Német-Tirol. Dalla Torre Károly Vilmostól, fordította Katona Lajos. | Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben

Német-Tirol.
Dalla Torre Károly Vilmostól, fordította Katona Lajos.

Páratlanúl fönséges látványt élvezne, a ki olyan magasságba tudna emelkedni, hogy az egész bérczes Tirol alatta terülne el teljes pompájában. Bővizű folyók, égszín kék tavak, zuhogó vízesések, égnek meredő kristályos jégormok, zord meredekségű sziklafalak, borzasztó szirtomladékok, rettentő hegyszorúlatok és szakadékok, magasra emelkedő hegybúbok, virághímes alpesi legelők, termékeny erdős-mezős vidékek, szóval mindaz, a mi a szellemet üdítheti, a szívet gyönyörködteti s a lelket fölemelheti, pazar bőségben tárúl itt az élvezettől ittasúlt szem elé. Mennél nyugodtabban szemlélődünk: annál tisztábban tárúl föl előttünk a fehér, sárgás és szürke színű hegyes csúcsok tömkelege, melyek között kürtő alakú szakadékok nyúlnak le a mélységbe; amott sötét színezetű, szelíd domborúlatú s lankás lejtőjű hegyhátak láthatók; emitt bíborvörös sziklatömegekre esik tekintetünk, melyekkel a leggyönyörűbb ellentétben áll a rajtuk levő növényzet zöld szőnyege. S mind világosabban ötlik szemünkbe az Alpesek lánczolatának jellemző hármas tagozódása: éjszakon az Algaui és az Éjszaktiroli Mészalpesek az Inn folyónak a balpartján s a Kitzbühel palahegysége a jobb partján; délre ettől a középső alpesöv terűl, melynek fő tömegei: a Rhätikon-csoport, az Ötzvölgyi hegység, a Zillervölgyi Alpesek és a Magas Tauerek; végűl a hozzájuk csatlakozó déltiroli Alpesek, az Ortler- és Adamello-csoport s a déltiroli Mészalpesek egyéb különféle nyúlványai. E hegygerinczek közé vájták be medreiket a tartomány folyói és patakjai, melyek természetes határokkal elválasztott szakaszokra osztják föl az egészet. De még egy másik dolog is ötlik itt szemünkbe: az a csodálatos ellentét, mely a magas hegység csúcsai és a völgyfenék, a zordon éjszak és a forró lehelletű dél növényzete közt van; mert itt pár óra alatt az Alpeseknek szegény növényzetű sarkvidékies övéből a szőlő, füge, olajfa és örökzöld lombú erdők honába szállhat le az ember. Épen a földalakúlás és a talajt borító növényzet ilyen sokfélesége és dús változatossága teszi Tirolt oly szerfölött érdekessé, s ha már szemünk nem győz eltelni a tenger szemlélésével, melynek egyik hulláma és habfodra sem olyan, mint a másik, mennyivel kevésbbé győzi csodálni ez alpesi hegyvidéket, mely különben sem egyéb hajdani tengerhullámok megszilárdúlt képmásánál, egykori homokpadok és koralltömbök megmeredt hegyes-völgyes szövevényénél!

Altfinstermünz.
Lichtenfels Edétől

Tirol éjszaki részének fővölgye az Inn-völgy, mely meglehetősen egyenes vonalban húzódik nyugatról keletnek. Naudersnál kezdődik, a hol az Inn a majdnem függőleges sziklafalak közt csak nagy erőfödéssel bírt magának medret vájni; fenn a hegytetőn fekszik a csinos falu állítólag még római időből való várával, s közel a tartomány határához egy bőven ömlő vízesés zuhog. Kevéssel tovább az 1079-ben alapított régi Finstermünz-erőd s az Inn völgyébe gyönyörű kilátást engedő Hochfinstermünz következik. Oly pont ez, melyen tétovázva állunk meglepetésünkben, nem tudva, vajjon az Inn jobb partján kigyódzó új Finstermünz-útnak, a hegyvidéki útépítés e töltéseken emelkedő, alagútakkal és lavinacsatornákkal megszaggatott s meredek sziklafalba vágott remekének csodálatára fordítsuk-e előbb tekintetünket, vagy hogy a magasba tornyosúló s részben függőlegesen álló sziklákat bámúljuk-e; avagy inkább a mélyen alattunk vidám üdeséggel tova siető Inn folyó azúrkék hullámaiban gyönyörködjünk-e! Több kisebb alpesi völgy nyílása előtt elhaladva, jóformán egyszabású vidéken át Pfundsba, Senn János tiroli költő szülőhelyére érünk s aztán Riednek a sokszoros hegyomlások következtében mélyen bevagdalt és sivár, görgeteges, törmelékes talajú vidékére, hol csak a bal felől jó magasan álló s búcsújárásoktól látogatott Mária-templomocska tekint le kissé barátságosabban a körötte lévő erdőből a szomorú tájakra. Pár lépéssel odább, egy hirtelen fordulónál gyöngyőrű gyümölcsöskertek közepette fekszik a kies Prutz falucska; fölötte zord és meredek sziklafalon kérkedő daczczal áll a landecki római citadella; mellette Ladis falu kénes forrással a savanyúvizéről híres és gyönyörű fekvésű Obladis fürdőhely alatt, melyet állítólag legelésző birkák fedeztek föl s különösen Miksa császár emelt hírnévre, s mely ma a világ minden tájaira küldözgeti pezsgő vizét („Prutzer-Wasser”). A vidéknek kénes sókban való gazdagsága különben a Landecktől az Inn mentén be az Engadinig húzódó egész útvonal hoszszában felötlik, a mennyiben mindenütt elmállott glauber- és keserűsós kérgesedések látszanak a talajon.

Nem sokkal tovább az elkeseredett küzdelem szinteréűl szolgált pontlatzi hídhoz érünk, mely egy borzalmas hegyszakadék fölött vezet át az Inn-en, odább a „régi vám”-nak nevezett helynél éri el az út legmagasb hágóját; előbb Bideneck kastélya, majd kevéssel utóbb a szép fekvésű Landeck mezőváros tűnik elénk, hol az ezüstfehér Inn egy hatalmas kanyarúlattal keletnek fordúl, s onnan kezdve már a Sanna folyóval gyarapodva szeli át az egész tartományt. A képnek gyönyörű a kerete is. Éjszakról a Brandjöchl és Silberspitz tekintenek alá, nyugaton a Riffler jeges orma, délen pedig a Thial-csúcs; épen előttünk a Friedl mondaköréből ismeretes régi Landeck-vára áll s hatalmas zúgással siet a Sanna az Inn szorosa felé, – mindez fölötte regényes képpé egyesűl.

Mindjárt Landeck előtt nyílik a bájos Sanna-völgy; a kezdetén Grins falucska van, melynek fürdőjét valaha Maultasch Margit látogatta. Innentől fogva az Arlbergi vasút mentén fölfelé haladtunkban a pálya megragadó merészsége köti le figyelmünket; szédítő magasságban kellett a meredek sziklafalak hoszszában futó sínpár számára a számos helyütt hatalmas pályahídakkal összekötött keskeny útat elhódítani. Egy festői szakadék két oldalán fekszik Pians helység, melynek hátterében a 3.034 méternyi Parseier-csúcs és a szép vonalban húzódó Riffler-csoport emelkedik. Wiesberg kastélynál a Sanna völgye a délnyugati Paznaun-völgyre és a Stanzer-völgyre oszlik; amabból a Trisanna fut kifelé, emezen keresztűl pedig a Rosanna partjai fölött halad magasan az Arlberg felé menő vasútvonal. A hol e két folyó a Sannává egyesűl, a vasútat a mély hasadékokkal bevagdalt széles Paznaun-völgyön kellett átvezetni, s e végre egy óriás hidat kellett építeni, mely mintegy lebegve áll a tátongó mélység fölött. Schnann mellett torkollik az alig két méternyi szélességű borzalmas schnanni szoros. Innentűl kezdve a völgy határozottan alpesi jelleget ölt; a legvégén fekvő St. Anton falu az Arlberg tövében 1.282 méternyi magasságban fekszik. A vasútépítés idején e kis falu hirtelen 4.000 lakosú várossá nőtt, a nagy munka befejeztével azonban épen oly gyorsan aláhanyatlott megint, a mily rohamos volt futólagos fejlődése. Ma alig van egyéb fontossága, mint az, hogy számos szép havasi kirándúlás alkalmas kiindúló- és középpontjáúl szolgálhat, különösen a Verwall-csoport felé. Számos csavarodással halad a csigavonalban húzódó szép postaút az Arlbergen fölfelé St. Christophig, melyet „Lelencz” Henrik alapított a XIV. században azon kegyes szándékkal, hogy a zord téli időben erre útazók az ide telepített szerzetesek vendégfogadójában megpihenhessenek. Mentűl magasbra emelkedünk a hatalmas hegyháton, annál tágabbra nyílik előttünk a kilátás; végűl 1.797 méternyi magasságban egy táblához érünk, mely a Tirol és Vorarlberg közti határt jelöli. Kígyódzó vonalban halad az út tovább Langen vasúti állomásig; e hegyhát alatt húzódik a 10.240 méter hosszú Albrergi alagút.

Landeck.
Wopfner Józseftől

Az új építésű úttal átszelt Paznaun-völgy Wiesbergnél szűk, erdős szurdok alakjában kezdődik s a komor, nagy esésű szakadékon át a see-i rétség felé vezet. E See helységben született Schmid Mátyás festő. Itt emelkedik a Blankakopf, a Peziner-csúcs és a Rothbleiskopf. Két órányira innen a hógörgetegektől fenyegetett Kapplhoz érünk, hol egy kies völgy tárúl föl, mely fölött szintén állandóan kisért a hóomlások alá temettetés réme; ez elemi csapás áldozatainak nagy számát hirdeti e vidéken a fákon, sövényeken és kápolnákon elhelyezett s feltűnően nagy számú feszületke és emléktábla, s iszonyattal olvassuk, hogy egy ízben a „toller Mann” néven emlékezetessé vált lavina egyetlen omlással az egész ulmichi völgyet betemette; e pusztítás nyomai még ma is láthatók. E közben Ischglbe értünk, a regényes és dús növényzetű Fimber-völgy látogatóinak ez állomáshelyére, mely fölött a Fimberalpe, a Fimbergletscher és az Ortlerig érő s nagyszerű kilátást engedő fönséges Fluchthorn (3.389) emelkednek. Ischgl mögött a völgymélyedésben terül a szép, bár kissé rideg fekvésű Galthür, a völgy legrégibb helysége, melyet tarka alpesi mezők környeznek. Itten nyílik a Jam-völgy, a tartomány egyik legszebb völgye, melyet egy teljesen jégárral borított hegyoldal zár el s mely fölött a Tirol, Vorarlberg és Svájcz határán tornyosúló Dreiländerspitze uralkodik páratlan fönségben. Csak egy negyedórányira Galthür mögött következnek Wirl falucskában a völgy utolsó házai, a honnan kényelmes és sokat járt ösvény vezet az elposványosodott Zeinis-nyergen át (1.852 méter) a Montavonban fekvő Patenenbe, melyet a hegyhát tetejéről már elég jól lehet látni; tájképileg szebb, sőt helyenkint valóban gyönyörű a Pillerhöhe-n át (2.046 méter), a Vallüla-pyramis és a magasba nyúló Pitz Buin (3.313 méter) lábánál, az Ill forrása melletti Fermont-gletcseren keresztűl vezető átjáró.

Landecknél az Inn az éjszaki Mészalpesek lábához ér, melyek balról folyton mellette húzódnak egészen a tartományból való kilépéseig. Világosszürke színezetük, bizarr körvonalaik, a harántvölgyek hiánya, melyek helyett csupa szakadékokat és szűk szorúlatokat látunk, a gyér erdőkkel borított s görgeteges vízmosásokkal barázdált meredek hegyoldalak azonnal élesen jellemzik s szembetűnő ellentétbe állítják a Mészalpeseket az Inn jobb partján húzódó Középponti-Alpesekkel, melyeknek sötét kőzetét a rája borúló sűrű erdőkárpit még sötétebbnek tűnteti föl, s melyekben a lankás, fensíkokkal tetőzött hegyoldalak között nem ritkán gyönyörű tavak tükrei, vagy a mélyen bevágott völgyek záródásánál merészen égnek tornyosúló jeges ormok csillognak.

Legelőbb is a sziklák közé festőileg beékelt Schroffenstein várrom mellett elhaladva, Zamsba érünk, melynek változatos képű vidéke fölé egy csúcsáig erdővel borított s a völgyet látszólag teljesen elzáró hegykúp, annak tetején pedig Kronburg várrom emelkedik; a váromladék ma búcsújáró templommá és kolostorrá van átalakítva. Mennél tovább haladunk innen kelet felé az Imsterbergen át az Inn kanyarúlatai mentén: annál pompásabban bontakozik ki előttünk lassanként az ércztartalmú Tschirgant kopár gúlája; jobbra a szép kilátással kecsegtető Venet-hegy (2.508 méter) emelkedik s nem sokkal tovább a Tschirgant és Muttekopf lábánál, a Malchbach egy görgeteglerakódásán, a Rosengartl-szoros bejáratánál festőileg fekvő s nagy templomával feltűnő Imst mezővárost pillantjuk meg, mely régebben kanári madarakkal való élénk kereskedéséről és „Schemenlaufen” nevű ősrégi népmulatságáról volt nevezetes. A vasúti pályaudvar közelében bal felől egy zöld tetejű s vörös tornyú kedves kis gót kápolna ötlik szemünkbe sűrű robinia-liget közepében. Azt a helyet jelöli, a hol Frigyes Ágost, a természet szépségeiért oly lelkesen rajongó szász király, 1854 augusztus 9-én a Brennbühelről a Pitz-völgybe vezető út egy hirtelen fordúlójánál kocsijából kiugorván, lórúgástól halálra sebesült.

A Jam-völgy vége.
Wopfner Józseftől

Imst-től egy széles út húzódik a Fernpasson át Reutte és Füssen felé, eleinte idylli tájképek között, melyek sorában Sinnesbrunn búcsújáró hely a legszebbek egyike. Nassereith mögött az országút majd szellős erdőtisztások, majd sötét völgymélyedések közt halad fölfelé a smaragdzöld Fernstein-tóhoz s a mellette lévő Sigmundsburg kastélyhoz. Ezzel szemközt áll a fernsteini tanya, melynek közelében hajdan az út fölött a Szász Móricz herczeg betöréséről híres erősség emelkedett. Innen a kopár hegyoldal és az omladozó sánczfal hoszszában mind magasbra emelkedik az út a torkolatszerűen szorúló völgyben föl a hegy ormáig, melynek „auf dem Fern” a neve, hol egy korcsma és kápolna mellett I. Ferdinánd császár érczemlékjele örökíti meg az út építőjét. Innen lefelé hajlik az út; egy sötét erdőség mélyében terűl a Blind-, Mitter- és Weissen-tó, jobbra az érczekben dús Sonnspitz, a Wetterstein és a Zugspitze (2.96o méter) szirtfalai emelkednek.

Végre kiszélesedik a völgy s a Loisach egykori tómedenczéjébe érünk, melyben Biberwier falu fölött a Silberleiten ezüst-, ólom- és horganybányái vannak; Lermoosnál tűník elő a Zugspitze teljes pompájában, a völgy felé majdnem függőlegesen hanyatló falaival, s nem ritkán a leggyönyürűbb bíborszínű alpesi pirúlattól elöntve. Az út egyik folytatása az ehrwaldi sánczon át Garmisch és Partenkirchen felé, a fő út pedig a Blattberg hatalmas kúpja előtt elhaladva Heiterwangba vezet a Heiterwang-tó mellett, melyet csatorna köt össze a Plan-tóval. Itt kezdődik Ehrenberg várkastélynak és az Ehrenbergi szorosnak (Klause) nem annyira tájképi, mint inkább történelmi tekintetben fölötte érdekes vidéke. A szoros mögött ismét tágabbra nyílik a völgy s a legszebb rétség közepette a barátságos Reutte mezővároskát pillantjuk meg, melynek közelében a Katzenbergen halt meg a római hadjáratából hazatérő II. Lothár császár 1137 deczember 3-án, vejének, Kevély Henriknek, karjaiban.

Fölséges hegyormok körében, melyek közűl a Säugling kereszttel jelölt hegyes csúcsa válik ki leginkább, az Archbach híres Stuiben-esései láthatók, melyek 18–31 méteres lépcsőzeteken át rohannak le a mélységbe; fenn a magasban van a Strudel, melytől a Königsweg-en és Frauenbrunnen-on át a Plan-tóhoz, Tirolnak nagyságra nézve második tavához jutunk, „mely az Achen-tóhoz való tájkereti nagy hasonlóságával a Walchen-tó sötét komorságát egyesíti”, s a tartomány egyik legremekebb természeti szépsége és egyúttal a legritkább madarak gyűlekező helye. Éjszakra, mintegy három órányira tőle, a tartomány határán fekszik elragadó szép vidéken Tirol legkisebb várósa, Vils, mely számos jól megőrzött kövűletet tartalmazó s a középjura-korszakhoz tartozó, így nevezett vilsi-rétegeiről geologiai szempontból nevezetes.

A Wetterstein és a Weissen-tó.
Wörndle Ödöntől

Vessünk még egy pillantást a fővölgyben Imst előtt elhaladó remek vasútvonalra, mely kevéssel a pitzbachi gyönyörű vízesés után egy, az Inn mentén húzódó hegylejtőbe óriási munkával vájt öt kilométernyi bevágáson át halad. Az egész útnak e legszebb s méltán a híres Gesäuse mellé állítható részlete után, az Ötz-völgy torkolata és a Karreserberg melletti Simmering kopár görgeteg borította lejtői előtt elhaladva Silz felé közeledünk, hol Welfenberg és Petersberg csínos kastélyai tűnnek szemünkbe. Majd nem sokára Mötzbe, a régi római Metába érünk, melynek a „római-német császárhoz” czímzett fogadója arról nevezetes, hogy itt van a hírhedt dörchieknek, e külön jogszokások és intézmények szerint élő országbarangoló taligásnépségnek czéhbeli gyülekező helye. Stams cisterci kolostora után, melyet a szerencsétlen Konradin anyja, Erzsébet, alapított 1272-ben fia emlékére, az Inn-völgy egy kitágúlásában a púpos hátú Munde lábánál Telfset pillantjuk meg. A tájképet szépen kiegészítő és élénkítő helység Schöpf J. festő, Weissenbach költő és Gredler V. M. természettudós születéshelye és a Mieminger-hegylánczra meg Nassereithbe s a Fern-szoroson át vezető szép út kiindúló pontja.

