Ungmegye. Fincziczky Mihálytól
Ungmegye.
Fincziczky Mihálytól
Fincziczky Mihálytól
A Kárpátok éjszakkeleti részén és aljában, Zemplén- és Beregmegye közé ékelve fekszik Ungmegye 3.052.84 négyszögkilométer terűleten 135.274 lakossal. Éjszaki és éjszakkeleti nagyobb része erdős hegyvidék, nyugati és délnyugati kisebb fele Ungvártól kezdve a nagy alföldi medenczéhez tartozó lapály, melynek egy része elég jó búzatermő föld.
Folyói számosak. A megye határszélein kanyarognak: nyugaton a Laborcz, délen a Latorcza és Tisza; ezekbe ömlenek a megyét különböző irányokban szeldelő Ung, Ublya, Ulics, Lyuta, Turja, Sztára és számos kisebb patak. Nagy esőzések idején a vízáradások úgy a hegyek közt, mint a lapályon gyakoriak.
A megye felső hegyvidékét – mint a szomszédos megyékben is – Verhovinának vagy Krajnának, a Latorcza és Tisza közét Erdőköznek, a Tisza mentén fekvő terűletet Tiszahátnak nevezik. Szép részei a Verhovinának az Ung, a Turja és különösen a Lyuta völgye, a Szobráncz vidékén emelkedő, trachitból álló Vihorlát hegységnek pedig a Szteszna völgye.
Hegységei: az Ungi vagy Beszkid-hegység, mely a galicziai határ mentén, az európai fő vízválasztón éjszaknyugatról délkeletre húzódik. Legmagasabb csúcsa a galicziai Halics hegyből (1.333 méter) kiágazó Kincsiki-bukovszki (1.252 méter). Ettől keletre van a 889 méter magas uzsoki hágó. A Ravka-hegység a Beszkiddel egyközűleg halad az Ung és a Lyuta között. Legmagasabb orma az 1.408 méternyi Osztra-Hora. A Polonina-Runa havasnak 1.482 méter magas fensíkot alkotó s kitűnő hegyi legelőkkel borított teteje egyesíti azokat az előbbiekkel egyközű hegylánczokat, melyek a Lyuta és Turja között, meg a Lyuta alsó folyásának két oldalán emelkednek; az egyik a Sztinka, a Sztinka-Sztudnicza nevű 1.035 méternyi csúcscsal; a másik a Lyuta által áttört Jávornik-Rohatecz, a zemplénmegyei Násztáz délkeleti folytatása; a harmadik a 902 méternyi Gyil-Vulsinszki és a Sztinka-Poroszka (683 m.). Mindezek az éjszakkeleti Kárpátoknak krétakorú s legnagyobb részt ó-harmadkori ránczokba felgyűrt homokkő-övéhez tartoznak. A Polyána csoport a 978 méter Makovicza csúcscsal s a Beregmegyében levő Szinyákkal együtt az éjszaknyugatról délkeletre húzódó Vihorlát-Gutin trachitvonúlatához tartozik, mely az Alföld éjszakkeleti peremén halmos átmenet nélkül emelkedik. Maga a Vihorlát is Zemplénmegye határán felerészt Ungmegyébe esik. Legmagasabb csúcsai a Vihorlát (1.074 méter) és a Szinnai kő (1.007 méter). Mindkettőről szép kilátás nyílik az alattuk 618 méter magasságban fekvő tengerszemre. A Vihorlát délkeleti sarkán, a váraljai hágón alúl van az 1.000 méter magas Ungvári vagy Popricsnyi hegy trachit-tufa alatti szirtes mészkövekkel.
Írott följegyzések nem sok adatot szolgáltatnak a megye legrégibb történetéhez. Csak annyit találhatunk igazoltnak, hogy a magyar királyság megalakúltával Ungvár várát a hozzá tartozó vidékkel együtt várispánok igazgatták s így Ung legrégibb vármegyéink közé számítható.
Ungmegye ismeretesebb szereplése a vegyesházi királyok alatt kezdődik. Történelmében nagy esemény, hogy 1322-ben Róbert Károly király Drugeth János nádort, ki már több vármegye főispánja is volt, Homonna és Ungvár örökös urává, Ung és Zemplén megyék főispánjává tette. Ez időtől fogva negyedfélszázadon keresztűl szerepelnek a Drugethek mint Ungmegye főispánjai s egyúttal örökös urai. Homonnai gróf Drugeth János 1628-ban II. Ferdinánd királytól örökös főispánságról szóló diplomát kapott, s ugyanakkor Ungmegye czímerével ellátott drágaköves pecsétnyomót is, melyet beiktatása alkalmával a megye közönségének ajándékozott.
A Drugethek közűl, kikből számosan országos főméltóságokat viseltek, gróf Drugeth Bálint korbáviai püspök volt a megye utolsó főispánja, kiben a fényes család férfiága 1691-ben kihalt. Volt Ungmegyének nő főispánja is. Gróf Drugeth György 1662-ben elhalván, hátra maradt özvegye, Esterházy Mária grófnő, mint kiskorú gyermekeinek gyámja, gyakorolta az örökös főispánsághoz kötött hatalmat egész 1679-ig.
A Drugethek fiágának kihalta után Drugeth Krisztina férjét, a nagy hírű Székesi gróf Bercsényi Miklóst nevezte ki Lipót király Ungmegye főispánjává, a ki e méltóságot 1711-ig viselte, mikor II. Rákóczy Ferencz fejedelemmel, kinek fővezére és helytartója volt, Lengyelországba bujdosott. Ungvárt ő pompás palotát emelt s a várat Le Maire franczia katonai mérnök tervei szerint megerősíttette.
Ungmegye nemessége, mely a megye alsó vidékén sűrűn fekvő falukban nagy számmal lakott és szórványosan a felvidéken is, a nemzeti ügy szolgálatára készséggel vállalkozott mindenkor. Az I. Ferdinánd és Zápolya között támadt küzdelmekből szintén kivette részét. Később színhelye volt Ungmegye a Bocskay István, Bethlen Gábor, I. Rákóczy György és Thököly Imre vallási és nemzeti mozgalmainak. Legkitartóbb volt azonban a megye nemessége harczias főispánjával, gróf Bercsényi Miklóssal együtt a II. Rákóczy Ferencz küzdelmeiben. Rákóczy hadjáratainak befejezte után Bercsényi ungvári uradalmát a kincstár lefoglalta.
A Drugeth-vár Ungváron.
Roskovics Ignácztól
Ungvártól délre és délnyugatra a megye sík terűletét legnagyobb részt magyar nép lakja, melynek nagy többsége a református felekezethez tartozik. A magyarság értelmességével és vagyonosságával vezérszerepet visz a megye közéletében. Szereti a földet és folyton iparkodik gazdaságát gyarapítani. A tótok leginkább a Zemplénmegyével szomszédos községeket lakják; többnyire római és görög-katholikusok, de reformátusok is számosan vannak. A hegyvidéki tótok sokkal egyszerűbbek, viseletökben szegényebbek, mint az alvidékiek, kik jobb talajon élő és módosabb gazdák. A munkaszeretet s a vagyonszerzés hajlama erős bennök. Az orosz, vagy mint irodalmilag általában kezdik elnevezni, a rutén nép, mely kivétel nélkül a gör.-kath. egyház híve, a magasabban fekvő hegyvidéket lakja. Ott húzta meg magát századokkal ezelőtt a szerény, legnagyobb mértékben alázatos rutén nép, s ma is olyan szegény, mint régen volt.
A megye székhelye Ungvár, rendezett tanácsú város, 12 ezer főt haladó lakossággal. A Kárpátok éjszakkeleti hegytömege fokozatosan lefelé húzódva, délen halmokká és dombokká törpűl. Ezeknek az alján, az Ung folyó két partján igen kiesen fekszik Ungvár városa, a hol az Ung völgye a síkságra nyílik. Három halmon helyezkedett el: a keletin a régi vár, a délin a gör.-kath. püspöki palota és székesegyház, a nyugatin a vármegyeháza áll. Mind a három épűletcsoport magasan kiemelkedik az alattuk terjedő város fölött. A város mögött emelkedik a búcsújáró Kalvária-hegy. Ide kéklenek keletről a szerednyei hegyek és túl rajtok a munkácsi várhegy; nyugatról a távoli zempléni, különösen a sátoralja-újhelyi Sátor-hegyek; délre az alföldi rónaságnak végtelen síksága tárúl a szemlélő elé, míg éjszakkelet felé, sötétlő hegyek közén, a kies Ung völgyét látni az Ung folyóra kikönyöklő nyeviczkei várrommal.
Ungvár város keleti oldalán, a hegység egyik végfokán áll a vár. Béla király Névtelen Jegyzője szerint a magyarok a honfoglaláskor itt, az Ung folyó mellett, már várat találtak, melyet Laborcz szláv vezér védelmezett; majd odahagyván a várat, Zemplén felé menekűlt, miközben az üldöző magyarok a nevéről nevezett folyó mellett megölték. Árpád állítólag hosszabb ideig lakott e várban, mely aztán az Árpád-ház kihaltával, mint királyi adomány, Drugeth János birtokába jutott. A mostani várat középkori alakjában a XIV. században a Drugethek építették. Rájuk emlékeztet a vár belső kapubejárata fölött még ma is látható hét rigó és három csatt, a mely czímerük volt. A Drugethek kihaltával gróf Bercsényi Miklósnak adományoztatott, kinek a vár belsejében négyszöglakban épűlt palotája valóságos múzeum volt. A fínom ízlésű főúrnak becses festmény- és rézmetszetgyűjteménye, gazdag könyvtára, chemiai műterme, fegyver- és régiségtára volt itt elhelyezve, s általában fényes berendezése és udvartartása fejedelmi pompával tündöklött. A kurucz világ után azonban a vár épűleteiben katonaság tanyázott egész 1775-ig, a mikor Mária Terézia királyné a várat az Ungvárra áthelyezett munkácsi gör.-kath. püspökségnek adományozta; 1778 óta a gör.-kath. papnevelő-intézet van benne. Még jelenlegi állapotában is sok érdekes látni való van rajta, habár egyik legszebb részét, az óriási lovagtermet lebontották és átépítették.
Legszebb épűlete ma Ungvárnak a munkácsi gör.-kath. püspök palotája s a hozzá épített székesegyház. A palota eredetileg a jezsuita szerzet társháza volt; de e szerzet eltörlése után Mária Terézia királyné 1775-ben a gör.-kath. püspökségnek adományozta. 1780-ban gróf Andrássy István királyi biztos adta át ünnepélyesen Bacsinszky András püspöknek. A palota mai alakját Popovics Vazul püspök idejében nyerte, ki a régi épűlet éjszaknyugati oldalát kiépítteté; az építkezést azonban utódja, Pankovics István püspök fejezte be. A székesegyház Pásztélyi János püspöknek köszöni mai díszes külső alakját. Falfestményekkel díszített szentélyét szép ikonosztáz rekeszti el a hajótól. Oltárokban gazdag hajójának hatalmas boltozatát egyetlen nagy festmény, „A kereszt fölmagasztalása” foglalja el, melyet az 50-es években Vidra Ferdinánd festőművész festett. A boltozat barokk izlésű dús fafaragványai még Mária Terézia idejéből valók. A székesegyház kapuját Firczák Gyula püspök hozatta összhangba az új építkezéssel.
Tekintélyes nagy épűlete a városnak a megyeháza. A jelen század elején, mikor a megye a vándorgyűlésezést megszűntette s állandó székhelyűl Ungvárt választotta, 1809-ben építtette a megye nemessége; a hozzá tartozó belső börtönépűlet 1840-ben épűlt.
A város többi épűletei között kimagaslik a királyi kath. főgymnasium új épűlete, mely a Drugeth-téren áll, s melyet a vallás- és közoktatási miniszter építtetett 1894-ben 250.000 forint költséggel. Ezen intézet alapítása fontos esemény volt a város értelmi fejlődésére nézve. Gróf Homonnai Drugeth János ungi főispán 1636-ban helyezte át Homonnáról Ungvárra a jezsuiták társházát és iskoláját, mely a rend eltörléséig fönnállott. Hadi mozgalmak miatt az oktatás többször és nagy időközökben szünetelt, de 1784-től kezdve, mikor a hat osztályú gymnasium új épűletben nyert elhelyezést, virágzásnak indúlt az intézet és ma már mint 8 osztályú királyi kath. főgymnasium 600 tanúlót képes befogadni. A tanári karnak egyik dísze volt a múlt század végén Dayka Gábor jeles lyrai költőnk. A főgymnasiumon kivűl van Ungvártt alreáliskola és gör.-kath. kántortanító-képző intézet, gör.-kath. polgári leányiskola és agyagipari szakiskola.
A róm. kath. egyház már 1332-ben templommal és lelkészi lakkal bírt Ungvártt. Régi temploma elpusztúlván, a mainak alapját 1762-ben vetették meg. A helvét hitvallásúak, kiknek régi templomát a XVII. század végén elfoglalták, a múlt század utolsó tizedében a megyei rendek szorgalmazására és az országgyűlés közbenjárására királyi leírattal kaptak engedélyt arra, hogy a megyeháza mellett levő telken új templomot építhessenek. Sokat köszönhet ez egyház Pálóczi Horváth Máriának, ki az összes ungi református egyházakról gazdagon gondoskodott hagyományaival. A görög-keleti egyházhoz tartozó híveknek is van saját templomuk, de már annyira megfogytak, hogy lelkészt nem tartanak; a miskolczi görög pap látogatja meg néha őket. A zsidók folyton szaporodó nagy számuk miatt régi zsinagógájuk mellett több imaházat is tartanak fönn.
Említésre méltó középűletek még: a tágas Sas-téren 1898-ban emelt új pénzügyi palota, a gör.-kath. tanítóképzőintézet, a papi árvaleányok intézete, továbbá a „Ferencz-József” közös hadseregi és a „Rudolf” honvéd kaszárnya; a kétemeletes csapatkórház; a városi közkórház, melyben évenként 2.500–3.000 beteget ápolnak, s a mely mellé a vallás- és közoktatásügyi miniszterium egy bábaképző-intézetet is csatoltatott. Legújabban az elmebajosok részére is külön épűletet emeltek e kórház telkén.
Nehány év óta a város több útczája megszépűlt s a csinos új lakházak előtt aszfaltozott járdák készűltek. Nagy javára van a közlekedésnek, hogy a kincstár a várost két részre osztó Ung folyón 1897-ben vashídat építtetett.
Ujabb időben az ipar és kereskedelem is nagyobb fejlődésnek indúlt. Ungvárnak, mint a határhoz közel eső városnak, mindenkor élénk forgalma volt Galicziával. Régebben az ungvári vásárok nagyon látogatottak voltak, s ló- és marhavásárai ma is híresek. Az ipar egynémely ágában Ungvár iparosai régtől fogva kitűnő hírben állanak. Hajdan a timárok, csizmadiák, szabók, szűcsök, fazekasok, gombkötők voltak híresek; ma különösen a kocsi-, kerékgyártó- és kályhás-ipar kezd föllendűlni. Nagyobb gyáripart állandósított itt az ungvári bútorgyár-részvénytársaság, mely 400 munkást foglalkoztat. A kincstári uradalom fa-raktárában nagyszabású fűrésztelep van. Élénk a malomipar is, mert a műmalmon kivűl, mely víz- és gőzerőre van berendezve, még három gőzmalom van a városban, kettő szeszfőzéssel egybekötve. A műmalom szolgáltatja a villamvilágítást, de egyelőre csak a nagyobb üzletek számára. A város kereskedelmének és iparának élénkítésére négy pénzintézet szolgál.
Ungvár: a püspöki lak és a székesegyház. – A megyeháza.
Roskovics Ignácztól
Mezőgazdasággal a város lakossága csekély mértékben foglalkozhatott, mert határának legnagyobb részét a kincstár birta. A kincstári uradalom 1848-ig a város határabeli összes földbirtokát a robotrendszer mellett kezeltette, majd az ötvenes években bérbe adta s ez állapotot föntartotta egészen 1889-ig. Ekkor a gazdasági ághoz tartozó ingatlanok a törvényhozás engedélyével nyilvános árverésen eladattak. A szántóföldeknek legnagyobb részét Ungvár város polgársága vette meg. Mindig nagy gonddal mívelték a város éjszaknyugati oldalán emelkedő hegyeken levő szőlőket, melyek ma is jó asztali bort adnak. Az állam egy húsz holdas gyümölcsös kertet tart fönn, melylyel a vidék gyümölcstermesztését kivánja előmozdítani.
A városnak szép árnyas sétahelyei vannak a Széchenyi-ligetben, s a szőlőhegyekre és a kincstári erdőkbe vezető útakon. Van erős vastartalmú savanyúvíz-forrása és ennek vizével táplált fürdője is.
Ungvár egyedűli forgalmi piacza lévén a megyének, ide futnak össze a főbb útak. A város végén, de már a gerényi határban van a magyar államvasútak nyiregyház–ungvári vonalának végállomása, s innen indúl ki az ungvölgyi helyi érdekű vasútvonal. Mindkét vasút élénk forgalmú.
Ungmegye részletes áttekintését nyugatról kezdjük meg.
Zemplénmegyéből Nagy-Mihálynál a Laborcz folyón át Ung terűletére lépve, az állami úttól balra a Laborcz patján s Nagy-Mihály városával szemközt találjuk Sztrajnyán községet, honnan a Vihorlát hegység alatt egy fönsík vonúl, melyen Vinna-Bánka községet érjük. Itt emelkedik magas hegyormon a vinnai várrom, melynek történeti múltja bele nyúlik az Árpád-házi királyok korába, a mikor e vidék a Kaplony nemzetségbeli Nagy-Mihályi család tulajdona volt, mely a XIII. század közepén kapta királyi adományúl. E család egyenes leszármazói a gróf Sztárayak, a kiknek most is nagy kiterjedésű birtokaik vannak e vidéken. A hegy aljában fekszik Jósza falu, melynek jód tartalmú fürdőjét kezdetleges berendezése miatt csak kevesen látogatják. Beljebb éjszakra fekszik Felső-Remete község, hol vasgyár és nagy fűrésztelep van. A völgyön fölfelé haladva egy „tengerszem”-nek nevezett duzzasztóhoz és a legmagasabb csúcson levő Szinnai-kőhöz juthatni, melyet mostanában sokan látogatnak, mióta menedékházat építettek mellé.
Innen jóval alább Szobráncz mezőváros és járási székhely s mellette a szobránczi fürdő vonja magára figyelmünket. A megyének egyik nevezetessége e jódtartalmú kénes vizű fürdő, mely szép, kies erdő közepén fekszik s elég kényelemmel látja el vendégeit. Tulajdonosa a gróf Török család. Tőszomszédos a szobránczi fürdővel Tiba község határa, mely hajdan a nagy vagyonú, de már kihalt Tibay családé volt; ennek örökségét most a gróf Sztáray, a Patay, Csuha, Dráveczky, Máriássy és más családok bírják. Innét délre esik Jenke és Karcsava, hol a Pribék, gróf Sztáray és gelsei Guttmann családok kastélyai láthatók. Karcsava határában a Guttmann-féle mintagazdaságon nagy komlótermesztés és szép téglagyár van.
A nagy-mihály–ungvári országút baloldalán a kies fekvésű községek határai silány, terméketlen talajúak, míg a jobboldali községek már dúsan termő földet mívelnek; itt a lakosság magyar, amott ellenben legtöbbnyire tót. A hegyi patakok rohanó vizei gyakori árvizekkel sújtják e vidéket. A megye nyugati részén fekvő Szenna melletti Blatta mocsár 35 község határát tartotta évszázadokon át víz alatt. A legújabb korban létesűlt lecsapoló társúlat 90.824 méternyi hosszú csatornahálózatot készíttetett s ezzel eddig 16.149 hold földet hódított meg mívelés alá. E lecsapolási művelet közmunkával hajtatott végre. E gazdag földű vidék szélén van Pinkócz, a már letűnt Pálóczi Horváth család emeletes ősi kastélyával. Itt tették milliókra menő alapítványaikat nemzeti és nevelési czélokra Horváth Simon és Mária a hatvanas évek elején. Pinkócz most a Weinhändler család tulajdona.
A Barkóczy-féle kastély Pálóczon.
Roskovics Ignácztól
Az Ung balpartján is találunk két tót községet: Viszokát és Pálóczot. Pálócz a gróf Barkóczy család ősi fészke, most a Hadik-Barkóczy grófi család hitbizományi birtoka. Az itteni szép emeletes kastély, mely 1631-ben épűlt, a hozzá tartozó nagy parkkal együtt e vidék egyik nevezetessége.
A Vihorlát hegységtől keletre már részben eltótosodott rutén a lakosság. A hegyek közt fekszik Váralja falu, melynek rengeteg erdőségében a Tibay család hajdani várának romjai rejtőznek. Itt találjuk a váraljai hágót, mely Zemplénmegyével köti össze e vidéket.
Ungvártól az Ung völgyén föl Uzsokig jó orzságút visz. Ez úton haladva érjük Nyeviczke községet, mely fölött az Ung folyóra nézve emelkedik ki az erdő fái közűl a nyeviczkei várrom. A XVI. század végén Homonnai Drugeth Gáspár lakott e várban, kitől a király haddal foglaltatta el hatalmaskodásainak megtorlásaúl. Ezután a vár Homonnai Drugeth Györgyre szállott, ki férfi kora delén halt el, fiatal özvegyet és két kis gyermeket hagyván maga után. Az özvegy, Dóczy Fruzsina, egy ideig nyugodtan élt kis családjával Nyeviczke sziklaormán; később azonban rokonai ungvár-nyeviczkei és terebesi uradalmait erőszakkal kicsikarták kezéből. Csak 1602-ben kapta vissza fia, Homonnai Drugeth György, Rudolf királytól az ungvár-nyeviczkei uradalmat. Ez időtől fogva aztán e vár a Thököly koráig épen maradt, de Ungvárnak 1684-iki ostromakor igen megrongálódott s aztán lassanként elpusztúlt. A szép várrom környéke az ungváriaknak kedvelt kirándúló helye.
Itt van az erdészeti kincstárnak faúsztató gerebe, mely az Ung folyó vizén leúsztatott fenyűtönköket és bükkhasáb-tűzifát egy e czélra ásott, 12 kilométer hosszú úsztató csatornán az ungvári kincstári fa-raktárba vezeti. Ezen úsztató berendezés, mely legnagyobbszerű az egész országban, annak idején 600.000 forintjába kerűlt a kir. kincstárnak. Az ungvölgyi vasút is itt vonúl föl Nagy-Berezna végállomásig. Közbe esik Perecseny népes község, hol a nagyszerű Bantlin-féle chemiai gyár keletkezett, mely évenként 80.000 ür-méter bükkfát dolgoz föl különféle chemiai szerekké. A magyar államvasútak talpfa-telítő telepe is itt van berendezve, hol 200–250.000 vasúti talpfát telítenek évenként a kincstári erdőkben vágott tölgyfából. Mint gyártelep e község egyszerre nagy forgalmi helylyé lett, hova a napszámosok nagy tömegben özönlenek. Innen kezdve a vasút mentén mindenütt nyüzsög, mozog a sok nép az ölfa fuvarozásával és berakásával foglalkozva. Száz meg száz munkás vágja és dolgozza föl a kincstári erdők fáját a chemiai gyár és a magyar államvasútak számára. A régebben járhatatlan hegyekről ma hegyi vaspályák szállítják le a kivágott fákat.
Perecsenytől az Ung völgyén haladva, Dubrinics községet érjük, melynek határában kitűnő porczellán-agyagot ásnak. Útközben találjuk Kis-Bereznát, hol a Szent Bazil rendű gör.-kath. szerzet búcsújáró zárdája van. Az Ung völgyében legnagyobb község Nagy-Berezna, a közigazgatási járás székhelye. Mint az ungvölgyi vasút végállomása, élénk kereskedelmi pont.
Nagy-Bereznától fölfelé mindenütt az Ung völgyén haladva, Szolya és Kosztrina esik útunkba; Szolya határában sósforrások vannak. Éjszakra esik innen Knyahina falu, a hol 1866-ban nagy meteorkő-húllás volt; több mint ezer darab meteorkő húllott itt le, a melyeknek összes sulyát ötszáz kilóra becsülik; a legnagyobb, 294 kilo sulyú darab a bécsi udvari múzeumba jutott; a második nagyságú, 41 kilónyi darab pedig a Magyar Nemzeti Múzeumban van. Ugyanazon völgyön találjuk még Sztávnát, hol az ungi fenyvesek régiója kezdődik, följebb pedig Luch falut, a hol 1868 óta petroleumot kutatnak s újabban a kiaknázást a biztos siker reményében meg is kezdték. Végpontja e völgyi útnak Uzsok, a hol az Ung folyó ered. E község határában van a Galicziába vezető uzsoki hágó s itt végződik a Keleti Beszkid hegység. E hegyláncz alatt fekszik az uzsoki fürdő, melynek vastartalmú vize kitűnő gyógyhatású. Uzsoktól keletre, a hegyeket megmászva, a Lyuta vadregényes völgyébe lehet átjutni, hol a legnagyobb, de szétszórt építkezésű hegyi község, Lyuta, fekszik 14 kilométer hosszaságban elhúzódva.
Perecseny: A chemiai gyár és a kincstári farakodó. – Petroleumforrás Luchon.
Roskovics Ignácztól
Perecsenytől keletnek vonúl a Turja völgye, melynek egyik lapályán fekszik Turja-Remete község. Azelőtt a kincstári uradalomnak itt vasgyára volt; de mert a vidék ércz hiányában nem volt képes ellátni elegendő anyaggal, a kincstár a vasgyártást megszűntette és a 70-es években a magyar kir. földmívelési miniszterium állami méntelepet rendezett itt be. Innen éjszakra esik Lumsur falu, melynek jódtartalmú gyógyforrása még parlagon hever. Itt emelkedik a Polonina Runa havas, mely alatt hatalmas vízgátat építtetett a kincstár.
A Turja völgyében nevezetesebb község még Turja-Bisztra, mely ezen az egész fölvidéken egyedűli magánvagyon, míg a többi mind az ungvári kincstári uradalomé. E birtokot báró Kotz vette meg s itt nagy chemiai gyárat állított föl, mely szép keresetet biztosít a benne dolgozó munkásoknak. Innen délre, a Szinatoria Polyána hegység déli oldalán fekszik Antalócz község, hol vasgyár van. E hegység Ungvárig húzódik le. Ungvárral szomszédos Gerény község, melynek dombon álló kis templomát tudósaink Árpád-kori emléknek ismerték föl.
Tovább haladva az állami úton, Darócz községbe érünk, hol a megye szeretetházat állít föl. Odább balra az első dombon a hegyoldalban Nagy-Láz fekszik. Valamikor a kincstár itt bányászatot űzött s innen szállíttatta turjaremetei vasgyárához a vasérczet. Most a bányászat teljesen megszűnt. Egyik bányahivatalnok utódja, Plotényi Nándor híres hegedűművészünk apai örökén szép kastélyt építtetett itt. E vonalon tovább mély völgyben feküsznek Kis- és Nagy-Szlatina helységek; emehhez közel Derenóka nevű gyógyfürdő van. Egymásután következnek aztán Csertész, Lehócz és Szerednye bortermesztő helyek. Lehóczon igen jó berendezésű fűrészgyár van, melyben furnir-deszkákat és lemezeket fűrészelnek jobbára külföldi piaczok számára.
Az uzsoki hágó.
Roskovics Ignácztól
A szerednyei hegyfokon nemcsak Ung, hanem a szomszéd megyék nagyobb birtokosai is nagy kiterjedésű szőlőket bírtak és míveltek. Sajnos, hogy a fillokszera e szőlőket egészen tönkre tette, s még csak kevesen fogtak hozzá az új ültetéshez. Valamikor a szőlőmívelés fő helyén, Szerednyén, jobb idők jártak, mint ma. E népes községben Dobó Istvánnak, az egri hősnek, megerősített vára volt, melynek ma már csak düledékei látszanak. Dobó után a Rákóczyak, majd a gróf Forgáchok bírták. Szerednyétől délre esik Dubróka népes község, s ha megemlítjük mgé Valkaja és Orosz-Komorócz községeket, a rutén nép lakta terűlet ismertetését befejeztük.
A szomszédos Putka-Helmecz községtől kezdve, egészen az Ung folyóig – Viszoka és Pálócz kivételével – már mind magyarok a helységek. A Latorcza mentén találjuk Nagy- és Kis-Geőczöt, hol a László családnak híres harangöntőműhelye van. Határos ezzel Császlócz, a Petrovay család szép ősi kastélyával.
Az ungvár–nagykaposi útvonalon esik Tarnócz, a Bernáth család ősi fészke, a megye egykori jeles fiának, Bernáth Zsigmondnak lakhelye; majd oldalt Dobó-Ruszka, mely az egri hős Dobó István birtoka volt, a ki az ottani róm. kath. templom sírboltjában van eltemetve. Később a gróf Zichy család kapta királyi adományúl s itt a mostani szép emeletes kastélyt építteté, mely aztán gróf Butler János tulajdonába ment át, a ki a Ludoviceum létesítésére e század elején nagy alapítványt tett. A dobó-ruszkai birtok és kastély ma a Mauthner család tulajdona. Szomszédos vele Gálocs, mely kitűnő dohányáról országszerte nevezetes.
A Tiszahátról kiinduló megyei úttól nyugatra fekszik Vaján község a Laborcz partján. Valamikor ennek közelében egy Arad nevű község volt, mely arról nevezetes, hogy Vak Béla király, midőn a trónkövetelő Borics támadását Lengyelország felől várva 1132-ben hadaival a vereczkei szoros felé vonúlt, ezen az Aradon állapodott meg és itt tartotta azt a gyűlést, melyben a király megvakításának megtorlásaúl 68 főurat fölkonczoltak.
Vajántól délre esnek Iske, Beés, Csicser jómódú népes községek. Csicserben fedezték föl a Magyar Történelmi Társúlat tagjai 1871-ben a Csicsery család levéltárában a Szabács viadala czímű történeti énektöredéket, mely 1476-ból származik s eredetije ma a Magyar Nemzeti Múzeum magyar nyelvemlék-gyűjteményének egyik kincse. Ennek a vidéknek fő helye az egy községet tevő Kis- és Nagy-Kapos mezőváros az egészen hozzá épűlt Csepely faluval. A megyei életben Nagy-Kapos kiváló szerepet vitt, s egykor a megye karai és rendei legtöbbször itt tartották a tisztújító székeket és közgyűléseket. A vallási villongások idején nagy táborjárások színhelye volt Nagy-Kapos. Így 1684-ben Thököly Imre fejedelem jelenlétében volt itt közgyűlés és tisztújító szék. Nagy-Kapossal kapcsolatos nevezetes mozzanat az is, hogy Thököly Imre, midőn Zrinyi Ilonával, I. Rákóczy Ferencz hős lelkű özvegyével egybekelendő volt és Budáról Munkácsra útazott, Nagy-Kaposon fogadta azt a fényes násznépet, melylyel jegyese, Zrinyi Ilona, magával víve kis fiát, II. Rákóczy Ferenczet is, Munkácsról elébe ment. Nagy-Kapos ma járási székhely. Itt született Erdélyi János jeles költőnk, kinek emlékét a nagy-kaposi református templom falába illesztett fölíratos kőtáblával örökítették meg. A leleszi premontrei prépostságnak Kis-Kaposon szép mintagazdasága van.
Nagyobb községe még e megyének Csap, mely góczpontja a magyar államvasútakból itt négy irányba elágazó vaspályáknak.
