A Délmagyarországi Érczhegység.
A Délmagyarországi Érczhegység.
Krassó-Szörénymegye hazánknak ásványokban egyik leggazdagabb vidéke, s azért érdemes lesz először is a megye Délmagyarországi Érchegységnek nevezett részeibe tennünk kirándúlást.
E hegységnek fölötte sajátságos alakulatai vannak. Fensíkok, éles ormok és gerinczek, kúpalakú tetők, mély völgyek, katlanforma töbörök váltakoznak benne. Néhol a vidéknek valóságos karszt jellege van, megszakgatva dolinaszerű völgykatlanokkal. A patakok több helyen a föld alá bújnak, de ott hosszabb-rövidebb útat téve s a mészsziklákat áttörve, újra fölszinre kerűlnek. Más helyeken dús erdő borítja a lankás, vagy többé-kevésbbé meredek hegyoldalakat, s több kilométernyi hosszúságban a legszebb völgyek váltakoznak vadregényes szurdokokkal.
E vidék bejárását legczélszerűbben a Berzava folyó mentén kezdhetjük meg, melynek völgyében egy szárnyvasút könnyíti a közleledést. Ez irányban a megyének első községe Zsidovin, a hol egy római erődített tábor maradványai láthatók. A szomszédos Román-Bogsán helységnek a közepén csatlakozik e szárnyvasúthoz az a keskeny vágányú vonal, mely a moraviczai vashámortól Resiczára és Szekulba megy. Román-Bogsánnal tőszomszédos Német- vagy Bánya-Bogsán járási székhely, melynek a hozzá tartozó szomszédos Vasziovával együtt 4441 lakosa van. A Berzavának kiszélesedett katlanszerű völgyében minden oldalról erdős hegyekkel körűlvéve fekszik a csinos helység, melyet pompás éghajlatáért nyaranként számosan szoktak látogatni.
A Német-Bogsánból kiindúló vaspálya szorosan a Berzava partjához simúlva halad az erdővel borított hegyek alján. Kolnik falunál a Berzavát átlépi s bekanyarodik abba a minden oldalról zöldelő hegyektől körűlvett kies medenczébe, a melyben Német- vagy Bánya-Resicza nagyszerű vasgyárait már előre elárúlja az útasnak a levegőbe magasan fölszálló füstoszlopok sokasága. Elragadó kép tárúl szemeink elé, ha sötét éjszaka közeledünk Resicza felé. A helységre vöröses színben borúl az égbolt s közben-közben lángkévék, sziporkázó tűzoszlopok lobbannak föl itt-ott. Ilyenkor Resicza környéke meszsze ellátszik, s ha a fényjelenség okát és forrását nem tudnák, hajlandók lennénk borzasztó tűzvésznek tulajdonítani a megkapó szépségű látványt. Nem ilyen nagyszerű ugyan a vidék képe, ha nappal útazunk át rajta, de azért tájképi szépségei ilyenkor is vetélkednek a legszebb hazai vidékekéivel. A távolban feltűnő Resiczát részint kertekkel és erdőkkel borított, részint pedig kopasz és meredek hegyek veszik körűl. A város szélén félóra járásnyi hosszaságban s alig ezer lépésnyi szélességben csupán az épűletek és kertek összevisszasága látszik, melyből helylyel-közzel templomtornyok és gyárkémények emelkednek ki. Csak mikor benn vagyunk, akkor látjuk, hogy a házcsoportok szép rendben sorakoznak egymás mellé. Resicza székhelye a róla nevezett járásnak és az osztrák-magyar vasútak uradalmi igazgatóságának.
