A római kor. Richter Edétől, fordította Boncz Ödön.
A római kor.
Richter Edétől, fordította Boncz Ödön.
Richter Edétől, fordította Boncz Ödön.
A mily jól értesűlünk leletekből s az irók tudósításaiból a rómaiak előtti Salzburg népessége életének és tevékenységének egyik szűkebb körű részéről, a bányászatról: épen oly tökéletlenek ismereteink ezen népség minden más körűlményeit és viszonyait illetőleg. Még csak azt sem tudjuk biztosan meghatározni, hogy micsoda nemzetű volt, annál kevésbbé ismerjük állami határait, politikai állapotát, műveltségi fokát. Közönségesen keltáknak tartják a római Noricum lakóit; de vannak adatok, hogy germán eredetűek voltak légyen. Oly fukarok e tekintetben a római irók tudósításai e tartományt illetőleg, hogy még a római birodalomba való bekebelezetésről is alig tudunk meg egyebet a puszta ténynél. Drusus és Tiberius, Augustus vejei, Krisztus születése előtt 15 évvel a Brenner-szoroson át az éjszaki Alpesek aljára hatoltak és azt a római birodalom alkotó részévé tették. Ezen vállalatuk netáni nehézségeiről semmi hír sem maradt, csakis az ambisontiak törzse, melyet a salzburgi földön lakozókúl sejthetünk, kisérlett meg némi ellenállást. E tartomány nem változott át egyszerre római provinciává, hanem egyelőre, mint „regnum” Noricum császári pocurator hatósága alatt állott; oly átmeneti állapot ez, mely a rómaiaknál igen kedvelt volt s arra enged következtetnünk, hogy Noricumban már előbb is lehetett királysághoz hasonló intézmény s az egyes vidékeknek valamilyes összesítése.
Hogy Salzburg városa már akkor is fennállott, kétségtelennek látszik. Két emberöltővel később, Claudius császár alatt, mint római város-községgel találkozunk vele Claudium Juvavum név alatt. Nehéz megmondanunk, hogy a tartomány, főként a hegyvidék, mily mértékben volt ekkor benépesedve s a római műveltségtől áthatva. Feliratos kövekből és eszközökből álló leletek, épületek, és községek nyomai csaknem kivétel nélkűl a tartományon keresztűl vonúló római hadiút vonalára szorítkoznak. Nyomai maradtak fenn ezen útvonalnak mérföldmutatókban, itt-ott az egykori útnak maradványaiban is, úgy szintén római térképek és állomásjegyzékek is kezeskednek erről.
A keleti alpesi tartományok útjai Aquilejából indúltak ki, Salzburgba tehát délről vezettek; névszerint Lungauban két út találkozott: egyik Noreiából a Mura mentén, a másik Teurniából a Katschbergen át haladt. A zord Lungau tehát egyáltalán nem szegény római emlékekben. Szép domborművű arczképeket, fogadalmi és sírköveket találtak ott több helyen, főként a Mura melletti St.-Michaelnél. Az egyesítet út aztán a radstatti Tauern hegységen haladtak át, hogy az Enns völgyébe jussanak. Ezen 1.738 méter magas hegyhágó sok helyen a mostani országút mellett a régi keskeny útnak egészen világos nyomait mutatja. Hogy ez nem valamely középkori, hanem ókori útépítés maradványa, bizonyítják a római mérföldkövek, melyek századunk kezdetén még csaknem szakadatlan sorban állottak a régi út mentén. Habár azóta részben az új útra hordattak is át, részben pedig múzeumokba vitettek is, néhány évvel ezelőtt még egykori helyök s vele a régi útnak ókori jellege is biztosan megállapítható volt. Néhány, a Tauern-hegység tövében talált fogadalmi kő azt is mutatja, hogy a rómaiaknak ezen alpesi szoroson való átkelésök nem járt veszély és félelem nélkűl. A hágó tetején menedékház is állott „in alpe”. Az út a Tauern éjszaki tövében valószínűleg a Fritz völgyén át Werfen felé húzódott s tovább a Salzach jobb partján Juvavum felé. Innen két út ágazott: egyik nyugatnak Augsburg felé, melynek irányát egy mindjárt a Saale-n túl maig is fennmaradt úttöltés-részlet mutatja; egy másik pedig éjszak-keletnek tartott, melynek mérföldkövei több helyt is föltaláltattak, Ovilava (Wels) és Laureacum (Enns) felé.
Római leletek: agyagedények, bronz- és üvegtárgyak.
Charlemont Hugótól
Ezen vonalakon, nem tekintve a mérföldköveket, csaknem mindenütt római emlékek kerűltek elő; így Bischofshofenben és Werfenben sírkövek, Strasswalchen és Kuchel mellett építkezési maradványok, sok helyen pedig érmek. Egyúttal helységek nevei is maradtak fenn, mint Cuculum vagyis Kuchel, Vocarium vagyis Werfen és Anisus vagyis Enns melletti Altenmarkt. Egyébként a római leletek Salzburg tartományban igen gyérek. Pinzgauból igen kevés, Gasteinból, hol pedig az aranybányászat föltehető, semmi sincsen. A salzburgi rónaságon Matsee tájékán néhány épület-maradvány kerűlt napfényre. Úgy látszik tehát, hogy e tartomány a római időben mégis csak szegény, gyér népesedésű határkerület lehetett. Az élet főképen Juvavum városára szorítkozott. Ez is csak kisváros volt. A leletek azt látszanak mutatni, hogy főként a Salzach bal partján, a mostani város keleti részén terűlhetett el, ott, hol még most is a nyilvános épületeknek, mint a székesegyháznak, a püspöki palotának, a Sz.-Péter zárdának összezsúfoltsága igazolja, hogy ez volt az új városnak is alapja és kiindúlási pontja. A várhegyen kétségtelenűl várkastély állott, s annak egyik előfokán, a Nonnbergen, valószínűleg Merkur temploma. A mai Kaigasse-ban egy nagyobb, emlékszerű építkezés maradványaira találtak, melyeket a város egykori kapujának tekintettek, de újabban talált Aesculap-szobrok ezen istennek tiszteletére szánt helyiségre engednek következtetni. A mai Mozart-tér helyén gazdagon díszített lakóház állott; a Mozart-emlék alapkövének letételekor (1842) pedig igen szép mozaikpadlózatra akadtak, melyhez egyik szomszédos háznak az udvarán utóbb még kiegészítő részeket is találtak. Sírköveket és más föliratokat, érmeket, edénycserepeket és félreismerhetetlenűl római tégladarabokat az ó-város kerületében eszközölt csaknem minden ásatás hoz napfényre.
A legközelebbi környék, úgy látszik, elég sűrű népességű volt. Délkeletre Loig mellett, Glasenbachnál a hegységbe vezető út mentén, Gnigl mellett keletre, az augsburgi úton Maxglan mellett épületmaradványok, részben igen szép mozaik-padlók, bronz-szobrok és dísz-eszközök mindenféle töredékei kerűltek elő. Maxglan mellett diadalív is állott, mely Septimius Severus császár tiszteletére emeltetett, mit csakis egy XVI. századbeli krónikástól tudunk.
Római leletek: agyagszobrok és bronztárgyak.
Charlemont Hugótól
Igen szép eredménynyel járt a régi Juvavum temetkezési helyének fölfedezése is, mely a Salzach jobb partján, a folyó és az Imberg között, mielőtt amaz egészen a sziklafalhoz érne, feküdt. Sajnos, csakis utólagos böngészés menthetett meg valamit a helyi múzeum számára, míg a főtömeg, kétségtelenűl durva utánzatokkal vegyest, a müncheni gyűjteményekbe vándorolt. Néhány sírkövön kivűl sok kő és üveg hamvveder, edény és kisebb bronzszer kerűlt ott elő. Legnevezetesebbek azonban azon kis fehér agyagból égetett szobrocskák, melyek meglehetősen esetlenűl lovakat, madarakat, kutyákat és sphinxeket, sőt embereket is, köztük egy anyát gyermekeivel, egy tüskét kihúzó alakot, s más hasonlókat, legtöbbnyire női alakokat ábrázolnak. Mindeddig ehhez hasonló szobrászati művek csakis egy francziaországi telepből ismeretesek.
Juvavumnak a római korszak alatti vallásos és politikai életéből is igen keveset tudunk. Csakis a római uralom végső napjaiból fénylik elénk, mint magános szövétnek a sötét éjben, Szent Severin csodálatos alakja. Életrajza megemlíti Kuchelt és Salzburgot is, s beszél a lakosság életéről és viselt dolgairól. Bár a legújabb kutatások folytán kétségessé vált is, vajjon Maximus papnak, kit Severin hasztalanúl intett, legendája Salzburgra vonatkozik-e; az az egy bizonyos, hogy Juvavum a Kr. u. V. század vége felé termán harczosok által meghódíttatott s egyúttal mint város is megszűnt. Ekkor ismét történelmi homály száll reá.
Római bronztárgyak.
Charlemont Hugótól