A kiszökellő hörtenbergi várrom mögötti köralakú széles völgyben fekszik Zirl, a fölötte lévő Kalvária-hegygyel, Fragenstein várromjaival és a zirli hegyszorúlattal; Zirlből egy, részben a sziklába mesterségesen vájt keskeny ösvény vezet a Martinswandra, melyen az ismeretes monda szerint I. Miksa császár egy zergevadászat alkalmával egy úttalan és életveszélyes helyre tévedt, honnan egy angyal vezérelte le és mentette meg. Az Inn fölött 259 méter magasban tátongó sziklaüreg, ez eset állítólagos színtere, Miksa-barlang nevet visel s egy feszülettel van megjelölve. Mindjárt Zirl mögött emelkedik a Solstein (2.540 méter), melynek függőleges falai valóságos korallszirtek gyanánt merednek teljes fönségükben a Zirlerchristen alpestől a Gleirsch-völgybe vivő rendkivűl regényes út mentén. Zirl fölött meglehetős meredeken kigyódzik fölfelé a scharnitzi kocsiút, a legbájosabb tájképek sorozatát mutatva kivált Reith-nál, hol jobbra a daczosan égnek meredő Reitherspitze, balra pedig a Hohe Munde tornyosúl. Fölebb a Wetterstein, a Dreithorspitze, a Karwendel és Reiterspitze ormait egyszerre látva, Seefeld régi búcsújáróhelyhez jutunk, mely dolomitba ágyalt, aszfalttal átitatott s kitűnő épségben fanmaradt őskori halmaradványokban gazdag palájáról is nevezetes. Szép hegyvidéki részletek között érünk innen a Schlossbergen át Scharnitz faluba; ennek közelében fakad az Isar, mely nem sokkal odább már bajor földre hömpölygeti ifjú üdeségű hullámait. Pár lepéssel tovább éjszakra van a Scharnitz-szoros, melynek a harminczéves háborúban, mint Porta Claudidnak, s 1805-ben megint nevezetes szerep jutott; sőt már a rómaiak is ismerték Scarbia néven és sokra becsűlték strategiai fontosságát. Innen alig két óra alatt a már bajor területen lévő Mittenwald helységbe érünk, a honnan szép kilátás nyílik a gyakran pompás bíborszínű alpesi pirúlatban úszó Karwendelwandra.

A Miksa-barlang a Martinswandon.
Wörndle Ödöntől

Zirltől keletre a sűrű erdős aljakból kiemelkedő Martinsbühel mögötti Martinswand kopár mészfalai a palás tetők zöldelő oldalainak közelébe nyomúlnak, melyek fölött Oberperfuss fekszik, Anich Péternek, Tirol első ismert térképrajzolójának, Hueber Balázs tanítványának szülőhelye; továbbá Vellenberg várrom, melyben hajdan Wolkensteini Oswald minnesänger fogva volt. A völgy hirtelen csekélyke távolságra szűkebbé szorúl, hogy Kematen-nál, a Selrain-völgy torkolata előtt aztán mindjárt legnagyobb szélességét tárja ki, s itt egyszerre elbűvölt tekintetünk elé tárúl a dél, nyugat és kelet felé haladó útaktól átszelt medenczében Innsbruck, a tartomány fővárosa, mely méltán sorakozik a legszebb alpesvidéki városok mellé. Innsbruck kis méretekben nagyvárosias jellege és érdekes története mellett úgy a természettudóst, mint a tájképfestőt kiválóképen vonzó vidékkel dicsekedhetik. A város éjszaki oldalán egy számos csúcsban kiemelkedő zord mészalpesfal húzódik, melyből a Solstein, a Brandjoch, az Achselkopf, a mondakoszorú övezte Frau Hütt, a rideg Seegruben-csúcsok és számos más kiváló orom mered égnek, míg alatta a nyárilakok, majorságok és fogadók soraival tarkázott hullámos dombsor festői képe terül el, meg-megszaggatva itt-ott a tarka nagelflue-sziklák kiszögelléseivel; keletre a gyümölcsös kertek közt fekvő Arzl falu mellett, az egykori Inn-gletcsernek egy magasan fekvő moränáján kedves kis kalvária könyököl ki messzire a völgy fölé, a távolban pedig a Kellerjoch kéklik.

Dél felé a Középponti Alpesek lábánál húzódó középhegység erdő borította szelíd hullámvonalú lejtői mosolyognak felénk Rinn, Sistrans, Aldrans falvakkal; egy messzire ellátszó diluviális domb tetején az ampassi ikertornyocskák láthatók, fölöttük a Neunerspitze szarva és a Patscherkofl szelíden domborúló csillámpalatetője, azon pedig a Ferencz-József menedékház van; továbbá a háromcsúcsú Serles- vagy Waldrasterspitze mészkúpjai, valamint a Säule- vagy Nockspitze, a Stubai-völgy kapujának e két őrtornya, míg a völgy hátterében a stubaii Ferner ormai csillognak. Lenn a völgyfenéken, melyet az Inn öntöz s egy 200 méter hosszú vaspályahíd szel át, virágos rétek, szántóföldek és dús lombozatú égerfa ligetek terülnek el; közepes magasságban a fényes termeiről, műkincseiről és parkjáról híres Ambras kastély díszlik; fölötte a Lanserköpfe szép kilátást nyújtó tetői sötétlenek, míg a Sill-hasadékon túl az erdőkoszorúzta nevezetes Isel-hegy emelkedik. Nyugaton a széles vállú Rosskogl és a meredek Martinswand szegik be a látás határát. A természettől ennyi szépséggel megáldott Innsbruck ezek mellett falain belül még nem egy tudományos intézettel és becses műgyűjteménynyel is dicsekedhetik, minők 1677-ben alapított egyeteme, tartományi múzeuma, melyek mellé számos főbb és alsóbb hivatal sorakozik, hogy a szellemi és nyilvános élet tekintélyes középpontjává tegye a várost.

Innsbruck dél felől.
Bernt Rudolftól

A völgynek e kitágúlásában fekszik még a régi Hall bányavároska is, nagyszerű sótelepeivel, méltóságos pénzverő-tornyával és magas gót plebánia-templomával, mely gyönyörű s a kecsest a pompás festőivel nagy változatosságban egyesítő környezetben áll. Délre a városkától a Voldervölgy bejáratánál a tekintélyes Taschenlehen-villa s a kísérteteiről hírhedt komor Glockenhof, a magasban pedig az éjszakra néző lejtőn Windeck látható; éjszakon számos falu, köztük a híres Absam búcsújáróhely, üvegre festett fekete csodatevő képével; innen nyugatra Thaur zordon várromja, meg a halli sóbánya sziklafalai láthatók. Tovább a Hall-völgyben van a Szent Magdolnáról nevezett kedves kis templom, több, vadregényes környezetben épült úrilak és az állítólag már 1100-ban megnyitott sóbányák, melyeknek legnagyobb nevezetessége a sástó. A ki nem sajnál tovább menni, meglátogathatja a kövületekben gazdag lafatschi hegyhátat (2.077 méter), vagy a Thaurer Thörl-ön át a Zunderkopfhoz tesz kirándúlást, hol a nyugati lejtőn egy emlékoszlop Ferencz József Ő Felségének egy látogatását örökíti meg.

Az Inn bal partján van Gnadenwald, melynek 870 méter magas terraszon fekvő természetes parkja kivált az innsbruckiaknak kedvelt kirándúlóhelye; a St. Martin faluban lévő Speckhofban született Hofer András híres bajtársa, Speckbacher J. 1767 július 13-án. Odább keletre, Fritzens mellett éjszak felé három völgy torkollik; a Weer- vagy Kolsasser-völgy a szép fekvésű Weerberg- és Pilberg-gel s a Tux felé vezető országúttal; azután a Watten-völgy a szép Wattenbach vízeséssel, melyen alúl a nagy, egész faluhoz hasonló Lizum havasi tanya fekszik; végűl a Volder-völgy, mely két ágra szakad az Inn híres hídja közelében, hol Speckbacher fia az 1809-i ütközetben a golyókat fölszedte, hogy apjának hordja. Volders falu fölött vannak Aschach és Friedberg várkastélyok. Sűrű fenyveseken át jutunk aztán föl az igen látogatott Volder-fürdőhöz, a Rosenjoch-ra és a Glungezer-re, melynek lábánál csak nem régiben fedezték föl Speckbacher búvóhelyét. Szemben balra a legnagyobbszerű és legzordonabb mész-alpesi völgyek egyike, a Vomper-völgy nyílik, magas falap közti tátongó mélységes hasadék alakjában, szakadékos oldalpárkányokkal s csak lenn a legmélyén van némi erdőállomány; ugyanez a völgy fölötte alkalmas tartózkodó helye a zergéknek, melyeket itt a szászmeiningeni herczeg számára tartogatnak.

S most menjünk Schwaz felé! Az Inn mentén mind a két parton gyönyörű képek tárúlnak elénk, közben-közben a Stubai-völgy gletcserei is ide-ide csillámlanak. St. Margarethen és Buch fölött emelkedik a hatalmas Kellerjoch (2.340 méter) növénytelen kopár lejtőivel, s a Lahnbach törmelék dombjához támaszkodik Schwaz mezőváros, a Freundsburg lábánál, gyönyörű vidéken, de békében és háborúban bőven kijutott szerencsétlenségektől erősen megviselve. De azért még mindig nem egy természeti ritkaság és nagy becsű műkincs lelhető falai között. Általában ismeretesek valamikor a Fuggerek birtokában volt ezüst- és rézbányái a Ringenwechsel-en, melyeknek munkásai egy időben a világtörténelembe is belejátszottak szereplésükkel. Éjszakra a dús növényzetű, szakadékszerű Stallen-völgy nyílik, melynek közepéből egy hatalmas magános sziklakúp emelkedik ki hirtelen, s lábát két, zúgva tajtékzó hegyi patak mossa; fönn e bércz-szigeten, épen meredek lejtője legszélére építve áll St. Georgenberg temploma és kolostora, melyhez csak egy szédítően magas fekvésű fahídon át juthatni. Jámbor zarándokoknak áhítattal látogatott czélpontja e hely, hová a csodatévő ereklyék kedveért, vagy a fönséges hegyvidék közepett zúgó patakok morajlását elandalodva hallgatni tér be az útas.

Ambras várkastély.
Grubhofer Antaltól

Schwaz alatt ismét egyhangúbbá válik a tájkép, a mit nem kis részben a völgyfenék ligetei és mocsarai okoznak. Nem sokára azonban szemünkbe ötlik Tratzberg renaissance-stílű pompás kastélya, „a tiroli várkastélyok valóságos gyöngye”, az Enzenberg grófi család birtoka. Már a kastélyhoz vezető szép fasoros kocsiút, a díszes park s a ligeteken át kígyódzó műútak, a gazdagon ékített külső építkezések és terraszok fölötte előkelő keretbe foglalják a kastélyt, melynek fegyverterme, Fugger-szobája, egy híres szarvasagancscsal díszített Habsburg-terme, vadászcsarnoka, stb. megannyi remek alkotásai az ősi hagyományokból táplálkozó s tisztúlt főnemesi ízlésnek. Említsük még a gyönyörű udvart is szép szökőkutaival és buja díszcserjéivel, melyek közt különösen meglepő a délszaki sumach-bokor; továbbá az egész Inn-völgyre néző számos ablakot, melyekből messze, egészen a stubaii gletcserekig kalandozhat el tekintetünk. A természettudósnak is érdemes e kastélyba ellátogatnia, ha másért nem, ama déli gyíkfajok miatt, melyek napsütötte falain futkároznak, valamint az ugyanitt állandón megtelepült néhány déli növényfaj kedveért.

Csak pár lépést kell még tennünk és Jenbachban, az Achen- és Ziller-völgy látogatóinak a fő tanyáján vagyunk. A Stanserjoch lábánál terülő Jenbach már színköralakú bájos fekvésével is eleve elragad bennünket; többnyire érczsalakból épült házai csak helyenkint vannak bemeszelve s így egészen sajátszerűen tarkállanak; a változatos képet még a zöldre festett hegyes tornyú s magas szép gót templom is élénkíti, nemkülönben az érczolvasztó kemenczék, a vashámor, a gép- és aczélgyár is. Közelben van Burgeck, most az achen-völgyi vasút megálló helye, kelet és nyugat felé az Inn-völgyre nyíló szép kilátással.

A geologiai és növénytani szempontból egyaránt rendkívül érdekes Achen-völgy éjszaknak húzódik s fő nevezetessége és legnagyobb vonzóereje a halakban bővelkedő s hullámain két csínos gőzöst ringató Achen-tó. Birtokosa, a közeli Fiecht apátság, minden lehetőt megtesz arra, hogy Ausztria e legmagasb fekvésű s kétségtelenül a legbájosabbak egyikének mondható alpesi tavának szépségei az egész világ számára a lehető legkönnyebben hozzáférhetők s kényelemmel élvezhetők legyenek. Gyönyörű kék színénél csak a partjai közelében többnyire függőleges meredekséggel emelkedő hegyóriások benne tükröződő oldalai sötétebbek. Az Achen-völgy különben sok irányú szép kirándulásnak is igen alkalmas kiindúlóhelye, melyek közűl itt csak a sűrű jávorfa-erdők közt zuhogó vízesésekben oly gazdag Hinterris- és Vorderris-be, vagy a Sonnwend-hegységre vezetőt akarjuk fölemlíteni, melynek számos csúcsa közül a Hochiss nyújtja a legszebb kilátást, míg a Rofanspitze a leggazdagabb növényzetű, az innenső Sonnwendjoch pedig a leghatalmasabb. Érdemes a háttérben magasló Unutzra (2.072 méter) is fölmenni, mely a Mészalpesek közt nőknek a legajánlatosabb kiránduló magaslat. Az Achen-tótól éjszakra fekszik Achenkirchen és Achenwald, ezek mellett pedig a változatos kilátást engedő Juifen, mely a határszélnek a legvégső pontja, mert nem sokkal odább egy szép műúton már a regényes fekvésű Kreuth bajor fürdőhelyre érünk.

Az Achen-tó (Buchau kikötője.)
Wopfner Józseftől

Jenbachtól kezdve az országút Rotholz herczegpüspöki kastélya előtt Strass felé húzódik, mely festői ponton fekszik a Ziller-völgy bejáratánál, azután három, egy-egy szép kis dombon fekvő vár: Kropfsberg, Lichtwer és Matzen előtt vezet el bennünket. Az Inn folyón Brixlegg mellett levő híd közelében áll a Rattenberget fenyegető árvízveszélyek jelző oszlopáúl egy óriási vándorkő, mely az Inn folyó vizének emelkedését mutatja. Brixlegget említve, lehetetlen Steub Lajosra nem gondolni, kinek e hely, mint az Alsó-Inn-völgy látogatóinak Eldoradója, nagyságát köszönheti. Az elsőrangú kilátó pontnak mondható Gratlspitze tövében fekvő helységben és környékén mindaz együtt található, a mit az ilyféle üdülő és kirándúló állomásoktól kívánni szoktunk. Természet és művészet kezet fogtak egymással a hely vonzóvá tételére. A negyedórányira lévő Hohe Kapelle-ről gyönyörű kilátás kínálkozik, Matzen pedig, a röviden csak „Topomayr” néven ismeretes Mayr György tiroli térképrajzoló születéshelye, egyike a legpompásabb képeknek, s milyen elbájoló kedvességgel mosolyog felénk a hátterében emelkedő Reitherkogl előtt Mehren fürdőtelepe! Minő érdekes továbbá a számtalan ásványnyal bővelkedő érczbányák vidéke a Geyer, a Kogl és a Mauknerezze oldalán! Dél felé az Alp-patak völgye, az agyagcsillámpala-réteg egy kisebb bemélyedése nyílik, hátterében szépen záródva a Ziller-völgyi és Wildschönaui hegyek által, elzárt szűk területén szép termetű lakosságával, melynek különösen a női viselete és sajátszerű építésmódja fölötte érdekes.

Éjszakra, nem messze a „rothes Gschös” nevű kopár és meredek márványsziklákból álló hatalmas omlástól, falu falut ér a sűrűn beépített völgyben, valamint a szélein emelkedő szelíd középhegységen, s az üde gyepszőnyeg és dús lombkoronák fölött az üveghuták és sárgaréz-öntő műhelyek szálas kéményei pöfékelnek. Előttünk a reinthali tavak csendes tükrei terülnek el rajtok sűrűn úszkáló tavi rózsák özönével, s fenn a magasban a Sonnwendjoch fölé tornyosúl a kövületekben gazdag Ladoi Alpes; ugyanitt van a csodaszép Zireini-tó, s mélyen a Brandenbergi hegyhátba hosszant bevágódva egy szép alpesi völgy a Brandenberg vidékére vezet, melybe Innerortnál a szakadékszerű Steinberg-völgy torkollik egy erdős tájon a Guffer lábánál. A virágvasárnapján e vidéken a kecskefűz barkás galyaival együtt megszenteltetni szokott tüskés magyal szépen tarkázza a völgy cserjés sűrűségeit. A háttérben a János főherczeg nevét viselő facsúsztatónak erős vízművei láthatók, melyeken a tavaszi hóolvadás után az erdei fát a völgybe úsztatják. Félórányival odább már a falepi nyájas bajor erdészlak üdvözöl bennünket, hol templomi búcsú napján a környék bajorországi és tiroli lakossága össze szokott gyülekezni. E határterület a híres Schuhplattler-táncz szülőhazája.

