A gyalui havasok vidéke.
A gyalui havasok vidéke.
Az erdélyi részeknek turista szempontból egyik legszebb és legérdekesebb vidéke a gyalui havasok, a melyek tulajdonképen a Bihar-hegységnek egyik keleti oldalszárnyát alkotják s Kolozsvártól délnyugati irányban a Hideg- és Meleg-Szamos partjain legyező alakban terjedve szét, nyugaton a Vlegyásza hegységhez, délen pedig az Aranyos fölötti Öreg-havashoz csatlakoznak. E havasoknak általában gyér népessége nehány szétszórt s egymástól többnyire jó távolra fekvő szegényes faluban él. Legkiválóbb helység e bérczek éjszakkeleti alján a Kolozsvártól délnyugatra, 17 kilométernyire fekvő Gyalu nagyközség mely a Kis-Szamos és a Kapus patakának összefolyásánál egy szélfuvásoktól teljesen védett kies völgykatlanban fekszik. E községnek nevezetessége. a várkastélya, melynek homlokzata és balszárnya még azon régi vár maradványa; a melyből I. Rákóczy György fejedelem építtette át mostani alakjára. Mária Terézia királyné 99 évre zálogos birtokúl gróf Bánffy György kormányzónak adományozta. A ma is lakott várkastélyt nagy, árnyas díszkert környezi.
Gyalutól délnyugatra egyesűl a havasokból csaknem egyközűleg lefutó Hideg- és Meleg-Szamos. E két patak egyesűlésén felűl Hideg-Szamos községet érjük a hasonló nevű patak jobb partján, honnan csekély távolságra esik a túlsó parton a hideg-szamosi aranybánya, mely a Csetátye (Várhegy) nevű hegy tövében van. E hegyen állott a helyi monda szerint a magyarok bejövetelekor Gelu (Gyalu) fejedelem vára, ki a magyaroktól legyőzetvén, e várban megölte magát. A Csetátye-hegyen felűl kitágúl az odáig szűk völgy. A hegyoldalakat sűrű lomberdő, a lankákat pedig dús pázsit födi. Itt megváltozik a sziklák anyaga is. Míg idáig finom, leveles, alig csillogó zöldes vagy fehéres palák vannak, ezentúl a csillámpala, a gnájsz és gránit az uralkodó kőzetek. De a völgy nem messzire összeszorúl s a sziklába vájt keskeny út mindenütt a Hideg-Szamos partján halad. A völgy a folyó minden egyes fordúlatánál újabb szépségekkel lepi meg az útast. Itt kopár hegyoldal fenyeget lavinaként leomlani készűlő kőgörgeteg-árral; amott a Szamos egyik kanyarúlatánál, a hegyoldaltól különválva, a meredek Bethlen-szikla csúcsa emelkedik. Helylyel-közzel egy-egy telep házikói csoportosúlnak olykor egy kis fatemplomocska körűl. Jó mélyen bent a havasok közt bal felől a Reketó patak völgye nyílik a Hideg-Szamos völgyére. Ezen felűl, a Nyágra patak beömlésénél a Béldi-szikla köti le figyelmünket, meg azok a duzzasztók, melyekkel a Hideg-Szamos vizét időnként el szokták rekeszteni, hogy így meggyülemlő vizének elég ereje legyen a bele dobált fahasábok tovább szállítására. E duzzasztókon felűl nyugatra a Bárányhegy (Dealu Mjelor) déli oldalába vágott úton az 1230 méter magas Magura hegy lapos tetejére érkezünk, a melyen Magura község kis faházai vannak egymástól igen nagy távolságokban elszórva. Útunk innen dombos vidéken, virúló rétek között viszen az 1339 méter magasan épűlt Bethlen villatelephez. Ezt a telepet gróf Bethlen András, volt földmívelésügyi miniszter, létesítette. A villák a magasan fekvő állami erdészlak körűl csoportosúlnak; körűlöttük az egész terűletét parkozták s a környező fenyvesben kanyargó sétaútakat vágtak. Van a telepen hidegvíz-fürdő is, de legnagyobb kincsei az üdítő források s a portól ment balzsamos havasi levegő.
Az erdészlak mellett elhúzódó út a Reketó völgyébe vezet. A rétek elmaradnak s árnyas fenyvesben ereszkedünk alá a 4 kilométer távolságra s 1158 méter magasan fekvő felső-dobrusi erdészházhoz. Távol délnyugatra zöld erdőség közepéből emelkedik ki kopasz fejével az 1670 méter magas csúcsok csúcsa, a Vęrfu Vęrfului, mely a vidék legmagasabb csúcsa s melyről a gyalui havasok egész tömegét be lehet látni. A Bethlen villatelepről a Reketó patak és a Meleg-Szamos között levő vízválasztóra fölkapaszkodván, éjszaki irányban csakhamar elérjük a Funtinella nevű havasi fensíkot, melyet délkeletről a Reketó, éjszaknyugatról pedig a Béles pataka határolnak. E fensíkon visz keresztül a havasi móczok fő közlekedési vonala, a marisel–albáki út. Nevezetessé e helyet az az oláh fölkelőkkel vívott csata tette, melyben 1849 július 6-án az 1848-iki márcziusi ifjúság egyik vezére, Vasvári Pál hősi halált halt. Nyugvó helyét ez előtt pár évvel kolozsvári turisták kereszttel jelölték meg.
A Funtinelláról bemehetünk Mariselre, mely egyike nemcsak a gyalui, hanem egyáltalán az erdélyi havasok legérdekesebb román községeinek. Marisel talán az összes havasi községek között a legnagyobb terűleten fekszik. A szanaszét szórt falu zöme a Reketó, Hideg-Szamos és Meleg-Szamos patakok völgyeit elkülönítő hegyhát nyugati részén terűl el. Itt van a templom s ide gyülekezik a nép vasár napokon és ünnepeken istenitiszteletre. Mariseltől éjszak-keleti irányban a Meleg-Szamos völgyében fekvő Lapistya községbe érünk. A Meleg-Szamos völgye természeti szépségekben épen olyan gazdag, mint a Hideg-Szamosé. Érdekes község a mély völgykatlanban épűlt Lapistya, hová csak gyalog vagy lóháton lehet jutni. A Szamos itt zegzugosan kanyarog a sziklafokok között. Az elszórt házacskákból álló község két nagyobb részre szakad az egyik, a voltaképi falu, a völgyben rejtőzik; a másik, mely hasonló nagyságú telep, fönt a Szamos baloldali vízválasztójának lapos hegyhátán csoportosúl, hol földmívelést űznek. E telepen csak nyáron, a mezei munka idején laknak. Termesztvényeiket innen járható út hiányában, seprőmódra összekötött zöld galyon csúsztatják le az 510 méternyi mélyen fekvő alsó községbe. A völgyoldal meredekségéről fogalmat nyújthat az, hogy alig két kilométer hosszaságban 500 métert emelkedik s a fölmászásra legalább is 5/4 óra szükséges. Lapistyától keletre Meleg-Szamos község fekszik, melyen alúl alig egy pár kilométernyire egyesűlnek a Meleg- és Hideg-Szamos folyók.
Ha a Funtinelláról éjszaknyugati irányban haladunk lefelé, a Béles patak és a Meleg-Szamos összefolyásánál Béles telepre érünk, mely még nem régiben is igazi erdei vadon volt, most azonban nagyobb szabású fűrésztelep és erdészeti hivatal székhelye csinos és kényelmes új házakkal.
Bélesről nyugatra a Meleg-Szamos forrásvidékére tehetünk kirándúlást, a hol az eddig bejárt vidékekhez képest is egészen új világ tárúl szemeink elé, mert lépten-nyomon páratlan szépségű szikla-alakzatokra, zuhatagokra, alagútformájú áttörésekre, katakombaszerű barlangokra akadunk; emberlakta hely azonban annál ritkábban kerűl szemünk elé. Ilyen a Meleg-Szamostól jobbra fekvő Gyurkuca község, melynek 800 főnél több lakossága pásztorkodásból és erdei munkákból él. Innen éjszakra egy 1185 méter magas vízválasztón túl Rekiczel községet találjuk, hol az erdélyi részeknek legnagyobb zuhataga, a rekiczeli vízesés van. Az Erdélyi Kárpát-Egyesűlet a rekczeli jegyzői irodától kezdve kényelmes útat csináltatott a szűk völgyön fölfelé, melynek jóformán egész fenekét a Székelyó pataka foglalja el. Útunk bükkerdővel koszorúzott hegyek lábainál halad, de csakhamar egy sziklakapuhoz érünk, honnan kezdve a bükkerdőt fenyves váltja föl s a hegyek két oldalt valóságos sziklafalakká válnak a patak két szélén úgy, hogy itt a völgy jó darabon csak a víz fölé hosszanti irányban czölöpökre rakott fa pallón járható. A patak tajtékot verve rohan a sziklák között. Egyszerre csak megszakad a meder feneke s meredek fallá alakúlva oly mélyre sülyed, hogy a patak mintegy 29 méter magasból ömlik alá szélesen özönlő és tomboló zuhatagban.
Az éjszaki irányban folyó Székelyóval majdnem egyközűen halad a vidék legnagyobb hegysége, az innen nyugatra s jó távol levő hosszú hátú és 1840 méter magas Vlegyásza vagy Vigyázó-hegy, melynek vadregényes oldalain és szanaszét ágazó völgyeiben még a gyalui havasokénál is gyérebb a népesség, nagy vidékei pedig merőben lakatlanok. Ha a Rekiczeltől nyugatra emelkedő kopár Pláj hegyoldalra fölkapaszkodunk, gyönyörű tájképek sora tárúl szemeink elé: jobbról a Magura, melynek sötétzöld fenyvesét buja tenyészetű hegyi rétek szakgatják meg; szemben a Fehérkő (Piatra alba) pompás mészsziklatömege, s balra fenyőerdők zöld keretébe foglalva a Vlegyásza, melynek csúcsára fölkapaszkodva, még szebb kilátás jutalmazza fáradalmainkat. Egyfelől a bihari hegyek tűnnek föl, a mint nyugaton az Alföld síkjára leereszkednek; másfelől keleten a Kárpátok kéklenek a messze távolban.
A rekiczeli vízesés a Vlegyásza alatt.
Dörre Tivadartól
A Vlegyászáról ismét visszatérve, Rekiczeltől éjszak-keleti irányban Meregyó községbe jutunk, mely a Meregyó patak szűk völgyében fekszik. Igazi havasalji falu, melynek lakosai részint erdei famunkával, részint pedig ablaküvegekkel házalva keresik kenyeröket. Meregyóról útunk éjszak felé Bökényre visz át, melynek határában egy sziklahegy alól előtörő búvó patak érdemli meg figyelmünket. Bökénynél már Kolozsvár vidékének néprajzi szempontból legérdekesebb részébe, Kalotaszeg földére léptünk:
