó és varangyos békával él, ebi hallal, gyíkkal és gőtével. Ki szívének dühében, midőn a gonosz lélek megszállja, tehénganajt eszik saláta helyett, elnyeli a vén patkányokat s az árokbeli kutyát; leiszsza a poshadt vizeknek zöld köpönyegét, kit faluról falura korbácsoltak, kalodáztak, megbotoztak, megbüntettek és bezártak, kinek három kabátja volt hátára, hat ünge testére, paripája lovagolni s hordozni való fegyvere.
De patkány és egérke
S ily kisded állatkák
Voltak Tamásnak étke
Hét hosszú éven át.
Óvakodjatok üldözőmtől. – Békével! Smolkin, hagyj békét, gonosz lélek.
Szegény Tamás, a ki úszó és varangyos békával él, ebi hallal, gyíkkal és gőtével. Ki szívének dühében, midőn a gonosz lélek megszállja, tehénganajt eszik saláta helyett, elnyeli a vén patkányokat s az árokbeli kutyát; leiszsza a poshadt vizeknek zöld köpönyegét, kit faluról falura korbácsoltak, kalodáztak, megbotoztak, megbüntettek és bezártak, kinek három kabátja volt hátára, hat ünge testére, paripája lovagolni s hordozni való fegyvere.
De patkány és egérke
S ily kisded állatkák
Voltak Tamásnak étke
Hét hosszú éven át.
Óvakodjatok üldözőmtől. – Békével! Smolkin, hagyj békét, gonosz lélek.
GLOSTER.
Hogy-hogy? Nagysádnak nincs jobb társasága?
Hogy-hogy? Nagysádnak nincs jobb társasága?
EDGAR.
A sötétség fejedelme nemesember. Neve Modo és Mahu.
A sötétség fejedelme nemesember. Neve Modo és Mahu.
GLOSTER.
Husunk és vérünk úgy elaljasúlt,
Hogy nemzőjét gyűlöli.
Husunk és vérünk úgy elaljasúlt,
Hogy nemzőjét gyűlöli.
EDGAR.
Szegény Tamás fázik.
Szegény Tamás fázik.
GLOSTER.
Kövess uram, hűségem ki nem állja
Lányod kemény parancsit teljesítnem.
Bár meghagyák bezárnom a kaput,
Hogy itt a zsarnok éjben künn rekedj,
De én merészlém téged fölkeresni,
S elviszlek, hol tüzet s étket találsz.
Kövess uram, hűségem ki nem állja
Lányod kemény parancsit teljesítnem.
Bár meghagyák bezárnom a kaput,
Hogy itt a zsarnok éjben künn rekedj,
De én merészlém téged fölkeresni,
S elviszlek, hol tüzet s étket találsz.
LEAR.
Előbb hagyj szóljak e bölcscsel. Miből lesz
A mennydörgés?
Előbb hagyj szóljak e bölcscsel. Miből lesz
A mennydörgés?
KENT.
Ajánlatát, eredj a házba be.
| Ó jó uram, fogadd el |
LEAR.
Egy szóm van még Thebának bölcs fiával.
Mi a tudományod?
Egy szóm van még Thebának bölcs fiával.
Mi a tudományod?
EDGAR.
Hogy kell a gonosz lelket megelőzni s a férgeket kiölni.
Hogy kell a gonosz lelket megelőzni s a férgeket kiölni.
LEAR.
Még egy szót kérek, csak magunk között.
Még egy szót kérek, csak magunk között.
KENT.
Sürgesd őt menni még egyszer, Mylord!
Esze ingadozni kezd.
Sürgesd őt menni még egyszer, Mylord!
Esze ingadozni kezd.
GLOSTER.
Leányai életére törnek. Ah
A jó Kent! Ő megmondá hogy így lesz.
Szegény száműzött ember. – Gondolod,
Hogy a király megőrül? Mondhatom,
Hogy én is csaknem őrjöngök. Fiam volt,
Kitagadtam őt, mert életemre tört,
Csak hogy későn, nagyon későn. Barátom,
Szerettem őt, mint gyermekét apa
Soha jobban nem szerette – s igazat
Szólván búm megzavarta eszemet.
Minő éj ez! – Kérem fölségedet.
| S te azt csodálod? |
A jó Kent! Ő megmondá hogy így lesz.
Szegény száműzött ember. – Gondolod,
Hogy a király megőrül? Mondhatom,
Hogy én is csaknem őrjöngök. Fiam volt,
Kitagadtam őt, mert életemre tört,
Csak hogy későn, nagyon későn. Barátom,
Szerettem őt, mint gyermekét apa
Soha jobban nem szerette – s igazat
Szólván búm megzavarta eszemet.
Minő éj ez! – Kérem fölségedet.
LEAR.
Bocsánat! – kérem társaságodat
Nemes bölcsész!
Bocsánat! – kérem társaságodat
Nemes bölcsész!
EDGAR.
Tom fázik.
Tom fázik.
GLOSTER.
Kunyhódba ficzkó, menj, és melegedjél.
Kunyhódba ficzkó, menj, és melegedjél.
LEAR.
Menjünk be mind.
Menjünk be mind.
KENT.
Merre az út, Mylord.
Merre az út, Mylord.
LEAR.
Vele. Én bölcsemmel maradok.
Vele. Én bölcsemmel maradok.
KENT.
Kedvezz neki, jó uram, hadd hozza e
Fiút magával.
Kedvezz neki, jó uram, hadd hozza e
Fiút magával.
GLOSTER.
Hát hadd jőjön el.
Hát hadd jőjön el.
KENT.
Jer, ficzkó, jőj velünk te is.
Jer, ficzkó, jőj velünk te is.
LEAR.
| Jer jó Athenéim! |
GLOSTER.
Halkan! ne szóljon senki.
Halkan! ne szóljon senki.
EDGAR.
Rowland vitéz hogy a sötét toronyhoz ért,
Szavajárása lévén így beszélt:
Hujhá! pihá! britt vért orontok itt.
(Elmennek.)
Rowland vitéz hogy a sötét toronyhoz ért,
Szavajárása lévén így beszélt:
Hujhá! pihá! britt vért orontok itt.
(Elmennek.)