Mindjárt Brixlegg mögött következik az Inn folyó és a Schlossberg között festői ponton fekvő Rattenberg városka; a Schlossberg tetején egy omladozó erősség áll, melyet Biener W. tiroli kanczellár itt történt lenyakazása szélesebb körben is ismertté tett. Zöldelő bokrok és bánatosan aláfüggő sötét repkényindák borítják a romfalakat. Az útnak innen Kundlig húzódó részlete, az úgy nevezett Kundlerfeld, meglehetősen egyhangú és sem az Inn-en túl húzódó középhegység, sem a jobbra fönn nyíló Wildschönau nem versenyezhetnek a nem sokkal odább következő Wörgl vidékének nyájas kellemével, mely egy tág völgykatlanban fekszik a jobb oldalán emelkedő s a tetején álló kápolnáról messzire felismersző Hohe Salve alatt, előterében a reá siető nap hevétől aszfaltot izzadó Grattenbergl-lel, melynek kápolnája a hajdani Masciacum romjai fölé van építve. A Brixen-völgy torkolata közelében lévő falu magában véve nem valami nevezetes; csak mint a Gisela-vasút végállomása, továbbá újabban fölállított salétrom- és nagyszerű portlandi-cementgyára által jutott fontosságra. Túlsó partján, az előtte elhúzódó dombsortól eltakarva fekszik Maria Stein gyönyörű búcsújáróhelye, melynek kastélytemplomában egy, a legenda szerint innen már három ízben elrabolt, de mindannyiszor csodálatos módon visszakerült Szűzanyakép a jámbor hívők tiszteletének tárgya. A templom és a mellette lévő elhínárosodott és kákával benőtt tó fölött emelkedik a Hundsalmerjoch. A brixenvölgyi Ache átszelése után is megtartja még a völgyfenék kezdettől való szélességét, de egyszersmind egyhangúságát is, s egyelőre nem igen köti le érdeklődésünket közelebbről egyéb, mint a jobb kézt fekvő középhegység a häringi szénteleppel, a tartomány egyetlen ilynemű bányájával. A szénréteg homokkővel és conglomeratummal vegyest eocänbe van beágyalva, s a gyümölcsfákban bővelkedő nyájas terraszon fekvő Kirchbühel vasúti állomástól körülbelül egy órányira fekvő falu felől lehet hozzá jutni. Fölötte a Juffingerjoch és a Bölf magaslanak; az előbbi a rajta lévő Juffingerhofról, mint Maultasch Margit egykori lakóhelyéről, az utóbbi pedig pompás és messzire terjedő kilátásáról nevezetes.

Itt a hatalmas Treffauerspitze és elágazásainak ormai tűnnek szemünkbe, azután pedig a meredek Pendling lábánál egy külön álló sziklatetőn a völgyet elzáró Geroldseck vára emelkedik az alatta elterülő barátságos Kufstein városba koronájaként. Nyugatra csak közepes, többnyire erdőborította magaslatok látszanak, míg kelet és éjszakkelet felé az előhegyektől födött Wilder- és Zahmer-Kaiser szeszélyes csúcsai és kúpjai magaslanak; e két Kaiser közé a gyönyörű Kaiser-völgy van beékelve. Egy keskeny ösvény vezet az alázuhanó Sparchenbach szűk hegytorkolatán át Plattenen keresztűl Holzstufenbe; itt lassankint megszűnik a földmívelés vidéke, eltűnedeznek az alpes-elvi kedves dombok s mennél magasabbra emelkedünk, annál fönségesebbé válik a kép, annál borzalmasabban tűnnek elénk a Hinterkaiser igen meredek, bizarr csipkézetű falai, annál gyönyörűbb a kilátás, mely a bajor éjszaki nagy síkságtól a távol délen meredező Tauer-ek jeges óriásaiig terjed. Lenn a mélyben pedig kisebb-nagyobb völgyek ágaznak el, kövér rétek és sűrű erdők váltakoznak; emitt csinos kastélyok és omladozó várfalak, amott takaros falvak mosolygó gyümölcsös-kertek közepette; számos tó tükre eleveníti a vidéket, melyek majd vadregényesek, minő a Schrecken- és a Hecht-tó, majd szelíd bájosak, mint a völgy mélyében a mezőkoszorúzta Walch-tó, melynek tiszta hullámaiban a fölötte meredező hegyóriások képei tükröződnek. A városka közelében a festői Kienbergklamm hívogat magához; távolabbi kirándulások a vadban bővelkedő Thiersee vidékére vezetnek, melynek lakói a derék Sieberer Jakab vezérlete alatt főleg az 1809-i hadjáratban tűntették ki magukat mint vitéz határőrök; vagy az emléktáblával jelölt vámházhoz, melyben 1819 szeptember 4-én Pichler Ad. tiroli költő és természetvizsgáló született; avagy Erlbe, Tirolnak e határszéli s drasztikus parasztkomédiáiról a szomszéd országban is sokat emlegetett és sűrűn látogatott falujába; a kövűletek kedvelői a Kössen melletti zugban fekvő Reitet látogatják, e híres lelőhelyét a vezérkövűleteknek, az ú. n. „kösseni réteg” csoportnak, mely az angol Bonebed-del egykorú.

Az éjszaki Mészalpesekben két folyó ered, a Lech és az Isar.

A Lech-völgy Tirol egyik legnagyobb és legdúsabb változatosságú völgye; vad szakadékosságú kopár hegycsúcsok emelkednek fölötte, melyek közűl a háromágú Mädelegabel a legszebb, a Pareiserspitze a legmagasabb és a Hochvogel a legkönnyebben megmászható, bár eddig még csak kevesen jártak rajta. Még a lakosság is teljesen megőrizte e vidéken sajátos, a tiroli általánosabb népjellemtől nem egy tekintetben elütő eredetiségét. S habár e völgy nem dicsekedhetik az Inn-en túli Középponti-Alpesek fölséges gletcserkoronájával, de gyönyörű erdőségeivel és buja alpesi rétjeivel, kiváltképen pedig groteszk sziklakoronájával, melynek a dolomitokhoz hasonlítható hegyes kőszálai, oszlopai és kúpjai mintegy „elátkozott várkastély”-lyá csoportosúltak, úgy a legfönségesebbnek, mint a legbájosabbnak elég elemével bővelkedő képet tár elénk. Már a Lech forrása is páratlanúl szép ott a Rothwand tövében, egy pompás alpesi táj közepén, a honnan Wartra, a Tirolt Vorarlbergtől elválasztó Krummbachtobeltól jobbra eső Thannberg hegyvidék első falvára nyílik gyönyőrű kilátás. S mily szép, a mint a csörgedező patakocska egy helyütt fehér tajtékot túrva rohan lefelé, másutt a téres medenczékben meg-megpihen, közre zárva a szögletes mészszikláitól annak az árnyas erdős szurdoknak, melyen át lassanként a gabnatermesztés felső határához s Hegeraunál már egy kocsiútra is jutunk. Nem sokára a szép fekvésű Holzgau fő helységhez érünk, melytől kissé oldalvást esik a Thum-malom mellett Schneller Keresztély költő és tudós szülőháza, fenn a magasban pedig a Wetterstein szaggatott falában egy tátongó rést, az ú. n. „Fallenbachi ablak”-ot pillantja meg szemünk, átellenben az elbingenalpi Kalvária-hegygyel. Elbingenalpe a fő völgy legközelebbi helysége és Falgers A. szülőhelye, kinek a temetőben látható „Haláltánc” nevű műve nagyon érdemes a megtekintésre. Grameis mögött a borzalmas szorosok és sziklaomladékok között haladó út az Otter-patak torkolatánál fekvő Haeselgehr felé visz; a Streimbach hídja közelében állott a helyi hagyomány szerint a Lech-völgy első telepe, a Rauthof. A Hornbach-völgy előtt elhaladva, melynek regényes hátterében Hinterhornbachnál a hatalmas Hochvogel (2.589 méter) őrzi a határt, Weissenbachba és Reuttébe, vagy a Tannheim-völgybe jutunk. Ennek bejáratánál a Gaicht-szoros zordon sziklahasadéka fogad bennünket s a meredek szirtfalakba vágott út mentén számos, szebbnél szebb kép tárúl elénk. Nem sokkal odább a vidék nyíltabbá válik s Nesslwängle-hez érünk, melytől éjszakra a Grosser Gimpel, a vidék legmagasb csúcsa, emelkedik, egész Münchenig érő kilátást engedve tetejéről. Tovább a vízválasztó és a zöld Halden-tó következik, a honnan az Aggensteinre nyílik kilátás; mögötte van Tannheim, a völgy fő helye, a gyönyörű Vilsalp-tó és a Traualp-tó közelében. A Sonthofen bajor vasúti állomás felé vezető út mentén Schattwald az utolsó tiroli helység, melynek kénes fürdője említendő.

Az Isar az éjszaki Mészalpes-lánczolat négy völgyéből gyűjti vizét; e völgyek közűl három meglehetős egyközűen fut kelet felől, egy pedig nyugatról torkollik a fő völgybe s mind a négy rendkivűl gazdag a legnagyobbszerű tájszépségekben, melyeknek folyton váltakozó bájai majd nyájas kedvességükkel vonzanak, majd zárkózottságuk meglepő nyugalmával gyönyörködtetnek bennünket. Szegény és színtelen a nyelv, midőn a dús lomberdőknek az évszakok szerint változó színárnyalatait, a nappal és éjjel más-más világításában, majd ragyogó napfényben, majd a viharfelhők árnyába borúlt, szüntelen új meg új képet mutató hegyes-völgyes vidék annyiféle szépségét leírni akarja. A négy völgy közűl legdélibb a Gleirsch-völgy, melynek egyetlen emberlakta helyisége az „Amtssäge” nevű erdészház, a hol a történelmi nevezetességű fiatal Speckbacher egy ideig rejtőzött, a míg t. i. az Inn-völgybe vezető útra rá nem talált, melyen aztán hosszas bolyongás után végre egy szép napon apja előtt termett a st.-johanni „Medve”-korcsmában. E jelenet szolgált hálás tárgyúl Defregger ismeretes szép képéhez. Tájképi tekintetben e völgy a Mészalpes-lánczolat valódi gyöngye. A második harántvölgy, a Hinter-Au-völgy, Hohenlohe herczeg vadászterülete, szintén nagyon gazdag a legtarkább változatosságú természeti szépségekben. Ez az Isarnak a Haller Angeren lévő forrásához és a Vomper-völgybe vezet. A harmadik a Karwendel-völgy, „egy keskeny, alján szűntelen alágurúló kőtörmelékkel borított szűk hegyszorúlat, melynek oldalain valamivel fölebb némi gyér erdőfoltok láthatók a szakadékos sziklaomlások és lavináktól hasogatott szirtfalakon. Még magasabban ismét teljesen kopár területek következnek, óriási mészfalakkal, fűrészes gerinczekkel, hozzáférhetetlen üregek és mélybe vezető örvények, több órajárásnyira görgeteggel borított fensíkok, hol egyetlen bokor vagy fűszál sem látható”. Az út erre a Hochalpe és a Pertisau felé vezet. Nyugatra, de már a határon túl, a Leutasch-völgy torkollik, melynél a Leutascher Schanze áll őrt. Ober- és Unterleutasch szétszórt házai a Wetterstein-hegység, a Hohe Munde és a Hochwand lábánál feküsznek. A Leutasch-völgy folytatása a Gais-völgy, melynek hátterében van a Leutasch- és a Loisach-völgy vízválasztója. Egyike az itt található legszebb pontoknak a történelmi nevezetességű „pestis-kápolna”, mely mögött az óriási Zugspitze (2.96o méter) az egész vidék fölött uralkodva emelkedik.

Tirol Közép-Alpeseit a Brenneren bemélyedő nyereg és az ugyanott eredő Sill és Eisack folyók két, természetesen tagozódó tömegre osztják az Ötz-völgyi csoportra és a Ziller-völgyi alpesekre, melyekhez a tartomány határa közelében a Tauer-ek csoportja csatlakozik.

A sűrűn látogatott Ötz-völgyi csoport kiterjedésére nézve, valamint gletcserei, átlagos gerinczmagassága és kiemelkedő magas csúcsainak száma tekintetében is első helyen áll Tirolban, habár a legmagasb csúcs mégsem ebben, hanem az Ortler-csoportban van. Minden égtáj felől számos, messze elágazó s újabb mellékágakra szakadó völgy vezet be e hatalmas Alpeshegység szívének kellő közepébe, és sok átjáró könnyíti meg az egyes részei közötti közlekedést, mely az újabban egyre-másra épülő menedékházak és fogadók s forgalmi eszközök gyarapodása folytán mind kényelmesebbé vált.

A Gurgl-gletcser tava.
Lichtenfels Edétől

Nyugaton Prutz felől a Kaunser-völgy vezet majdnem egyközűen az Ötz- és Pitz-völgygyel a hegycsoport belsejébe. Borzalmas jégárai és örökhó-mezői, melyek újabban is adtak még okot a völgy alján való tóképződésre, ép oly ismertté tették e vidéket, mint fönséges szépségű alpesi tájai, gyönyörű erdői, mély hegytorkolatai és vízesései. A jámbor hívőt Kaltenbrunn búcsújáróhely vonzza ide, melyet már 1272-ben s azóta is kiválóképen a landsknechtek látogattak, s melynek gyarapítására főleg Üres-zsebű Frigyes és Zsigmond herczegek tettek sokat. A belső völgyben a Gsöll-zuhatag esik tetemes nagyságú lépcsőkön 400 méternél nagyobb magasságból alá, a völgy legbelső zugában pedig a czirbolyafenyőfákkal sűrűn benőtt s ezeknek sötét színétől borongós hangúlatú táj fölött a tizenegy kilométer hosszú Gepatsch-gletcser terül el, melynek alján a Majna m. frankfurti alpes-egyesület építette menedékház; a tiroli területen német alpes-egyesűletek részéről állított menedékházak elseje áll. Éjszakról három völgy vezet az Ötz-völgyi csoportba, mindenekelőtt az Ötz-völgy, melytől az egész hegytömeg a nevét kapta, ettől nyugatra a Pitz-völgy és keletre a Sellrain-völgy. – A Pitz-völgynek különösen jobb oldali meredek lejtőit számos szép vízesés élénkíti, míg meglehetősen keskeny, de termékeny fenekét Zaunhofklamm, vagy „äussere Kirche”, St. Leonhard, vagy „mittlere Kirche” és Plangeross, vagy „innere Kirche” nevű falvak, továbbá számos szétszórt ház és kápolna tarkítja. Wenns a völgy fő helye, közel annak bejárásához. A völgyteknő felső széléhez közel a legmagasabban fekvő házcsoport Mittelberg, a Mittelberg-gletcser, a gyönyörű Riffel-tavat tápláló Taschach-gletcser és a Wildspitze alatt. A mi e völgyet főképen hátterében oly nagyszerű tájképein kivűl különösen vonzóvá teszi, az a körőtte fekvő többi völgygyel való könnyű közlekedést engedő számos átjárója.

Az Ötz-völgy, a tiroli jeges-világ koronája. Hegyalakzatainak megragadó fönsége örök hó- és jégborította zord sziklacsúcsainak az alattuk virúló völgyek s a bennök mosolygó falvak, termékeny rétek, tanyák, élénk színekre festett kápolnák elevenségével szemben oly meglepő ellentéte sehol sem egyesíti a borzalmasan nagyszerű és kellemes képek oly közel egymás mellett váltakozó sorát, mint itt, Tirolnak e legszebb alpesvidékében. A völgybe legczélszerűbben az egykori Ötz-völgyi gletcser moräna-törmelékén, a ritkás fenyűerdő közepén lévő vasúti állomás felől jutunk be. Legszembetűnőbb sajátsága lépcsőzetesen egymás fölé emelkedő s regényes völgytorkolatok által egymással összefüggő öt medenczéje, melyek fokozatos emelkedésükben a földközi éghajlat-övtől kezdve egészen a sarkvidékiig úgy szólván valamenynyit föltűntetik növényzetükön. Mindjárt a bejáratnál a Stuibenbach-vízesés lep meg; mögötte a Teufelsschmiedenél betorkolló Ebner- és Auer-szoros van, melynek csak nem régiben hozzáférhetővé lett, sziklahasadékába a benne alárohanó patak számos tölcsért és barlangot vájt. Előttünk fekszik Ötz az első völgykatlanban. A mint Ötz mögött a völgy óriási omlástörmelékek közt a hegyszakadékba újabban bevágott Gsteig nevű szorossá szűkül, azon túl mintegy a második lépcsőfokon Tumpenhoz, innen pedig az Acherkarról több esésben alázuhanó Acher-patakhoz érünk, majd a büdös borókával benőtt függőleges Engelswand előtt elhaladva, a rideg Büffel moräna-horzsolta idomtalan nagy kőtömegén át a nyájas Umhausen faluba, mely a Horlach-völgy kijáratánál fekszik s lentermesztéséről meg a határában lévő 150 méternél magasabb és kedvező időben gyönyörű szivárványszíneket játszó vízesésről nevezetes. – Umhausen mögött záródik a második völgylépcső s a Maurachi szakadékon át a következő völgyszorúlatba érünk, mely csakhamar a tág Längenfeldi medenczévé szélesedik. Kefels érdekes, de mindeddig még kevés figyelemre méltatott langyos (hemitherma) és kénes forrásai mellett elhaladva, szemünkbe tűnik e források közelében található habkőféle salak, mely e többnyire gneisz, csillám- és amphibol-pala kőzetbe bevágott völgy egykori vulkanikus jelenségeire vall. A harmadik völgy Huben mögött kezdődik s komor, majdnem teljesen kopár sziklafalak közt húzódik. De Söldennél nem sokára ismét kitágúl a völgy, melynek ezzel a negyedik fokára, a felső Ötz-völgybe értünk. A benne fekvő szerény alpesi falucska a Rettenbach-gletcserből áradó Rettenbach beömlésénél húzódik meg s középpontjáúl szolgál a legszebb tavaszi kirándúlásoknak és a Stubaira, a Passeierre meg a Pitz-völgybe vezető átjáróknak. Söldentől délre van az ötödik völgykatlan, melynek Zwieselstein nevű falvánál, a mint már a hely neve is elárúlja, a völgy két ágra szakad („zwieselt”), ú. m. a Gurgl- és a Venter-völgyre. Innen a Timbljochon (2.480 méter) keresztűl egy átjáró visz a Passeier-völgybe.

A Similaun és a Niederjoch.
Lichtenfels Edétől

A Gurgl-völgy egész az utolsó emberlakta helyig, Obergurgl-ig, Tirolnak e legmagasb fekvésű (1.900 méter) egyházas falváig, mintegy negyedfél óra járásnyi hosszú s a körötte meredező, a völgyre szinte rászakadni látszó gletcserekre irányúló kirándúlások pihenőállomása. Innen vezetnek az útak a Gaisberg-, Rothmoos-, Langthali- és Gurgl-gleccserre, mely utóbbinak jégolvadásból gyűlt híres tavában, „a sötét indigókéktől egész a leghalványabb smaragdzöldig menő minden színárnyalatban játszva csillogó jégtömegek úszkálnak, valóságos sarkvidéki képet varázsolva e tájra”. De jaj, hogyha a gletcser megnövekedése a víz lefolyását annyira megakasztja, hogy az hirtelen hatalmas tóvá áradva áttöri a jégfalat s pusztító hullámaival elönti az alanti, istenáldotta szép havasi völgyet, mint a hogy a múlt század folyamán több ízben történt, minek emlékezetére azóta évenként fogadalmi körmenet zarándokol az úgy nevezett „kőasztal”-hoz, melynél misét mondanak. Későbbi időben ide egy kápolnát is építettek.

A Gurgl felől tehető számos hegyi kirándúlás közűl a 3.535 méter magas Schalfkoglra vezető az Ötz-völgyi alpesek legremekebb pontjára visz bennünket. A Ramoljoch-on (3.182 méter) át, mely az egész tartomány alpeslánczolatai között a legtöbb szép kilátást nyujtók egyike, a nyájas Vent falucskához (1.892 méter) jutunk, hol egykor Senn Ferencz plebános lelkipásztorkodott. E mögött torkollik a Rofen-völgy híres Vernagt-gletcserével, mely 1848 és 1883 között 360 méterrel húzódott visszafelé. Innen jó gyalog- vagy lovagló-ösvényen a Rofeni magaslatokra jutunk föl, melyeken Üres-zsebű Frigyes herczeg üldöző ellenségei elől rejtőzött, a miért ez a vidék 1849-ig asylum-jogot és adómentességet élvezett. Tovább aztán a gazdasággal kapcsolatos Hochjoch-fogadóhoz s innen le a Schnalser-völgybe érünk. A legmagasb csúcsok közt a leglátogatottabbak a Similaun, a Weisskugel (3.741 méter), és a Kreuzspitze (3.454 méter); de valamennyit fölűlmúlja a Wildspitze (3.770 méter) kettős szarva, az Ötz-völgy hegytömegének e Tirol fölött mindenfelé roppant messzeségbe szabad kilátást engedő hatalmas fejedelme, mely fölségesen trónol az örökjég szinte végtelennek látszó tengere s a legváltozatosabb alakzatú és a legsötétebb zöldtől egész a hófehérig, a vakítón csillogó fehértől az égszínkékig számtalan árnyalatban csillogó csúcsok sokasága fölött.

Az ötzvölgyi hegytömeg legkisebb völgye a Sellrain-völgy, melybe egy, a Melach mentén haladó igen szép kocsiút vezet. Kematen falu mögött vannak balra a Ferdinánd császárról nevezett vízesések egy regényes völgyszorúlatban, a honnan lassú emelkedéssel halad az út embermagasságú páfránybokrok között Sellrain vagy Rothenbrunn felé, a hol egy kis fürdőt találunk. Szemben egy meredek hegyoldalon van St. Quirin, honnan szép kilátás nyílik az Inn-völgyre. Fölébe a Rosskogl sűrű növényzettel borított pyramisa emelkedik. A völgy második nevezetesb helysége Gries a Freihut (2.613 méter) tövében. Itt a völgy egyet kanyarodik s Melach-völgy néven húzódik tovább az ásványkutatók előtt ismeretes Juifenau-n át Praxmar és a Lisens-Alpes, e gyönyörű vidéken fekvő, a Villerspitze, a Lisensi gletcser zöldeskék lejtői, meg a Brunnenkogl közé beékelt egyszerű havasi üdülőhely felé; míg a felső völgy a bájos vidékű St. Sigismundba és Zsigmond főherczeg egykori vadászkastélyához, a kies Küheteyhez (Kühtai) vezet, mely valamikor sűrű czirbolyafenyű erdő közepén állott, holott ma már csak néhány villámsújtotta csonka törzs látható körülötte.

A Mutterberg Alpes a Stubai hegységben.
Lichtenfels Edétől

Méltó párja a szorosabb értelemben vett Ötz-völgyi hegycsoportnak a kelet felől hozzá csatlakozó Stubaii-alpesek lánczolata, mely a benne levő gyönyörű fenvölgytől kapta nevét. Ennek üdén zöldelő rétekkel borított s magasba nyúló csúcsoktól szegélyzett medenczéjét nyugaton egy hatalmas jégtömeg zárja el, mely egymaga mintegy 80 gletcsert, köztük négy 3.400 méternél s negyven 3.000 méternél magasabban fekvőt foglal magában. A növényzet eleven zöldje azonban föl, egészen az örökjég határáig hatol. Fenekén a völgy többszörösen elágazik. Nyugat felé a Mutterberg-völgybe jutunk a 250 méter magas Sulzaui-vízeséshez és a felső Fernauhoz, hol a drezdai turistaház áll, melyből e vidék egész gletcser-világának fölkutatása kiindúlt. A hegygerincz középmagassága fölött hatalmasan kiemelkedik a Sonklarspitze, a kedvelt Zuckerhütl (3.507 méter) és a Wilder Pfaff; a háttérben van a Bildstöckl, a Stubai és az Ötz-völgy közt vándorló turisták országútja. Délre és délkeletre számos gletcseri átkelő vezet a Sill-, Eisack- és Passeier-völgybe, éjszak-nyugaton pedig az Alpeiner-völgy nyílik, a belőle kiemelkedő Blechnerkamm-mal (3.062 méter), melynek főnevezetessége a Kerner tanártól fölfedezett s Európában legmagasb fekvésű forrás, 0.8° R. mérsékletű vizével s a benne tenyésző, e helyen kivűl csak Lappföld és Grönland hideg forrásaiban található Prasiola Sauteri moszattal. Egy szép gletcser-csiszolásokat mutató moräna-kúpon áll az Alpeiner-havasi tanya, melynek közelében tátong a „Teufelsrachen” mélységes örvénye és szomszédságában van a Senn Ferencz-kunyhó.

Neustiftnél, a Stubai legbelső falvánál az Alpeini-völgy egyesűl a fő völgygyel, melyen a zúgó Ruzbach fut végig, nem ritkán igen nagy veszedelmére és kárára a völgynek.

A völgyön kivűl jobbra a jégtől övezett Habicht vagy Hager (3.274 méter) emelkedik, melyről már háromszáz évvel ez előtt, mikor még csak szemmel mérték a hegyek magasságát, azt tartotta a tiroli nóta, hogy:

„Der Hager im Gschnitz
und der Villerspitz
und die Martinswand
sind die Höchsten im Land.”

(A Gschnitzben a Hager meg a Villerspitz és a Martinswand a legmagasbak az egész országban.)

Balkéz felől a Schlickerwände kopasz sziklái merednek, melyek lábánál a vasipart művelő Vulpmes fekszik, ennek közelében pedig Medratz alpesi fürdője van. Föléje emelkedik a Hoher Burgstall (2.609 m.), melynek tetején a legnagyobbszerű tájképek egyike kínálkozik a gyönyörködő szemnek.

A völgy innentől kezdve nagyon hirtelen lejtős hegyszorossá szűkül, melyben a falvak jóval a patak fölött a középhegység lépcsőzetére építvék; itt Telfes, ott Mieders és Schönberg takaros és jómódra valló házacskái tűnnek szemünkbe. Az utóbbi helység, mely a Stubai-völgy bejáratánál fekszik, már a legkedvezőbb kilátást engedi a háttér örökhóval fedett fölséges ormaira. Mielőtt a Ruzbach a Sill zuhogó vizeivel egyesülne, a 41 méternyi tág ívvel reá hajló érdekes István-híd vezet át rajta szédítő magasságban, a Brenner-útnak szolgálva összekötő kapocsúl.

A Stubai-völgygyel egyközű a Gschnitz-völgy, hová szintén több átkelő vezet, melyek részben nagyszerű havasi tájképekkel kinálkoznak. A legelső falu, Trins, mindjárt kitűnő bepillantást enged egy moränára épűlt kalvária-hegyéről az egész völgybe s ennek a Gschnitzi Ferner-rel záródó hátterére; egy vörös fenyővel beültetett dombról nyájasan tekint le a Sarntheim grófok Schneeberg nevű kastélya és Kerner tanár és udvari tanácsos nemesi birtoka, Marilaun, a dús növényzetű Blaser, a Kirchdach, a Kesselspitze s a völgyben valamivel belebb fekvő Tribulaun, meg a pompás Habicht között. A völgy zárúlatánál a Lapones-alpesen át gyönyörű vízesések között a mélyen alányúló Simming-gletcserhez érünk.

Karlsteg.
Wopfner Józseftől

A Stubai hegytömeg délkeleti részében végződnek a Pflersch- és Ridnaun-völgy. Az utóbbiban van Mareith a Sternbach bárók Adolfsthurn nevű szép kastélyával, melynek stiljében a kecses és a czopfszerű páratlan mesterkedéssel van egyesítve. A völgy fenekét az üblethali gletcser-tó gyakran pusztító árvízzel látogatja. Tovább Ridnaun következik, a honnan már igen szép kilátás nyílik a völgynek jégövezte gyönyörű végére.

Mélyen alant délnek már a kies Etsch-vidéken ér véget a Schnalsi-völgy, mely kezdeténél villa-alakban ketté ágazik. Az egyik ágban, a Pfofen-völgyben, van a 2.068 méter magasan fekvő Eishof, a tartomány legmagasb ember lakta helye, a honnan pár óra alatt a leghatalmasabb gletcser-körítette havasi tájról buja tenyészetű szőlőtermő vidékre jutunk.

Végűl az őrgrófság legbelsejében, Merannál nyílik éjszakkelet felől a híres Passeier-völgy. Mert ki is ne hallotta volna hírét Hofer Andrásnak, a francziák ellen vívott szabadságharczok dicső vértanújának? A Zeno-vár előtt elhaladva, Riffian búcsújáróhelyhez, a magtalan asszonyok csodatévő segedelemforrásához érünk. E mögött látjuk az első ú. n. „Schilthof”-ot s ugyanitt lépjük át a szőlőmívelés határát. De mi is az a „Schilthof”? Schilthof vagy Schildhof-nak hívják a Passeir-völgyben azokat a paraszt tanyákat, melyek régebben bizonyos kiváltságok, ú. m. adómentesség, fegyverviselési és vadászati szabadalom fejében Tirol vára udvari szolgálatában állottak. Külső ismertető jele az ilyen Schilthofnak az épülethez ragasztott szeglettornyocska. Már mintegy félszázad óta megszűnvén a szabadalmaik, ma csak nevük őrzi azok emlékét. A következő első falu, St. Martin, közelében áll a Pfandler-tanya és a Hofer-kunyhó; amaz Hofernek 1809-ben menedékhelye, emez pedig az a hely, a hol a szabadsághőst 1810-ben elfogták. Egy órányira van ezen túl Sandhof, a „passeieri Sand-wirth” háza. Fölebb St. Leonhard következik, hol a Jaufenen át Sterzing felé vezető, régebben sokat járt út kezdődik. Még odább Moos van, s föléje a nagyszerű alpesi tájon álló Timbljoch (2.480 méter) emelkedik. Ugyaninnen egy kedvelt átjáró vezet az Ötz-völgybe.

A Sarn-vögyi alpesek meglehetősen elkülönzött s a nagy ötzvölgyi csoporthoz tartozó fensíkot alkotnak az Etsch és az Eisack elágazásánál, Tirol szívében, a tartomány leghatalmasabb hegylánczolatainak kellő közepében. E fensíknak egyetlen csúcsa sem magaslik az örök hó határáig s csak néhány kúpja, mint pl. a Meran melletti Hirzer, emelkedik valamivel a körötte lévő hegyormok fölé. Mindazonáltal a róluk kínálkozó messze érő kilátás és középponti helyzetük miatt a tartomány legszebb hegyvidékei közé tartoznak és könnyen feledtetik velünk egyéb bájaikkal a mélyen bevágódó és szűkre összeszorúló völgyeknek itt hiába keresett természeti szépségeit. A fő völgyet, a Sarnthal-t, mintegy 11 óra járásnyi egész hoszszában a Talfer öntözi. A völgy alsó részét a porphyr-talajba mélyen bevájt teknő alkotja, mely részben kies, részben vadregényes tájképek sorával, közben-közben számos kastélylyal és várrommal kedveskedik a szemnek. Ried kastélya a folyó közepéből kiálló sziklára épített tornyával a rajnai Bingen melletti Egértoronyhoz hasonlít. Mellette balra Rafenstein romjai és a Fingeller-kastély falai, jobbra pedig Wangen omladékai látszanak. A völgytorkolat egyre szűkebbre szorúl s a zordonúl össze-vissza hányt sziklatömegekkel borított Mackner-völgykatlanba vezet át, mely mögött az elbűvölő szépségű Johanneskofelt pillantjuk meg csöndes kis templomával.

A Schlegeisengrund a Dominicus-kunyhótól nézve.
Russ Róberttől

A völgynek egy kitágúlásában nem sokkal odább fő helyéhez, Sarnthein faluhoz érünk, melynek környékén a Sarnthein grófok birtokaihoz tartozó Kellenburg, Rheineck és Kränzelstein kastélyok, meg Schörgau fürdőhely említendők. Végűl a völgy ketté szakad s egyik ága a fő völgy folytatásának tekinthető Penser-völgy néven halad tovább, míg a mellékág, az éjszakkeletnek irányúló Durnholzer-völgy, a honnan a gyönyörű Durnholzi tengerszemtől több hegynyereg szolgál átjáróúl a Passeier-, Jaufen- és Eisack-völgybe. Keleten a magasb hegylánczolat előtt mintegy lépcső gyanánt emelkedik a Ritten középmagasságú hegygerincz, mely a Sarn- és Eisack-völgy elágazódási szögétől kiindúlólag körűlbelűl 1.000 méternyi átlagos magasságban húzódik, és rétekkel, erdőkkel borított lejtői parasztházakkal és villákkal vannak sűrűn beépítve. A szép vidék, az enyhe levegő és a gyönyörű kilátópontok e hegyoldalt a bozeni előkelő társaság kedvelt nyaralóhelyévé tették. A ki azonban a Rittent meglátogatja, ne mulaszsza el a 2.257 méter magas Rittnerhornt is megmászni s a Lengmoos melletti földkúpokat, e porphyrmálladékból álló, 6–12 méter magas karcsú pyramisokat megnézni, melyek tetején jókora sziklatömbök, sőt olykor élő fák is állanak. E kúpok százával láthatók a Finster-patak völgyének meredek esésű oldalai mentén.

Hinter-Tux.
Russ Róberttől

A Brenner, a Fekete-tenger és Adria közti ismeretes vízválasztó, egy mélyen bevájt hegynyereg (1.362 méter), melynek tetején aranysárga kankalinok, piros havasi rózsák és illatos brunellák pompáznak pazar bőségben. A meredek lejtőjű sziklák között kígyódzik éjszak felé a Sill keskeny ezüstszalagja, melytől a Wipp-völgy, ez az Ötzvölgyi és a Zillervölgyi Alpesek közé mélyen bevágódó érdekes vízvájta sziklahasadék, a másik nevét (Sill-völgy) kapta. A Brenner-szoroson egy sűrű erdő borította sziklás hegyoldal tövében van a kicsiny, de gyönyörű Brenner-tó, s részben meredek sziklafalak között, a melyek oldalára fönn a vasút mintegy oda van tapasztva, halad e régi és újabb időben egyaránt nevezetes átkelő-út hirtelen lejtéssel a Venna-völgy kis gletcsere előtt s a Lueg szoroson át Gries-be, az Obernberg-völgyre szép kilátást nyújtó kedves falucskába. E völgy csak három óra járásnyi csekély hosszúsága mellett is egész sorával dicsekedhetik a legpompásabb tájképeknek, melyek főékességeűl a gyönyörű fekvésű Obernbergi-tavak tekintendők; ezek egyike regényes vadonban, hatalmas omladékkövek közt, morénáktól övezetten a háromcsúcsú Tribulaun legszebb ormát, az Obernbergi Tribulaunt (2.768 méter) tükrözi vissza. Gries alatt a vonat csak a Schmirn-völgybe kanyaródó nagy kerülűvel folytathatja útját, mely folyton a legszebb hegyi panorámák és fölséges alpesi háttér előtt halad el. Kelet fele a Schmirn-völgy torkolattá szűkűlve emelkedik az Olperer (3.489 méter) lábához és igen szép átkelő-útat nyit a Tuxba. A kocsiút azonban rövidebb vonalon nem sokára, az első nagyobb helységhez, Steinach faluhoz vezet, hol Knoller M. és Mader G. festők születtek. E barátságos falu három völgy találkozó torkolata közelében gyönyörű helyen fekszik a Steinacherjoch lábánál, melynek tetején a palarétegben Pichler tanár a valódi kőszénformatiónak Tirolban eddig páratlanúl álló növénymaradványaira akadt. Nem sokkal távolabb jobbról a Navis-völgy bejáratánál álló s messzire ellátszó Katalin-templomocska mosolyog felénk; a völgy hátterében pedig a tarka növénytakaróval borított Rosenjoch emelkedik, melynek flórájából ritkaság gyanánt a Ranunculaceák törpéje, a sarkvidéki fajnak e testvére említendő. Mellette áll a Pfonserjoch, melynek lábánál a matreii márványt (Ophicalcit), a mészkő és serpentin e tarka conglomeratumát törik, mely nevezetes anyagköve a tiroli templomdíszítésnek. Matrei egy kies völgynyílásban fekszik s fölötte Trautson szép vára uralkodik. A hegyoldalon jobbra Latschburg és Ahrenholz van a Debern-tóval. Innsbruck előtt a Brenner-vasút utolsó alagútjából kilépve, az Inn-völgyi vaspályához csatlakozik.

A Ziller-völgyi Alpeseket a Sill, az Inn és a Rienz határolják. Kelet felé a Tauerek lánczolatával függnek össze, melylyel tulajdonképen egy hegycsoporthoz is tartoznak, továbbá a Kitzbüheli palahegységgel. Csúcsaik és gerinczeik magassága, tájképeik nagyszerűsége és változatossága, nemkülönben gletcsereik sokasága miatt ezek is nagyszerűek. Mint az Ötz-völgyi csoportnál, úgy ezeknél is lassan és fokozatosan ereszkedik alá a hegység éjszak felé, míg déli lejtőik meredékebbek. Három fő völgy vezet hatalmas tömegükbe: az Inn-völgyből a Ziller-völgy, melytől nevüket kapták, az Eisack-völgyből a Pfitsch-völgy és a Puster-völgy felől a Tauferer Ahrn-völgy, hogy a kisebbeket ne is említsük.

E szép hegylánczolat éjszaki fő völgye, a Ziller-völgy, széles torkolattal kezdődik Strassnál. Jobbra fenn Rottenburg vár romjai, valaha Rottenburgi Henrik minnesänger birtoka; tovább az út szegleténél a gyönyörű Brettfall remeteség. Az első hatás, melyet az útas e világhírű völgy első megpillantásakor tapasztal, épen nem elégíti ki várakozását, mert eleinte meglehetős egyhangúsággal húzódik a völgy szántóföldek, rétek, mezők és mocsarak közt, melyeket csak közepes magasságú hegycsúcsok környeznek; így halad Schlittersig és Fügenig, Nissl szobrász szülőhelyéig, s odább Kaltenbachig. Idáig a völgy teljesen középhegységi jellegű. Csak a Ziller melletti Zellnél, a felső völgy fő helyénél állunk egyszerre az alpesvidék közepette. Zelltől kelet felé egy mellékvölgy húzódik az erdő szegélyezte alpesi mezőkön fekvő Gerlos felé, míg a fő völgy fölfelé halad Mayrhofennek és a három, ott végződő „Grund”-hoz: a Zillergrund-, a Stillupgrund- és a Zemmgrundhoz, meg a Puster- és a Wipp-völgybe vezető átjárók kiindúló pontjáúl szolgáló Tuxba. Gerlusból igen szép kirándúlásokat lehet tenni, pl. az aranyat tartalmazó Heinzen-hegyen át a Dreyssen-alpeshez, vagy a Plattén át Krimmlbe a híres vízesésekhez.

A felső Ziller-völgybe a Ziller bal partján húzódó kies gyalogösvény vezet az egész völgyvidék legbájosabb táján, a sokfelé elágazó nagy fenvőlgyek torkolatánál fekvő Mayrhofenbe, melyet gyönyörű hegyek koszorúja övez. Balra az Ahorn hólepte csúcsa emelkedik, jobbra a Grünberg, középen a Tristenspitz (Tristner) csonka kúpja és a Gross-Ingent jeges csúcsa.

Itt tárúl föl teljes pompájában a Ziller-völgy azon része, mely fönséges alpesi tájképeivel turistára, festőre és természettudósra nézve egyaránt vonzó. A megmívelt termő-talaj nyájas képei gyorsan egymásra következő ellentéteikkel, fölötte festői és vadregényes, tajtékzó s habzó vízzuhatagok moraját visszhangzó hegyszorosokkal váltakoznak. Közben-közben a vörösfenyő világosabb zöldje szelídíti a sötétszürke zordon sziklatalajt, s az egész kép fölé magasan kiemelkedve nyúlnak égnek a fénylő, csillogó örökhóval és jéggel borított hegyormok, melyekből ezüst színű gletcser-patakok futnak le a völgy felé. A legkeletibb völgyrész a Zellergrund, melynek utolsó helysége a már 1.055 méternyi magasan fekvő Häusling. A völgyet a Reichenspitz és a Rauchkofel között színkör alakjában sorakozó jeges hegyek lánczolata zárja be, melyek közén egy kis tengerszem van.

Taufers várkastély az Ahrn-völgyben.
Russ Róberttől

A második völgyszakasz a gletcseres és leginkább látogatott Stillupgrund, melynek gyönyörű vízzuhatagai közűl a Taxachalpe melletti kettős esés 1.500 méter magas. Leghosszabb és legszebb azonban a Ziller-völgy „Grund”-jai között a Zemmgrund. „A ki ezt meg nem látogatja”, – írja Amthor, – „csak a felét látta a Ziller-völgynek; a fönséges természeti képek pazarabb bőségét, a zöldelő pázsitos fensíkok s borzalmas sziklatömkelegek és a vakító fehérségű havas és jeges ormok oly elragadó váltakozását, mint itt, ilyen kis területen alig találni egyebütt Tirolban”. E vidék gyöngye a Karlsteg, mely fölött a vadakban dús Floiten-völgy nyílik, hol a hatalmas Floiten-gletcser és a Baumgarten-alpes emelkedik, német földön az a végső pont, melyen kőszáli kecskét elejteni sikerült.

A Breitlahner-alpesnél ágazik el a Schwarzensteingrund, mely páratlanúl fölséges voltával még az eddig látottak nagyszerűségét is felűlmúlja. A Schwarzensteingrund a reá letekintő Waxeck- és Schwarzenztein-alpessel és a Röthenboden-tóval a Ziller-völgy koronája.

A tovább kiágazó Schlegeisengrund bejáratánál van a Zams-kunyhó s vele szemben a Dominicus-kunyhó, melyet az Olperer (3.489 méter) és a Gefrorene Wand kelveért építettek ide. A Zams-völgyből a 2.231 méter magas Pfitsch-hágón át, öt kisebb tengerszem mellett elhaladva, a Pfitsch-völgybe érünk. Nem messze Mayrhofen fölött, a Tux-völgy bejáratánál van Finkenberg, a később innen elűzött zillervölgyiek hajdani főtelepe. Közel hozzá, az egykori „Teufelsbrücke” helyén, a Persall-híd és az érdekes Goldbrünnl időszaki forrása, mely fölé a Fixstein és a Grünberg tornyosúl. A völgyben tovább befelé haladva, fő helyére, Lannersbachba jutunk, a honnan szép kilátás nyílik a Tux-gletcserre, a Federbettre és a Gefrorene Wandra. Ennek lábánál van 1.475 méternyi magasságban fakadó meleg forrásával az évről-évre fejlődő Hinter-Tux pompás alpesi fürdő, honnan sűrűn látogatják a környékbeli hegycsúcsokat és átjárókat.

A Ziller-völgy átlagos magassága mintegy 1.030 méter. Hegycsúcsai közűl több az Alpesek egész lánczolatának legszebbjei közé sorolandó. Ásványokban, növényzetben és vadban való bővelkedése messze földön ismeretes, lakói pedig mint tiroli népénekesek, ásvány-, bőr- és marhakereskedők egész Európát, sőt mondhatni, az egész világot bejárták, mindenütt és mindig megőrizvén őseredeti honi szokásaikat, erkölcseiket és tős-gyökeres nyelvjárásukat. Tirol e legrégibb utazó-kereskedői ma már nem igen szorúltak rá, hogy árúikkal a külföldön házaljanak; ma már otthonukban üdvözölhetik az egész világot, akkora az idegeneknek évenkint e vidék felé özönlő áramlata.

A Ziller-völgyi Alpesek egy másik bejárója a Pfitsch-völgy felől nyílik. Ez Sterzingtől keletre az Eisack balpartján torkollik gyönyörű vidéken, és nem kevésbbé gazdag ritka ásványokban, mint vonzó tájképekben. Wiesen falunál lépünk a völgybe, honnan a vadúl tova rohanó Pfitsch-patak mentén a Wehr óriási sziklatömegeihez jutunk, melyek közt tajtékot túrva tombol a rajtuk keresztül törtető hegyi patak. Zöld rétség közepett fekszik benn a völgyben Kematten (Ausserpfitsch), mely fölé a Kreuzspitze (3.130 méter) tornyosúl; azután a Ziller-völgyi óriásokra, a Weisser Zinthre és a Hochfeilerre nyíló kilátással St. Jakob (Innerpfitsch) falu következik. Stein utolsó házainál végűl a vidék teljesen a magas hegység jellegét ölti, s innen aztán mérsékelt emelkedésű lovas-úton megyünk föl a Pfitsch-hágóra (2.231 méter), melyről messzire nyíló pompás kilátás kínálkozik; útunk innen tovább a vadregényes Pfitschergründlön át halad a Zams- és Ziller-völgybe oly átjárón, „mely érdekesség tekintetében bátran állítható a Tauer-út mellé, könnyű járhatósága miatt pedig annak még elébe is helyezendő.”

A délre fekvő Puster-völgyből a Taufersi- vagy Ahrn-völgy vezet a Középponti-Alpesek törzsébe, mely 13 órányi hosszúságban és 1.100 méteres átlagos magassággal határolja délkelet felé a Ziller-völgyi Alpeseket. Alsó része egészen a Puster-völgy jellegével bír, a felső meg a szomszédos Ziller-völgyével egyezik, melybe innen számos átjáró vezet. A völgy első falucskája, Gais, a X. századból való templomáért érdemli meg, hogy meglátogassák, s különben is szívesen mulat itt az ember néhány napig vagy a körüllévő hegyek megmászása kedveért, vagy pedig hogy a csöndes Mühlbach fürdőben kissé kipihenjen. A vadregényes Katzenleiteren át, a Löffler jeges kúpjára nyíló kilátás mellett a völgy fő helyére, Sand-St. Moritzba érünk, melynél a festői Taufers várrom áll. E várrom, melytől az egész völgy a nevét kapta, Tirolnak egyik legszebb pontján emelkedik. A czéllövőhely nagyszerű kilátást enged a háttér gletcser-világára, melynek vonzóerejével vetekednek e hely többi nevezetességei: a hatalmas Rainbach zuhatagok, a Mühleni-szurdok, maga a már említett Taufers kastély, a német Alpesek egyik legtekintélyesebb és legszebben épített várkastélya, továbbá az aschbachi és michlreisi kilátópontok, meg a St. Wallburg-kápolna. Elragadó a táj szépsége, mely a Speichberg tetejétől, vagy a mely a Rain és a Mühlwald völgyében elénk tárúl, hol kis területen az Alpesek minden pompája, szépsége együtt található s a Schnebiger Nock (3.390 méter), a Hochgall (3.371 méter) és a Wildgall (3.269 méter) csúcsokkal égnek meredő Rieserfern-csoport emelkedik. Sand mögött szűkebbre szorúl a völgy, mely Luttachnál a Schwarzensteintól a Löffelspitzig érő gletcser-panorámát foglalja keretébe. Az utóbbinak fölötte fáradságos megmászásaért busásan jutalmaz a róla élvezhető nagyszerű kilátás. A csúcsról a Trippach-nyergen át a Ziller-völgybe vezető átjáró a két völgy legrövidebb összekötő útja, mely azonban csak gyakorlott hegymászóknak ajánlható. A Prettau mögött, hol 1.500 méternyi magasságban jól fizető rézbánya van, záródik a völgy, melyből a Krimmlertauerek-en át az ismert és eléggé járt út vezet Salzburg felé.

A Kitzbühli palahegység vidéke tágabb értelmében véve két folyómedenczéhez tartozik; a Brixen-völgyi Ache patak, mely a hegység egyik völgyének nevet ad, Wörglnél az Innbe szakad, míg a Rettenstein lábánál fakadó Gross-Ache a Chiem-tóba önti vizét. Wörglből a Juffinger-hágó lejtőjén húzódó kitűnő kocsiút visz Sölland felé, miközben egymás után tűnnek elénk a Kitzbühli Horn, majd a Loferi és a St. Ulrichi sziklahegyek. Goingnál a völgy hirtelen kitárul s a tágas síkon egyszerre csak előttűnk áll a takaros St. Johann falu szép esperességi templomával, a Kitzbühli Horn lábánál, körűl véve a Kaiser mészkőfalaitól s ezek előhegyeitől, meg a Fieberbrunni palahegység szelíd hajlású kupoláitól. Alig két órányira a Fellhorn lábánál van Erpfendorf, a Winterstellerek vitéz nemzetségének híres szülőhelye. Közelében hatalmas vízesés zuhog s a háttérben a Waidringi tető nyújt a Tauerek lánczolatára, meg a bajor fensíkra egész Münchenig érő gyönyörű kilátást. Waidring mögött megint összeszorúl a völgy és zordon, de fönséges tájakon át halad az út számos tajtékozó vízzuhatag között lefelé az ádáz küzdelmek színteréűl szolgált Strub-szoroshoz, a tartomány egyik bejáratához. Innen már csak félórányira van a salzburgi területen fekvő Lofer falucska, honnan Unken-en át Reichenhall felé vezet az út.

A Brixen-völgy, melyen a Gisela-vasút halad, dúsgazdag a leggyönyörűbb részletekben; de vidékét nem annyira zordon fenségű bérczalakúlatok, mint inkább kiesség és szelídség, báj és melegség jellemzik. Legelőbb is a vörös palakőzetével feltűnő Brixeni szorosba lépünk, honnan sűrű erdőséggel borított hegyoldalak között, melyeken a fák az ottani szokás szerint cziprusok módjára vannak nyírva („geschnoatet”, a mint ott mondják), Hopfgarten mezővárosba érünk. E hely a nyár közepe táján valósággal hemzseg az idegenektől, mert fölötte emelkedik a szelíd hajlású s egy kis búcsújáró templommal koronázott Hohe-Salve, a tiroli Rigi kupolája, melyre évről-évre ezer meg ezer kirándúló megy föl gyalog vagy lóháton. Az 1.824 méter magas hegytető, melyre három óra alatt gyalog könnyen föl lehet érni, a legszebb kilátást nyújtja a körűl lévő hegyekre és az azok lábánál szétágazó számos völgyre: délen a Sperten-, Windau- és Grund-völgyre, melyek fölött a Tauerek emelkednek, a Grossglockner- és Grossvenedigerrel, továbbá pedig a Ziller-völgyi és a Tuxi Alpesek; legszélűl délnyugaton a Stubai-völgy jeges csúcsai látszanak, nyugatra az Inn-völgy a Mészalpesek fűrészszerű gerinczével, éjszakon a Kaiser-hegyláncz oly közelre látszva, hogy szinte falfestménynek tetszik; majd a zordon és merész Wendelstein-csoport, keleten meg a Loferi sziklahegység és a Berchtesgadeni hegyek következnek. Valóban alig lehetett volna ennél alkalmasabb helyen a boldogúlt trónörökösnek a tiroli alpes-világ lélekemelő szépségeit legelőször bemutatni! Ugyancsak a Hohe-Salve lábánál van kissé belebb a völgyben Brixen falu, melynek esperességi templomát érdemes megtekinteni. Mária Lujza főherczegnőnek 1822-ben a Hohe-Salvéra tett kirándúlása emlékére a közeli vastartalmú savanyúvíz-forrás Luisenbad nevet visel. A szomszédságban van a már kihalt manharti felekezetről híressé vált Westendorf helység.

A vízválasztón lassan átkelve, csakhamar Kirchbergbe, egy szép fekvésű s dombon álló templommal ékeskedő faluba érünk; s csakugyan alig van a Hopfgarten és Kitzbühel köztinél kiesebb völgyrészlet: gabonaföldek váltakoznak itt rétek- és erdőkkel, melyek közt jómódú falvak s mindenféle faragott famunkával díszített tanyaépületek tünedeznek elő.

Odább a Klausen-patak mellett elhaladó útban egy szerény kis kápolna vonja magára figyelmünket következő föliratával: „Idáig jutott és nem tovább a svéd lovas katonaság” (Bis hieher und nicht weiter kamen die schwedischen Reiter). Az innentől fogva lassacskán aláereszkedő völgyben egyszerre csak Kitzbühel áll előttünk, az úgy nevezett „Stadt in der Schlinge”, három tornyával. Távolból a zordon, csipkés gerinczű Kaiser szakadékai és kőszálai merednek, közelebb a széles vállú, tágas kilátást engedő Kitzbühli Horn tornyosúl; balra a számtalan tavi-rózsát rengető Kitzbühli-tó vize csillog, melynek fenekén a népmonda szerint egy elsülyedt erdő vagyon; a serény iparú városka fölött pedig egy magas sziklaormon szép plebánia-templom áll, mely mögött Löwenberg és Minichau ódon várai láthatók. Így egyesűl e helyen az idylli kellem a regényesen borongóval, s a kedves kis város gyönyörű környéke csak lantosára vár, ki méltón megénekelje.

A keleti lejtőn Kapsburg kastélya áll a Lephirau és a Köglergraben bejáratánál, melyben a híres Schleier-zuhatag van. A nyugati lejtőn a Schattberg és Sinwell oldalában rézbányák vannak, melyek föltárt törései már messziről meglátszanak, s közelükben egy festői szakadékban a két Ehrenbach-zuhatag omlik alá. A templommal szemben egy kitűnő kocsiút a Badl nevű vastartalmú sós forráshoz, azután a széles, fehér habfodros Ache mentén a Jochberg melletti megszűntetett rézolvasztóhoz, Oppacher Antal tiroli hős szülőhelyéhez, vezet. Eleinte lassú emelkedéssel a völgyön fölfelé, majd az Ache átlépése után kissé meredekebb úton előbb az „an der Wacht” nevű korcsmához és a mellette lévő csinos fekvésű kápolnához, tovább pedig egy kígyódzó ösvényen a Thurn-szoroshoz jutunk, mely hajdan meg volt erősítve s honnan elragadó kilátás nyílik a Tauerek lánczolatára és Mittersillre, a Pinzgau legkőzelebbi helységére. Kitzbühel vidékén szép kirándúlások tehetők úgy a völgyekbe és középhegységekre, mint a magasabb hegyekre, melyek közűl a Kitzbühli Horn (1.994 méter) jutalmazza meg legdúsabban a fáradságot. Ennek tetején egy kápolna, az alatt pedig egy cseppköves sziklabarlang van. A csúcsról három irányban lehet lejönni, melyek közül sokan legörömestebb a nyolcz-kilencz óráig tartó ú. n. „Pinzgaui sétát” választják, mely 1.800–1.900 méter magasságban több mint tíz hegycsúcson át vezet a Schmittenhöhe felé s a könnyen járható út mentén folyvást a legszebb kilátást engedi a Tauerek hegylánczának legkiválóbb ormaira.

Az út tovább a Röhrerbühel mentén halad, mely 1600 körűl még sok ezüstöt és rezet szolgáltatott s akkoriban Európa legmélyebb (körűlbelűl 900 méteres) aknájával dicsekedhetett. St. Johann-nál, a Kitzbülhli Horn éjszaki lábánál, a Pillerseei, Kitzbühli és Rein-völgyi Ache a Grossache folyóvá egyesülnek; ennek medenczéjét itt Leukenthalnak nevezik. A Walderberg hoszszában Fieberbrunnba érünk, mely nevét onnan kapta, hogy az itt fakadó forrás 1354-ben Maultasch Margitot hidegleléséből állítólag kigyógyította. A hosszan elnyúló falucska fölött van a szép fekvésű Wildalp-tó s egész sora a legszebb hegycsúcsoknak áll őrt mögötte. A közeli St. Ulrichtól éjszakra a völgy szűkebbre szorúl, s a „Waidringer Öfen” sziklaszorosába érünk, melynek hófehér, groteszk alakzatú s majdnem teljesen kopár mészkúpjai között a Strubache folyócska élénkíti a tájat. A talajt a Helleborus sötétzöld levelei borítják, a fehér sziklafalakról lecsüngő havasi szuharrózsa bíborvörös korongocskáival gyönyörű háromszínű zászlót alkotva. Fieberbrunn mögött következik a pompás Moosbach-szakadék és szép változatosságú vidéken a hochfilzeni hegyiláp („Filz”) a tartomány határán.

