A hétfalusi csángók. ifj. Herrmann Antaltól
A hétfalusi csángók.
ifj. Herrmann Antaltól
ifj. Herrmann Antaltól
Brassótól éjszakkelet felé esnek a megye magyar községei, a hosszan elnyúló s úgy nevezett „négy falu”, meg a csoportos, elhelyezkedésű „három falu” és azután még három; elszórt fekvésű falu a síkságon. Tehát összesen tíz; ezekben élnek régtől fogva az úgy nevezett csángók. A csángó elnevezés jelentése bizonytalan; talán korcsot vagy csatangolót jelent. Nagyobb részük Moldvaországban a Szeret partjain, Bákó és Román városok tájékán tengődik.
Honnan eredtek e csángók, mikor telepedtek Brassó vidékére: nem lehet biztosan tudni. A Barczaság hajdan a Székelyföldhöz tartozott s székely őslakóihoz idővel kun-besenyő (moldvai csángó) elemek, majd a Barczaság négy szorosának őrizetére rendelt székely határőrök csatlakoztak. Így keletkezhetett Hétfalunak (Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu, Hosszúfalu, továbbá Tatrang, Zajzon, Pürkerecz) és a másik három (Ujfalu, Krizba és Apácza) barczasági falunak mai csángó magyar népe.
A csángók a reformatio előtt a sepsi esperességhez tartoztak; a XVI. század közepén lutheránusok lettek, majd nem sokára a helvét hitvalláshoz csatlakoztak, s az erdélyi kálvinista püspök alatt állottak; de a XVII. század végén Brassó nyomása alatt ismét az ágostai evangelikus hitvallást fogadták el, bár isteni tiszteletök némileg eltér a szászokétól: Papjaik öltözete azonban egyezik a szász papokéval. Másfél évtized óta külön magyar esperességök van s a tiszáninneni evangelikus egyházkerűlethez tartoznak.
A hétfalusi csángók jobbadán székelyes megjelenésű, jól megtermett, erős csontú emberek; gyermekkoruk óta megedzi őket a viszontagságos, kemény munkájú élet. A nehéz munkától a fehérnép korán öregszik. Mostoha gazdasági helyzete sokféle ügyességet fejtett ki a csángóban. Szűk földjéből kiteremti háza szükségleteit; nagy gyakorlata van az erdőgazdaságban, a gyümölcstermesztésben és állattenyésztésben: Többféle mesterségben jártas, született kőmíves és ács. Ügyes, de óvatos kereskedő; hajdan messze földön híres fuvaros volt. Magasabb értelmiségi pályára azonban aránylag kevés csángó kerűl. Nagyon takarékos, de egyházára nem ritkán bőkezűleg áldoz.
A hétfalusi csángók régenten fából építették lakóházukat, melyen csak egy kis ablakot hagytak az útcza felőli oldalon: Újabban, kivált az 1848-iki dúlás óta szilárdabban építkeznek, s ma már többnyire csínos, sőt díszes kőházak sorakoznak mérföldnyi vonalban egymás mellé és homlokzatuk rendesen két nagyobb ablakkal néz az útczára. A csángó ház rendesen a homlokán viseli lakója jellemét: az eke jelvénye körűl jámbor fölírásba van foglalva az építő pár neve s az építés éve. A pitvarból jobbra-balra két szoba nyílik: a hátúlsó a lakószoba, az első a díszszoba. A berendezés csinos, sőt díszes, nagyjában székelyes. Itt pompáznak a csángó nő házi iparának remekei, a változatos mintázatú, jó ízlésű pompás szőttesek, itt tornyosúl a dísz-ágy élre rakott párnákkal. Az ablak horgolójára csokorba fogott kendő van tűzve.
A csángó férfi rendesen hosszú hajat visel, nyáron nagy karimájú fekete kalapot, télen báránybőr kucsmát tesz a fejére. Lenvászon ingének, fölálló galléra csipkésen van kihímezve; az ingalja a tüszőn vagy bőrövön alúl ki van eresztve úgy, hogy a nadrág felsőrészét eltakarja, mi a csángó ruházatot oláhossá teszi. Az ingre bundabőrből való mellest s erre a négyfalusiak fehér, a háromfalusiak fekete posztóból készűlt, elől sűrű vitézkötéssel kizsinórozott dísz-zekét vesznek vagy felöltve, vagy csak panyókásan.
A hétfalusi magyar nő viselete igen díszes, festői és értékes. A menyecskék csepesz nevű főkötője hátúl hosszan lecsüng, a homloktól a tarkóig a konty alatt szalaggal van leszorítva; ehhez járúl a menyecske-pántlika nevű aranyhímzésű szalag, a vőlegény ajándéka, melyet az esküvő után két év múlva meggyszínű vagy fekete szalaggal cserélnek föl. A sisakalakú csepesz díszes verzselése (hímzése) átlátszik a házon kivűl télen-nyáron viselt fejrevalón (fátyol-kendőn). A Háromfaluban e helyett barancsik nevű sárga selyem fátyolt hordanak, melybe az új menyecske pár hónapig 6–8 darab czifra bogláros tűt tűzdel, s ez idő alatt a templomban nem szabad leülnie. A nők hosszú, fehér gyolcs inget viselnek, melynek gallérja és újja rendesen piros vagy fehér fejtővel, ünnepélyes alkalommal arany csipkével van díszítve. Nyakukon kláris vagy üveg gyöngysorokat viselnek; a fülbevaló nincs szokásban.
Hozományösszeírás egy csángó családnál.
Gyárfás Jenőtől
A hétfalusi csángók legérdekesebb régi szokása a boricza-táncz, mely a Négyfaluból már rég kiveszett s ma csak a Háromfaluban dívik. Deczember közepén a három falu legényei egy-egy vatáfot (oláh szó, magyarúl = vezér) választanak, a ki megtanítja őket a táncz bonyodalmas figuráira, s aztán deczember 28-án kőrútra indúlnak faluikban, hogy a tánczot jelmezesen előadják. Öltözékük: fekete báránybőr sapka papiros virággal, gyolcs ing sárga fejtőhímzésű gallérral; begombolt flanér (mellény) és durva barna posztó rövid zeke, fehér darócz harosnya (nadrág) csizmába húzva; a csizmaszár külső oldalán piros posztódarab s azon két sorban párosával 6–8 őrharang (vörösréz csörgő); kezökben doczkából készűlt, egy lábnyi hosszú lapoczka, kicsipkézett szélekkel, lapján irás (rovátkolás) vagy, festés. A boriczásokat két kuka (néma) kiséri, tréfás legények, a bámészkodó nép mulattatására. Arczukat ócska kalapposztóból készűlt, tarkára festett s kukafej nevű álarcz födi, a bajúsz helyén disznó-sörte, a szakáll helyén tehénfark; a gyermekeket szíjkorbácscsal riasztgatják. A kisérethez tartozik még két nyárshordozó, nyárssal és általvetővel a természetbeli ajándékok elrakására és 4 muzsikás oláh czigány hegedűvel és kobzával. A táncznak négy része van: egyes, kettős, hármas és török boricza; mindenikben a vatáf vezényszavával jelzett tizenkét figura, melyek voltakép ismétlődések. Így járják be a falut házról-házra a tiszteletesen kezdve. Este a korcsmában közös vacsorán elfogyasztják a begyűlt eleséget. Nyolcz órakor oda gyűlnek a falu leányai, s pár órai táncz zárja be a szereplőkre nézve ugyancsak fárasztó népmulatságot.
Az év legkedvesebb ünnepe a húsvét. Ekkor, ha lehet, még a Romániában tartózkodók is haza jönnek; a felnőttek úrvacsorát vesznek; a leányok írott tojást készítenek; a legszebbeket a bevallott szerető kapja; ez húsvét reggelén megjelenik az ünnepét fölköszönteni, és magacsinálta fonókészűléket, azaz zergős guzsalyt s díszes pereszlent (az orsó nehezéke) visz a leánynak, a ki egész éven át gondoskodott arról, hogy legyen bokrétája a táncznál. A táncznak nagy szerepe van minden családi ünnepélynél, néha a guzsalyosban is felváltja a fonást és mesemondást.
Eljegyzéskor a legény ezüst jegygyűrűt ad a leánynak, s viszonzásúl selyem jegykendőt kap tőle, mi után nagy vacsora van a leány házánál. Esketés útán a templom előtt tánczol egyet a násznép, aztán rendesen a Rákóczy-indúlóval haza mennek ott ismét tánczolnak. Majd az udvarra asztalt tesznek ki, e mellé áll a fiatal pár és fogadja az örömszülék, rokonok s az összes vendégek ajándékait. A menyasszonyt most már egy kamarába viszik s ott fölkontyolják. Tréfás árverésen, mesés összegen újból megvásárolja őt a férje s ezzel birtokába veszi és eljárja vele a menyecske-tánczot, majd kézről-kézre jár a fiatal asszony. Másnap a közelebbi rokonok közt folyik a mulatság.
Halottlátogató csángók.
Gyárfás Jenőtől
A csángó nem kényeskedő, edzett természetű; ritkán betegeskedik. Mindazáltal sokféle házi szert tud; leggyakoribb a legfoganatosabbnak tartott kenés. De sok kurúzslás is járja. A hideglelősre példáúl a kürtőn kilenczszer bekiáltanak. A lázbetegről azt tartják, hogy vetésbe (megbabonázott s az útfélre kivetett abroncsba, vagy más effélébe) lépett, vagy az ördög gyötri. Terhes betegnél visszafelé seprik ki a házat, hogy a halál be ne menjen. Elég gyakran megesik az is, hogy a lutheranus magyar ember az oláh pappal deszkintáltat (ráolvastat) betegére. Orvosban, patikában nem nagyon bíznak. A beteg gyermeket csak a törvénytől való félelemből viszik az orvoshoz. Ha meghal, azzal vigasztalják. magukat, hogy minden földi nyomorúságtól megmenekűlt és a mennyországba jutott. A gyermekhalandóság különben nem igen nagy. Nehéz betegért a pappal imádkoztatnak a templomban. Ha a beteg már számolkodik (haldoklik), leteszik a földre szénára, hogy könnyebben múljék ki. Ha meghalt, megmosdatják, festett koporsóba teszik és csipkés szemfedővel takarják le. Felnőtt halottnak pénzt nyomnak a markába, csecsszopónak az anyatejjel csinált kalácsot akasztanak a keze szárára. A halottas házhoz a rokonok fölszalagozott virrasztó gyertyát visznek s ott alkalmi énekeket énekelve és közben falatozva virrasztanak. A halottra sokat szoktak harangoztatni. A papot küldöttség hívja meg a temetésre. A pap az udvaron imádságot és rövid beszédet mond az elhúnytról s aztán elbúcsúztatja övéitől. Temetés után gazdag tor van és adakozás valami jótékony czélra. Pürkereczen a gyermekágyban elhalt asszonyt abrosz alatt szokták eltemetni úgy, hogy négy asszony mennyezetszerűen pálczára tűzött abroszt tart a koporsó fölött.
