A mezőségi vidék.
A mezőségi vidék.
Nemes-Zsuktól déli irányban alig egy órai járásra szintén a Szamos mellett van Apahida (eredetileg Apáthida a kolozsmonostori apátok vámszedő jogáról nevezve), a mely jóformán kulcsa Kolozsvár vidéke mezőségi részének. Közelében sós fürdő van. A helység melletti kavicsbányában 1889-ben egy ó-kori sírra akadták, melyből nagy értékű régiségek kerűltek elő. A Kolozsvártól kelet felé kiindúló vasút itt két irányba ágazik el. Az éjszaki: a szamosújvár–deési szárnyvonal, a déli pedig a budapest–predeali fővonal, melynek Kolozsmegye terűletén utolsó állomása Kolozs-Kara. Ez állomástól visz az út közeli, 4000 lakosú Kolozs rendezett tanácsú városba, mely egykor, midőn még gazdag sóbányája mívelés alatt állott, élénk bányaváros volt. Nyaranként most is fölpezsdítik társadalmi életét a fürdő vendégek, kik a Dörgő nevű sóstó vizét használni járnak ide. E sóstó, mely a város végén terűl el, most kényelmes tükör-fürdővé van átalakítva. Környékét parkozták s mellette egy csinos szállót építettek. A tó vize a legerősebb konyhasó-tartalmú vizek egyike, mely a halli és reichenhalli vizek mellé helyezhető. Kolozs azon erdélyrészi kis városok közé tartozik, melyek, régi jogon, most is külön képviselőt küldenek az országgyűlésre.
A bonczidai kastély.
Cserna Károlytól
Kolozs-Karán alúl a vasúti vonal tetemes emelkedéssel, folytonos kanyargással s rövid közökben több kisebb-nagyobb alagúttal megy át a Szamos és Aranyos vízválasztóján. A harmadik alagút magát a vízválasztót (475 méter) fúrja át. Ebben keserű-vízforrás fakadt, melyet azonban nem értékesítenek. A vízválasztó és az alatta bemélyedő Virágos-völgy földjének ingadozása és a sós alsótalaj miatt beállott csuszamlások a vasútnak nagy költségeket okoztak. Az ingatag föld egész töltéseket nyelt el s e miatt néhol föl egészen a hegyormokig szárító tárnákat, vízvezető csatornákat, más helyen pedig erős támasztó falakat kellett építeni. Úgy szólván örökös küzdelmet folytat a vasút az elemekkel e terűleten s azért a vasúti igazgatóság az alagútak egyikénél egész munkás-telepet alakított, hogy szükség esetén a közelben mindig legyen számára elegendő munkáskéz.
Kolozsmegye mezőségi részének bejárására legczélszerűbb az apahida–szászrégeni országút mentén indúlni. Ez országút mentén fekszik Mocs 2000 lakosú község, mely nemcsak a hasonnevű járásnak székhelye, hanem Apahidától Szász-Régenig légvonalban mintegy 100 kilométernyi hosszúságban az egész vidéknek egyetlennagyobb helysége. Bár teljesen falusias külsejű, de azért, mint egy nagy vidék gabona- és marhakereskedésének fő helye, idővel, ha majd vasút is össze fogja kapcsolni Kolozsvárral és Szász-Régennel, szépen föllendűlhet. Országos vásárai így is elég élénkek, a mennyiben nemcsak az erdélyi részek; hanem a magyar alföldi és romániai városok marhakereskedői is nagy számmal látogatják. Mocstól keleti irányban egy jó órajárásnyira Puszta-Kamarás következik a Kemény család ősi kastélyával. Itt lakott élte utolsó idejében báró Kemény Zsigmond, a kitűnő publicista és regényíró, s itt is van eltemetve a Kemény család sírboltjában.
Puszta-Kamaráson túl útunk a budatelki völgybe lejt át. E völgyön megy végig délről éjszaki irányban a maros–ludas–beszterczei, vagyis az úgy nevezett mezőségi vasút. E vasút a megye déli szélén legelőször Báld községét érinti, melynek nevezetessége a gróf Béldy-féle ménes. Báldtól éjszakkeletre Nagy- és Kis-Sármás községek fekszenek. Az előbbinek némi érdekességet az erdélyi részek mezőgazdái előtt a gróf Teleki-féle uradalom törzs-gulyája kölcsönöz, melyben a mezőségi szarvasmarhának számos szép példányát találjuk. Kis-Sármáson bő vizű jódos forrás van, a mely azonban fölhasználatlanúl hever épen úgy, mint a tőle éjszakra fekvő Kis-Czég községnek kitűnő keserűvízforrása. A budatelki völgytől keletre, vele majdnem egyközűen a szilvási völgy húzódik, hol az országút mentén legnagyobb község Mező-Szilvás, mely mellett a Szilvás pataka egy mélyedésben meglehetős nagyságú tavat alkot. Mező-Szilvástól délre Uzdi-Szent-Péter község baromvásárairól nevezetes.
Mező-Szilvástól keleti irányban Mező-Örményest elhagyva, Mező-Király falvánál a Nyulas patak völgyébe érkezünk. Innen két irányban haladhatunk. Éjszakra Nagy-Nyulas községén át Szász-Aknánál a járás székhelyére, Teke mezővárosába juthatunk, a mely Szász-Akna, Szász-Erked és Szász-Péntek községekkel együtt valóságos kis szász nyelvszigetet alkot románság tömegében. Érdemes még Szász-Aknától délre régi görög-katholikus fatemplomáért Szász-Banyiczát is megtekinteni. A hagyomány szerint e templomot Besztercze mellől, Bilakról szállították Banyiczára. Kétségkivűl egyike a legrégibb, eddig ismeretes erdélyi fatemplomoknak. A templom ikonasztazisán egy régi kép Jézus születését ábrázolja. E festményt az teszi becsessé, hogy festője eredeti és sajátságos fölfogással a régi oláh népviseletet örökítette meg rajta s így kétség kivűl egyike legrégibb néprajzi képeinknek. Szász-Banyiczától délre van Kozmatelke. E község egyik telkén egyszerű fakereszt jelöli a sírt, melyben a Görgényben elfogott s aztán e község közelében megölt Barcsay Ákos erdélyi fejedelem teste pihen.
Királyfalvától Szász-Régen felé menve, Magyar-Fülpösnél már Maros-Tordamegye terűletére lépünk. A Mezőség kolozsmegyei részéről azonban hiányos lenne ismeretünk, ha nem tennénk egy kirándúlást a Mezőség keleti határáúl szolgáló Lúcz patak termékeny völgyébe, hol nevezetesebb községek Dedrád és Bátos, melyeknek szász ajkú lakosai nemcsak jó földmívelők, hanem kitűnő baromtenyésztők is.
A föntebbiekben ismertetett vidék alkotja közigazgatásilag Kolozsmegyét, mely úgy terűletére (5149.25 négyszögkilométer), mint népességére nézve egyike a legnagyobb erdélyrészi megyéknek. Éjszakon Besztercze-Naszód és Szolnok-Doboka, éjszaknyugaton Szilágy, nyugaton Bihar, délen Torda-Aranyos és délkeleten Maros-Torda megyék között hosszan nyúlik el nyugatról kelet felé folytonosan keskenyedve. Ilyen hosszan elnyúló megyéje az erdélyi részeknek egy sincs s e miatt földrajzilag nagyon különböző vidékekből áll. Nyugati részét havasok ágazzák be. E havasok alatt fekszik a kies Kalotaszeg. Középső részét a Kajántó, Borsa és a Szamos völgyei alkotják. A Szamos völgyétől keletre eső hosszú és aránylag keskeny része a Mezőséghez tartozik.