A Brenneren kivűl a Közép-Alpeseken át csak még egy kocsiút vezet összekötő kapocs gyanánt Dél- és Éjszak-Tirol között, s ez a Malser Haide, vagy a Reschenscheideck útja a tartomány legnyugatibb szélén. Ezen, a Brenner-útnál sokkal kevésbbé fontos átjáró az Inn-menti útból ágazik ki, Naudersberg kastély előtt elhaladva, lassú emelkedéssel vonúl tovább a Stille-patak mentén s másfél órányival odább a Reschenscheideckhez, az Inn és az Etsch folyóknak 1.494 méter magasságú vízválasztójához ér. Ezen túl az út lassan lejtősödik s szelíd esésű lépcsőzetben száll alá délnek és délkeletnek, jobbra a Laas- és Ortler-csoport örökhó fedte szirtfalaira engedve kilátást, mely a különben egyhangú vidéknek egyetlen nevezetessége. A legközelebbi helység a Reschen-tó melletti Reschen, közel az Etsch forrásához, azután a tó mentén megy az út tovább Graun felé, mely a gyakori pusztúlást okozó Carlin-patak és a Langtaufer-völgy torkolatánál fekszik. Ez négy órányi hosszúságban húzódik az Ötz-völgyi csoport magaslatai irányában fölfelé; mögötte egy festői félkörből a Weisskugel (3.741 méter) emelkedik ki; a völgy zárúlatánál pedig kövér rétek közt a Malag havas áll.

Juval.
Lichtenfels Edétől

Fönséges szépségű völgyi tájon tűnik szemünkbe most a Mitter-tó és az erre járó vándorok számára már 1140-ben fogadóúl alapított St. Valentin auf der Haid, a Haider-tó közelében. A Plawen- és Schlinig-völgy torkolatai között áll Fürstenberg kastély és a tekintélyes Marienberg benczés-apátság. A háttér távoli mélyében az Ortler égre nyúló jeges csúcsai látszanak. Hajdan e vidék a Malserhaide félelmesen hírhedt nevét viselte, ma pedig a leggyönyörűbb tájrészletekkel mosolygó kies völgy köszönti benne nyájasan az útast.

Mals és Glurns előtt már látni Fröhlichsburg vár romjait, Trostthurm erősséget és Lichtenberg várát. Délre a romokban gazdag Taufer-völgy torkollik az Etsch jobb partján, míg a balpartra a Matsch-völgy nyílik, melyen a Salurn-patak foly végig; itt állott hajdan a Matschi hatalmas grófok ősi fészke. Bársonypuha réteken s mezőkön át, buja növésű vörösfenyő és czirbolya erdők között visz az út mélyen be a szép keretű völgybe, az Ötz-völgy és a Vintschgau közötti legrövidebb átjárón az Oberetten-gletcser felé. Gyönyörű képekben látva az Ortlert, mely innentől kezdve fejedelmi fönséggel trónol az egész vidék fölött, Eyersbe érünk. Nem sokkal odább szűkebbre szorúl a völgy, melynek bal oldalát a Weisskugel hegygerinczének közelebb lépő szirtfalai, jobb felét pedig a Tschenglser Fernerwand majdnem merőleges oldalai szegik be. Egy órányira van innen Laas, melynek híres márványbányái a Jennewand éjszaki oldalán vannak mélyen benn a Laasi völgyben. Az alsó Laasi-Alpes mögött hatalmas környezetből emelkedik ki a két ágra szakadó Fernerwand, a messze terjedő Laasi gletcsernek egyik nyúlványa. Innen aztán a kocsiút kissé emelkedve halad föl a Gadria óriási gátján, – s egyszerre mintegy varázsütésre a mögöttünk maradt zordon fenvölgyből az olasz föld tenyészetének egy darabjára lépünk. Az üde zöldben pompázó növényzet délszaki enyhe levegőre vall; terebélyes gesztenyefák váltakoznak a dús nedvű fenyőkkel; buja szőlőlugasok fedik a dombokat, s a szőlők, rétek és ligetek között a zöldelő középhegységen szétszórt tanyák és nyárilakok mosolyognak; a daczosan meredő sziklákon hajdan fényes várkastélyok pusztúló, feledésbe merülő omladékai állanak; hegylánczolat emelkedik hegylánczolat fölé s az erdő borította hegyek mögül örökhóval födött fölséges bérczek magaslanak. Így nyújt e tájon a rideg jeges éjszak a déli éghajlat arkádiai álmodozásba ringató enyheségének kezet.

Meran.
Seelos Gottfriedtól

Nem sokkal odább a Martell-völgy, az Ortler-Alpesek legnagyobb barázdája nyílik; az eleje omladékkal telt szakadék, majd fölebb egyhangú „zöld útcza”; de az alsó és felső Martell-Alpesnél elragadó háttérrel, melynek felűl örökjéggel szegett képéből üde zöld rétek és sötét erdőségek közűl emelkedik ki a Monte Cevedale csillogó havas koronája. De történeti nevezetességű is e vidék, egy részt mivel az Obermontan vár romjaiban találták meg a Nibelungenlied egyik kéziratát, más részt pedig mivel a XV. században meglehetős jövedelmező bányamívelése volt; erről kapta nevét itt az „in der Schmelz” Mária-kápolna.

Ezen túl az Etsch-völgy büszke várainak és várromjainak érdekes vidéke kezdődik. Mindenekelőtt balkéz felől egy sziklán Kastelbellnek, hajdan a tartomány egyik legpompásabb kastélyának, borostyánkoszorús omladékai kötik le figyelmünket; a romok alján már a vidék gazdaságában fontos helyet elfoglaló bortermesztést látunk, s ezzel a déli növényzet egész dús szépségében lép elénk. A Schnals-völgy bejáratánál van Staben falucska s fölötte a tiroli várak gyöngye, a festői sziklán trónoló és szőlőindával befuttatott Juval kastély, mely egy felől a Schnals-völgy borzalmas kapujára, más oldalon pedig a merani őrgrófság örökké mosolygó s virúló területére tekint alá, egészben fölötte méltóságos nyugalommal uralkodva e két ellentétes kép között. Előttünk a takaros és jómódú Naturns, mely fölött magasan emelkedik Hochnaturns kastélya; lejebb a Töll sziklája zárja el a Vintschgau vidékét; az Etsch sebes folyással fut be Meran virúló völgyébe, odább pedig a tulajdonképeni felső Etsch-völgybe, mely már kezdetétől fogva egy igazi „természetes park”. Meran, a római Maja, melyről a XIII. században forum meranum néven történik említés, Tirol tartomány ős területének fő helye s 1490-ig fő- és székvárosa is, ma gyönyörű fekvésénél és enyhe éghajlatánál fogva elsőrangú gyógyhely. Míg a beteg az enyhe levegő, a szőlő, a savó-ivás, vagy a fölséges gyümölcs kedveért keresi föl: addig az egészséges a plebánia-templom tornyából kínálkozó nagyszerű kilátásban, a XV. századból való fejedelmi várkastély híres császár-szobájában és műkincseiben, vagy a park délszaki növénydíszében gyönyörködik, mindenekfölött pedig a festőinél festőibb vidékekre, majd enyhe lejtőjű kies dombok, majd hatalmas hegyóriások, majd édeni szépségű völgyék közé vezető kirándúlásokat élvezi. Itt van többek közt a Zeno-vár, Maultasch Margit szülőháza, továbbá Lebenberg, melybe Lentner krónikája varázsolt új életet; de valamennyinél híresebb a szellős magasban álló Tirol vár, melytől a tartomány nevét kapta s melynek mintegy kertjéül tekinthető a lábánál köröskörűl virúló egész Etsch-vidék: elől mindjárt a Laurin törpe-király Rosengarten-je, lejebb a földpyramisok és Tirol falu, aztán a Küchelberg s mellette Turnstein, Josefsberg és Auer kastélyok, Grumenberg várrom s utána még egész sora a völgyet díszítő várak és omladékoknak, le egész a Mendel lábáig és föl a Fleimsi dolomit-sziklafalig, meg az Orgelspitze jeges csúcsáig. Lehetetlen csak név szerint is az itt található összes várak, romok és kastélyok, vagy nyárilakok nagy számát elősorolni; csupán Schönna várkastélyt s a hozzá tartozó remek gót kápolnát említjük még meg, melyben János fóherczegnek a sírboltja van, továbbá Trauttmansdorff kastélyt, melyet tündéries délszaki növényzet környez. Az ásványkutatót a Naifba vonzzák az ott lelhető jaszpiszok és heliotropok. A természet barátja elragadtatva áll meg a Fragsburg közelében lévő Sinnich-patak zuhataga, vagy az alpesi tanyáktól élénkített Ziel-völgy kijáratánál látható Partschinsi-vízesés előtt; avagy a hét Spronsi-tó azúrkék tükrében gyönyörködik; a ki pedig még magasbra kívánkozik, annak a Gfallwand nyújt messzire terjedő kilátást, honnan az Ortler, a Dolomitok és az Adamello legszebb oldalaikról szemlélhetők.

Az Ortler a Sulden-völgyből nézve.
Russ Róberttől

Meran alatt torkollik az Etsch-völgybe az Ortler-hegyzömből lefelé húzódó Ulten-völgy. Torkolata, a Gaul, festői völgyszorúlat, melyet csak nem rég tettek járhatóvá. Mentűl magasabbra hágunk a fenvölgyben; annál nagyobbszerű a táj képe, melynek egyik oldalán Braunsberg vár romjai, másikán pédig a két ágú Iffinger (Bifinger) látható. A szoros helyenkint oly szűk, hogy csak kis szekérkékkel járható; így a nagyobb falvak épen oly ritkák benne, mint a mily számosak az egyes, magános tanyák a sötét erdőszéleken. Fő helye St. Pankraz a Mariol-hegy tövében; innen egy kigyódzó hegyi út visz Mitterbadba, majd Ulten fürdőbe, a Maraunerloch közelében, gyönyörű alpesi legelők között, melyekre a magas Laugenspitze néz alá.

Az Etsch-völgyben Lana fölött, dús szőlők közepette Burgstall vár romja emelkedik, odább délkeletre Vilpian tűnik elő a Tisensi középhegység paradicsomi vidékének közepén, hol a buja növényzet számos kastélyt és várromot környez; majd pompás vízesések gyönyörködtetik az útast, majd ismét ódon várfalak, mint a moosi és wolfsthurmi, de legkivált Neuhaus várkastélya, Maultasch Margit kedvelt mulató helye, kiről a nép ma is Maultaschnak nevezi e várat; ezen túl nemes bort termő szőlők között Terlan kies falucska fekszik.

Folyton más-más várak és romok tünedeznek föl szőlőkoszorúzta, bíbor vörös porphyrsziklák tetején: itt Missian és Hocheppan, Wart és Altenburg, amott Siebeneich házcsoportja gyönyörű háttérrel; majd Greifenstein várrom ötlik föl, túlnan pedig a messzeségben a Rosengarten és a Rosszähne szirtfalai, a Grimm-hágó és a Schwarzhorn magaslanak, s szőlők és gyümölcsös kertek közepette a nyaraló házakból álló Gries város, e világhírre emelkedő gyógyhely van; jobbra az Etschen túli vidék terűl, a melynek fő helye Kaltern; a Sarn-völgyből folyó Talfer fölötti magas hídon túl, a Guntschna-hegy mellett elragadó szép fekvésű Rafenstein kastélyt balra elhagyva, Bozenbe érünk. Messze távolból a Dolomitok csipkés koronája int felénk, mindenekelőtt a Schlern és a Rosengarten, az Eisackon túl pedig a gyönyörű fekvésű Kalvária-hegyet és Külbach kastélyt látjuk, mint részleteit egy páratlan szépségű képnek.

A Königsspitze.
Russ Róberttől

Az Ortler-hegytömeg, melynek csak keleti része áll tiroli területen, csúcsainak magassága tekintetében nem csak Tirol, hanem az egész monarchia határai között is első helyen áll, s habár átlagos gerinczmagasságával és örökhóval borított hatalmas csúcsainak nagyobb számával, valamint gletcsereivel a szomszédos Ötz-völgyi csoport fölűlmúlja, az Ortler mégis páratlan nagyszerűségben emelkedik valamennyi versenytársa fölé tetőalakúlatainak szépségével és változatosságával, mi a hegytörzs palás részén kúpalakban, a dolomitos területen pedig zordonúl szaggatott gerinczekben mutatkozik. Éjszakon a Sulden-völgy mélyed belé, melynek utolsó falva St. Gertrud, hol az Ortlerre szándékozókat vezetőik várják. A helység üde zöld alpesi rétjeire fenyegetőleg függnek alá a közeli hegyóriások sziklái és gletcserei. Legmagasabb maga a fehér fejű Ortler-csúcs (3.905 méter); ettől a Monte Zebru (3.706 méter) választja el a Königsspitze (3.854 méter) páratlanúl fönséges gúláját, a monarchiának magasságra nézve második hegycsúcsát; harmadikúl a roppant örökhósivatagból a háromágú Monte Cevedale (3.761 méter) márványcsúcsa magaslik ki majdnem kellő közepén az egész Ortler-hegyláncznak, nem is szólván sok más hatalmas oromról, minők a Schöntaufspitze (3.319 méter), a Schrötterhorn (3.369 méter ) és a Suldenspitze (3.385 méter). 1804 szeptember 25-dikén történt, hogy dr. Gebhard, János főherczeg titkára, Malsba érkezett oly czélból, hogy Pichler József (melléknevén Psseyrer Josele) bátor zergevadászszal útat kerestessen az Ortler tetejére. És ez a vállalkozó ember két zillervölgyi hegymászó társaságában ugyanazon évi szeptember 29-dikén csakugyan fölhágott, mint első, e hegyóriás csúcsára, meghódítván e tettével az Osztrák Alpesek legmagasb pontját, még pedig kötél és jégcsákány nélkül, csupán mászóvasakkal és egy pár hitvány bottal s oly úton járva, melyet ma veszedelmessége miatt általában kerülnek. Már a következő évi augusztus 25-én, tehát alig egy esztendő elmúltával, Josele újra kibontá a hegy tetején Gebhard zászlaját, melynek nyomában azóta számos különböző útirányban jár-kél a merészebb hegymászók serege. A ki az Ortler szépségét éjszak felől kívánja látni, a Trafoii-völgy kitűnő postaútján a legszebb s egyre dúsabb változatosságban mutatkozó tájképek folytonos élvezése közt megy Trafoiba. Ennek közelében áll egy kies erdő szélén az 1643-ban épült kápolna, melynek Jézus, Mária és József szobrai egy-egy kristálytiszta vízsugarat öntenek mellükből az alattuk lévő medenczébe; innen a kápolnának „zu den heiligen drei Brunnen” és Trafoi-nak a latin tres fontes-ből magyarázott neve. Óriási fehér kígyóként kanyarog az út fölfelé s mentén új meg új, elragadónál elragadóbb kilátásokat nyújt a balra eső gletcser-falakra s nem is remélt betekintést enged e jéggel borított hatalmas hegytömeg tagozódásába. Ez úton csakhamar a Franzenshöhére (2.188 méter), a turisták ez igéretföldére, jutunk, honnan az egész köröskörűl pompázó alpesvilágon kényelmesen végig jártathatjuk szemeinket. A fölfelé tovább haladó út a Stilfsi-hágóra (2.756 méter) visz, melyen az Ausztria és Olaszország közötti határt jelző oszlop áll.

A Brenner-szoros legmagasb emelkedése és a közeli Brenner fürdőnek 1460 óta ismeretes hévvizei között rohan alá az Eisack fürge patakocskája, mely nyomban délnek fordúl és ha virágos partja mentén haladunk, Schellebergbe kalauzol bennünket. Útjában neki szilajodott vize egy gyönyörű völgytorokban törtet le, balra a legrövidebb úton a 180 méterrel mélyebben fekvő Gossensass völgyébe; míg a gőzkocsi, hogy ugyanoda juthasson, előbb jobbra kanyarodik a Pflersch-völgy távoli gletcserfalai felé, aztán pedig ugyanazon a hegyoldalon nagy kerülővel megint a Pflersch-pataktól balra visszafordúl, minthogy a pálya két, egymás fölött lépcsőszerűleg haladó vonalon fut a hegy oldalában.

A Stilfsi hágó.
Russ Róberttől

A Schelleberg állomás mögötti első, ú. n. Aster-alagút elhagyása után csodaszép kilátás nyílik a háttérbeli jeges bérczvilágra, melynek közepéből a Feuerstein csúcsok magaslanak ki, míg a Feuerstein-gletcser óriási szakadékokkal hanyatlik le a völgy felé. A Pflersch-völgy igen termékeny, nagyszerű természeti szépségekben dúslakodó s van egy Hölle nevű, szűk sziklaszorosban aláomló hatalmas zuhataga. A Pflersch-völgy torkolatában van Gossensass falu, a tájszépségek kincstára. Innen keletre emelkedik a Hühnerspiel, vagy a mint Tirol érdemes búvárlójának tiszteletére nevezik, az Amthor-csúcs, mely nem kevésbbé nevezetes a tetejéről élvezhető szép kilátásról, mint a rajta lelhető növények dús változatosságáról. Gossensass alatt a völgy, mely fölött Strassberg várának romjai uralkodnak, meglehetős keskenyen húzódik tovább, mígnem hirtelen kitágúlva, a benne levő Sterzing városkáról nevezett síkká szélesedik. E város hajdan szebb napokat látott. Már a rómaiaknak is volt itt pénzverőjük (Vipitenum), s a XII. és XIII. században virágzó bányászat, kereskedelem és ipar honolt falai között, melyek közt nem egy ízben ülésezett a tiroli tartománygyűlés. A bányák kincseinek elapadásával azonban a város jóllétének fő forrása is kimerült, s hosszú időn át csak a Brenneren át való fuvarozás volt lakóinak legfőbb keresete s a helynek egykori híréből megmaradt egyedüli fontossága. Időközben azonban ismét jobbra fordúlt a helyzet; a fakereskedés megint virágozni kezd a városkában, a ratschingesi márvány- és a schneebergi érczbányák ismét megnyíltak s újabb lendülettel bíztatják e helységet; de nem keveset remélhet a természettől sem, mely ép oly bőven megáldotta környékét a legvonzóbb bájak szelídebb kellemeivel, mint titáni romantikával. Előttünk Custozza rétszőnyeggel borított dombja ; itt emelkedik Reifenstein és Sprechenstein vára, a tiroli várkastélyok e két gyöngye; virágos mezők ölén feküsznek Thuins, Gasteig s a Wöhr; innen vezet az út az Eck-re, Tschöfs-, Flains- és Wiesenbe s a Valgenein kápolnához, – csupa nagyobb-kisebb, de egyaránt elbájoló tájrészletek, melyek közül kiválóan érdekes a Sterzingi láp, melynek immár kiszárított s mívelés alá fogott területe nem utolsó forrása az iparkodó városka jóllétének. Sterzing fölött egész sora emelkedik a tekintélyes hegycsúcsoknak; így keleten a Pfitsch-völgy óriásai, éjszaknyugaton a komor fenségű Üblethalferner, a Stubai-csoport legterjedelmesebb gletcsere. Sterzing ezenkívül még mint az itt találkozó négy völgy góczpontja is nevezetes. Ezek közűl a Ridnaun-völgy az Ötz-völgyi, a Pfitsch-völgy pedig a Ziller-völgyi hegytömegbe vezet; a Ridnaun-völgy egy oldalága, a Ratschinges-völgy, melynek fő szépsége a zúgó Ratschingesi-patak, keresett márványáról nevezetes, továbbá némely ritka ásványairól, minők a prehnit, spodumen, staurolith és turmalin itt lelhető szép alakzatai. Délre a Jaufen-völgy emelkedik, lassacskán föl a Jaufen-magaslatig (2.100 méter), Meran és Sterzing legrövidebb összekötő útjáúl szolgálva, melyen régebben igen élénk volt a kocsiközlekedés. Ezen az úton vezette le 1809-ben Hofer András híveit az Inn-völgybe. Sterzing alatt egy széles völgyfenéken áll balra a híres Trens (Torrentes) búcsújáró templom, melynek sokfelől látogatott csudatevő képét egy záporpatak hordalékából ásták ki.

Az Eisack forrása.
Russ Róberttől

Pillantsunk még egyszer vissza az éjszaki hatalmas jégfalakra, melyektől itt el kell búcsúznunk. Amott keleten Welfenstein vár romjai búslakodnak egy hajdani római határvédő erősség helyén, melynek környéke egyszersmind az éjszakra vándorló déli növényzet határvidéke. Odább Mauls derék falu következik a kis Rizail-völgy bejáratánál. Máskülönben a táj meglehetősen egyhangú: jobbra a vaspálya, balra a postaút s a kettő között a tajtékzó folyó, innen és túl a hegyfalak ritkás erdővel benőtt granitsziklái.

A hegyek mind sűrűbben sorakoznak egymás mellé s az előttünk meredő Plosebügel szirtfal teljesen elzár minden kilátást. Habozva kérdjük, hogyan és merre van innen kijárás? ... s ime csak nehány lépés még, és bal felől Franzensfeste állomása és hatalmas erőssége tűnik elénk, majd meg egy tágas, gyönyörű völgy, melyből enyhe tavaszi levegő lengedez s hol sötét fenyőfák helyett szőlő, gesztenye-, dió- és virágos kőrisfák integetnek a napfényben úszó terraszokról. Oly hirtelen és meglepő itt a zordonan sötét éjszak világából a dél örökké mosolygó területére való átmenet, minőhöz hasonló nem egyhamar akad még valahol. S mindehhez még a szép keret csudálatra méltó tartalma: előttünk a barátságos Brixen városka zöldre, vörösre és fehérre festett háztetőivel, jobbra a délszaki cserjék közé rejtett Vahrn falucska, balra Neustift tisztes régi kolostora, fölötte a faluk- és tornyoktól tarkáló hatalmas Plosebügel, a Lüsen-völgynek e déli szegélye; továbbá az Eisack- és a Rienz-völgy közötti hegysánczolat Rodeneck várával, a schabsi szőlőültetvények s a háttérben a valsi és pfundersi hegyek, sőt a Ziller-völgy havas ormai is; mögöttünk pedig az Eisack-völgy torkolata a fölötte oly merészen lebegő vasúti híddal; mellette a világos-szürke falu s zinnober-vörös téglával födött erősség, ennek közelében a hegyoldalon a Brixeni szoros őrtornya az országút mellett, – szóval egészében és részleteiben oly kép, mely messze földön ritkítja párját.

Brixen, a régi Prichna helyén, tisztes maradványa úgy a művészeti, mint az általános történelemnek. Elég csak székesegyháza keresztfolyosóját meglátogatnunk, hogy e mondást nyilván igazolva lássuk. A főtemplom mellett áll a János-templomocska, melyben az 1080-ki zsinatot tartották, továbbá az 1038-ban épült plebánia-templom, az ódon püspöki palota, stb. A város környéke gyönyörű kirándúlásokra ád alkalmat: éjszak-nyugatra Vahrn felé a Wildbach mentén húzódó Schalders-völgy, melynek elején Salern vár romjai állnak őrt, belsejében pedig Schalders és Steinwand fürdők vannak; a Plose (2.242 méter) tetejéről áttekinthetjük Tirolnak az Ortler és a Tauerek, a Dolomitok és az Adamello közt eső területét; balra a város fölötti hegyen áll Tschötsch, Fallmerayer hírneves orientalista szülőhelye; a Schalders-völgygyel majdnem szemközt egy erdei ösvény a rendkivűl dús tenyészetű czirbolya erdejével pompázó Lüsen-völgybe vezet, melyről az a mondás, hogy: „a szőlőtől a czirbo1yafenyűig terjed.”

Brixentől délre van Pallaus hatalmas várkastélya s egy sűrű cserjésben az „in der Mahr” korcsma, a hős Mayr Péter vadászparancsnok szülőhelye, ki inkább föláldozta, mintsem hazugság árán váltsa meg életét. Fölebb egy lépcsőzetes magaslaton falu falut ér, s ligetek és gyümölcsösök lepik el az Eisack partjait. Odább megint elszűkül a fő völgy s a Sulver-híd mögött már épen zord szakadékká válik; a Villnöss-völgy bejáratánál nagy őrtornyokként emelkednek Anger és Neidegg kastélyok; jobbra egy óriás sziklatetőn Säben kolostor épületcsoportja áll, alatta pedig a csöndes Klausen városba, melynek festői környéke és enyhe jó levegője mind több látogatót vonz ide, minek folytán a kedves kis hely szemlátomást gyarapodik. Közelében vannak Branzoll várromjai. Az iparáról messze földön ismeretes Grödeni-völgybe vezető útban találjuk a Layener Ried-en a „Vogelweiderhof” nevű házat, Walther von der Vogelweide minnesänger valószínű szülőhelyét, s elénk tűnik a Latzfonsi-hágó fölött a pompás kilátást nyújtó Cassian-csúcs.

A sterzingi tanácsház.
Bernt Rudolftól

Trostburg.
Grubhofer Antaltól

Gyönyörű kirándúlás esik a Villnöss-völgybe, melynek a vulkanikus kőzetbe szakadékszerűen bevágott hasadéka igen szép kilátást enged a Dolomit-vidékre. Benn a völgyben St. Magdalena fogad bennünket „üdítő alpesi levegővel s csuda bájú kilátást nyitva a völgyön végig, hol a természet özönnel önté szét legjobb áldásait a roppant sziklafalak oltalma alatt”. Délre innen a Raschötz kápolna van a hasonnevű alpesen (2.299 méter), honnan szintén pompás a kilátás. Klausen-en alúl a völgy vörös és zöld porphyr-falai mind közelebb nyomúlnak egymáshoz s a kocsiút csak alig fér el az Eisack medre mellett; pedig ezekhez később harmadikúl még egy vaspálya is járúlt, mely csak sziklabevágásokon és alagútakon mehet itt tovább. Most az úgy nevezett Kunter-útra térünk, mely Kunter Henrik bozeni kereskedő nevét viseli, ki 1314-ben e völgytorokban kocsiútat készíttetett. E vidék tájképileg nem valami kiváló, de rendkivűl érdekes a geologusra nézve, mint a földkerekség legnagyobb porphyr-fensíkja. E sziklahasadék déli végén Waidbruck fölött gyönyörű helyen uralg Trostburg jó karban levő büszke vára, Wolkensteini Oswald minnesänger születéshelye s a nevét viselő grófi család birtoka. Az alatta meghúzódó szerény falucska mint a Grödeni völgybe menő kirándúlások kiindúlópontja lett némikép nevezetessé, s a rajta újabban átvezetett országút szép jövőt látszik neki ígérni. Ez az út egy másik, mélyebben fekvő fölött megy a kastelruthi kies fensíkon át s a Seiser-Alpes előtt elhaladva St. Ulrichba, a völgy fő helyére, mely a világhírű grödeni fafaragványok fő piacza. E vidéknek, mint a dolomit-óriások legnevezetesebb területének, kiváló tájszépségein és lakói sajátszerű ladin nyelvjárásán kivűl ép ezen iparczikkei szereztek az egész világon ismert nevet. De sajnos, hogy ez iparágnak a hegység egyik legszebb dísze, a czirbolyafenyű, lassanként áldozatáúl esik. – St. Ulrichon túl a völgy legvégső falujába, Sta. Mariába érünk, mely fölött a kifaragott sziklára épített s csak egy sziklalépcsőn megközelíthető Wolkenstein vár emelkedik. Itt énekelte meg szerelmét a vár ura, remek dalokkal ajándékozván meg kortársait s az utódokat.

Klausen és Säben.
Grubhofer Antaltól

Kevéssel távolabb Atzwangnál sötét cyprusok tűnnek föl az útas előtt, s a még melegebb délvidék közelségét hirdetik neki. Balra egy gyönyörű fensíkon túl a Schlern meredek falai alatt, sűrű erdőség árnyékában áll Ratzes fürdőhely. A közeli Frötsch-patak mindenféle, többé-kevésbbé ritka ásványt mos ki és gördít le a Seiser-Alpesről, melyek közűl az itteni zöldföld klausni vagy brixeni zöld néven jut a kereskedésbe. A fürdő fölött egy kis tó közelében állnak Hauenstein várának romjai, hol Wolkensteini Oswald hattyúdalát költötte, s meredeken ágaskodnak fölötte a Schlern hegyes kőszálai, hova régebben a Campanula Morettiana kék harangvirágocskáival ékeskedő Schlern-szakadéknak egy ódúján át lehetett följutni. A tetőn áll a minden kényelemmel berendezett Schlern-menedékház, mely fölött csak nehány lépésnyire van a hegy 2.561 méter magas csúcsa, honnan gyönyörű kilátás nyílik. Másik, szintén híres kirándúló hely a Seiser-Alpes, mely dús havasi növényzetéről általában ismeretes.

Atzwang mögött a Tiersi-völgy bejáratánál, melynél jobbra Steinegg kastélya, bal felől pedig Aicha áll, a sörgyártásáról híres Blumau következik. E bájos alpesi völgyet a Rosengarten és a Rosszähne óriási kőszálai szegik be. Innen Sta. Justina, Leitach és Sta. Magdalena szőlős vidékére s aztán az Eggen-völgy torkolatán át, mely fölött balra a Karneid kastély magaslik, Bozennek a szőlőben és mindenféle gyümölcsben gazdag s mindenünnen körűlzárt porphyr-medenczéjébe jutunk. Tirolnak Bozen a legdélibb fekvésű német városa a Talfernek az Eisackba ömlésénél. – Gyönyörű, majdnem subtropikusnak mondható növényzete s három, délnek nyíló völgy találkozásánál való fekvése már hajdan kereskedelmi középponttá tette e várost. Mindjárt a városba belépésünknél szemünkbe ötlik a János-téren álló plebánia-templom szép, magas, áttört munkájú tornyával. Nem kévésbbé érdekes a temető, az úgy nevezett „Deutschhaus”, a régi postaépület, a polgárság terme, a Ferencziek kolostora, a Szent-János-templom; a kereskedelmi csarnok és néhai Henrik főherczeg tündéri szépségű kertje. A közeli Kalvária-hegyről elragadó kilátás nyílik a Schlern és a Rosengarten bérczre, mely utóbbi szép nyári estéken igazi rózsaszínű alpesi pirúlatban tündököl. Bozen mellett van Gries klimatikus üdülőhely tarka villáival és déli növényeivel. Éjszakra a Sarn-völgy nyílik, melynek bejáratánál óriási meredek sziklakúp tetején áll az uralkodónk Ő Felségétől megújíttatott Runkelstein vár. A várkastély remek építkezése; a Tristan és Isolde regéjéből vett gyönyőrű falfestmények, a dús díszítésű kapuk s az erkélytoronyból kinálkozó pompás kilátás minden látogató lelkébe kitörülhetetlen szép emléket vésnek. Bozenből sok szép kirándúlás tehető, így főleg az Eggen-völgybe, a Mendelre és Überetsch felé.

Az Eggen-völgy Kardaunnál nyílik a fő völgyből és lassú emelkedéssel húzódva, a legrövidebb útat allotja a bozeni porphyr-hegységtől a Fassa-völgyi dolomit-terület felé. A völgy számos alagútja, sziklafolyosója, és hógátja mindjárt a bejáratnál nem kevésbbé kötik le figyelmünket, mint záródásánál a szép kilátást engedő Grimm (Weisshorn, 2.312 méter) hágónak porphyr-alapon álló mészkúpjai és a dolomit-lánczolat.

Sta. Magdalena.
Lichtenfels Edétől

Valamint az Eggen-völgy útja, mely a tartomány német középvidékéről annak olasz határszéleihez vezet, a Mendel-út is ily legrövidebb összekötő vonal a német Bozen és az olasz Nonsberg között. Ez út Sigmundskron állomással kezdődik, melynek elragadó kilátást nyújtó kastélya már e miatt is megérdemli, hogy meglátogassuk. Különben az egész út minden egyes fordulója új meg új, szebbnél szebb tájképeket tár elénk; a Mendel-szoros tetőpontjára (1.354 méter) érve pedig oly kilátásban gyönyörködhetünk, mely még az Alpes-világban is ritkítja párját.

De nem csak Mendel szellős tetőiről, hanem a középhegységről is gyönyörű vidék tárúl elénk, az Überetsch, „e legbájosabb és legtermékenyebb német terület, ez alpesi Rajna-vidék”. Ide is Sigmundskrontól indúl az út, s az egymást sűrűn követő várak – Warte Altenburg, Freienstein, Hocheppan, stb. – mind a lovagkor jó ízléséről és természetkedveléséről tanúskodnak. Szőlőhegyek közűl bukkan elő St. Michael in Eppan falva, melynek Gleif-kápolnájától az egész Merani hegységre s odább az Ötz-völgy gleccsereire és a Dolomitokra ellátni. A falutól délre vannak az „Eislöcher” nevű barlangok, melyek körűl szőlő, szelíd gesztenye és havasi rózsa vegyest díszlik, míg belsejüket évről-évre megmaradó jégkéreg borítja. A gyönyörű keretű s halakban dús Montiggli-tavaktól egy szép erdei út visz Kaltern mezővárosba, a tiroli borkereskedés fő helyére. Ennek közelében van a Kalterni-tó, melynek részben posványos és piszkos-zöld színű vizében kiválóan jóízű angolnákat fognak. De sokkal híresebb a sovány porphyr-sziklás partokon termő Kaltern-tói bor, a tartomány legkitűnőbb bora. Hatalmas nagyok itt az olajfák, a tengeri pedig hat méteresre is megnő e vidéken, mely a német föld legforróbb területe.

Bozen.
Bernt Rudolftól

A tartomány délkeleti részében a Sexten-völgy, a Piave, a Brenta, az Etsch, az Eisack és a Rienz között egy hegyvidék van, melyet a tömegét alkotó s Dolomien tudósról elnevezett kőzetről Dolomit-hegységnek hívnak. A dolomitnak két lényeges ismertetőjele van: szerkezete és színezete. Szerkezeténél fogva rendkivűl mállékony, s ebből magyarázhatók a Dolomit-hegyek gerinczeinek bizar alakúlatai, számos tornyos és kúpidomú csúcsaik s az ezek között tátongó számtalan hasadékok és szakadékok, az éles szélű gerinczek és szalagszerűn húzódó terraszok s a hegyek lábánál a hatalmas törmelék- és omlás-halmok, melyek hol pompás aranyfényűek, hol gyönyörű fehérek, majd meg a legsötétebb vöröstől a koromfeketéig menő színeket játszanak, majd ismét a legélénkebb sárga színben tündökölnek. A zord sziklák lábánál pedig zöld alpesi legelők, sötét fenyvesek, virágos rétek terűlnek, holott fenn az ormokon örökhó csillog. E nagy hegyvidéket számos hegynyereg több csoportra és tömegre osztja. A szorosok és magaslatok könnyen elérhetők; némelyik egy órányi sétával is megjárható. Jóval nehezebb azonban a föléjök emelkedő csúcsokra följutni. Érdekes még megemlíteni, hogy a Dolomitokban fakadó források vize mind kristálytiszta, s hogy itt még 1.500 méternyi magasságban is egész falukra találunk, melyekben három nyelven hallunk beszélni: németűl, olaszúl és ladinúl.

A Dolomit-vidéknek kétségtelenül Ampezzo környéke a koronája, melyen a Toblachtól dél felé Olaszországba vivő Ampezzói-út megy keresztűl; tájképi szépségekben e völgygyel a földkerekségnek csak kevés helye vetekedhetik. Már erdős bejáratánál ott van a mély fekvésű Toblachi-tó; majd odább a Kitzklammkopf és a Klausenkofl közötti keskeny szakadék, melynek végén a Klaus hídja van; végül a völgy kitágúlása hátterében a Monte Piana (2.296 méter) és a Monte Cristallo (2.929 méter), elől pedig a világhírű Höllenstein (Landro), melyhez a Dürren-tó melletti Drei Zinnen („Hármas orom”; 2.529 méter) csúcsai csatlakoznak, – mind olyan pontok, melyeket a természet valóban minden pompával elárasztott. A hegyek roppant tömegeit csillogó jégövek veszik körül, s föntebb a szeszélyes alakzatú büszke és borzadalmas kőszálakat világos bíborszínbe borítja a leáldozó, vagy a fölkelő nap. A Monte Piana és a Monte Cristallo közt, a legszebb dolomit csúcsok alatt van a mély fekvésű csöndes Misurina-tó.