Resicza nagyszerű vas- és aczélgyárai három faszénnel fűtött és egy kokszszal tüzelő kohóból állanak; ezek Whitwel-féle készűlékkel vannak fölszerelve s a nyersvasat még folyékony állapotban viszik négy Bessemer-féle converterbe, melyek egyszerre 9–9 tonnát fogadnak magukba. A kohók működéséhez szükséges szelet négy, 200 lóerejű fújtatógép szolgáltatja. A négy Siemens-Martins-féle kohó 15.000 tonna aczélt gyárt évenként; a hengerező műhely pedig 42.000 tonnát. Négy 2–4 tonnás gőzkalapácson kivűl van még négy 6–7.5 tonnás és egy 17 tonnás nagyobb kalapács. Érdekes az a hámor is, melyben a vasúti sineket hengerezik. Egy külön hámorban van a Trio Rails nyújtó három állványnyal és 500 lóerejű kompenzácziós géppel. 1885-ben nyitották meg a vasbádog-hengerezőt, 1887-ben pedig újra és még nagyobb méretekben építették föl a kazán- és hídépítő-műhelyt. A keskeny vágányú vasútak számára gőzgépeket is csinálnak. Itt készűlt Magyarországon az első gőzkocsi, melyet mint hazánk első e nemű ipartermékét az 1873-ki bécsi világkiállításon is bemutattak.
Resiczához közel vannak a dománi és szekuli szénbányák. A dománi kőszénbányában a föltárt szénmennyiség 300.000 köbméter. Az utolsó öt évi széntermelés évi átlaga 76.000 tonna. Szekulban négy telepet mívelnek s a föltárt szénmennyiség 168.000 köbméter. A széntermelés évi átlaga 57.000 tonna. Domántól a szenet a resiczai völgybe torkolló, 2250 méter hosszúságú Ferencz József-tárnán két mozdony viszi a resiczai kohókhoz, Szekulból pedig egy ipar-vasút, melynek felső része egyike a legszebben épűlt és a legmerészebb hegyi vaspályáknak.
Szekulból pompás hegyvidéken át kitűnő út vezet Ferenczfalvára, melynek német és román lakosai erdei munkával keresik kenyeröket. A fát részint szénné égetik, részint a fűrészmalmokban dolgozzák föl, a tűzifát pedig a Berzaván úsztatják le Resiczára. Ferenczfalvát, mely gyönyörű hegyvidéken dús erdők aljában fekszik, mint klimatikus gyógyhelyet, nyaranként egyre több vendég látogatja. Enyhe levegőjéért különösen tüdőbajosoknak szokták az orvosok ajánlani. Ferenczfalvából egy újonnan épűlt úton mehetünk át a krassó-szörénymegyei szénbányászat és vasipar második székhelyére Anina-Stájerlakra.
Stájerlak 1773-ban keletkezett. Ekkor telepített ide a kormány Felő-Ausztriából és Stiriából 34 favágó családot. E telepeseknek egyik utóda, Hammer Mátyás, találta az első kőszenet 1790-ben. Ugyancsak 1773-ban keletkezett a másik telep, Anina is. A kincstár a bányákat 1846-ban vette birtokba s 1854-ig 4,330.150 mázsa szenet adott el; de mivel veszteséggel dolgozott, eladta a telepet az osztrák államvasút-társaságnak, mely azonnal hozzálátott új tárnák nyitásához s egyidejűleg fölépítette az aninai vashámorokat is.
Az Anina-Stájerlak néven egyesűlt két helység, mióta az osztrák-magyar államvasútak birtokába jutott, meglepően gyors fejlődésnek indúlt. Ma lakosainak száma több 13.000-nél. A szénbánya Aninán nyolcz főtárnából áll s a nyert szenet egy öt kilométer hosszú alagúton szállítják a vasútra. A vasgyáraknál jelenleg egy kohó működik három Whitwell-féle készűlékkel, s naponként 50 tonnányi, öntésre alkalmas nyersvasat termel. Az öntőműhelyekben 440 munkás dolgozik s az évi termelés 4000 tonna. 1887-ben egy új műhelyt építettek az öntött árúk zománczozására. Az aninai bányákban aknázott nagy mennyiségű mágnesérczet, barna és vörös vaskövet, rézkéneget, rézéleget, arzenikumot tartalmazó rézérczeket, vaskovandot, valamint a kisebb mértékben előfordúló ólmot, czinket, bismuthot, ezüst- és aranytartalmú érczeket részint itt helyben dolgozzák föl, részint az uradalom más telepeire szállítják földolgozás végett.
Anináról rendes nyomtávolságú vasúton mehetünk a tőle nyugatra fekvő Oraviczabányára. E hegyi vasút, mely a temesvár–báziási fővonalhoz csatlakozik, óriási nehézségek legyőzésével épűlt a szakgatott, bevágásokkal és völgykatlanokkal telt vidéken. Összesen 29 kilométer hosszúságú s ez alatt 180 öl az emelkedése. E rövid pályán rendesen nagy kanyarodásokkal s gyakran szédítő magaslatok fölött 14 alagúton megy keresztül a vonat. Legszebb részleteinek egyike a zsittinvölgyi áthidalás és az azt követő alagút. Oravicza két egymással összenőtt helységből: Oraviczabányából és Román-Oraviczából áll. A 6853 főnyi német és román lakosságú község majdnem egy mérföldnyi hosszaságban nyúlik el az erdővel koszorúzott szűk oraviczai völgyben. Székhelye az oraviczai járásnak, a bányakapitányságnak és a gyári fő felügyelőségnek. Iskolái közűl említést érdemel hatosztályú polgári fiúiskolája és leányiskolája, melyet a Miasszonyunkról nevezett apáczák vezetnek. Ipara nagyon élénk és rohamosan fejlődő. Van gőzmalma, czement- és parafingyára, vasércz-, kénkovand- és aranybányája, melyek mind az osztrák-magyar államvasút-társaságéi. Parafingyárában kaukázusi petroleumot finomítanak, melyet Bakuból külön e czélra épített hajón szállítanak Báziásig.
Az aninai gyártelep.
Cserna Károlytól
Oraviczától éjszakkeleti irányban gyönyörű hegyvidékeken át zúzott terméskővel ágyazott kanyargós út vezet föl a hatalmas erdőséggel borított Deák-magaslat lábáig, a hol még egyet kanyarodik az út s lent a hosszúkás völgyben szemeink elé tárúl Marilla-völgy fürdőtelepe kilencz nagy házával s több-apró épűletével együtt a legbájosabb fenyűerdő-kertbe foglaltan. Marilla-völgy tengerszínfölötti magassága 704 méter. Minden oldalról hatalmas fenyvesek környezik úgy, hogy szél és por sehonnan sem fér hozzá. E kedvező fekvésének köszönheti, hogy bár májusban már teljes pompájában díszlik a természet, de azért a hőség nyáron sem kiállhatatlan, sőt mérsékelten enyhe. Eleinte csak két házból állott a telep, melyet 1880-ban Hoffenreich nagybecskereki orvos ösztönzésére egy magántársaság nyitott meg. Most azonban esztendőről-esztendőre több ház épűl a völgyben, melyekben évenként 250–300 beteg is szállásol állandóan, a kiknek száma azonban nyaranta 6–700-ra is fölemelkedik. A telep az osztrák-magyar államvasúttársaság tulajdonához tartozó terűleten van s 70 év múlva minden berendezésével együtt a vasúttársaság tulajdona lesz. Nincs az orvosi tudománynak a beteg légzőszervek és idegek gyógyítására szolgáló találmánya, a mit Marillán mintaszerűen alkalmazva és berendezve ne találna a szenvedő. Környéke ritkítja párját a sok szép kirándúló hely tekintetében. A sűrű erdőben kanyargó s jól gondozott útak hosszasága négy mérföld.
Oraviczával majdnem tőszomszédos egy másik tekintélyes bányahelység, Csiklovabánya, mely szintén két községből: Német- és Oláh-Csiklovából áll. A két helységnek 4980 főnyi lakossága erdei munkával és bányászattal keresi kenyerét. Csiklovától délre, a Néra völgyében fekszik Szászka vagy Szászka-bánya. E 2682 lakosú bányaváros szintén két részből: Német- és Oláh-Szászkából áll. Szászkától délre is vannak még többé-kevésbbé gazdag bányák, melyek legnagyobb részt mind az osztrák-magyar államvasút-társaság birtokában vannak. Ilyenek az új-moldvai, drenkovai és berzászkai kőszén-, réz- és vasbányák.
A teljesség kedvéért meg kell még emlékeznünk arról a bányaterűletről is, mely a Resiczától délnyugatra fekvő Dognácskától délre kezdődik és éjszakkeleti irányban Vaskőn keresztűl mintegy 15 kilométernyi és majdnem mindenütt összefüggő hosszaságban áthúzódik a Berzava völgyébe. E vidék egész terűletén az érczek a mészkő-rétegeknek érintő lapjain, mint szabálytalan ék-alakú tömzsök és telepek lépnek föl legtöbbnyire gránitos kőzet kiséretében. Vaskőn csak vaskövek fordúlnak elő, még pedig legtöbbnyire mágnes-vaskövek; a dognácskai terűleten azonban az ezüsttartalmú ólom- és vasérczek az uralkodók. Az összes magas fekvésű bányákból a nyert termékéket három közbeiktatott siklóval fölszerelt, lóvonatú és önműködő szállító vasúton hordják a völgyben fekvő terjedelmes érczgyűjtő terekre s onnan egy öt kilométer hosszú keskenyvágányú vasúton Bogsánbányára, Resiczára vagy Aninára, a hol aztán földolgozzák. Vaskőn vannak a pörkölő-kemenczék s ezenkivűl egy mosóműhely, melyben a törmelék vasköveket a meddő kőzetektől tisztítják meg. Vaskón 1895-ben 1,012.660 métermázsa vaskövet, Dognácskán pedig 242.030-t termeltek.
A föntebbiekben ismertetett bányák 1718 után kincstári uradalmakhoz tartozó terűleteken keletkeztek. A kincstár a telepeseknek bizonyos mennyiségű földet, legelőt, erdőt engedett át ideiglenes használatra. Ebből utóbb pör lett, a mennyiben a telepített lakosság nem akarta elismerni, hogy a külső birtokokat is csak ideiglenes használatra kapta a kir. kincstártól. Végre 1838-ban a bíróság a háztelkeket s a hozzájuk tartozó kerteket a bányászhelységek lakóinak itélte oda örökös tulajdonúl, de a külső telkek tulajdonjoga megmaradt a kincstár kezében. 1851-ben az akkori kormány elrendelte, hogy minden bányászhelység fióktelepeivel együtt mindmegannyi bánya-kincstári adóközséget alkosson s az egyes telekparczellák tulajdonosáúl a telepítő uraság (a kincstár) jegyeztessék be. Ezek az újabb intézkedések rendkivűl megnehezítették a lakosság helyzetét, s mivel az itteni fém-erek szegénysége miatt a bányamívelők 1848 előtt is csak kevés nyereséggel dolgoztak, bányarészvényeiket 1852-ben és 1853-ban átadták a kincstárnak, mely az összes krassó-szörénymegyei ércz- és szénbányákat, hutákat, műhelyeket a földesúri jogokkal és a 158.604 kataszteri hold terjedelmű földbirtokkal együtt tizenegy millió pengő forintért eladta a cs. kir. szabadalmazott osztrák államvasút-társaságnak, mely 1855 elején lépett birtokba. E társaság azóta a keveset jövedelmező nemes fémbányászattal nem sokat törődött, de annál inkább fölvirágoztatta a vas- és kőszénbányászatot és pedig annyira, hogy e téren vele ezidőszerint hazánk egyetlen más bányavidéke sem versenyezhetik. A társúlat később is növelte uradalmainak terjedelmét úgy, hogy azok a legutóbbi adatok szerint 226.232 kataszteri holdat foglalnak magukban.
