II. SZÍN.
II. SZÍN.
London. A Tower felé vivő utcza.
Királyné Kisérettel jő.
KIRÁLYNÉ.
Ezen fog jönni a király. Ez út
Visz Julius Caesar balvégzetes
Tornyába, melynek kő szivébe’ lesz
Szegény uram, kevély Bolingbroke által
Rabúl bezárva. Nyúgodjunk meg itt,
Ha nyugtot adni bír e pártütő föld,
Igaz királya nőjének.
Richard Király Őrséggel jő.
Nézzétek. – Oh de nem! ne nézzetek
Szép, hervadó rózsámra. S mégis, oh
Csak nézzetek rá, míg szánalmatok
Könyekre olvad s tiszta harmata
Őt újra fölfrisíti. – Oh te, az
Elpusztult Trója gyászos képe te!
Dicsőség váza! Richard sírja csak!
Nem maga Richard! Te drága lak! Miért
Vendéged a mogorva bú, midőn
Csapszék vendége lett a diadal!
Ezen fog jönni a király. Ez út
Visz Julius Caesar balvégzetes
Tornyába, melynek kő szivébe’ lesz
Szegény uram, kevély Bolingbroke által
Rabúl bezárva. Nyúgodjunk meg itt,
Ha nyugtot adni bír e pártütő föld,
Igaz királya nőjének.
Richard Király Őrséggel jő.
| De csitt, |
Szép, hervadó rózsámra. S mégis, oh
Csak nézzetek rá, míg szánalmatok
Könyekre olvad s tiszta harmata
Őt újra fölfrisíti. – Oh te, az
Elpusztult Trója gyászos képe te!
Dicsőség váza! Richard sírja csak!
Nem maga Richard! Te drága lak! Miért
Vendéged a mogorva bú, midőn
Csapszék vendége lett a diadal!
RICHARD.
Oh, ne szövetkezz’ búmmal, drága nő.
Elölni engem! Jó lélek, tanúld
Képzelni, hogy szép álom volt a múlt,
S ébredve abból: a való e bús
Jelenre hív. A zord kényszerüséggel én
Testvér levék, szerelmem! s síromig
Fentartom e kötést. Frankhonba menj te,
S zárkózz’ kolostor falai közé.
Fent életünk új koronát nyerend:
Mit könnyelműn eldobtunk idelent.
Oh, ne szövetkezz’ búmmal, drága nő.
Elölni engem! Jó lélek, tanúld
Képzelni, hogy szép álom volt a múlt,
S ébredve abból: a való e bús
Jelenre hív. A zord kényszerüséggel én
Testvér levék, szerelmem! s síromig
Fentartom e kötést. Frankhonba menj te,
S zárkózz’ kolostor falai közé.
Fent életünk új koronát nyerend:
Mit könnyelműn eldobtunk idelent.
KIRÁLYNÉ.
Hogyan? Richardom szívben, mint alakban
Megváltozott, elgyöngült? Hát Bolingbroke
Ledobta trónjáról elmédet is?
S szívedbe is beült? A haldokló oroszlány
Kinyújtja körmét, s düh miatt, hogy őt
Meggyőzik, tépi – mást ha nem talál –
A földet; és te, mint a gyermek, e
Fenyitéket így veszed? csókolva a
Vesszőt, s a düh lábánál csúszva, gyáva
Megalázkodással? –
Bár oroszlány vagy, a vadak királya!
Hogyan? Richardom szívben, mint alakban
Megváltozott, elgyöngült? Hát Bolingbroke
Ledobta trónjáról elmédet is?
S szívedbe is beült? A haldokló oroszlány
Kinyújtja körmét, s düh miatt, hogy őt
Meggyőzik, tépi – mást ha nem talál –
A földet; és te, mint a gyermek, e
Fenyitéket így veszed? csókolva a
Vesszőt, s a düh lábánál csúszva, gyáva
Megalázkodással? –
Bár oroszlány vagy, a vadak királya!
RICHARD.
Vadak királya! Úgy van, hisz különben
Még emberek boldog királya volnék
Ma is? Szegény jó néhai-királyném!
Készűlj te csak Frankhonba. Engemet
Képzelj halottnak, s mint halottas ágytól
Bucsúzz el itt, s vedd örök búcsumat!
Majd hosszú téli este, tűz körűl
Vénekkel ülve, hagyd beszélni őket
Rég múlt idők, gyász nyomta múlt felől:
S ha menni készülsz, jó-éjt mondva, még
Cserébe’ mondd el estemet nekik,
Hogy ágyaikba sirva menjenek.
A tűznek üszke is gyászolni fog
Akadozó nyelved nehéz beszédivel,
S tüzét kioltja részvevő könye,
Hamvat borít fejére, s holt szenével
Gyászolja majd a trónfosztott királyt.
Northumberland Kisérettel jő.
Vadak királya! Úgy van, hisz különben
Még emberek boldog királya volnék
Ma is? Szegény jó néhai-királyném!
Készűlj te csak Frankhonba. Engemet
Képzelj halottnak, s mint halottas ágytól
Bucsúzz el itt, s vedd örök búcsumat!
Majd hosszú téli este, tűz körűl
Vénekkel ülve, hagyd beszélni őket
Rég múlt idők, gyász nyomta múlt felől:
S ha menni készülsz, jó-éjt mondva, még
Cserébe’ mondd el estemet nekik,
Hogy ágyaikba sirva menjenek.
A tűznek üszke is gyászolni fog
Akadozó nyelved nehéz beszédivel,
S tüzét kioltja részvevő könye,
Hamvat borít fejére, s holt szenével
Gyászolja majd a trónfosztott királyt.
Northumberland Kisérettel jő.
NORTHUMBERLAND.
Uram, Bolingbroke mást határozott.
Pomfretbe és nem a Towerba mészsz.
Felőled, asszonyom, intézkedés van.
Hogy haladéktalan Frankhonba menj.
Uram, Bolingbroke mást határozott.
Pomfretbe és nem a Towerba mészsz.
Felőled, asszonyom, intézkedés van.
Hogy haladéktalan Frankhonba menj.
RICHARD.
Northumberland, te létra, a melyen
Trónomra fölhág Bolingbroke király!
Nem fog sokat vénűlni az idő,
Míg undok bűnöd kelevénye rút
Genynyel törik föl. Ő ha kétfelé
Osztandja is biralmát, hogy fele
Tied legyen: azt is kevéslenéd;
Hisz az egészhez te segélted őt.
Ő meg, mivel te útját már tudod,
Hogy kell bitorlót trónra vinni: félend,
Hogy azt is eltalálod, mint lehet
– Bármily ürűgyön – őt ledobni róla.
Rosszak barátságából félelem,
A félelemből könnyen gyűlölet lesz;
A gyűlölet meg egyiket, talán
Mind kettejét, méltó halálba dönti.
Northumberland, te létra, a melyen
Trónomra fölhág Bolingbroke király!
Nem fog sokat vénűlni az idő,
Míg undok bűnöd kelevénye rút
Genynyel törik föl. Ő ha kétfelé
Osztandja is biralmát, hogy fele
Tied legyen: azt is kevéslenéd;
Hisz az egészhez te segélted őt.
Ő meg, mivel te útját már tudod,
Hogy kell bitorlót trónra vinni: félend,
Hogy azt is eltalálod, mint lehet
– Bármily ürűgyön – őt ledobni róla.
Rosszak barátságából félelem,
A félelemből könnyen gyűlölet lesz;
A gyűlölet meg egyiket, talán
Mind kettejét, méltó halálba dönti.
NORTHUMBERLAND.
Fejemre szálljon bűnöm! – Ám, elég!
Búcsuzzatok, mert el kell válnotok.
Fejemre szálljon bűnöm! – Ám, elég!
Búcsuzzatok, mert el kell válnotok.
RICHARD.
S kétszerte válnom! Oh rossz emberek,
Kettős szövetség, mit fölbontotok:
Köztem s koronám; köztem s nőm között.
Hadd csókolom le ajkad esküjét!
De nem! Hiszen csók volt, mi megköté!
Northumberland, szakaszsz el! Én vad éjszak
Nehéz fagy ülte tájihoz megyek;
Frankhonba nőm, a honnan ékesen,
Mint a virágos május érkezék,
S most vissza, mint ősz zúzos napja megy!
S kétszerte válnom! Oh rossz emberek,
Kettős szövetség, mit fölbontotok:
Köztem s koronám; köztem s nőm között.
Hadd csókolom le ajkad esküjét!
De nem! Hiszen csók volt, mi megköté!
Northumberland, szakaszsz el! Én vad éjszak
Nehéz fagy ülte tájihoz megyek;
Frankhonba nőm, a honnan ékesen,
Mint a virágos május érkezék,
S most vissza, mint ősz zúzos napja megy!
KIRÁLYNÉ.
S el kell-e hát szakadnunk?
S el kell-e hát szakadnunk?
RICHARD.
Kéz kéztül, és szív szívtől elszakad.
| Édes! el! |
KIRÁLYNÉ.
Oh száműzzétek őt is énvelem!
Oh száműzzétek őt is énvelem!
NORTHUMBERLAND.
Szép volna tettnek, de nem ildomos.
Szép volna tettnek, de nem ildomos.
KIRÁLYNÉ.
Hát hagyjatok, hogy én kisérjem őt.
Hát hagyjatok, hogy én kisérjem őt.
RICHARD.
Búnk nagyobb volna: kettős, összenőtt!
Sirass te engem ott, én téged itt.
Mit ér közelség, mely csak távolít?
Útad’ sóhajjal mérd, nyögéssel én!
Búnk nagyobb volna: kettős, összenőtt!
Sirass te engem ott, én téged itt.
Mit ér közelség, mely csak távolít?
Útad’ sóhajjal mérd, nyögéssel én!
KIRÁLYNÉ.
Jaj, úgy nekem több jut, útam felén!
Jaj, úgy nekem több jut, útam felén!
RICHARD.
De én kettőt sóhajtok, minden-egy
Lépésre, s így bú-részünk egyre megy.
Váltsunk jegyet hát búnkkal röviden,
Hisz élettársunk lesz, örökhiten.
Zárjuk be szánk’ e csókkal! Szótlanúl
De én kettőt sóhajtok, minden-egy
Lépésre, s így bú-részünk egyre megy.
Váltsunk jegyet hát búnkkal röviden,
Hisz élettársunk lesz, örökhiten.
Zárjuk be szánk’ e csókkal! Szótlanúl
| Vedd szivem’, én tiédet, társamúl! | (Csókolóznak.) |
KIRÁLYNÉ.
Add vissza szívem’! Én, a te szived’
Így! Visszavettük! Most menj, menj külön!
Míg én sóhajjal szívem’ megölöm.
Add vissza szívem’! Én, a te szived’
| Vigyem megölni? Nem, vedd vissza, vedd! | (Újra csókolóznak.) |
Míg én sóhajjal szívem’ megölöm.
RICHARD.
Menjünk. Jajunk szarvat kap ennyi szótol!
Menjünk. Jajunk szarvat kap ennyi szótol!
| Isten veled! – Búnk minden szót kipótol. | (Mind el, kétfelé.) |
