A NOVA POSONIENSIA (1721–1722) ÉS A POZSONYI ÚJSÁGÍRÁS KEZDETEI
A NOVA POSONIENSIA (1721–1722) ÉS A POZSONYI ÚJSÁGÍRÁS KEZDETEI
A Rákóczi-szabadságharc leverése és a szatmári béke nemcsak társadalmi és politikai fejlődésünket vetette ismét vissza, hanem megnehezítette időszaki sajtónk további kibontakozását is. Az a kiegyezés, amely a Rákóczi haladó reformtörekvéseitől félő nemesség és a bécsi abszolutizmus között 1711-ben létrejött, meggátolta többek között azt is, hogy a Mercuriushoz hasonló, a bécsi politikától független, sőt azt bíráló újság egyhamar indulhasson Magyarországon. Több mint másfél évtized telt el, amíg ismét időszaki sajtótermék került ki magyarországi nyomdából, de ez is lényegesen eltért elődjétől. Még ez a lap sem lett hosszú életű, még ez sem tudta elindítani újságírásunk szünet nélküli folyamatát, ez csak a 18. század harmadik harmadában következett be. Addig csak egy-egy lapindítási kísérlet, és egy-egy rövidéletű újság emelkedik ki szigetként abban a században, amely pedig Európa nagy részében már jelentős méretekben kifejlesztette az időszaki sajtót. Ez a sajtó Nyugat-Európában, a hírközlő tevékenységen túl, komoly szerepet vállalt a feltörekvő polgárság ideológiájának, a felvilágosodás eszméinek, a tudománynak, az ismereteknek terjesztésében és népszerűsítésében.
Láttuk, hogy a 18. század elsősorban a folyóiratok százada: a hírlapok általában az előző század referáló stílusát folytatják, és amennyiben módosulnak is a század második felében, megújhodásukat nagyrészt a folyóiratok hatásának köszönhetik. A hírlapok, megszületésüktől kezdve, végig az egész 17. században, sőt még a 18. század jelentős részében is, a hírek referálására szorítkoztak, és tartózkodtak mindenféle kommentártól, értékeléstől. E tradícióhoz ragaszkodtak az olvasók, de még inkább az abszolút államhatalom, amely még a hírek nyilvános terjedését is gyanakodva figyelte, és amelynek nem volt kedvére a hírek kommentálása és értékelése.
A 18. században kezdődik meg az időszaki sajtó két főtermékének, hírlapnak és folyóiratnak a kettéválása. E megkülönböztetés egyik alapja éppen az volt, hogy a hírlapokat tekintették a referáló, hírközlő lapnak, a folyóiratokat pedig olyan kiadványnak, amely tudományos, ismeretterjesztő és értékelő tartalommal rendelkezik.
Hazánkban az európai sajtó fejlődése a század további részében is módosul, noha a fontosabb újság- és folyóirattípusok képviselői többnyire nálunk is megtalálhatók. 48Sajtónk fejlődésének egyik fő jellegzetessége – a már említett csaknem évszázados megkésettségen és folyamatossági hiányon kívül – éppen a hírlapok és a folyóiratok műfajának bizonyos fajta egybemosódása. E műfaji kevertség – mint láttuk – az előző században általános jelenség volt, de nálunk még a 18. század folyamán is jelentkezett. Oka főleg a szegényes viszonyokban rejlett, amelyek között a szerkesztők egy része tudatosan igyekezett – egy lapon belül – a hírlap és a folyóirat funkcióit is ellátni. Ebben pedig az újságszerkesztőket támogatta az a fejlődés is, amely a folyóiratokból, morális hetilapokból indult ki, és hatott a hírlapokra.
Nem jelenti mindez azt, hogy nem találhatók ekkor Magyarországon határozottan hírlapoknak vagy folyóiratoknak nevezhető periodikák. A jellegzetesen 17. századi referáló újság nálunk – különösen német nyelvű hírlapjaink esetében – szinte zavartalanul fennáll egészen a század végéig. Ennek fő okát abban fogjuk megtalálni, hogy hazai német nyelvű sajtónk nagymértékben a bécsi sajtó közvetlen hatása alatt fejlődött. Latin és magyar időszaki kiadványaink jelentős részénél azonban – gyakran már létrejöttüknél is – Bécsen túli mintákat és ösztönzéseket is fedezhetünk fel. Ezek az indítékok jórészt az észak-németországi protestáns felvilágosodás központjaiból, Halléből, Jénából, illetve a század vége felé, Göttingából érték hírlapirodalmunkat.
