A lakosság testalkotása. Majer Józseftől, fordította Katona Lajos
A lakosság testalkotása.
Majer Józseftől, fordította Katona Lajos
Majer Józseftől, fordította Katona Lajos
aliczia lakosságához a tulajdonképeni benszülötteken, a lengyeleken és ruténeken kivűl a zsidókat is hozzá kell számítani, a kik itt századok folyamán úgy elszaporodtak, hogy az 1890. évi népszámlálás szerint 42.26 rutén, 45.36 lengyel, és 0,69 más nemzetiségű mellett az egész lakosságnak 11.69 százalékát teszik. A benszülöttek, nevezetesen a lengyelek átlagos életideje az akadémiai anthropologiai bizottság által hatósági és egyházi anyakönyvek alapján az 1869–71. években végzett számítások szerint, a születéstől számítva Krakóban, valamint néhány ugyanakkor számba vett kisebb városban és faluban 29–30 év; ellenben, ha a 6 éven alóli gyermekeket számításon kivűl hagyjuk, 49-re emelkedik. Dr. Buszek városi főorvos 22 évre vonatkozó számításai szerint Krakóra nézve e szám az átlagnál valamivel alacsonyabb. Az 1890. évi halandósági kimutatás szerint egész Galicziában elhalt minden korú és mindkét nemű 1000 egyén közűl 344 haladta meg a 60-ik évet, még pedig 153 férfi és 191 nő.
Ez arány kétségtelenűl sokkal kedvezőbb lenne, ha a 6 éven alóli gyermekeket levonnók az elhaltak számából. Ily módon a szerzőnek a legutóbbi 15 év alatt egész Galicziából gyűjtött adatai szerint 1000 mindkét nemű elhaltra 718 olyan esik, a ki a 60-ik életévet meghaladta, még pedig 376 férfi és 342 nő.
Ha egy év (1862) kimutatásaiból következtetést lehetne vonni: akkor az olyan emberek közűl, a kik a 100 évet meghaladták, egész Galicziában minden 9.231-re esnék egy; Krakóban ellenben ez arányszám tíz éves időközre (1859–1868) 1: 1230.
Az alábbiakban mind a három imént említett nemzetiséget külön fogjuk tárgyalni, már a mennyire az anthropologiai bizottság ez irányú vizsgálatai engedik. Az első ily vizsgálatot 1875-ben tartották a katonaállítás alkalmával; a másikat 1884-ban a járási, kórházi és fegyintézeti orvosok közreműködésével. Az első sorozat tehát csak 20–23, kivételesen 25 éves férfiakra, a második ellenben mindkét nemű s egészen az 50-ik évig terjedő korú egyénekre vonatkozott.
E vizsgálatok eredménye a következő:
Testmagasság: a lengyelek átlagos magassága 20-ik életévükben 160.9, a 25-ikben 164.2 centiméter. Ez életévben a növés körűlbelűl bevégződik, mert ettől egészen a 30-ik évig vagy egyáltalában nem, vagy csak néhány milliméterrel emelkedik. A korábbi (1872–1873) számításoknál a nemzetiségeket nem vették eléggé tekintetbe; mert nemcsak hogy a zsidókat nem választották külön, hanem a vegyes lakosságú vidékeken a lengyeleket és ruténeket sem különítették el egymástól; csak a mint az illető vidéken az egyik vagy másik nemzetiség volt többségben, ahhoz számították az összes adófizetőket.
Az anthropologiai bizottságnak a lengyel lakosságra vonatkozó számításai szerint a testmagasság alapján való osztályozásban 1000-ből a legnagyobb szám, még pedig 329.31 a 160–165 centiméteresekre esik. A maradék ez átlagosnál kisebb vagy nagyobb számokra oszlik, még pedig úgy, hogy a 20-ik életévben az alacsonyabbak száma fölűlmúlja a magasabbakét, a 21–23-ik években e különbség majdnem teljesen elenyészik, a 25-ik évben pedig az átlagosnál magasabbak száma az alacsonyabbakéhoz úgy aránylik, mint 100: 95.
Már a mi az egyes kerűletek átlagát illeti, a legalacsonyabb termetűek (152.6–159.3 centiméter) Saybusch, Bochnia és Kolbuszowa, a legmagasabbak (165.5–170 centiméter) közé pedig Kamionka strumiłowa, Brody és Új-Sandec tartoznak.
Krakói férfi és nő
Pochwalski Kázmértól
A mi a goralokat (hegyi lakókat) illeti, ezeknek a sík és alföld lakóihoz, az úgy nevezett lachokhoz arányított átlagos magassága a 20-ik életévben tetemesen alacsonyabb, mint a lachoké, a 22-ik éven túl azonban oly hirtelen emelkedik, hogy a 25-ik évben már túlszárnyalja emezekét, még pedig a következő arány szerint: 164.5: 163.1. Ez különben a növekvés azon általános törvényével is egyezik, a mely szerint mennél alacsonyabb a testmagasság a 20-ik évben rendes körűlmények közt: annál nagyobb a későbbi évekre eső növekedés. A ruténok átlagos testmagassága nagyobb, mint a lengyeleké úgy a 20–25-ik évek mindenikében, mint általában bármely életkorban. A különbség körűlbelűl két centiméter. Az átlagos (162–165 centiméteres) egyének száma 1000-ből 312, tehát valamivel kevesebb, mint a lengyeleknél. Ellenben az átlagos magasságot meghaladók száma tetemesen nagyobb az azon alúl maradókénál; arányuk t. i. az átlagosnál alacsonyabbakhoz a növés megállapodása után 206:100.
Az átlagot illetőleg a legalacsonyabb számokat (155–160) Gorlice, Bohorodczany, Drohobycz kerűletek, a legmagasabbakat pedig (167–168) Brody és Kamionka kerűletek mutatják, melyek Galiczia éjszak-keleti részében, a Bug és a Styr mentén feküsznek. E vidék lakossága testmagasságával felűlmúlja Galiczia összes többi népességét.
A zsidók méretei nagyon egyeznek a lengyelekéivel, úgy a korral haladó fokozatos növekvés, mint a korra való tekintet nélkűli átlagos mértéket illetőleg, minthogy a különbözet egyik vagy másik irányban csak 1–6 milliméter között ingadozik. A lengyelekével egyező határok kzt levő átlagos mértékre 1000-ből 291 esik. Az átlagnál nagyobbaknak az ennél kisebbekhez való aránya pedig 100: 99.
Mindig csak a férfi lakosságot véve tekintetben, azt látjuk tehát, hogy a lengyeleknél az átlagos magasságot meghaladó egyének száma nagyon közel jár az annál kisebbekéhez, a zsidóknál pedig majdnem teljesen egyezik ezekével, míg a ruténeknél kétszer akkora azoknak a száma, a kik az átlagnál magasabbak, mint azoké, a kik azon alúl maradnak.
Már a mi a nőket illeti, a nem épen számos mérésekből, melyek mindössze 347 egyénen történtek, az tűnik ki, hogy a lengyel nők átlagos magassága csak mintegy 11 centiméterrel kisebb a férfiakénál. A rutén nők átlagos magassága 7–8 milliméterrel nagyobb a lengyel nőkénél, de 12 centiméterrel kisebb a rutén férfiakénál. A zsidó férfiak és nők egymáshoz viszonyított magassági aránya a lengyelekével egyenlő.
A haj, szem és bőr színe. – 1880-ban az osztrák birodalom terűletén az iskolába járó gyermekek hajának, szemének és bőrének színét illetőleg statisztikai följegyzések történtek. E följegyzések azonban, minthogy csak gyermekekre és félig felnőttekre vonatkoznak, nem adnak fogalmat arról, hogy minők e tulajdonok a lakosság felnőtt részénél, tehát oly korban, midőn e színek már megállapodtak. E korosztályra vonatkoznak azok a tapasztalatok, melyeket az anthropologiai bizottság gyűjtött.
Krakói férfi és nő
Pochwalski Kázmértól
Ha egyelőre a fínomabb árnyalatok kizárásával, úgy szemek, mint a haj és a bőr színét csupán világosra és sötétre osztályozzuk, azután egy csoportba foglaljuk mindazon eseteket, melyekben mind a háromnak világos a színe (haj: szőke, szem: kék vagy szürke, bőr: fehér), a második csoportba pedig azokat a kiknél mind a három sötét (haj: barna vagy fekete, szem: barna vagy fekete, bőr: barnás); ha végűl egy harmadik osztályba a vegyes színű egyéneket sorozzuk (pl. fekete haj kék szemekkel, szőke haj fekete szemekkel és barnás bőrrel, stb.): akkor a következő három typus mutatkozik: világos, sötét és vegyes. A lakosság e három typus és a három nemzetiség szerint osztályozva, 1000 egyénenként a következő arányokat mutatja:
lengyelek:
|
világos typus 354,
|
sötét typus 194,
|
vegyes typus 452;
|
rutének:
|
világos typus 240,
|
sötét typus 262,
|
vegyes typus 498;
|
zsidók:
|
világos typus 143,
|
sötét typus 247,
|
vegyes typus 610.
|
E szerint a sötét typusú egyének minden százára 182 lengyel, 91 rutén és 58 zsidó esik a világos typusúak közűl. A világos typus aránya 1000 egyénenként a különböző kerűletekben a lengyeleknél magasabbnak mutatkozik az imént föltűntetett átlagos aránynál, kivált Bircza, Grodek és Rohatyn kerűleteiben, és a legmagasabbnak (771) Bochnia kerűletében; ellenben alacsonyabbnak Jasło, Limanowa, Nowytarg (Neumarkt), Skałat kerűleteiben és különösen Lisko kerűletében (91). A goraloknál a világos typusúak száma tetemesen csökken; mindazonáltal a sötét typus nincs nagy többségben, minthogy a vegyes a legtöbb.
Úgy a lengyeleknél, mint a ruténoknál mindenütt, a hol sík földön laknak, a hegyi lakókkal ellentétben a világos typusúak többsége tapasztalható. A bohorodczanyi huzuloknál egyetlen világos typusú sem találkozott. A brodyi és a bohorodczanyi kerűletek zsidóságánál ugyanazon arányszám mutatkozik a világos typusúak és a sötét jellegűek között, mint egész Galiczia zsidó lakosságánál, t. i. 143. A bochniai kerűletben ez az arány tetemesen emelkedik és a birczaiban már eléri az ottani zsidó lakosság felét. E kerűletekben azonban a lakóhelyét kereskedelmi érdekekből gyakran változtató zsidóságnál e följegyzések nagyon bizonytalan értékűek.
Azonban az összes nemzetiségeknél leggyakoribb typus mégis a vegyes, melynek alkotó elemeiből a lengyeleknél és ruténeknél a világos szemmel járó sötét haj, a zsidóknál ellenben a világos bőrrel járó sötét szem és haj a leggyakoribb. Figyelemre méltó a zsidók vörös haja, a mely bármily ritka is mindenütt, az itteni zsidóknál mégis körűlbelűl négyszer oly gyakori, mint a lengyeleknél és ruténeknél együttvéve.
Míg a lengyeleknél és ruténeknél a világos typustól való eltéréshez, ha ugyan az valaha általános volt, leginkább a sötét haj járúlt hozzá: addig a zsidók eredeti sötét színük megtartásában igen szívósaknak mutatkoztak; ellenben amazoknál a szem és a bőr mutatkozik igen szívósnak a világos szín megtartásában, míg emezeknél sötétből világossá változott és mint ilyen, igen feltűnő a vegyes typus alkotó elemei közt. Ez azonban a szemeket illetőleg mégis jóval kevésbbé tapasztalható, mint a bőrre nézve, úgy, hogy ezeket külön véve, a világosak még nem érik el a sötétek számát. A nők közt a színek aránya a férfiakéhoz hasonlónak látszik, de mégis azzal a csekély különbséggel, hogy a világos bőrszín a sötéthez képest, valamint a sötét bőr- és hajszín a világoshoz képest náluk még gyakoribb, mint amazoknál.
Zakopanei goralok (a Magas Tátra lakói).
Pochwalski Kázmértól
A koponya és arcz jellemzése. – Mind a három nemzetiségnél alapvető koponyaalkati jelleg a kerek fejűség (brachycephalia), mely azonban nem egyforma fok- és méretarányban áll a hosszú fejű (dolichocephal) typushoz. Ha a fejek általános alakját a kopnya 100 egységgel kifejezett hosszúságához arányló szélességével jelezzük: akkor annak átlagos méretei az összes galicziai lakosságnál 100: 83.3. A szélességnek a hosszúsághoz való ezen aránya a koponya úgy nevezett fő indexe, úgy, hogy mennél alacsonyabb e mutató, a koponya annál inkább közeledik a hosszú fejű typushoz. Ha tehát a hosszú koponyák jelzékeűl olyan indexet veszünk, a mely 75-nél alacsonyabb, a 85-nél magasabb indexűeket pedig kerek fejűeknek tekintjük: akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy a három nemzetiség közűl egyik sem mutatkozik átlagában sem igazi hosszú fejű, sem valódi kerek fejű typusúnak, hanem e kettő közt különböző fokban ingadozó jelleget mutat. Ilyen formán minden nemzetiségnél 100 egyénenként esik:
| kerek fejű (brachycephal) | (85 és magasabb indexű): lengyel 323, | rutén 361, | zsidó 192; |
| keredked fejű (subbrachycephal) (81–84 indexű): | lengyel 391, | rutén 412, | zsidó 421; |
| közepes fejű (mesocephal) | (78–80 indexű): | lengyel 210, | rutén 160, | zsidó 220; |
| hosszas fejű (subdolichocephal) | (75–77 indexű): | lengyel 60, | rutén 52, | zsidó 61; |
| hosszú fejű (dolichocephal) | (75-ön alóli indexű): | lengyel 16, | rutén 15, | zsidó 106. |
Minden nemzetiségben tehát a legnagyobb százalék a kerekded vagy a félkerekded fejűekre esik, ez azonban a szerint csökken, a mint a fejalkat a hosszú felé közeledik, kivéve a zsidókat, a kiknél a hosszú fejű typus jókora többségben van.
Így tehát Galiczia népessége úgy a test magassága és a színezet, mint a koponyaalkat tekintetében keverék faj. Vajon valaha másminő volt-e? Erre a kérdésre nehéz megfelelni. Bizonyos csak az, hogy mint mindenütt, úgy a kőkorbeli sírokban itt is a hosszú koponyák a számosabbak, a melyek mellett azonban kerek, nevezetesen azonban kerekded koponyák is találkoznak, de mégis körűlbelűl ugyanazon arány szerinti kisebbségben, a minőben ma viszont a hosszú koponyák mutatkoznak jóformán kivételképen a kerekdedekhez képest. A lengyelek koponyái a ruténekével egyenlő szélességűek a közepükön, de a homlokuk és a tarkójuk keskenyebb. A zsidóké ellenben egyáltalán keskenyebb a többiekénél, s ehhez képest aránylag is keskenyebb homlokú és tarkójú. Szőkék és barnák, a zsidókat sem véve ki, semmiképen sem különböznek egymástól koponyaalkatuk tekintetében. Ép így a test magassága és a koponyahosszúság között sincs megállapított kapcsolat, úgy, hogy azon kerületekben, a melyekben a test átlagos magassága ugyanaz, a koponyaméretek átlagos mutatója tetemesen ingadozik.
Az arczra vonakozólag az anthropologiai bizottság mérései alapján annyit egész határozottan mondhatni, hogy a rövid arczok jóval többségben vannak a hosszúak fölött. Kivált a lengyeleknél még sokkalta általánosabb a kerek széles arcz, mint a ruténeknél és zsidóknál. Az orr szabása mindnyájuknál jobbára egyenes; a zsidóknál a horgas orr gyakoribb, mint a többi nemzetiségeknél.
Az egyes országrészek különböző talajalakúlatához viszonyítva az embertani jelzékeket, azt látjuk, hogy a lengyel goraloknál (a Beszkidek és a Podhale lakóinál) sokkal általánosabb a 84–86 indexű kerek fejek typusa, mint a hegyek aljában, a síkságokon és alföldeken lakó úgy nevezett lachoknál, a kiknek indexe 83–84. A goraloknál ugyanis a hosszú és hosszúkás fejek négyszerte ritkábbak, sőt még a közepesek százaléka is kétszerte kisebb, mint a lachoknál.
A rutén goraloknál, valamint a lengyeleknél is sokkal határozottabban és állandóbban mutatkozik a kerekfejű typus 84.8–85 index-szel, mint a síkföldön lakóknál, a kik 82.9 indexűek. Amazok arcza kerekebb és szélesebb, mint emezeké, az orrok azonban semmi különbséget sem mutatnak.
Podhalánok.
Pochwalski Kázmértól
A nők koponyája a férfiakéhoz arányítva a lengyelek és rutének nőinél 5–6 milliméterrel rövidebb és 6–7 milliméterrel szélesebb. A zsidóknál azonban e különbség a hosszúságot illetőleg 8, a szélességet nézve pedig 9 milliméterre emelkedik. Ennélfogva a nők koponyája általában kisebb, mint a férfiaké. A lengyel nők közt a lach nők a goralokéinál valamicskével, azonban legfölebb 2 milliméterrel hosszabb és szélesebb fejűek. A rutén nők közt a kerekfejűek typusa 12 százalékkal ritkább, mint a férfiaknál.
A két nem koponyaalkatában a zsidóknál mutatkozik a legnagyobb különbség. Itt ugyanis a hosszú fejű typus kétszer oly gyakori a nőknél, mint a férfiaknál, egyébként azonban mindenik koponyaalkat tetemes százalékban fordúl elő náluk, úgy, hogy ennélfogva bajos eldönteni, melyikbe kell őket tulajdonképen sorozni. A homlok és a tarkó alakját tekintve csupán a ruténeknél látható feltűnőbb különbség; ezeknél ugyanis a nők közt a keskeny homlok kétszer, a keskeny tarkó pedig háromszor oly gyakori, mint a férfiaknál. A lengyel nők arcza átlag 13, a zsidóké 10, a ruténeké ellenben alig 2 milliméterrel rövidebb, mint az illető nemzetiségű férfiaké. Az arcz szélessége átlag 7–9 milliméterrel kisebb, mint a férfiaké.
Ha már most a galicziai nép testi sajátságait nem annyira a rajta végzett mérések pontos számadatai, mint inkább a szemlélet keltette hatás szerint ítéljük meg: akkor azt mondhatjuk, hogy úgy a lengyelek, mint a rutének termete közepes –a ruténeknél a közepesnél valamivel magasabb – növése mellett arányos, a síkföld lakóinál a hegyvidékiekéhez s még inkább a zsidókéhoz képest széles vállú, izomzatuk erős, munkabirásuk kitartó, a lachok, főkép a krakó-vidékiek mozgása élénk, a ruténeké valamivel lasúbb, a goraloknál ellenben épenséggel fürge. A bajuszuk többnyire lelógó, de a zsidókkal ellentétben soha sem viselnek körszakállt. Arczuk általában kellemes tekintetű, azonban a két nemet egybehasonlítva, a férfiaké gyakrabban szép, mint a nőké. Ez kiváltképen a goral nőket illeti, kiknek nagy többsége épen nem mondható szépnek, a mi a goral férfiaknak többnyire szép arcza mellett annál feltűnőbben szembeszökő.