A kocsiút mind mélyebbre vájódik be a sziklás hegyoldalba s lassan, de szüntelen emelkedve kanyarog a Rothwand (3.133 méter) lábánál, mely valóban nem hiába viseli a nevét s melynek tövében van a „Weisser-” és „Schwarzer-See”; amannak vize fehér a benne tükröződő dolomitszikláktól, emezé fekete a föléje hajló sötét erdőségtől. Odább a lassan ereszkedő út mentén a legszebb tájképek váltakoznak; a völgy mindinkább tágúl; hol föl-, hol eltűnedez a Tofana és az Antelao (3.253 méter) számos más csúcscsal együtt, míg végre egygyé válik az egész kép: Cortina d’Ampezzo-vá. Bajos eldönteni, vajjon a természetnek, a dolomitok sokaságának, avagy a művészetnek, a híres intarsia- és filigrán-munkáknak köszöni-e e vidék a hírnevét; de egy bizonyos, hogy azt megérdemli.

Egy második dolomitvidékben fekszik a Sexten-völgy, a tartomány egyik legszebb völgye, melynek elején egy gyönyörű erdő közepette Innichen fürdő van; belebb a szép kilátást nyújtó Helm (2.430 méter) lábánál következik a völgy fő helye, Sexten, továbbá a Fischelein-völgy, melynek koronáját, a Fischbodent, megint a legszebb dolomitcsúcsok környezik; ezek között legmagasabbak a Zwölferkogl (3.085 méter) és a Rothwandspitze (3.075 méter).

A Rosengarten,
Stefánia özvegy trónörökösné főherczegnő Ő cs. és kir. Fenségétől.

A Fekete-tenger és az Adria, a Dráva és Duna, meg a Rienz és Etsch vidéke közti úgy nevezett toblachi vízválasztó a Toblachi mező 1.204 méter magas és meglehetősen egyhangú, mocsaras fensíkján fekszik, hol egy messzire ellátszó vörös kereszt alatt ered a Dráva, mely keletnek, és a Rienz, mely nyugatnak fordúl, hogy aztán az egész Puster-völgyet végig öntözze. E gyönyörű völgy sokszoros kanyarúlatainak mindegyike új meg új, bájosnál bájosabb és fenségesnél fenségesebb tájképeket tár elénk; mindkét oldalán gyönyörű fenvölgyek nyílnak.

Az első helység Toblach, hol már az országútról is igen szépen látható a Höllenstein-völgynek és dolomitjainak szörnyen szakadékos háttere. Nyugatra Maistadt fürdőn túl Niederdorf következik; innen szokás kirándúlni a Pragsi-völgybe. Az oda vivő út Hofstadtnál ketté ágazik; jobbra az erdőn át Neu-Pragsba és a Seekofl (2.808 méter) meg a Rosskofl (2.588 méter) lábánál elhaladva a csöndes magányban, gyönyörű helyen fekvő Pragsi tengerszemhez vezet; balra pedig a gyors fölvirágzásnak indúlt Alt-Prags felé tart, hol a Sarnkofl és a Dürrenstein (2.836 méter) hatalmas tömegei magaslanak. A Gsiessi-völgy bejárata közelében, mely mint Haspinger Joákimnak, Hofer András vitéz bajtársának szülőhelye lett ismertebbé, a csinos fekvésű Welsberg mezőváros tűnik elénk; hasonló nevű várkastélya, meg Thurm vára a túlsó oldal regényes hegyszakadékánál pompázik. – A Geiselberg lábánál hosszan elnyúló Olang helységnél nyílik az Antholzi-völgy, melyen át mintegy hat óra alatt a Rieserferner-csoporthoz juthatunk, s a hol „a háttér jeges ormai és meredek sziklaszálai, a völgyfenék és az Antholzi-tó kies zöldjével ellentétben, elragadón fenséges képet nyújtanak”. E tó, mely 1.000 méter hosszú és 300 méter széles, fölötte festői helyen áll a jeges hegyóriások között s keskeny erdőszalaggal van koszorúzva. Fölötte van az Obersee a Knuten-völgybe St. Wolfgang, vagy Defereggen felé vezető átjárónál. S most következik az egész völgy legszebb helye, hol a jégár borította Schwarzensteingrund és a hatalmas Löffler a gyönyörű erdők sötétzöld mélyére ragyog le, s hol a vasútvonal a Lambrechtsburg alatt hirtelen kanyarodva, a tágas síkon merész ívben halad, s hol a Kronplatz lábánál egy komor várkastély trónol az alatta mosolygó nyájas Bruneck városka fölött. A zúgva tova siető Rienz partján fekvő takaros házain, római stilű plebánia-templomán s régi nemesi lakain kivűl főkép az innen tehető számos kirándúlás adja meg Brunecknek fő vonzóerejét, melyek révén a várostól éjszakra és délre fekvő hegység egész nagyszerűsége teljes pompájában föltárúl a látogató előtt. Így mindjárt első szép kirándúló hely a Gader-völgy; továbbá a kövűleteiről is híressé lett St. Cassian klasszikus földje, s ha „a Gader zöld völgyében jobbra fordúlunk, Colfuschg és Corvara mellett „a legpompásabb szabású dolomitvidékek egyikébe érkezünk”.

Míg Enneberg éjszak felé nyílik, a Cordevole-patak dél felé hömpölygeti habzó vizét, a Buchensteini-völgyet öntözve, melyben Andraz a Sottoguda-szakadékhoz és az Alleghe-tóhoz menők kiindúló helye. Távolabb délen a Marmolata (3.494 méter) gletcsertömege magaslik.

Runkelstein,
Stefánia özvegy trónörökösné főherczegnő Ő cs. és kir. Fenségétől.

Bruneck mögött a meredek sziklatetőn álló Nonnenburg apáczakolostor következik, továbbá Ehrenburg várkastély, aztán a Pfunders-völgy torkolatánál Vintl, meg a Pfunders-szoros, hová gyönyörű alpesi rétek közt és a vadúl tomboló völgyi patak mentén juthatni. E hegytorok egyike a tartomány legszebb tájrészleteinek és méltán sorakozik a sokszor megénekelt Dornauklamm mellé. Innentől a hegyek, melyekből az Eidechsspitze meg a Wilde Kreuzspitze (3.130 méter) magaslanak ki, egyre közelebb-közelebb nyomúlnak egymáshoz s a Mühlbachi Klause szorosát alkotják, melynek déli bejárata előtt Mühlbach csinos falu van, hol már egy kevés szőlő is terem; a középhegységben Schabsig terjed a szőlőtermesztés. A falun túl balra Spinges van.

Mühlbachnál nyílik a keskeny és görgeteggel teli Valsi-völgy, melynek gyönyörű vízesései, üde alpesi rétjei és borzadalmas szorosa mögött a Pfitschi- és a Pfunders-völgy hegyóriásai emelik égnek ezüstragyogású ormaikat. S itt mintegy varázsütésre egyszerre megváltozik a vidék jellege: emitt szőlő és füge terem, amott csak a mérsékelt égalj rendes növényzete lepi a tájat; emitt német, amott majdnem pusztán rhäti vagy román helynevekkel találkozunk; emitt a házak és tanyák már avas régiségűek, rozogák, de nyájasak; amott ifjúdadok és csak a várak, kastélyok és romok fölött leng a középkor lehellete. Fönt az erdő mellett Schabs és a hatalmas Rodeneck várrom köszönt bennünket, alant a Rienz, az Eisack legnagyobb mellékfolyója zúg, melybe Brixennél gyönyörű környezet közt ömlik be. Előttünk Franzensfeste erős granitkoczkákból épült kazamátaszerű erőssége emelkedik, melybe magasan lebegő vashídon át megy be a vasútvonal az alatta 80 méternyi mélységben s függőleges falak közt tátongó Eisack-meder fölött. A medernyílásnak mintegy fele magasságában látni a hadi történelemből eléggé ismeretes ősrégi ladritschi fahídat, melyen az országút halad át, s mely 1809-ben oly hősies harcz színhelye volt, a mint hogy e föld egyáltalában bőségesen át meg át van hősök vérével itatva.

Toblachtól kelet felé a vaspálya és a postaút egyhangú fensíkon húzódik a Dráva völgyén lefelé s csakhamar előbukkan a déli magaslatról lesiető Dráva-patakocska. Előttünk áll egy zordon fensíkon Innichen monostortemplomának tornya; csak néhol látni egy-egy búzavetést, gyümölcsfát meg sehol sem; csupa zöldes barna rétek bámészkodnak ránk, a meddig csak elláthatunk, fönt pedig a Gantkofl és a Haunold mészkőszálai, a Drei-Schusterspitze (3.160 méter) és más, többé-kevésbbé érdekes dolomitcsúcsok villognak. Innichennél nyílik a Sexten-völgy. Nem sokára a messze vidék fölött uralgó Helm-hegy tövében fekvő Sillian falucskába érünk; e mögött torkollik a tájképi tekintetben érdektelen Villgratten- és Kartitsch-völgy. Odább Abfaltersbach következik, hol a völgy már tetemesen szűkülni kezd úgy, hogy az idáig már jókorára nőtt Dráva partján a vaspálya és a postaút csak nagy nehezen férnek el egymás mellett. Most a Lienzerklause keskeny szorosába érünk, melynek mélyén óriási sziklatömegek között tajtékot hányva rohan a Dráva; fölötte a sziklába nagy fáradsággal vájt országút szalagja, e fölött pedig a hatalmas támaszfalakkal megerősített vaspálya húzódik; jobbról, balról meredek sziklafalak szeszélyes alakzatú párkányai szegélyezik a szorost, mely hirtelen kitágúlván, egy téres síkság tárúl elénk, hol zöldelő mezők, virágos rétek és dús termésű gyümölcsfák között csínos falvak mosolyognak a háttér groteszk alakzatú hegyei alatt.

A „drei Zinnen”.
Lichtenfels Edétől

Lienzbe, a leggyönyörűbb kirándúlások egyik indúló állomására érkeztünk. Mindjárt leköti itt figyelmünket már maga a fél mérföld széles és harmadfél mérföld hosszú völgymedenczében fekvő helység. A XV. századból való, gót stílű plebánia-templom, továbbá a szép fekvésű s pompás kilátást nyújtó Bruck kastély, a Venediger-torony és a regényes Galizenklamm a gazdag flórájáról már egy század óta hírneves Kerschbaumeralpéra vivő út mentén, nemkülönben a kirándúlásra mindenfelé kínálkozó hegyek, főkép a Kreuzkofl-csoport csúcsai, melyeket újabban Lienzi Dolomitoknak hívnak, alig eresztik odább az útast e gyönyörű vidékről.

Éjszalon az Isel-völgy torkollik, mely csakhamar az Alpesek legfölségesebb vidékei közé juttat bennünket. Ez tágabb értelemben, mint az Isel forráskörnyéke, a Tauerek csoportjának legnagyobb harántvölgye, szűkebb értelemben azonban csupán egy szakadékszerű, alig hat óra járásnyi s mintegy 760 méter átlagos magasságú kisded völgy. Ainet falun túl a völgy mind szűkebbre szorúl; St. Johann im Walde mögött a komor Kienburg várrom régmúlt idők viszontagságait és embereit juttatja eszünkbe; balról a Defereggi-patak, jobbról a Kalsi-patak szakad a völgybe; szemközt velünk az „Unter den Huben” tanya van, mely fölött a Polling széles tetejéről a legszebb kilátás kínálkozik a Glocknerra. S a völgy még odább is mindegyre szűkül a zúgó Isel-patak mentén; végül a Bürger-patak törmeléklerakódásán szép, de veszedelmes helyen álló Windisch-Matrei-ba érünk. Szerencsétlen hely! A mit többszöri tűzvészek és árvizek rombolásai után a szorgalmas emberi kezek újra meg újra fölépítettek benne, azt évről-évre újabb pusztúlással fenyegeti a fékezhetetlenül romboló s magával a mélységbe minden útjában álló dolgot alá sodró patak, mely ellen csak költséges gátak és óriási záporfogók segedelmével védekezhetnek a helység lakói. És mégis, e szüntelen fenyegető veszedelem daczára is, mily csodálatosan szép e vidék, mikor a derűs nap aranysugarainak békés ragyogása árad el rajta! Fölötte érdekes és a fáradságot nagyon megérdemli a régi Miklós-kápolnához, vagy a magas dolomitkúpon álló Weissenstein kastélyhoz és a Prosegg-szoroshoz tehető kirándúlás, mindenekfölött azonban a Matrei-Kalserthörl (2.205 méter) meglátogatása, melynek tetejéről a Hochschober-csoport, a Glocknerklamm és a Gross-Venediger-hegytömeg egész a Röthspitzeig egységes képpé sorakozva, felejthetetlen hatást tesz a lélekre.

Ampezzo: Monte Cristallo.
Lichtenfels Edétől

Windisch-Matrei mint négy, egymással szorosan összefüggő völgy találkozópontja is nevezetes. Ezek elseje, a Kalsi-völgy, mintegy hét óra járásnyi hosszú s a gletcser-mezők közelsége mellett is elég enyhe levegőjű és termékeny. A völgy Huben felől nyíló bejáratánál szűk, de csakhamar kiszélesedik, s aztán egyszerre teljes pompájában és valamennyi nagyszerű részletét elénk tárva tűnik föl a Grossglockner a Glocknerwand-dal, az Adlersruheval és a Ködnitz-gletcserrel együtt, páratlan látványt nyújtva, mely kivált a Staniska házcsoporttól élvezhető egész elragadó szépségében. De alig pillantottuk meg az óriást, s már is tűnni kezd szemünk elől, hogy csakhamar ismét újabb részleteivel lepjen meg, s e folyton váltakozó kilátások csodálata közben csaknem feledjük az Alpenbach gyönyörű vízesését, meg a pusztító Lesach-patakot észrevenni. Végül egészen eltűnik a Glockner az elébe tolakodó előhegység mögött, – s ime Kalsban vagyunk, a Glockner látogatóinak fő állomásán, mely takaros falunak ezer lakója közűl a férfinép mind csupa kiszolgált, tényleges, vagy serdűlő vezető.

Régebben a Glocknerre minden hegymászó (az 1818 után következő első évtizedből évenkint átlag 50, 1841 óta pedig 100) Heiligenblutból indúlt ki, mígnem 1853-ban a lienzi származású, vállalkozó szellemű ifjú Mair Józsefnek sikerült Kals felől s a Rödnitz-gletcseren át az Adlersruhéra följutnia, miután előbb a Vanit-repedéstől is megkisérlette a hegy megmászását. Ezóta fordúlt Kalsra a Glockner-járók figyelme.

A Defereggi-völgy körülbelűl tizenkét óra járásnyi hosszú és szintén Hubennál torkollik. Bejárata rendkivűl vadregényes és egyike a leggyönyörűbb alpesi útaknak. A keskeny szurdok azonban kevéssel odább kitágúl, s egy kies zöld terraszon Hopfgarten fogad bennünket. Most a völgy megint szűkűl, s végre utolsó helységébe, St. Jakob-ba érünk, mely egy harmadik terraszon fekszik. Innen már csak gyalogösvény vezet le a völgybe, mely előbb erdőségtől, majd alább alpesi mezőktől szegélyezve, egészen havasi jellegű. A völgy fontossága azonban kevésbbé tájrészleteiben, mint inkább lakosságának őseredeti sajátszerű viseletében és nyelvében van, melyből a szőnyegekkel, órákkal és szalmakalapokkal idegen földön való házalás közben sem engednek egy mákszemnyit sem.

Majdnem egyközűen a Defereggi-völgygyel húzódik az Isel-patak öntözte Virgen-völgy, a Tauerek vidékének legnagyobbszerű völgye. Valóságos gletcserfalak tövében mélyedő gyönyörű medenczéjében, mely fölé a 3.492 méternyi hatalmas Röthspitze tornyosúl, fekszik Prägraten. Innen a völgy aztán Umbal-völgy néven emelkedik a Böwell-Alpes felé, melynek fő nevezetessége a Grossbachnak két, egymás fölötti s majdnem 300 méter magas lépcsőzeten bőséges áradattal lezuhanó esése. Innentől fogva a völgy még szűkebbé s folyton szorosabbá válik úgy, hogy egy keskeny ösvény is alig fér el a sziklafal mellett. E fal tövénél a Klára-kunyhó hívogat a Simony-csúcs (3.480 méter) és a Dreiherrn-csúcs (3.499 méter) megmászására. A fő út azonban a János főherczeg költségén épült János-kunyhótól vezet, nagyszerű kilátásokat engedve a Venediger hegytömegre s a Grossvenedigerre (3.673 méter).

Franzensfeste.
Russ Róberttől

A Windisch-Matreinál torkolló völgyek közt utolsó a Tauern-völgy, mely mintegy hat órányi hosszúságú folytatása az Isel-völgynek és gyönyörű tájrészletekkel dicsekedhetik. Ebben áll a Tauern-ház erős kőfalakból épült fogadója azok számára, kik a Velber-Tauernt átszelve Mittersill felé indúlnak. A vidék itt még meglehetős egyhangú s fakó, mocsaras talaja alig sejteti a pár lépéssel odább elénk tárúló pompás képet. Ime itt áll előttünk a Tauern-völgy záróköve, a Tauern-patak bölcsője, a csodaszép Gschlöss, mohlepte hatalmas görgetegköveivel, melyek egyike egy kis kápolnát foglal magában, míg az előtéren néhány szegényes havasi kunyhó látható. A háttérben a hatalmas Schlattenkees, melyet régebben nagyszerűségben csak a Pasterze- és az Ober-Sulzbach-gletcser múlt fölűl, de néhány év óta szembetűnőleg csökken. Most kristálytiszta fehérséggel csillog, majd pompás szivárványszíneket játszik, s a jéghideg patak szökelve bugygyan ki a hatalmas gletcserkapun, melynek óriás öblű nyílását ezernyi ezer üvegtiszta jégcsap ékesíti. A Schlattenkeestől éjszakra lévő Kesselkopf nyújtja a legszebb kilátást a gletcserre; mellette van a Prágai-kunyhó, honnan már csak pár óra járásnyira van s minden veszély és nehézség nélkül elérhető a Grossvenediger, melynek egész vidéke igazi ékessége Tirolnak.

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem