Zemplénmegye. Wekerle Sándortól
Zemplénmegye.
Wekerle Sándortól
Wekerle Sándortól
A Hegyalja Rakamazról nézve és a tokaji hegy Zombor felől.
Paur Gézától
A Magyarország és Galiczia között határt vonó Keleti Beszkidek déli lejtőjétől kezdve 169 kilométer hosszúságban dél felé egészen a Tiszáig és Sajóig széles szalagként nyúlik el Zemplénmegye. Éjszakon Galiczia, nyugaton Abaúj-Torna, éjszaknyugaton Sárosmegye, délnyugaton Borsod-, délkeleten Szabolcs-, keleten pedig Ungmegye határolja. Természetes határai éjszakon a Keleti Beszkidek csoportja, keleten az ezekből délre kiágazó Vihorlát-Gutin hegység, alább a Laborcz és Latorcza folyók, délkeleten a Tisza és délen a Hernáddal egyesűlő Sajó, nyugaton pedig az Eperjes-tokaji hegylánczolat fő gerincze. E természetes határok szembetűnőleg elkülönítik ugyan a szomszédos megyéktől, de sem földrajzi, sem gazdasági tekintetben külön vált testté, önmagába zárt egészszé nem teszik.
A megye felső része hegyvidék, közepe délkeletnek lejtő fensík, míg alsó része teljesen síkság, mint a nagy alföldi medenczének felföldig fölnyúló éjszaknyugati széle. Éjszaki és nyugati részén hegylánczolatok szétágazó csoportozata sorakozik egymás mellé és csak a nagy számban levő folyók és patakok által szelt, általában délre nyíló termékeny völgyek szakítják meg a magaslatok folytonosságát. A Beszkidek számos magasabb csúcsa közűl a Rabia szkala (Szinna közelében éjszaki irányban) 1.160 méterig, a Vihorlát hegység egyes csúcsai ezer méteren felűl emelkednek, így a Vihorlát 1.074 és a Szinnai-kő 1.007 méterig. A megye nyugati szélén végig húzódó Eperjes-tokaji hegyláncz is egész vonalán magasabb heységekből alakúl, melyek közűl a Varannótól éjszaknyugatra emelkedő Simonka hegy 1.092 méter, az alább dél felé húzódó Hegyalja szép lánczolatának egyes kúp- és sátoralakú tetői 750 méterig nyúlnak föl, az ezeket összekötő dargói hágó (Gálszécs mellett) 475 méter, s e hegylánczolat végső csúcsa, a Tokaji hegy (Kopasz-tető), mely a Tisza jobb partján az egész Bodrogköz, valamint a szabolcsi síkság fölött uralkodva, 516 méter magasságig emelkedik.
A völgyeket termékenyítő folyók közűl, mint nagyobbak felemlítendők: a megyébe nyugatról Mogyoróskánál belépő Tapoly, mely a megye felső felét majdnem egész hoszszában végig szelő Ondavába ömlik; az Ondava, mely nagy számú kisebb patakkal gazdagodva, a vele egyközűleg folyó Laborczczal Szürnyegnél egyesűl; a Laborcz, mely a megye éjszakkeleti határán az Unggal is gyarapodva, Zemplénben számos kis folyón kivűl az Udvát és Czirókát veszi magába s az Ondavával, azután valamivel lentebb, Imreg alatt a keletről Ungból ide kanyarodó Latorczával egyesűl; az ennyi vízből egyesűlt jó nagy folyónak innen kezdve Bodrog a neve. A Bodrog egyközűleg haladva a Tiszával a mocsaras, de termékeny Bodrogközt szegélyezi nyugaton és Tokajnál a Tiszába ömlik. A megye alsó részén, a Tokaji hegyen alúl a Tiszába ömlő Takta és a Hernáddal való egyesűlés után szintén a Tiszába ömlő Sajó a nagyobb folyók.
Ez a Tisza medrébe siető sok folyó és patak adja meg leginkább Zemplénmegyének egységes jellegét, földrajzi összetartozandóságát, a hegyvidék s az alföldi rész közötti eltéréseknek gazdasági és éghajlati kiegyenlítését. Ennek tulajdonítható, hogy a megye éjszakibb hegyes részében magasabb fekvésű helyeken is termékeny völgyekkel, itt-ott kies lapályokkal találkozunk, melyeken dús a tenyészet s a gazdasági termények, mint a kukoricza, búza, különösen a rozs és zab oly magasságokban is megteremnek, a milyeneken a szomszédos megyékben e növények már nem igen díszlenek. Ennek tulajdonítható, hogy e magasabb fekvésű helyek éghajlata is kevésbbé zord s hogy a megye déli és éjszaki részének egymástól igen elütő természete mellett is az éghajlat, sőt még az esőzés sem mutat nagyobb különbségeket, hanem sokkal egyenletesebb, mint a nyugati vagy keleti szomszédos vidékeken. Így az évi közepes hőmérsék Sáros-Patakon 9.6 C°, Nagy-Mihályban 9 C° s a legnagyobb eltérés is csak 3–4 C°-nyi különbözetet mutat vagy föl, vagy lefelé. A csapadék évi mennyisége Tokajban 650, Sátoralja-Újhelyen 700 és Nagy-Mihályban 760 milliméter.
De a víz-erek e bőségének megvannak káros tulajdonságai is. A kisebb folyók mind hegyi vizek levén, tavaszszal rohamosan meg-megáradnak, nyárban pedig szinte a kiszáradásig elapadnak.
A nagyobb folyók vízállása ugyan állandó, de mivel a kisebb folyók vizeit, ha megáradnak, levezetni nem képesek, sok ingoványos, mocsaras terűlet lepi el partjaikat. Különösen így van ez a Bodrog és a Tisza közt eső Bodrogközön, mely még nem régiben is jó részében mocsaras, helyenként ingoványos, az év egy részében vízzel borított terűlet volt, s így igen sok helyütt csak rétnek és legelőnek lehetett használni. A Bodrog szabályozása már 1847 óta folyik ugyan, s a Tiszával kapcsolatos szabályozások legrégebbike, de azért ma sincs teljesen befejezve. Az átvágásokkal mintegy felényire megrövidítették ennek a kanyargós folyónak 160 kilométer hosszat meghaladó folyását, s kitűnő töltésekkel védik mellékét a kiöntésektől, de csekély esése s még inkább a vele egyközűleg haladó Tisza folyónak csekély lejtése nagyon hátráltatja a meder kiképződését. Ezenkivűl a mederszabályozással kapcsolatos belvízszabályozás sincs még teljesen befejezve.
Zemplénmegye talajának geologiai képződés tekintetében uralkodó eleme a kárpáti homokkő, a trachit, helylyel-közzel mészkő és az agyagos márga. Kárpáti homokkő, kréta- és eoczén-korú homokkövek és márgapalák alkotják a Beszkidek beágazó nyúlványait, a Vihorlát-Gutin hegység, valamint az eperjes-tokaji hegylánczolat ellenben főleg trachitból áll. A termő terűlet fő alkatrésze az agyagos márga, mely a fensíkokon erős televénykeverék. A völgyekben tőzeges, a megye alsó felében tiszta fekete televény, a Szabolcs felőli oldal nagy részén homoktalaj alkotja a termőterűletet. A megye éjszaki részében Bánszka és Szinna vidékén vasérczek, továbbá úgy e vidéken, valamint a megye középső részének nyugati felében harmadkori barnakőszénképződmények is vannak, de számba vehető kiaknázás nem történik s a vasércztermelsét egészen abbahagyták. Az ásványország terményei közűl egyedűl a sárospataki malomkő-gyárnak rhyolith-trachitból készűlt kova malomkövei tudtak nagyobb hírnévre szert tenni s kitűnő minőségöknél, a fínom őrlésre kiválóan alkalmas élességöknél és keménységöknél fogva külföldön is tért hódítani. Ezen kivűl építésre és faragványoknak használható trachitot aknáznak Erdőbényén, Sátoralja-Újhelyben, Nagy-Mihályon, stb.
A mezőgazdasági mívelés alatt álló terűlet kereken egy millió hold, melyből 40% szántóföld, 29% erdő, 16% legelő, 10% rét, 2% szőlő, 3% terméketlen. Ezek a kataszterből merített hivatalos adatok fölvételök óta több változást szenvedtek, a mennyiben az erdő és legelőterűlet fogyott, a szántóföld ellenben növekedett. A szőlőre nézve megközelítőleg sincsenek biztos adatok, mert a kipusztúlt ültetvények fölújításának most folyamtban levő nagyobb munkálatai napról-napra változtatják a helyzetet.
A gazdálkodás a mezőgazdasági termelés minden ágára kiterjed. A megye alsó részében, továbbá a Bodrogközön s a megye középső részén, továbbá a termékeny gálszécsi és terebesi fensíkokon, nemkülönben a nagyobb folyóktól öntözött tágasabb völgyekben s azoknak kiterjedtebb televényes lapályain a kalászosok minden faja, a kukoricza és repcze is vígan tenyészik; egyedűl a megye felső részének zordonabb hegyes vidékén, melyet Krajnyának neveznek, szorítkoznak a kalászosok közűl a rozsnak és árpának, helyenként csak a rozsnak és zabnak, valamint a hajdinának és a kapások közűl a burgonyának termesztésére. A kalászosok általában jól fizetnek s a repcze is kitűnő minőségű termést ad. A zempléni repcze dús olajtartalmú s kedvelt czikke úgy a budapesti, valamint a sziléziai olajgyáraknak; az árpa is jobbára mint sörnek való árpa értékesíthető. Ezen kivűl kitűnően díszlik s nagy czukortartalmánál fogva becses termék itt a czukorrépa is. Lent és kendert sok helyen termesztenek, dohányt csak nehány déli községben.
A szőlő, illetőelg a bor, jelesűl pedig a hegyaljai szamorodni és aszú-bor minden baj s a fillokszera óriási pusztításai után is meg tudta óvni azt a minőségét és hírnevét, melylyel az egész világ piaczain bír, s melynél fogva ma is mint Zemplénmegye legkiválóbb gazdasági terménye szerepel.
Aranysárgás szín, minden érdesség nélküli erő és sajátszerű zamat, kellemes diskrét meszes íz, testességbe, az aszunál majdnem tömörségbe burkolt édesség jellemzik a tokaji bort, melynek páratlan tulajdonságai e mellett abban nyilvánúlnak, hogy ereje, íze, szaga és zamatja az ajk és nyelvhegy első érintésétől kezdve végig vonúl az egész szájüregen, nyeldeklőn és gyomron, élvezetesen zsongatva az ízlés minden szervét. Mivel testes alkatánál fogva hosszabb időre igen kellemes szájízt hagy maga után; mivel nem kábítja a főt, nem hevít, nem tüzel, hanem erősít: nemcsak élvezeti ital, hanem valóságos gyógyszer számba megy, mely vérszegényeknél, gyomorbajosoknál s általában lábadozó betegeknél kitűnő eredménynyel hat. Páratlan sajátságaiért méltán tartja az egész világ a borok királyának.
Vászonfehérítés.
Vágó Páltól
A szőlőt különösen a megye közepe táján, a Bodrog mentén végig vonúló szép lánczolatos hegység oldalain, az úgy nevezett Hegyalján mindenütt termesztik; de szórványosan szép szőlők vannak a megye felsőbb részének alacsonyabb hegyein is föl egészen Gálszécsig és Homonnáig; csakhogy a felsőbb vidékek borai általában jóval gyöngébb minőségűek, mint az igazi hegyaljaiak. A voltaképi Hegyalja Sátoralja-Újhelyen felűl kezdődik és egy felől a Bodrognak a Tiszába ömlésénél Tokajnál, Tarczalnál, más felől Mád, Tállya és Szerencs városoknál végződik s 32 község határában összesen mintegy 14.000 holdnyi terűletet foglaltak el a szőlőültetvények, míg a szőlővész az egészet tönkre nem tette. A szőlők fölújítására szénkénegezéssel tett kisérletek a talaj köves és kőmálladékos volta miatt sikerrel nem igen kecsegtetnek; az amerikai oltványokkal való fölújítás mutatkozik czélhoz vezetőbb módnak, a mennyiben ez oltványok nemcsak a régihez hasonló jóságú szőlőt teremnek, hanem az időközben szerzett tapasztalatok is azzal biztatnak, hogy a bor minősége sem marad mögötte régi hírnevének. Nagy költséggel fordíttatják, mélyíttetik most újra a földet s úgy ültetik be az amerikai alanyokra oltott furminttal. Egy-egy hold, míg teljesen termővé válik, körűlbelűl 1.500 forintnyi befektetést kiván. Nehány évi szűnetelés után tehát újra fürtökkel tömött venyigék sötét zöldje tekint le ránk a szép hegység oldalairól. A hegyalja fölújításán kivűl nagyobb szőlőültetések történnek egyéb helyeken is, így a Bodrogközön levő homokos terűleteken.
Az állattenyésztést nagy mértékben űzik, különösen nagy haladást tett a lótenyésztés. Nemcsak számszerűen nagy a lóállomány, hanem minőségileg is jeles. A juhtenyésztés hanyatlóban van. Ellenben nagy eredménynyel űzik a sertéstenyésztést, különösen a mangalicza-fajok és rokon keresztezések tenyésztését, a mi a Bodrogközön s a számtalan folyó és patak által szelt völgyek mentén viszonylag kevés költséggel nagy jövedelmet biztosít. Több uradalomban, így a terebesi, páczini, deregnyői és perbenyiki uradalmakban a tenyésztés nagy terjedelme mellett kitűnő tenyészőanyag is szerezhető. A mi a szarvasmarha tenyésztését illeti, a magyar-erdélyi fajta marha tenyésztése most is általános ugyan, a megye egy részében, s a nagymihályi, perbenyiki, páczini, bélyi, sárospataki, zombori uradalmakban nagy magyar gulyákat tartanak és a fölös marhának jó nagy részét mint tenyészőanyagot értékesítik; de igazi haladás mégis a nyugati fajoknál mutatkozik. Egyes nagyobb uradalmak, mint a gróf Andrássyaké Parnón, Velejtén és Terebesen, a gr. Szirmay-féle Szerencsen, s a b. Harkányi-féle Újvilág pusztán a nyugati fajokat, különösen a berni-simmenthali keresztezéseket nagyban tenyésztik. A baromfitenyésztés csak a helyi szükséglet kielégítésére szorítkozik.
A megye állatvilága általában nem mutat eltérést a szomszédos megyékétől. Megemlítjük azonban, hogy feltűnően nagy mennyiségben fordúlnak elő az éneklő madarak, különösen a fülemülék s a Bodrogközön a rigók, miért is a megye más vidéki lakossága évődő jó kedvében „rigó”-nak nevezi a bodrogközit. Vízi szárnyasokban a Bodrogköz gazdag. A gémek, vízicsibék, szalonkák, valamint az emlősök közűl a vidrák ugyan csak elvétve fordúlnak elő, de nagy a bőség a vadkacsák különböző fajaiban és a szárcsákban, melyek nemcsak a Bodrogköz mocsaraiban, ereiben és apró tavaiban, hanem a megyét egész hoszszában öntöző folyóvizek mentén is nagy számmal vannak.
A megye középső és alsó részében csak nyúl és fogoly van közepes, fürj kis mennyiségben. Ellenben az erdőkben s különösen a megye éjszaki részét ellepő hegységek erdőségeiben vígan tenyésznek az agancsosok, különösen az őzek, úgy szintén kisebb mennyiségben a vaddisznók. A ragadozók közűl a korábban honos medvét ma csak ritkaságúl, hiúzt még ritkábban látni; az éjszaki részeken egy-egy ide tévedt farkas, borz és vadmacska, a déli lapályos részeken a nádi farkasok, valamint a rókák képviselik a ragadozókat. Már a róka is nagyon megfogyott. A kisebb ragadozók közűl elég gyakori a görény és a menyétke.
A csicsvai vár.
Háry Gyulától
A vadászat, mint haszonhajtó foglalkozás egyáltalában nem jöhet számba, csak a nagyobb és középbirtokosok asztalának szükségletét tudja kielégíteni, s e mellett azokra a társadalmi összejövetelekre szolgáltat okot és alkalmat, melyeken a megyei birtokos osztály tagjai találkoznak. Ilyenek a szép eredményekkel rendezett Gálszécs vidéki, sárospataki és bodrogközi agarászatok, valamint a megye sok helyén rendezett körvadászatok és vízivadászatok. Ugyancsak egyedűl a helyi szükséglet kielégítésére szolgál a halászat is; ámbár a Laborcz és Latorcza folyóban olykor nagy harcsákat fognak; a bodrogközi népnek pedig rendes tápláléka volt az ott régebben bőven tenyészett, de ma már igen megfogyott csík.
Az ipar terén a szerencsi nagy czukorgyár és fínomító majdnem egyedűli vállalat a megyében, mely országos színvonalon áll. Ez már nemcsak Felső-Magyarország szükségletét képes fedzni, hanem az osztrák czukorgyáraktól távolabb eső galicziai részekbe is szállít. Egy millió métermázsa czukorrépa földolgozására levén berendezve, nagy vidék mezőgazdasági tevékenységét foglalkoztatja azon kivűl, hogy Szerencs ipari és kereskedelmi életét nagyon emeli. E gyártelepen kivűl a mezőgazdasági ipar köréből még hét szeszgyár és öt nagyobb gőzmalom van a megye terűletén, a melyek azonban csak kevés munkást foglalkoztatnak s csak helyi jelentőségűek. Nagyobb fontossága a szegi gőzmalomnak van, melynek örlő képessége évi 56.000 métermázsára tehető, a vidék gabonaneműit összevásárolja s azokat nemcsak a megyében és a szomszédos megyékben, hanem kedvező kereskedelmi viszonyok esetén részben a külföldön is forgalomba hozza. Van a megye terűletén, Sátoralja-Újhelyben, két állami iparvállalat: az egyik a dohánygyár, a másik az államvasútak javító műhelye. Amaz 500, emez 300 munkást foglalkoztat, de mind a kettő pusztán az állam részére dolgozik. Ugyanitt van ezeken kivűl egy cognac-gyár, s villamvilágítási és erőátviteli telep. A már említett sárospataki malomkőgyáron s egyes kőbányatelepeken kivűl a kis-kemenczei bútorfaanyag-gyár, a varehóczi hajlított bútor- és zsindelygyár, a tokaji gyufa- és cognac-gyár s a mezőlaborczi petroleumfínomító bár kisebb szabású, de még szintén a nagyipar körébe tartozó iparvállalatok.
A megye székhelyén, Sátoralja-Újhelyben s más nagyobb helyein, mint Szerencsen, Sáros-Patakon, Tokajban, Nagy-Mihályban, Homonnán, Varannón, Gálszécsen minden iparág derék és képzett kézműiparosokkal van ugyan képviselve, a kik teljesen alkalmasak a helyi szükséglet kielégítésére, de a haladó nagyiparral versenyezni nem tudnak.
A parnói kastély.
Háry Gyulától
Újabban inkább a házi iapr kiterjedtebb fejlesztésére irányúl a törekvés. Zemplénmegyének ha nem is fejlett, de eléggé tág körben űzött házi ipara van, mely jobbára ugyan csak a nép saját házi szükségletének kielégítésére szorítkozik, de a megye több helyén piaczra is dolgozik. A megye déli részén fekvő községekben ez a házi ipar csak a vászonneműek szövéséből és fehérítéséből s némely gazdasági eszközök készítéséből áll, de a megye éjszaki hegyes vidékén az összes szükségletekre, a bútorokra és ruhaneműekre is kiterjed. Szinna vidékén nemcsak az összes fehérnemű, hanem a felső ruháúl szolgáló halinaszövet s a guba is otthon készűl. Sőt úgy a halina, valamint a szépen fehéritett vászon és vászonneműek piaczi czikkek is. A megye középső táján, Terebes vidékén igen jó s ritka tartósságú asztalneműeket is készítenek. Deregnyő és Ráska vidékén a bodnármunka általános, Karádon és Czigándon lópokróczokat, Czigándon, Nagy-Géresen szakajtókat, kosarakat, gyékényeket, méhkasokat nemcsak készítenek, hanem azokkal messze vidékre kiterjedő kereskedést is űznek. Általában az egész Bodrogközön a gyékények, sásneműekből való fonatok készítése s újabban a kosárfonás is széles körökben el van terjedve. Sátoralja-Újhelyben és Tokajban kosárfonó-műhelyek is vannak.
A házi ipar czéljaira alkalmas nyers anyag Zemplénmegyében bőven van. Az erdők faterménye, a mocsaras vidékek kákája, sásneműi, a szépen tenyésző fűzfavesszők, továbbá a fazekas földolgozásra kiválóan alkalmas agyag, sőt a helyenként előfordúló s porczellánkészítésre is alkalmas kaolinföld, a változatos kőzetek s jelesűl a különböző trachitok, a Hegyalján előfordúló fekete és vörös obszidián, agát és jaspis, s a kender- és lentermesztésre alkalmas és kedvező körűlmények mind megannyi biztosítékai az ipar és a házi ipar kiterjedtebb fejlesztésének.
A kereskedelem pusztán helyi fontossággal bir. Az a nagy átvonuló forgalom, mely a vasúthálózaton mozog, magában a megyében nem hagy nyomokat, nem teremt nagy piaczokat. A megye terűletén tartott sok és élénk vásár csak a helyi forgalom körében mozog. Pénzintézet (takarékpénztár és bank) összesen 15 működik a megye terűletén.
A lakosság a megye alsó felében, különösen a Hegyalján és a Bodrogközön tiszta magyar, a felső hegyes vidékeket ellenben legnagyobb részt tótok és rutének (itteni elnevezéssel: oroszok) lakják, kik közt azonban, kivált a nagyobb községekben, majd mindenütt vannak magyarok is több-kevesebb számmal.
A terebesi kastély és gróf Andrássy Gyula mauzoleuma.
Háry Gyulától
A vaspályák és közútak környékét, úgy szintén az egész megyét behálózó folyók és patakok partjait gyakran festői csoportokban elhelyezkedett kisebb-nagyobb faluk lepik el. A megye déli vidékén is sok a község, de ezek rendesen közepes nagyságúak; a felsőbb részekben azonban az alig nehány házból álló, nem ritkán 100 lakóval sem bíró kisközségeknek sokasága köti le a figyelmet. Azonban a nagyobb helységek is eléggé számosak, s kivált a hegyaljai városok általában csínos magán- és középűletekkel dicsekedhetnek.
Kielégítőleg fejlett a közlekedési hálózat. A magyar államvasútak fő erei közűl a Galicziába vivő legrövidebb vasút, a miskolcz–mezőlaborczi kettősvágányú fő vonal egész hoszszában végig fut a megyén, s e fő vonalból Szerencsnél a Nyiregyházára, Sátoralja-Újhelynél keletre a Csap és Máramaros-Sziget, éjszaknyugatra Legenye-Mihályinál a Kassára vivő szintén elsőrendű vonalak ágaznak ki. Helyi érdekű vasútak nincsenek ugyan, de kitűnő úthálózat szeli keresztűl-kasúl az egész megyét s teszi a vasútakat könnyen megközelíthetőkké. Csak a hegyes szinnai járás és az ebben levő nagy erdőségek nem járhatók eléggé az ottani úthálózat befejezetlensége miatt. Zemplénmegyének összes megyéink között a legnagyobb úthálózata van, mely csak igen kis részben alakúl állami útakból, a többit nagy áldozatok árán a megye és a községek tartják fönn. Rednszeresen használt vízi útak nincsenek. A Tisza mintegy 30 kilométer hosszban és a Bodrog Tokajtól Sáros-Patakig hajózható ugyan, de itt egyiken sincs rendes hajózás; a tutajozás azonban igen élénk kivált a Tiszán.
S most áttérünk a megye egyes vidékeinek részletesebb áttekintésére. Előbb az éjszaki rész hegyes tájait járjuk be völgyenként, azután a Hegyalját és környékeit ismertetjük, s végűl a Bodrogközön haladunk föl a megye közepének keleti széléig.
Az Ondava völgyének legéjszakibb részén igen szép érdes hegyek közt fekszik Sztropkó mezőváros és járási székhely 2.000 lakossal. A Zudar nemzetség által még a XIII. században épített ötszögletű várának maradványai ma is láthatók. Dúló harczok emléke fűződik e várhoz, melyet a lengyelek két izben is elfoglaltak a Perényiektől. A Perényiek egyik ágának kihaltával a Pethő családra, majd ennek leányutódaira szállott a hozzá tartozó terjedelmes birtokokkal együtt. Most a Keglevich család női ágáé.
Sztropkótól délre a Tapoly folyó és Csicsóka patak mellett fekszik Varannó, a hasonló nevű járás székhelye közel 2.000 lakossal, kiknek legnagyobb része mezőgazdaságot űz, de iparos is sok van köztük. Egykori pálos monostora telejsen jó karban most is megvan, de más czélra szolgál; régi várkastélyának csak a nyomai láthatók azon a helyen, a melyen most a Hadik-Barkóczy grófok kastélya emelkedik. A város vidékét a tőle nem messze fekvő elpusztúlt csicsvai vár romjai teszik festőivé. E várhoz, mely már 1350-ben fennállott, az a monda fűződik, hogy benne őrizték volna a „Csicsvai króniká”-t, melyben mindenféle tréfás dolgot, badarságot megörökítettek és sok képtelenséget följegyeztek.
Varannótól éjszaknyugatra a varannó–eperjesi országút mentén fekszik Agyagos község kénes és konyhasós tartalmú vizével s újabban nagyobbított kis fürdőjével. Gyógyvizét több betegségben sikerrel használják.
Varannótól délre a gálszécsi úton, a Tapoly vize mellett van Parnó község, gróf Andrássy Géza hasonló nevű uradalmának fő helye. A mezőgazdaság minden ágában mintaszerűen berendezett s fínom fajta angol lótenyésztéssel, nyugati fajta marhatenyésztéssel, nagy tehenészettel és az ementhalival jóságra nézve vetekedő nagy kerek sajtot készítő sajtosműhelylyel bíró uradalomnak sok csinos épűlete, különösen pedig a szép nagy parkban fekvő díszes kastély ékesíti a kies fekvésű községet.
A nagymihályi kastély.
Cserna Károlytól
Innét délnyugati irányban 8 kilométerre a Dargó hegy aljában, két oldalt erdőborította szép hegyektől környezve fekszik Gálszécs, kezdetén annak a termékeny fensíknak, mely a megye középső részén terűl el. Járási székhely, takarékpénztárral, gőzmalommal, szép fenyűcsoportok közé épített három úrilakkal, több kereskedéssel és sok iparossal. A XIII. században Porostyán várhoz tartozott s az Aba nemzetségből származó Petene fiának, Péternek volt tulajdona, kitől azonban hűtlenség miatt elvétetvén, Simon utódainak (a Bokta nemzetségnek) adományoztatott. 1603-ban Bocskay függetlenségi harczának ez volt egyik kiindúló pontja. A Gálszécscsel szomszédos Kohány kis tót falu egyik ódon udvarházában született Fáy András, a jeles meseíró. Szülőháza emléktáblával van megjelölve.
Délkeletre Gálszécstől terűl el a terebesi uradalom, melynek Tőke-Terebes község a fő helye. Középűletei közűl csak a pálosok egykori temploma és zárdája érdemel említést. A zárda épűleteiben róm. kath. plebánia és az állami elemi népiskola van elhelyezve. A helységet több csinos gazdasági épűlet, tiszti lak, vadas és fáczános kert ékesíti s kies erdő környezi. De fő dísze Terebesnek a gróf Andrássy család szép kastélya nagy parktól környezve. Terebesnek hajdan a vele egybe épűlt Párics község dombmagaslatán vára is volt, melynek romjai a gróf Andrássy család parkjában egy tó partján, a kastély közelében ma is láthatók. A kurucz és labancz harczok váltakozó eredményű küzdelmének sokszoros színhelye volt e vár is. A XIV. században a Drugeth, később a Perényi nemzetségek, majd a Csákyak bírták. A császári hadak többször ostromolták. 1684-ben Tököly Imre vette be s le is romboltatta. Szemben a váromladékkal, a festői fekvésű tó partjának egy másik dombmagaslatán, hatalmas fák által környezve áll gróf Andrássy Gyula spanyol-gót izlésű, pompás mauzoleuma azon a helyen, mely életében legkedvesebb tartózkodó helye volt. A sarkophag és a mellette búsúló nemes női alak, mely az elhúnyt leányát ábrázolja, Zala György szobrász műve. A mauzoleum oltárképét, mely Krisztus keresztre feszítését ábrázolja, Munkácsy Mihály festette. A család által emelt mauzoleum művészi becsénél fogva teljesen méltó a nagy államférfiú emlékéhez.
Terebestől délnek tartva Velejte község mellett visz el útunk, hol az Andrássy családnak szintén díszes nagy parkja és könnyű olasz stylben épűlt kastélya van.
A Velejtétől éjszaknyugatra emelkedő halmok nyugati oldalán fekszik Lasztócz, egykori szellemes költőnknek, Szemere Miklósnak udvarházával. Alább a völgy alján Regmecz van, melynek a középkorban épűlt s a nyolczvanas évek elején megújított református temploma műemléki becscsel bír. A regmeczi völgynek Sátoralja-Újhely felé kiszélesedő részén fekszik Csörgő község, báró Sennyey Pál egykori tárnokmesternek kedves tartózkodó helye, árnyas díszkerttől környezett kis kastélylyal.
Csorgőtől Bodzás-Újlak s odább Garany községen át, hol egy csinos kastély látható, a Laborcz mellékére érünk. A Laborcz felső völgyében fekszik Mező-Laborcz község, a galicziai Przemysl felé vivő vasútnak a határszél előtt legnagyobb állomása. Fekvése vadregényes. Lakosainak egy része élénk kereskedést űz fával és fakészítményekkel. Innen lefelé, Krasznibrod nagyobb községet oldalt hagyva, mindenütt szép hegyek közt halad a Laborcz s mellette a vasút a jóval alább eső Homonna felé. Homonna járási székhely, 4.000 lakossal, élénk forgalommal, igen látogatott vásárokkal a Laborcz partján a sátoralja-újhely–mezőlaborczi vasút mellett, szép hegyektől szegélyezett halmos vidéken, melyet egyik oldalról a némi részben restaurált jeszenői vár, másik oldalról a barkói vár romjai ékesítenek. Gróf Andrássy Aladár szép nagy parkja és várszerű ódon kastélya, mely valaha a Drugetheké volt, fő dísze a különben is csinos nagyközségnek. Homonnán született Trefort Ágost volt vallás- és közoktatásügyi miniszter. Szülőházát emléktábla jelöli. Innen éjszakkelet felé a Cziróka patak völgye nyílik, melyben legkiválóbb község Szinna, járási székhely, a Szinnai-kő alján, a Cziróka patak partján. Gyönyörűen mívelt lombos szálerdők borítják a város körűl emelkedő magas heyeket és sok uradalmi épűlet, különösen pedig Lippe gróf kastélya és ennek szépen tartott nagy kertje díszesítik a négy patak által átszelt helységet. A közeli Inóczon született Ballagi Mór, a kitűnő szótár-író és biblia-fordító.
Kazinczy Ferencz emlék-épűlete Széphalmon.
Cserna Károlytól
Homonnán alúl van Nagy-Mihály ugyancsak a Laborcz partján, járási székhely, népes vásárokkal. Az ungvár–kassai országút mentén s a megye szélén feküvén, nemcsak Zemplénmegyének, hanem Ungmegye nagy vidékének is forgalmi fő helye. Mint a gróf Sztáray család mintaszerűen kezelt s kivált czélszerű állattenyésztéséről ismert uradalmának középpontján a grófi családnak kastélya is van.
Alább s már a Bodrog jobb partján Zemplén mezővárost kell fölemlítenünk. Jó bort termő szőlőhegyei és termékeny határa van, melynek földesúri része a távolabb fekvő terebesi uradalomhoz tartozik. Nevezetes e helység azért, mert valaha ez volt a megye fő helye s ennek ma már elpusztúlt várától vette a megye nevét. Régi váráról fölemlítjük, hogy Róbert Károly király 1331-ben a Drugeth nemzetségnek adta, s hogy Drugeth Jánost 1632-ben még itt iktatták be főispáni székébe. Innen nyugatra Ladmacz község esik, a határában örökké füstölgő mészégető kemenczékkel, melyek az egész megyét ellátják mészszel.
Innen nyugatra az újhelyi hegyek s az abaúji hegyláncz erdős magaslatai által környezve van Kis-Bányácska, mai hivatalos nevén Széphalom, Kazinczy Ferencz volt lakhelye, melyet irodalmunk újjáalakítója nevezett el Széphalomnak. A nagy író avúlt udvarházát nem lehetett ugyan megmenteni az enyészettől, s az elmállás fenyegeti azt a szép fölíratos emlékkövet is, melyet még 1831-ben özvegye, gróf Török Zsófia, emeltetett sírhalmára; de a Magyar Tudományos Akadémia által Kazinczy egykori dolgozószobája helyén dór stylban emelt épűlet őrzi itt e jelesünk emlékét, jelzi irodalmunk újjáébredésének bölcsőhelyét. Újabb alkotmányos életünk derengésének hajnalán, 1859-ben, Kazinczy emlékének szentelt hazafias ünnepélyek színtere volt e hely, a mely most az Akadémia tulajdona. A parkkal környezett emléképűlet Kazinczy mellszobrán s több eredeti arczképén kivűl a reá vonatkozó ereklyék egy részét rejti magában.
Sátoralja-Újhely: A Fő-útcza. – A megyeház.
Cserna Károlytól
Széphalomtól délre s egy fél órajárásnyira Zemplénmegye közeli székhelyére, Sátoralja-Újhelybe érkezünk. A gyakran megáradó, de nyáron át majdnem teljesen elapadó Ronyva patak foly a város keleti hoszszában, míg nyugaton a város házsorai mögött hármas ormú szép hegy emelkedik. E csúcsok egyikétől, a tábori sátor alakú Sátorhegytől nyerte előnevét a város. Sátoralja-Újhelyt rendezett útczái, melyeket villam világít, különösen az egész városon végig húzódó, járdákkal és szép faültetvényekkel ellátott Kazinczy-útczája, cisnos vidéki várossá teszik, melyben országos, sőt hetivásárok alkalmával is meglepő a nyüzsgő forgalom. A róm. kath. templom előtti téren az 1809-ki győri csatában elesett zemplénmegyei nemesi fölkelőknek a megye által emelt emlékoszlopa áll. A város útczáit több középűlet, ezek között az egyszerű, de csinos nagy megyeház, az új városház, a piaristák főgymnasiuma, a színház, több emeletes úrilak és nagyobb magánházak ékesítik. Ungvár nevezetű része a város éjszaknyugati oldalán, egy lombos hegylejtő magaslatán külön egészet alkot lépcsőzetesen épűlt apró házaival s azokkal a hegy mélyébe vájt kitűnő, nagy kőpinczékkel, melyek a hegyaljai bor megérlelésének s ez által páratlan minőségének szintén hathatós tényezői. Innen lentebb a Retel pataka mellett, a Sátor-hegygyel átellenben feküdt az előtt a Sátoralja nevű régi város, melyet a hagyomány szerint Árpád Retel kun vezérnek, később Könyves Kálmán király a casertai Ratoldo grófoknak adományozott, de utóbb a tatárok 1241-ben teljesen elpusztították. Ekkor épűlt mai helyére az új város, melyet a hagyomány szerint Koriatovich Tódor, Galicziából származott munkácsi herczeg, később orosz telepesekkel benépesítve, tetemesen megnagyobbított s a Várhegyen volt várat is megújította, de ez utóbb leégvén, elpusztúlt. Később a sárospataki várhoz tartozott s az e körűl folytatott küzdelmek során többek kezén fordúlt meg; a földesúri tulajdonon kivűl azonban számos szabad birtok volt határában, s a mezei gazdálkodásban, kézműiparban, de különösen a szőlőmívelésben kitűnő polgárai mindig kiváltságokat élveztek. Sátoralja-Újhely 13.000 lakost számlál s nem régiben rendezett tanácsú várossá alakúlt. Az alkotmányos élet mozgalmaiban élénken részt vevő zemplénmegyei nemesség küzdelmének színhelye s nemzetünk újjáébredésénél sok új eszme fölkeltésének, megérlelésének emlékezetes bölcsője e kies fekvésű város, mely a környék magaslatain díszlő szőlőültetvényeivel, villaszerű borházaival s festőileg szép hegyekből álló hátterével éjszaki zárópontja a Hegyaljának. Sátoralja-Újhely egyik nagy állomása az itt több irányba elágazó államvasútnak. Az állomáshoz közel állami dohánygyár van.
Sátoralja-Ujhely közelében keleti irányban fekszik Szőllőske, a gróf Andrássy család birtoka, melyet a grófi családnak nagy terjedelmű fölújított szőlője, különösen pedig a legfínomabb csemege-fajoknak kiterjedt és sikeres termesztése, szőlőkivitele tesz nevezetessé. Szomszédos ezzel a Bodrog partján Borsi, II. Rákóczy Ferencz szülőhelye. A fejedelmi családnak nem nagy, de érdekes kastélya ősi fák árnyában ma is fönnáll, csakhogy külső díszétől megfosztva gazdatiszti lakásúl s gazdasági raktárúl használtatik. A kastély egyik oldalába illesztett díszes, fölíratos emléktáblával s a Rákóczy-éremnek a fölírat mellett alkalmazott két domború képével örökítette meg a hely történeti nevezetességét a kegyeletes közérzűlet.
Sátoralja-Újhelytől délre a vasút mentén s a Bodrog folyó két partján fekszik a történelmi nevezetességű Sáros-Patak, 6.000 lakosú város. Két külön s csak újabb időben egyesűlt községből alakúlt: Nagy- és Kis-Patakból, melyek közűl amaz a jobb, emez pedig a balparton fekszik. Állandó híd köti össze a város két részét s terjedelmes határának két felét. Sáros-Patak szabadalmas város volt, több kiváltsággal és szabad birtokkal. Lakosai 1830-ban az úrbéri kötelék alól megváltották magukat. Régi várát, mely a Rákóczyaké volt, a függetlenségi és a protestáns vallási küzdelmeknek történelmi eseményei teszik nevezetessé. E küzdelmek lezajlása után 1704-ben a várat nagy részt lerombolták. A vár egy darabjának helyén azonban, a még meglevő ódon, három tornyú várrészlethez ragasztva, renaissance izlésű kastély épűlt, mely ma Windischgrätz Lajos herczeg tulajdona a hozzá tartozó uradalommal együtt. Az igen festői kastélyt díszes nagy park környezi, mely részben a romok tetjén, részben azok aljában terűl. A várkastélytól éjszakra, de még szintén a régi vár helyén álló róm. kath. templom s több díszes épűlet, valamint sok csinos magánház, nagy református templom, főleg azonban a Perényi Péter által 1531-ben alapított református kollegium ékesíti a várost. Terjedelmes és minden gazdasági ágazatot felölelő határában a lakosságnak fő foglalkozása a mezei gazdálkodás, de a bortermesztés, a helyi szükségeket kielégítő kereskedelem és kézműipar is sok embert foglalkoztat. Különös nevezetessége Sáros-Pataknak a református főiskola, mely fönnállásának már negyedik századát éli. Lorántffy Zsuzsánna nagy alapítványnyal biztosította ez iskola jövőjét. Báthory Zsófia korában és intézéséből rövid időre a jezsuiták kezére kerűlt, de régi tulajdonosai csakhamar megint visszakapták s mint előbb, úgy azóta is mindig egyik legnevezetesebb főiskolája volt a hazai reformátusoknak. Látogatott gymnasiuma, theologiai és jogi tanfolyama van, melyekhez régebben az 1869-ben államosított tanítóképezde is csatlakozott. 40.000 kötetet meghaladó könyvtárával, gazdag természettani, természetrajzi, szépészeti és műrégészeti múzeumaival, népes tápintézetével, kórházával, tornacsarnokával, nagy kiterjedésű szép parkjával, s a tanúlók segélyezésére szánt alapjaival, könyvnyomdájával, lapjaival a legjobban fölszerelt főiskolák egyike, melynek fejlődését és fönmaradását a református felekezet gyámolításán kivűl régibb és a jelen század második felében Pálóczi Horváth Mária bőkezűségéből nyert állandó alapjai s tetemes földbirtoka is biztosítják. A magyar tudománynak és irodalomnak sok jelese működött itt, mint tanár, vagy nyerte itt kiképeztetését mint tanítvány. Nevezetesen – hogy a sok közűl csak nehányat említsünk – itt volt tanár Amos Comenius, az iskolai oktatás nagy reformátora, Kövy Sándor, a híres jogtudós, Erdélyi János, a költő és bölcsész, és itt tanult Kazinczy Ferencz és Gábor, Fáy András, Kossuth Lajos, Szemere Bertalan, Szemere Miklós, Tompa Mihály.
II. Rákóczy Ferenc szülőháza Borsiban.
Háry Gyulától
Sáros-Patakon alúl déli irányban feküsznek Bodrog-Olaszi falu gróf Lónyay Elemér díszes kastélyával és alább Olasz-Liszka csinos mezőváros, melyek arról nevezetesek, hogy őslakóik azok az olasz szőlőmunkások voltak, a kik az Árpádok és az Anjouk korában a hegyaljai szőlőket telepítették s azok czélszerű mívelésének és fölvirágzásának alapköveit lerakták. Liszkától éjszaknyugatra van a kitűnő bort termesztő Tolcsva, mely kies fekvésű és elég csinos mezővárosnak egyik nevezetessége a királyi udvarnak itt levő nagy pinczéje. Tolcsvától délnyugatra egy kies völgyöbölben Erdő-Bénye mezővárost találjuk erdős magaslatoktól környezve, melyeknek lejtői szintén jeles borokat teremnek. A ház-sorok fölött kiemelkedő két templom között egy kastélyszerű udvarház tűnik szemünkbe, mely alatt a Hegyaljának egyik legnagyobb pinczéje van. E kőbe vájt óriás pincze egész labirinth. Egymás fölött emeletesen futó 22 ága mind csupa sziklaüreg minden boltozás nélkül. Az egészben 2.000 hordó bort lehet elhelyezni. Másik nevezetessége a városnak a tőle mintegy félórányira egy oldalvölgyben s rengeteg bükkerdőség közepette rejtőző fürdője, melynek timsós, gáliczos vize egy hajdani ezüstbánya üregéből bugyog ki. A város határában nevezetes ősnövénymaradványokat találtak.
Liszkán jóval alúl, a Hegyalja fő gerinczétől a Tokaji hegy tömegét elválasztó keresztúri hegynyakon áthaladva, a hegység déli vége alá, Szerencs felé kanyarodik a vasút, melytől jobbra a négy-négyezer lakosú Mád és Tállya csinos városok tűnnek föl, amaz egy völgyöbölben, emez pedig a hegy tövéhez simúló fönsíkon. Régebben mind a kettő nagy borkereskedést űzött. Az egykori jóllét ma is meglátszik városias építkezéseiken. De nagyot hanyatlottak, mióta dús termésű gyönyörű szőlőik elpusztúltak, melyek a legjobb minőségű tokaji borokat szolgáltatták. Fekvésük festőileg szép. Délre az Alföld végtelen síkjára nyílik kilátásuk, a többi égtáj, főleg pedig éjszak felé a Hegyalja lánczolatát általában jellemző kúpalakú meredek hegyek magaslanak körűlöttük s fölöttük, lábaikkal a szélső házsorokat érintve. A vasúthoz közelebb eső Mád városon egy hasonló nevű kis patak fut át. Útczái általában elég jól rendezettek és számos úrilakkal díszeskednek, melyek a régibb jobb időkben sok vidám napot láttak, mivel a szüretek alkalmával ide sereglő szőlőbirtokos úri családok heteken, sőt hónapokon át tartózkodtak bennök, s híres mulatságokkal fűszerezett élénk társas életet folytattak; messze földről is látogatták a híres mádi bálokat. Ezenkivűl az idegen borkereskedők is ide gyülekeztek borvásárra, mert a tokaji borok ára évről-évre rendesen Mádon állapíttatott meg az egész Hegyaljára nézve. A város borkereskedése ma is tekintélyes; de a fényes szüreti mulatságok megszűntek. Az innen éjszaknyugat felé eső szomszédos Tállya egészben véve még csínosabb város. Magas tornyaival szép látvány a lapályon haladó vasútról. Nevét a fölötte álló Várhegy tetején emelkedett, de már régóta elpusztúlt Tallia nevű várról kapta. Föl van jegyezve, hogy 1562-ben a tridenti zsinaton jelen levő Draskovics György, akkori pécsi püspök, egy lakomán bemutatván magával vitt tállyai borait, azok megízlelésekor a pápa ezzel a szójátékkal fejezte ki dicséretét: „Summum Pontificem Tallia vina decent.” Tállya szomszédságában van Monok, a gróf Andrássy család hasonló nevű uradalmának fő helye, csinos kastélylyal. Monokon az uradalmi gazdatiszti lakban született Kossuth Lajos 1802-ben, de a szomszéd Tállya evang. templomában keresztelték meg, a hol kegyeletes fölíratú márványtábla jelzi a megye nagy szülöttének emlékét. Régebben ez a község is sok és jó bort termesztett, hasonlóképen a vele határos Golop falu is, hol a báró Vay családnak díszes kastélya s a körűl nagy terjedelmű szép angol kertje van.
A sárospataki református kollegium. Régi épűlet. – Új épűletszárny.
Cserna Károlytól
Monoktól délre van a megye egyik legjelentékenyebb helye, Szerencs, mely a megyének az Alföldhöz tartozó részébe esvén, Magyarország II. kötete 275 és következő lapjain a Harangodról és a Taktaközről szóló czikkben volt ismertetve. Szerencstől Zomboron át a tokaji hegy alá kanyarodik az államvaspályának Debreczenbe futó vonala. A mint ezen tovább-tovább haladunk, egyre tisztábban bontakozik ki előttünk a Hegyalja lánczolatának záró foka, az Alföld szélére hirtelen eséssel kilépő tokaji hegy, e kerekded alakú remek kúphegy, melynek csúcsa, a Kopasz-tető, mindössze csak 515 méternyi magas ugyan, de mégis hatalmas hatásúvá teszi az, hogy oly rögtönösen és meredeken szökik föl a síkságból, mint valami magas vulkáni sziget a tengerből. Az Alföld széle három oldalról lapúl a tövéhez; csak a negyedik oldalon függ össze a fő lánczolattal egy hosszú és alacsony hágónál fogva, melynek a közeli Keresztúr városról keresztúri nyak a neve. A tokaji hegy tövére mind a három oldalán egy-egy város telepedett le. A délnyugati lejtőjén, hová Szerencsről leghamarább érünk, Tarczal városa van kies fekvéssel. Nevét a hagyomány szerint a honfoglaló Árpád egyik vitézétől, Tarczal kun vezértől örökölte. Csak 3.000 lakosú mezőváros, de elég csinos. Napos fekvésű szőlői, melyeknek tekintélyes része a királyi család tulajdona, igen kitűnő borokat termettek; de aztán elpusztúltak és még csak részben vannak újra ültetve. Vinczellérképző-iskola is van itt. Könyves Kálmán Tarczalon tartott országgyűlésén tiltotta be a boszorkánypöröket. A tokaji hegynek a Tisza partjára lépő keleti lábánál Tokaj város húzódik el hosszan s nagyobb részt keskenyen. Az 5.000 lakosú város éjszaki végén felűl ömlik a Bodrog a Tiszába, s a két folyó összeszöggellése egy félszigetet alkot, melyen a honfoglalás korában földvár állott, a XV. század közepén pedig erős kővár épűlt. Ez sok viszontagságot megérve, 1703-ban II. Rákóczy Ferencz birtokába kerűlt, ki két év múlva tövig leronttatta s a Bodrog vizét rá vezettetve még az alapjait is eliszapoltatta. Helyén ma házak állnak, melyeket „várbeli házak”-nak neveznek. A hegyaljai borok tokaji néven híresedtek el az egész világon, de azért Tokaj soha sem dicsekedhetett azzal, hogy az ő, különben igen jeles szőlői termik a legjobb borokat. Most itt is új ültetésekkel iparkodnak pótolni a kipusztúlt szőlőket. A királyi családon kivűl sok főúrnak voltak és vannak itt terjedelmes szőlőültetvényei és pinczéi. A város kereskedelme élénk; főbb kereskedelmi czikkek a bor, életneműek, gyümölcsök és fa. A vasút pompás vashídon megy át a Tiszán, melyen a Bodrog torkolatán alúl még egy közúti vashíd is van. A Tisza itt válik fontosabb vízi úttá. Régen sókamara volt itt; most is van nagy sóraktár. Tokajtól éjszaknyugatra, a Bodrog partján és a tokaji hegy aljában Bodrog-Keresztúr fekszik, közel másfélezer lakosú mezőváros, mely régebben szintén tekintélyes részt vett a hegyaljai borok termesztésében. A városnak szép szántóföldjei, erdeje s különösen nagy rétségei vannak az ideig terjedő Bodrogközön, melynek lapályára innen különösen tágas kilátás nyílik.
Lelesz és káptalanja.
Keleti Gusztávtól
S ezzel lépjünk át a szép és termékeny Bodrogközbe.
Terjedelmes birtokok, sőt nagyobb uradalmak egész sora mellett visz útunk át a Bodrogközön; ezek czélszerű gazdasági berendezései, épűletei, minden községben feltűnő csinos kertek és úri lakok jellemzik a Bodrogközt. Figyelemre méltó helyei közűl legyen elég fölemlítenünk a Sáros-Pataktól keletre fekvő Karcsa községet, melyet faragott piros kvarcztrachit kövekből épűlt régi román stylű temploma tesz nevezetessé. A sokszor kiegészített és átalakított templom hazánkban a legérdekesebb építészeti emlékek közé tartozik s az a monda fűződik hozzá, hogy a karcsavízi tündérek hordták össze köveit, de be soha sem fejezték, mert Miczbánnak az a kedves leánya, a ki ide akart visszavonúlni a világtól, építése közben meghalt. Megemlítjük továbbá az innen délkeletre a Tisza jobb partján fekvő Kis- és Nagy-Czigánd községeket, melyek lakosai sok gabonaneműt, káposztát és szénát termesztenek. Innen éjszaknyugatra van szép kettős hegy alatt Nagy-Kövesd. Magaslaton álló szép váromladéka annak a régi várnak a maradványa, melyet 1673-ban romboltak le. Valaha a Miczbán család ősi fészke, később a Rákóczyaknak volt birtoka s különösen Lorántffy Zsuzsánnának kedvelt tartózkodó helye. Az innen keletre futó vaspálya mellett van Perbenyik község, a gróf Mailáthok ősi fészke, szép parkban álló kastélylyal és mintagazdasággal; odább pedig Bély falu, báró Sennyey Pál egykori tárnokmester kastélyával, mely a hatvanas években gyakori találkozó helye volt politikai életünk több vezérszereplőjének.
A Bodrogköz éjszaki részén van Lelesz mezőváros a prémontreiek monostorával és apátságával, melyet a XII. század végén Boleszló váczi püspök alapított. A magas halmon fekvő templom eredetileg csúcsíves volt, de későbbi átalakítás kivetkőztette régi alakjából. A szép ódon monostor, melynek második emelete később épűlt, nemcsak legrégibb apátságaink egyike, hanem nevezetes azért is, mert hiteles helyeink közé tartozott és levéltára sok becses oklevelet, történelmi kincset rejt magában. Ma a prémontreiek egyik nagyobb uradalmának fő helye. Ehhez tartozik a Lelesztől délnek, szép kerekded, szőlőkkel és gyümölcsösökkel beültetett hegy alatt fekvő Király-Helmecz is, a bodrogközi járás székhelye, hol gróf Mailáth József jól berendezett kórházat építtetett. A magaslaton álló kórház tágas kertjéből szép kilátás nyílik a Bodrogköz lapályaira. A helység termékeny határát szép tölgyes erdei teszik érdekessé. Király-Helmeczen túl a vasút a Tisza és Latorcza által alkotott keskeny földszoroson csakhamar Ungmegye terűletére lép át.
