I. SZÍN.
Athén városán kívül.
Timon jő.
TIMON.
Hadd nézek vissza rád. Farkasokat
Övedző fal, süllyedj el és Athént
Ne óvd! Ti tisztes nők, bomoljatok!
Ti gyermekek, szót ne fogadjatok!
Gazok s bohók, a tisztes, ősz tanácsot
Lerántva a padról, üljetek helyébe!
Te szűzvirág, válj menten köz mocsokká!
Szülőd szeme láttára tedd! Bukó, ne tágits,
Sőt lerovás helyett hiteleződnek
Vágd el nyakát! Szegődött szolga, lopj!
Gazdád (a tisztes) nagymarkú zsivány
S törvényesen foszt. Szolgáló, urad
Ágyába! Urnőd ringyókhoz való.
Tizenhat éves fi, ragadd ki sánta
Apád posztós mankóját s vágd fejéhez!
Jámborság, félelem, hit istenekben,
Bék, jog, igazság, házi fegyelem,
Éji nyugalm, szomszédság, oktatás,
Mód, szent szokás, ipar, rend, illem, erkölcs,
Törvény: saját ellenkezőitekké
Romoljatok, s e romlás mégis éljen!
Embercsapás, dög! gyüjtsd erős, ragályos
Lázaidat a veszni ért Athénba!
Fagyos csipőkór, törd tanácsosinkat,
Hogy testök is, mint éltök, béna légyen!
Kéj s szabadosság, csuszszál ifjaink
Szive- s velejébe, hogy erénynek árja
Ellen szegülve, dőzsbe fuljanak!
Rühvel, keléssel vessék bé Athént,
S az aratás köz poklosság legyen!
Fertőzzön leh lehet, hogy társaságuk,
Mint barátságuk, légyen tiszta méreg!
Csupaszon, undok város, hagylak el!
Ne még ez is, átokkal sokszorossal!
Erdőbe megy Timon: ott jobb barátja
Barátlan vad, mint itt felebarátja.
Az ég (oh hallgass meg!) pusztítson minden
Athénit el, e falon túl meg innen!
S gyülöletem’, korommal, nőni hagyja,
Rád, összes emberfaj, kicsínye, nagyja!
Hadd nézek vissza rád. Farkasokat
Övedző fal, süllyedj el és Athént
Ne óvd! Ti tisztes nők, bomoljatok!
Ti gyermekek, szót ne fogadjatok!
Gazok s bohók, a tisztes, ősz tanácsot
Lerántva a padról, üljetek helyébe!
Te szűzvirág, válj menten köz mocsokká!
Szülőd szeme láttára tedd! Bukó, ne tágits,
Sőt lerovás helyett hiteleződnek
Vágd el nyakát! Szegődött szolga, lopj!
Gazdád (a tisztes) nagymarkú zsivány
S törvényesen foszt. Szolgáló, urad
Ágyába! Urnőd ringyókhoz való.
Tizenhat éves fi, ragadd ki sánta
Apád posztós mankóját s vágd fejéhez!
Jámborság, félelem, hit istenekben,
Bék, jog, igazság, házi fegyelem,
Éji nyugalm, szomszédság, oktatás,
Mód, szent szokás, ipar, rend, illem, erkölcs,
Törvény: saját ellenkezőitekké
Romoljatok, s e romlás mégis éljen!
Embercsapás, dög! gyüjtsd erős, ragályos
Lázaidat a veszni ért Athénba!
Fagyos csipőkór, törd tanácsosinkat,
Hogy testök is, mint éltök, béna légyen!
Kéj s szabadosság, csuszszál ifjaink
Szive- s velejébe, hogy erénynek árja
Ellen szegülve, dőzsbe fuljanak!
Rühvel, keléssel vessék bé Athént,
S az aratás köz poklosság legyen!
Fertőzzön leh lehet, hogy társaságuk,
Mint barátságuk, légyen tiszta méreg!
Csupaszon, undok város, hagylak el!
Ne még ez is, átokkal sokszorossal!
| (Leveti ruháját.) |
Barátlan vad, mint itt felebarátja.
Az ég (oh hallgass meg!) pusztítson minden
Athénit el, e falon túl meg innen!
S gyülöletem’, korommal, nőni hagyja,
Rád, összes emberfaj, kicsínye, nagyja!
| Amen. | (El.) |