A galicziai lakosság testi sajátságainak ez általános jellemzésével ellentétben természetesen, habár szerencsére igen ritkán, feltűnő kivételek is tapasztalhatók. Némely vidékeken bizony egészen hülye egyének is találkoznak, a kiket az ottani nép karłakoknak (törpéknek) nevez.
Huzulok.
Pochwalski Kázmértól
Ezeknek vizsgálatával 50 évvel ezelőtt Kozubowski, a Jagełło-egyetem tanára foglalkozott, s az ő leírása tökéletesen igazoltnak tűnteti föl azt, hogy a karłakokat hülyéknek tekintsük, habár nem épen a legnagyobb fokúaknak. Példaképűl a myślenici kerűlet Pcim falvából való egy ilyen karłak leírása szolgálhat. Magassága életének 17-ik évében 112 centiméter volt, alacsony homloka ferdén hátra hanyatló, melyen a bőr, kivált nevetés közben, erősen ránczolódott; nagy és négyszögletes fejének kerűlete a hajjal együtt 55 centimétert tett; arcza rövid, széles, duzzadt, csaknem halotthalvány és hülye tekintetű; ajkai vastagok, álla nagyon előreálló, fogai ritkák és ferde állásúak, nyelve vastag, orra széles és a tövénél nagyon bemélyedt; hallása tompa, beszéde értelmetlen, elmebeli tehetségei oly gyöngék valának, hogy még a háznépe sem tudta magát vele megértetni. Golyvája nem volt, azonban más hülyéknél a golyva is gyakori.
Az 1890. évi népszámlálás szerint, a melynél a hülyéket is számbavették, minden 10.000 lakosra 4.3 hülye esett. Majdnem ugyanezt a számot, t. i. 10.000 lélekre 4.5-öt találjuk Kitznél is (Österreichische Statistik, 5. kötet). Mint rendesen, itt is többnyire a hegyvidékeken, vagy a hegyek lábánál elterűlő és havasi természetű tájakon találni őket. Legnagyobb az absolut számuk 22.8, Grybów kerűleteiben, az átlagos szám (4.3) Sniatyn, Nadworna, Ropczyce, Turka, Bochnia, Dolina, Mielec és Lemberg kerűleteire esik; legkisebb, mert csupán tizedes törtekben kifejezhető számban pedig Buczacz, Kolbuszowa, Sambor, Tłumacz és Złoczów kerűleteiben fordúlnak elő. Úgy látszik tehát, hogy ama vidékeken, a hol a rutén lakosság fölűlmúlja a lengyelt, ritkábbak. E következtetést azonban, a mely a vidékekre vonatkozik, nem lehet egyúttal azok lakóinak nemzetiségével is kapcsolatban állónak tekinteni, minthogy az ország nyugati vagyis lengyel részében vannak rutén telepek, melyek a hegységben egészen a sandeci kerűletbe, föl a Poprádig érnek; ellenben a keleti félen, melyet főkép rutének laknak, nemcsak a nagyobb és kisebb városokban, hanem a falvakban is sok a lengyel. Az említett népszámlálásnál pedig minden megkülönböztetés nélkül vették számba a tompaelméjűeket. Általában azonban a hülyék, mint már a fönti arány (4.3: 10.000) mutatja, Galicziában fölöttébb ritka kivételek.
Krakó városi és környékebeli zsidók
Pochwalski Kázmértól
