Helységek és lakások. Zillner Ferencztől, fordította Lehr Albert.
Helységek és lakások.
Zillner Ferencztől, fordította Lehr Albert.
Zillner Ferencztől, fordította Lehr Albert.
A német bevándorlók egyenként vagy csoportosan szálltak meg a már nem számos régi lakosok mellett, kiknek idegen nyelvű birtok- és helynevei közűl több fennmaradt. Így igen sok magánbirtok keletkezett, de tanyák és falvak is, melyekben a vezetők kiséretökkel együtt telepedtek le.
A legrégibb német helynevek közé tartoznak az –ing és –wang végzetűek, mint Anthering, Ützling, Elsenwang, Spanswang, melyek időszámlálásunk 1000-ik événél is régibbek. Évszázadokig tartott az erdővágás, a patak melléki ligetek irtogatása, mocsarak kiszárítása, erdőségek irtása vagy felégetése, – ezért sok száz birtok- és helységnév ezen végzetekkel van összetéve: -gasse, -au, -bach, -mos, -brand, -schwant, -mais, -reut.
Midőn a XIII. és XIV. században javúlt a parasztság helyzete, nagy birtokokat két, három, négy egyes birtokokra osztottak s ezekhez míveletlen földdarabokat csaptak, minő még tömérdek volt. Meghagyták a régi birtokneveket, s az újonnan keletkezetteket ezekkel az előre tett szókkal különböztették meg: Ober-, Unter-, Vorder-, Hinter-, stb. Azért általánosabb a szétszórt telepedésmód. Csak az újabb időben foglalták össze az ilyen egyes birtokokat tanyákká, helységekké s egyesítették végre szomszéd falukkal községekké, melyeknek kiterjedése néha hat, nyolcz órányi hosszú völgyet foglal el.
A hely alakja faluk és mezővárosok alakítására döntő hatással volt. Útak hosszában, patak vagy folyam mentén a házak elszórt sorokban állanak s kerekített földdarabokkal, előkertekkel, bejáró-, dűlő-, gyalogútakkal és parlagrészekkel vannak meg-megszakítva. Kereszt-útaknál, út-elágazásoknál, völgytorkolatoknál a házcsoportok a közlekedő vonalak mentén sorakoznak, sokszor dombokon és mélyútakon keresztűl.
Már az első telepedéskor minden régi faluhatár földjei három telekre (Zelgen) osztattak: a téli, nyári és ugarföldekre, melyeknek még ma is megvannak a maguk külön neveik (Unter-, Ober-, Hinter-, Stadel-, Kirchfeld, stb.). Mindenik falubeli törzsökös lakosnak megvolt e három telekből a maga határjeles része. Ezért még ma is a falu házai a hozzá tartozandó földeknek nem közepén állanak, se szélén, hanem gyakran fertály, sőt félóra járásnyira is egyes telekrészeiktől. Csak a jelen század folytán újonnan keletkezett Leopoldskron és Neumaxglan helységek tesznek kivételt. Ezek olyan földterület fölosztása által keletkeztek, melyre a hármasgazdaság régi faluszerkezete nem talált alkalmazást. Ott a házak sorjában a hozzájok tartozó földeken állanak.
Hol váraknál vagy udvarházaknál törvényszékek állottak fenn, ott a falu, melynek szabad földbirtokosaiból a törvényszék alakúlt, megnyerte a vásárjogot, ha két órai kerületben nem volt város, vagy valamely más mezőváros. Azért ezeket a vásárjogokat egészen a XII. századig visszanyomozhatjuk. A grossarli, gasteini, raurisi, fuschi Tauernvölgyekben az utolsó házak csak egy pár órányira vannak a Magas Alpesek gerinczétől. A pinzgaui „Sonnberg”-eken, Werfen, Radstatt táján, a Lungauban 1.200–1.500 méternyi magasságban is vannak parasztházak.
A szántóföldben, jószágállományban, rétben, legelőben való birtok egyenlőtlenségén alapszik a kisház, a közepes parasztház és a „nagygazda” tanyájának különbsége.
A „kis-ház”vagy zsellérház (Selde, Söll’n, Geusche) földszint a szobát, kamarával vagy a nélkűl, s hátúl egy kis ólat foglal magában egy néhány kisebb barom vagy egy-két tehén számára. A tornáczból, mely gyakran konyháúl és mosohelyűl (Sechtel) is szolgál, ha nem a kemenczében főznek, lajtorja vagy meredek falépcső visz a padlásra, mely pajta gyanánt van. A kis-házak gerendákból vannak építve, de félig kőből is.
A közepes parasztház a tulajdonképeni házra és a gazdasági helyiségekre oszlik. A ház és gazdasági épület igen sok esetben egy födél alatt van, néha külön egymás mögött, vagy mellett, vagy udvarszerű négyszögben, mint az ország szélén az Inn-kerület elé, vagy egyes ősrégi példákban a Radstatt melletti Schwembergen. Az egytetős házaknál régibb együgyű építés szerint csűr és pajta az istálló hegyett vannak s néha nehéz följárás, a „csűrhíd” visz föl hátúl vagy oldalt a csűrbe. Újabb és módosabb körűlmények mellett az utóbbit kipallózott helyre tették át s ház és istálló között a szénapadlással együtt egy födél alá vették, minélfogva a „csűrhídra” nincs szükség.
A falusi házak, mint a városi házak is, a XIII. századig kétségkivűl fagerendákból épültek. Újabb időben kőalapot raktak a háznak s már most megkülönböztették a „házat” és az „ácsolt” gazdasági épületet. (Haus und Zimmer). Utóbb az istállót is aláfalazták, a faemelet helyett egy, sőt két kőemeletet raktak a földszintes lakóhelyiségek fölé úgy, hogy most falun találni ugyan még faházakat is, azonban igen sok félig kőből épűlt, de csinos, egészen kőből való házakat is.
A síkságon vagy Salzburggauban a felszögzött zsindelytetők, a Pongauban és Pinzgauban „rakott zsindelytetők”, a Lungauban „deszkatetők” vannak szokásban. A rakott zsindelytetőket léczekkel foglalják be és kövekkel nyomtatják le, orommagasságuk elől a ház szélességének egy harmadát teszi; a többi faj tetők az oromoldalok szélességének feléig, sőt magasabbra is emelkednek. A „szögezett zsindelytető” mindkét oromzata rendszerint egy kissé előre csapott úgy, hogy sátortetőhöz hasonlít. Legalább is három oldalról túlnyúlik a tető a ház-, istálló- és félszerfalakon. Az ernyős helyen van a folyosó s ott tartják a kévetartókat, sövénykarókat, póznaféléket s egyebet.
A tetőn, kivált nagyobb gazdaságokban, tornyocska nyúlik föl, melynek harangja ebédre hívja a szántókon, mezőkön dolgozó munkásokat és napszámosokat.
A nagygazda tanyája ritkán eredeti, hanem csak idők folytán állott elő, azért is főkép a falazott ház nagysága, az emeletek és térhelyek száma, valamint a körűllévő gazdasági épületek nagysága és száma által különbözik. Istálló és pajta rendszerint el van különítve a lakóháztól. A szám és czél szerint különböző melléképületek az alkuval vagyonukról lemondott öregek „hajléka” (Zuhäuschen), a sütőkemencze, a gerebenező szoba, a mosókonyha, kerekes kút (Leierbrunnen) s a vízesés helyzetére nézve közelebb, vagy távolabb lévő malom. A Lungauban a házhoz ragasztva áll a kőből épűlt vagy ácsolt „kamra” vagy hombár, hol a gabonát vagy féltettebb szerszámokat tartják. A hegységi parasztgazdának még külön istállók kellenek az Alpesről haza térő jószág számára. Sok ház körűl és előtt gyümölcsös vagy zöldséges kertek vannak. Nem ritkán „mezei kápolnákat” talál az ember, melyeknek valami szentkép van a fülkéjökben.
Építési szabály közönségesen a tulajdonképeni ház négyzetes alaprajza, a gazdasági épületek akár egyenes vonalban hátra felé, akár mint jobb- és balszárny, akár kétoldalt a ház mögött húzódjanak. Ép oly általános, hogy házajtó az első homlokfalban van úgy, hogy az oldalt lévő ház- vagy istállóajtók mint kivételek, csak erősítik a szabályt.
Pinzgaui kis-ház.
A Zellből Mittersillbe vívő út mentén.
Geller N. Jánostól
Az eresz alatti tér a ház előtt többnyire föl van emelve vagy kővel burkolva. A házajtó mellett van a kő- vagy fapad, a háziak pihenő, dolgozó vagy beszélgető helye. A házajtón látni az öreg betűs „házi áldást”.
Az ajtón át a hátra felé futó folyosóra ér az ember, melyet általában „ház”-nak neveznek, s mely az egész épületet jobb és bal félre osztja. Két felől van a négy szakasz vagy osztály (Gwalter): szoba, kamra, konyha, élés- vagy tejeskamra. A kamarának „Kematen”, a tejeskamrának pedig „Steingaden” a neve. Nagyobb házaknak földszint öt, sőt nyolcz kamrájuk is van, az emeletek száma szerint, s a hogy a házi szükség, a házasfelek, gyermekek és cselédek elkülönítése, sőt a vendégekre, katona-szállásolásra való tekintet kivánja.
A félreeső völgyekben még mindig találni egyes „füstházakat”, melyekben a füst, nem lévén kémény, ajtókon és tetőhasadékokon kénytelen kiillanni, mint a havasi kunyhóban. Valamivel újabbak a két, három négyzetláb bőségű fakürtők.
A tornáczból vagy folyosóból hátúl a szérűre és istállóba s többnyire fagarádicson az emeletre jutni („Obenauf”). Ez az épen a tornácz fölött lévő középfolyosó (Soler) által két felé van osztva s ugyanazt a négyes berendezést mutatja, mint a földszínt. A fölosztás különbözősége szerint itt találni a „gazdakamrát”, a „szép kamrát”, a „legénykamrát”, a „leányok kamráját”, a „vendég-”, „lisztes-” és „betegkamrát”.
Ha az emelet faépítmény, a középfolyosó a homlokfalnál a külső „gang”-ra visz. Ez többféle használatra való; a házszegletein egy vagy két oldalon is meghosszabbították, a ház ékességének is tekintették s midőn az emeletre még ráépítettek, a födélgerincz alatt is alkalmaztak egy kisebbet, melyet aztán az idegenek „erkély”-nek neveznek. A mint a kőépítés az emeleten is terjed, a ház „gang”-ja gyérűl, keskeny elősikátorrá kisebbedik vagy el is marad.
Pongaui ház külön álló gazdasági épületekkel.
Unter-Tauernben Radstatt mellett.
Geller N. Jánostól
A folyosóról egy lépcső a padlásra vagy padra visz („Öbrist”, „Hör”, „Hir”). Itt van a „padláskamra” („Firstkammerl”), mely néha beszállásolt katonának kideszkázott szobája, máskor méhek teleltetője s más efféle.
Arra nagyon tekintenek, hogy a ház homlokrészével keletnek vagy délnek álljon. Hogy ez a vonal meg legyen tartva, a ház hátulja sokszor a falu útczájára dűl, vagy az arra vivő úttal különben meghatározhatatlan szöget képez. A ház, melynek takarossága belűl évtizedek óta nevezetes haladást tett, kivűlről sincsen, a mennyiben alkatrészei fából készűltek, saját dísz nélkűl, mely ugyan a német Alpesek házának közös tulajdona, de mégis vidékenként többféle változatot mutat. Látni oromczifrázatokat, czifra födélpárkányokat és szarufőket, a legkülönfélébb formákban kimetszett „csurgódeszkákat”, a harangház oszlopait és süvegét különböző alakban; a szarufák és gerendák támaszai, a folyosórács dúczai nem ritkán fürészszel és vésővel a XVII. és XVIII. század izlésében vannak dolgozva; a folyosórács-béllelések egyenes, szögletes és hajtott körvonalain régibb, újabb és legújabb kor mintáit különböztetni meg. De még a tyúkólak és kutyaházak sem szűkölködnek efféle díszítés nélkűl.
Languai ház külön álló gazdasági épületekkel.
Unterberg.
Geller N. Jánostól
Csűrkapuk a szellőző lyukaikon lóherlevelet, szívet, virágokat, nyúlakat tűntetnek föl. Házajtók és ablaktáblák néha zöldre, fehérre vagy pirosra vannak festve; sőt a régi országzászló piros-fehér burgundi keresztje is fennmaradt rajtuk.
Mellőzvén az ablakrostélyok hatalmas hajtott vasalkotmányát, hadd említsük meg a régi tekintélyes falusi házak házajtainak bolthajtását (Eselsrücken). A kőépítés divatba jötte óta ajtók és ablakok fölött hely van hagyva a piros bolttégláknak, mellettök a falban szürke vassalakok, vonalokká és figurákká rendezve, látszanak ki, vagy régi fazékcserepek, a vakolatba nyomkodva minta szerint beszélnek a háztartásban való változásról s az edénykereskedésről ebben a hegyi tartományban.
Salzburggaui ház egy födél alatt a gazdasági épületekkel.
Salzburg mellett.
Geller N. Jánostól
Ha a ház belsejébe lépünk, a cselédszoba szolgál találkozó helyűl a gazdának és családjának étkezésre, imádkozásra és látogatások fogadására. Ennek két oldalán fapadok nyúlnak végig. Az ajtó felőli szögletet a jávor- vagy puhafa-asztal foglalja el, melynek szabad oldalain hordozható fapadok állanak. A belső szögletben van a feszület vagy a szentlélek is bokréták, szentképek és búcsútáblácskák között. A mellett a faloszlopon szekrényben ketyeg a falióra. Befestett kőnyomatos olasz- vagy magyarországi csataképek emlékeztetnek a ház fiainak hadi szolgálataira. Az ajtó mellől nem hiányzik a szenteltvíztartó; a törülköző az ajtóról fityeg le, vagy mángorló fára van felgöngyölve. A kályha köré szárítórudak vannak helyezve; a fal és kályha közötti térnek „barlang” (sut) a neve; a kemenczepánk (Ofenbruck) fekvőhelyűl szolgál betegeseknek, szegény szállóknak, vagy pedig lustálkodók heverő ágya. A padka alatt van a serpenyődeszka helye, azon pedig a vaskaláné. Néha még tyúkketreczet is találni a falpad alatt, melyből kivűlre kijáró lyuk nyílik a falon.
”Szép” (dúsan ékített)” ház a Pinzgauban.
Zell mellett.
Geller N. Jánostól
Az emeleti „szép vagy vasárnapi szobá”-ban van a bútorzat legjava és legszépe, továbbá a láda (Kufern), mely a menyasszonynyal együtt kerűlt a házba. Ott vannak a cseresznye- vagy diófából készűlt „ünneplő ágyak”, a ruhaszekrény és a „fiókos szekrény”, asztal és székek. A szekrényben szépen mángorlott házivászon van végszámra eltéve. A fiókokban nyaklánczok, fülbevalók, melltűk, drágaságok, valamint selyemruhadarabok vannak elrakva. A szekrény tetejében ritkán hiányzik a viasz Jézuska üvegborító alatt báböltözetben. Mellette czifra poharak, kávésfindsák, piros almák állnak sorban. A falakon tükör, meg olaj- vagy kőnyomatú képek függenek; az ablak- függönyök félhomályt terjesztenek e szobában, melyben csak ritkán fordúlnak meg maguk a háziak is.
