A művészi és házi ipar Tirolban és Vorarlbergben. Deininger Jánostól, fordította Pasteiner Gyula.
A művészi és házi ipar Tirolban és Vorarlbergben.
Deininger Jánostól, fordította Pasteiner Gyula.
Deininger Jánostól, fordította Pasteiner Gyula.
A múlt századokbeli magas fejlettségű művészi iparnak számos terméke maradt fönn Tirolban. Vorarlbergben kevesebb az emlék; ott már a régi időben is leginkább a szővőipart űzték.
A tiroli művészi iparosok sokféle anyagot dolgoztak föl; de már a legrégibb időtől fogva minden egyes vidék kiváló előszeretettel azon anyag földolgozására fordított legnagyobb gondot, melynek a természet jóvoltából legnagyobb bőségében volt, így déli Tirolban a márvány, éjszaki Tirolban pedig a fa volt a legkedveltebb anyag.
Dél-Tirolban a márvány földolgozásával foglalkozó ipar-ágak jó részben az emlékszerű építészetnek szolgáltak épen úgy, mint Olaszországban is, és a díszítő szobrászatnak kézművesileg előállított művei, a márvány burkolatok s egyéb effélék a művészi ipar tágas körébe tartoznak. Az éjszaki vidéken az asztalos-, esztergályos- és fafaragó-készítmények, meg a berakott munkák a lakások díszére és kényelmére szolgáltak; a XV. századtól kezdve a művészet minden korszakából számos ilyféle műipari termék maradt fönn a kastélyokban, úri, polgári és paraszt lakokban; tetemes részük ellenben a bel- és a külföldi magán és nyilvános gyűjteményekbe kerűlt.
A XV. századból és XVI. század elejéről fenmaradt fa burkolatok és bútorok szerkezete s díszítése csúcsíves művészetű. A fafaragás e korban majdnem pusztán a bemélyített alapú sík díszítményre szorítkozik, mely egymásba fonódó levelekből, szalagokból, czímerpaizsokból és egyebekből áll és a fa burkolatokat, az ajtókat, a mennyezet gerendáit, a ládákat, a szekrényeket, az asztalokat és ágyakat szőnyegként borítja. E sík díszítmény bemélyített alapja gyakran vörösre vagy kékre van festve.
Festett ruhatartó láda Längenfelden (Ötzthal).
Deininger Jánostól
Ily faragású szép díszítmények vannak a Sterzing melletti Reifenstein kastélyban és a merani fejedelmi várban, továbbá Vorst, Runkelstein Taufers, Pergine, Gufidaun, Campan kastélyokban, Eppan várkápolnájában, stb.
Az ilyféle famunkákon Tirolban ritkább a hornyolt faragású díszítmény, mely rendszerint a csúcsíves építészet formáihoz tartja magát. Hornyolt faragású szép díszítmények vannak példáúl Trostburg és Enn kastélyok gerendás mennyezetein, nemkülönben a XV. század végéről való egyes falusi lakóházak ajtain és bútorain.
A csúcsíves művészetű domború faragvány kevés kivétellel csakis templomi bútorokon, szárnyas oltárokon, chorus-székeken, szószékeken és halotti paizsokon fordúl elő. Említésre méltók e tekintetben Sterzingben a gróf Enzenberg-féle „Jöchel-torony” gazdag faragású fa mennyezete, továbbá a templomi bútorok közűl: a gossensassi apród-kápolna, a bozeni Ferencz-rendi templom, a matarellói kastély-kápolna, a Hall-völgyben levő Magdolna kápolna oltárai, továbbá a Tramin melletti Szent János templom csúcsíves művészetű szószéke. A régi nemesi nemzetségeknek kerekalakú és czímerrel díszített halotti pajzsai a templomokban, vagy sírkápolnákban a falak ékességeiűl szolgáltak. Igen szép példány Hallban Waldauf Flórián lovag halotti paizsa, mely 1501-ben készűlt.
A legművészibb famunkák a XVI. század második felében, a renaissance formák általános elterjedésével készűltek, mikor a művészetkedvelő fejedelmek és püspökök, mint II. Ferdinánd főherczeg és Spaur brixeni herczeg-püspök a művészet és a művészi ipar minden ágát előmozdították. Ekkor keletkeztek az Ambras főherczegi kastély pompás fa burkolatai, szekrényei, egyéb bútorai, a nagy teremnek gazdag alakítású fa mennyezete és berakott díszű ajtói, melyek a maguk nemében páratlan szépségűek. Az innsbrucki udvari templomnak ebben az időben fából épűlt előcsarnokában a fal, a mennyezet és a padló berakott díszítményű, a vele szemben levő szép orgona és óra pedig faragványokkal és festményekkel van díszítve. Spaur herczeg-püspök a Brixen melletti Velthurns mellett nyári kastélyt épített és azt faragványos ajtókkal, fa burkolatokkal és mennyezetekkel díszítette, melyek építészeti arányaiknál, mesteri előállítású berakott és aranyozott díszüknél fogva, az ambrasi kastély imént említett nagy termének ajtaival együtt, legkiválóbb renaissance művészetű alkotásai a délnémet asztalosművészetnek. Mindezen műveket kizárólag hazai művészi iparosok készítették, s köztük különösen említésre méltó Gottlieb Konrád mester, főherczegi udvari asztalos. Az e korbeli berakott díszű famunkák német renaissance ízlésűek, s többnyire különféle színű fából készűltek; az árnyékot beégetéssel állították elő rajuk.
Noha igen sok elpusztúlt és újabb időben szintén sokat elhordtak a külföldi szenvedélyes gyűjtők, mindamellett az úrilakokban, mint Auhofenben, Oberrasenben, az eppani Szent Michaelben, nem különben akárhány parasztházban még most is sok és szép XVI. századbeli famunka, névszerint fa burkolat, fa mennyezet és egyéb bútor található. Igen kedvelt bútor volt a ruhaláda, továbbá a gazdagabban díszített menyasszonyi kelengye-ládák, végűl az úgy nevezett alpesi ládácskák, melyekben az évenként az Alpesekre vonúló kaszások magukkal szokták volt vinni értékes tárgyaikat. E ládák alakra nézve hasonlítanak egymáshoz, a déli völgyekben faragványokkal, az éjszakiakban pedig festéssel díszítettek.
Éjszak-Tirolban a XVII. századbeli bútorok és egyéb famunkák határozottabban építészeti formájúak és nem berakott, hanem fűrészelt díszítményűek. Későbben mind gyakoribbá lett a domború, majd az alávájt és az áttört díszítmény, míg végre úgy a templomi, mint a világi bútorokon a barokk ízlés merész, nyers formái jutottak uralomra. A félre eső völgyek, így példáúl az Alpbach-völgy parasztházaiban szépen festett, rokoko ízlésű bútorok maradtak fenn, sőt itt-ott még megvan az egész berendezés, mely ha nem egészen szabatos kimunkálású is, mindazáltal tetszetőssé teszi egységes és könnyed díszítménye.
Kovácsolt vas rács a halli plebánia-templomban.
Deininger Jánostól
A grödeni völgyben, a hol egykor bőségesen tenyészett a czirbolyafenyű, már 1703 körűl űzték a fafaragást, mint háziipart. Metz János és fiai Schnautban (Szent Ulrich mellett) ez időtájt képrámákat faragtak, melyek eleinte igen esetlen formájúak voltak. Későbben az akkori idő ízlése szerint lomb- és kagyló-díszítményt faragtak a rámákra, utóbb pedig feszűleteket, szent-szobrokat, állatokat és gyermekjátékokat is faragtak. E háziipar a XVIII. század közepe táján már egész Grödenben el volt terjedve és férfiak űzték, míg a nők a régi hagyományhoz ragaszkodva, csak is durvább vetélt csipkék készítésével foglalkoztak. Férfiak, nők egyaránt házaltak készítményeikkel és ekként nem egy grödeni család meggazdagodott. De nem sokára egyesek külföldi kereskedőknek kezdték eladni a csipkéket, úgy, hogy a házalás lassanként megszűnt. A csipkével való kereskedés megcsökkenvén, a grödeni családok a téli hónapokban csak is faragással foglalkoztak. A faragók mellett lassanként „festők” és „mázolók” is támadtak; amazok kifestették, emezek pedig megaranyozták és egyébként díszítették a faragott alakokat. Ma napság a grödenieknek és a szomszédos völgyek lakóinak 75 százaléka űzi ezt a sovány háziipart, és leginkább a czirbolya-fenyűt dolgozzák föl, a finomabb munkához keményebb fát használnak. A Fassa- és a Gader-völgyben kezdetlegesebb faragványok készűlnek.
Sterzing környékén régebben csontból dohányszelenczéket, piparészeket és kanalakat készítettek háziiparilag. E tárgyak bevésett és feketére festett kezdetleges ékítményekkel és fölírásokkal voltak díszítve. A háziipar ez ágának ma már alig van nyoma.
Ehrwaldban, Biberwierben és Lermoosban az esztergályozást űzték háziiparilag; azonban ma már ez is elenyészett. Ellenben Cortina d’Ampezzó-ban a háziiparnak egy új ága keletkezett; ott ugyanis faragott és berakott díszű kisebb használati tárgyak készítésével foglalkoznak.
A fémipar egykor szépen virágzott Tirolban és Vorarlbergben. Erről tanúskodnak a XV. századtól a XVIII-dikig készűlt és fenmaradt kitűnő kovács-munkák. A csúcsíves művészetű, díszes ajtóvasalatok Schwazban, Sterzingben, a merani fejedelmi várkastélyban, a tratzbergi, vorsti, enni kastélyokban, a feldkirchi templomban a szószéknek vasból kovácsolt mennyezete, mely az előtt egy szentségháznak a része volt, mind a XV. században és a XVI. század elején készűlt kiváló munkák. Nem kevésbbé becsesek a kastélyokban, úgy szintén a városi és falusi házakban szép számmal fenmaradt renaissance művészetű rácsok, vasalatok, czégérek és sírkeresztek. Példáúl a Velthurns kastélyban, Auhofen és Obervasen úrilakokban levő vasalatok, továbbá az innsbrucki udvari templomban I. Miksa császár mausoleumának rácsa. Ez utóbbit Schmiedhammer György császári udvari lakatos Trabel innsbrucki festő terve szerint Prágában készíté. Wiltenben és Stamsban a kolostor-templomban barokk és rokoko művészetű igen szép vas rács van, Schlandersben, Kalternben, Meranban, St. Paulsban és Vahrnban szép sírkeresztek maradtak fenn.
A fegyverkovácsság Zsigmond főherczeg és I. Miksa császár idejében virágzott. Zsigmond főherczeg Mühlauban, utóbb Miksa császár Innsbruckban fegyverkovács-műhelyt alapított. Az utóbbi az előbbit mintegy kiegészíté és vértjei a külföldön is keresettek voltak. Az innsbrucki fegyverkovácsok között Seusenhofer Konrád és János voltak a legkiválóbbak; ugyanott a fegyverzetek maratott díszítményének készítésében Perkhofer János és Meurl Sándor jeleskedtek.
Román művészetű áldoztató kehely
A wilteni apátságban levő eredeti után
A fegyverkovácsoknak tekintélyes czéhe volt Feldkirchben is. I. Miksa császár az innsbrucki udvari kápolnába tervezett mausoleumát egészen bronzból akarta öntetni; azért Mühlauban öntőműhelyt alapított, a hol olyan kiváló mesterek dolgoztak, mint Löffler Péter, Godl István, Löffler György és Sesselschreiber Gilg. Löffler Pétertől öntött nehány díszes harang is maradt fenn a tartományban; ilyen példáúl a schwazi plebánia-templomnak szép czímerpaizsokka1 díszített harangja. Löffler György fiai, Kristóf János és Illés, több szép öntvényt, sírtáblákat, harangokat, mozsarakat készítettek Ferdinánd főherczeg megrendelésére. V. Lipót és neje, Claudia főherczegnő, is hathatósan pártolták a mühlaui öntőműhelyt. Zsigmond főherczeg, hogy a schwazi bányákból nyert ezüstöt értékesítse, Mühlauban és Hallban pénzverőt állított.
Okiratok bizonyítják, hogy Tirolban egykor szép sikerrel űzték az ötvösséget is; de a csekély számban fenmaradt ötvösművek mesterei többnyire ismeretlenek. IV. Frigyes herczeg 1425-től 1427-ig Gasser János mesterrel ezüst edényeket készíttetett; utódja, Zsigmond főherczeg, Singelsberg Jánossal, továbbá Bernát és Jakab mesterekkel dolgoztatott. 1484-ben Innsbruckban Enderl Jörg, Schwazban Rost Miklós ötvösök gyakorolták a pecsétvésést; Trientben Lehmann mester ezüst szekrényt készített Szent Simon ereklyéje számára. Az innsbrucki ötvösök abban az időben vérteket is aranyoztak, bronz öntvényeket czizeláltak és zománczot készítettek. A tartomány fejedelmei noha utóbb gyakran fordúltak az augsburgi és a nürnbergi mesterekhez, még sem feledkeztek meg a honi ötvösökről, s azokat bőven ellátták munkával: Burkart Benedek innsbrucki ötvös I. Miksa, Ort Antal és Wezl János II. Ferdinánd császárnak dolgoztak.
A régebbi időből fenmaradt ötvösművek között első helyen áll a wilteni apátság román korbeli híres áldoztató kelyhe, meg a hozzá tartozó patena és egyszerű fistula. A kehely öblös edény; két áttört díszű füle van; öblös poharát, nyakát és talpát barna zománczú szalagokkal övezett mezőkben vésett alakos ábrázolás borítja. A patena közepén domborúan trébelt, peremén vésett alakok és fölírások vannak. Csúcsíves művészetű érdekes ötvösművek a halli plebánia-templom szentségmutatója, ugyanott egy áldoztató kehely és több ereklyetartó, St. Paulsban és Trientben több szentségmutató, a brixeni székesegyház kincses kamrájában és a marienbergi kolostorban több egyházi tárgy. A klauseni kolostor kincses kamrájában késő renaissance művészetű szép ötvösművek vannak; a tramini plebánia-templom szentségmutatója XVI. századbeli mesteri alkotás.
A háziiparilag készített fémtárgyak közt említendők az arany és ezüst sodronyos munkák, többnyire ékszerek, melyek Cortina d’Ampezzóban az 1874-ben alapított szakiskola fönnállása óta készűlnek.
Majolika kályha Mezzo-Tedescóból.
Deininger Jánostól
Valószínű, hogy Hallban, továbbá Trient és Meran környékén egykor agyagárúk és majolika tárgyak is készűltek; mindazáltal mindeddig nincs biztosan megállapítva, hogy hol volt a helye annak a nagy elterjedtségű agyagiparnak, mely az egész tartományt ellássa pompás kályhafiókokkal és burkolatúl szolgáló agyag és majolika táblákkal. Bemélyített ékítményű agyagtáblák és késő, csúcsíves ízlésű domború műves kályhafiókok vannak a merani fejedelmi várkastélyban; XVI., XVII. és XVIII. századbeli díszes majolika kályhák vannak Mezzo-Tedescóban, a Brixen melletti Velthurnsban, és Ambras császári nyári kastélyban. A trienti „Buon Consiglio” kastély nehány termének boltozatát a XVI. század óta domború terracotta művek díszíték; nehány teremnek pedig majolika táblákkal burkolt padozata volt. Ezeknek töredékei a trienti városi múzeumban őriztetnek.
Okíratok tanúsága szerint Tirolban finomabb üvegárúk is készűltek. Azt az üveghutát, melyet Vitl Farkas 1542-ben Hallban alapított, II. Ferdinánd főherczeg hathatósan támogatta, noha saját szükségét egy olasz „üvegcsináló” látta el. A halli üveghutában velenczei ízlésű díszes üveg tárgyak készűltek. A Brixlegg melletti Kramsachban ma is fennálló üveghuta a XVI. század második felében keletkezett; valószínű, hogy a tionei és pinzolói már megszűnt huták is korábbi keletkezésűek voltak.
A szövő művészet legkiválóbb termékei az egyházi ruhák voltak. I. Miksa császár idejében Innsbruckban volt egy szövő műhely is, melynek élén Strassberger Lénárt selyemhímző állott. II. Ferdinánd főherczeg uralkodása alatt Dél-Tirolban nagy virágzást ért el a selyemipar, s okiratok bizonyítják, hogy Roveretóban és Trientben selyem és bársony kelmék készűltek; föltehető tehát, hogy a selyemhímzést is űzték a tartomány déli részében.
A vorarlbergi apácza kolostorokban, a Bregenz melletti Thalbachban, a Feldkirch melletti Altenstadtban és Bludenzben, miként manapság, úgy a régi időben is készűltek művészi hímzésű egyházi ruhák. Azonkivűl Vorarlbergben már régebben külön mesterség volt a „zászló-szabók” ipara, mely zászlók és templomi öltönyök készítésével foglalkozott. A nép viseletéhez kellő csipkék és hímzések háziiparilag készűltek. Vorarlbergben, Montavonban, a Walser- és Kloster-völgyben a különböző népviseletekben az asszonyok vállfűzőit már régi időtől fogva selyemhímzéssel vagy alakos szövettel díszítették. A városi asszonyi viselethez tartozó főkötők domború arany és ezüst hímzései a Bregenzi-erdő vidékén háziiparilag készűltek. Ugyanott művészien űzték a fehér hímzést, melyet újabb időben a géphímzés megsemmisített.
A csipkevetélés az előtt nemzeti háziipar volt Tirolban; ma leginkább az Ahrn-völgyben gyakorolják, továbbá Dél-Tirol néhány helységében; a hol csipkekészítő iskolák is vannak, mint Provaisban, Malčban, Lusernában és Borgóban. Az Ahrn-völgyben durvább csipkék készűlnek; ellenben a dél-tiroli csipkék finomabb fényűzési czikkek.
Tirol régi szövőiparának van egy sajátos terméke. Ez a pávatoll szárával készített hímzés, mely a népviseletben a férfiak széles bőr övének és a női kalapok karimájának elmaradhatatlan díszéűl szolgál. A legszebb e fajta hímzések a Sarn-völgyi Sarntheinban készűlnek.
A tartomány városi levéltáraiban, továbbá a wilteni, stamsi, neustifti és más apátságok könyvtáraiban számos renaissance korbeli, préselt díszű, bőrkötés találkozik. A régi templomi tárgyak, kelyhek, stb. bőr tokjai ellenben leginkább metszett díszítményűek. Az Ambras kastély gyűjteményében van egy igen becses bőrmozaik.
Tirol művészetkedvelő fejedelmei díszlet- és czímerfestőket is foglalkoztattak. Ilyen volt Kölderer György I. Miksa császár szolgálatában, továbbá számos művész és művészi iparos II. Ferdinánd főherczeg udvarában, köztük Denis van Hallart, Leitgeb Konrád, Fleschauer Román, stb. Hufnagel György és Weishammer János miniatorok szépírási munkákat készítettek.
Az üvegfestés a XVI. század második felében virágzott. Innsbruckban Dax Pál és Delchinger Orbán, Feldkirchben Neidhart Tamás voltak a nevezetesebb üvegfestők. Neidhart 1582 körűl készíté az innsbrucki udvari templom szentélyében három ablak üvegképeit, melyek Ker. Szent Jánost, V. Károlyt, I. Ferdinándot, ezeknek feleségeit, továbbá a szent keresztet és Máriát ábrázolják. Az említett templom többi ablakát Neidhart az osztrák és a spanyol örökös tartományok húsz czímerével, végűl az úgy nevezett ezüst kápolna négy ablakát fejedelmi czímerek üvegfestésű képével díszíté. Mindezekből semmi sem maradt fönn.
A múlt századok élénk művészi iparát a XIX. század első felében, mint mindenhol, Tirolban és Vorarlbergben is általános hanyatlás váltotta föl. A művészi ipar újjá születése Tirolban a wilteni üvegfestészeti intézet alapításával 1861-ben, továbbá számosabb szakiskola fölállításával kezdődött. A művészi ipar több ágának nagyobb föllendűlése azonban az 1878-ik évben Innsbruckban rendezett iparművészeti kiállításnak és az 1877-ben fölállított ipari rajziskolának köszönhető.
A nevezett intézet az 1884-ik évben építészeti és művészi ipari tanfolyamokkal kibővített állami ipariskolává fejlődött, s mint ilyen nagy szerepet visz Tirol és Vorarlberg iparának fejlődésében. 1880-ban az iskola kezdeményezéséből és közreműködése mellett keletkezett a tiroli iparegyesűlet s annak állandó tárlata Innsbruckban, a mit nemsokára követni fog a tiroli iparmúzeum létesítése. Az asztalosság, a fafaragás és esztergályozás, a fémipar egyes ágai újabb időben szépen fejlődtek. A kramsachi üveghutában ismét készűlnek művészi üvegárúk. Az 1801-ben alapított schwazi edénygyárban pompás majolika tárgyak, Vorarlbergben a lustenaui gyárban pedig svájczi paraszt majolikák készűlnek.
A tiroli és vorarlbergi oltáregyesületek hathatósan előmozdítják a szövő művészetet; újabb időben szaporodott az egyházi művészi hímzést űző műhelyek száma is.
A wilteni üvegfestészeti intézet elsőrangúnak mondható, mely száznál több munkást foglalkoztat és fennállása óta számos kiváló művet, úgy egyházi, mint világi czélú üvegképet alkotott a bel- és a külföld, valamint Amerika legkiválóbb városai számára. Méltán sorakozik hozzá a wilteni Neuhauser-féle mozaik-műhely, mely ismételten bebizonyítá életrevalóságát.
A jól iskolázott művészi iparosok szaporodása és az idegenek folyton növekvö forgalma még szebb jövőt ígérnek a tartomány művészi iparának.
Újabb keletű zöld üveg-edények Kramsachból és majolikák Schwazból.
Deininger Jánostól
