A Városliget.
A Városliget.
Jelenleg a Városliget Budapest népéletének a gyűjtő medenczéje az év minden szakában. Nem csoda, ez van a városhoz a legközelebb s maholnap már benne lesz. Itt találkoznak, sőt egymással össze is vegyűlnek a high life élvezetei a low life mulatságaival. Egyszer a népliget a színhely, a köznép a szereplő, az elegáns világ a néző; máskor a turf, a corso képezi az arénát, a hol a crčme a szereplő s a plebs a néző.
A városligeti tó.
Háry Gyulától
A Városliget területét a múlt század végén Batthyány József herczegprimás birta a várostól s kezdte befásítani, útakkal és épületekkel ellátni. Halála után ismét a város vette birtokába. A Városliget mai alakjában a dicső emlékű József nádor elnöklete alatt alakúlt szépítő bizottságnak az alkotása. A nádor ültette be facsoportokkal a század elején ezt a több mint háromszáz holdnyi területet Pest város határának keleti részén, a Rákoson; egy a Rákos-pataktól elmocsárosodott sivatagot, a hol a hajdani magyarok országgyűléseiket tartották. József nádor saját alcsuthi birtokáról hozatta föl a most már óriásiakká felnőtt platánfákat; ő alkottatá a király-útczából kifútó hat soros sétányt vadgesztenyékből; mindkét díszfa ritkaság volt még azon időkben. A nagy városligeti tó, kettős szigetével, szintén az ő alkotása volt; itt épűlt az első vashíd sodronyokból, a mely a szigetnek a Drót-sziget nevét megszerezte; ma Széchenyi-szigetnek hívják. A másikat Pávák szigetének hítták, míg a kegyelet a Nádor-sziget névvel meg nem tisztelte. Még József nádor életében épűlt a városliget külső szélén a Hermina-kápolna, a főherczeg virúló szépségében korán elhúnyt kedves leánya emlékének megörökítésére. A század elején, 1822-ben Schams Ferencznek Pest városáról német nyelven megjelent monographiája még gúnyosan jegyzi meg a Városligetről, hogy ott is megpróbálnak fákat ültetgetni; de nem lesz abból sermmi, hogy ott valaha erdő legyen!
Még a negyven év előtti Budapest leírója is (Häufler J. V.) a Városligetben csak egy, fogyatkozásairól nevezetes vadont lát, a hol sok a por, kevés a víz, drága az étel, nincsen világítás, unalmas a mulatság. Egyedűli kertek két oldalt a nagy sétány mellett voltak láthatók díszes nyaralókkal. Ma ez itt már város.
Az Andrássy-Sugár-út megalkotásával az egész Városliget átalakúlt, széles kocsiútakat készítettek az erdőben, melyek közt fővonal a Stefánia főherczegnőről nevezett pompás út, s az egész ligetet úgy alakították át, hogy alkalmas legyen egy valóban nagy város üdülést kereső közönségének befogadására. Párhúzamosan ez alkotással keletkeztek e területen az országos kiállítás palotája és díszépületei, még előbb az állatkert, későbben a jégpálya csarnoka, a czirkus, a nyári színház és a bécsihez hasonló népliget. Ide sorakozik a lóverseny-pálya, az artézi kút és az artézi fürdő.
A Városliget bejáratánál mindjárt egy gyönyörű körtér fogadja a látogatót, üde pázsíttal borítva, köröskörül virágzó bokrokkal szegélyezve, széles útjai mentén rózsákkal és délszaki növényekkel beültetve, közepén 13 vízsugarú hatalmas szökőkúttal. Balra rögtön festői panoráma nyílik a tó felé, mely a szigetet körűlfogja, és hattyúk között tarka ruhás ünneplő ifjúság hasítja a sík víztükröt csónakjaival. A regényes tóparton, a terebélyes fák alatt tovább haladva, az oroszlánok bömbölése jelzi már előre, hogy az állatkert közelébe jutottunk, mely kertnek is gyönyörű, mert a növényhonosító egyesület is itt teszi kisérleteit; régi és újan ültetett exotikus növényeivel, pavillonjaival, hodályaival, aklaival és félszereivel, melyek a bennük lakó állatok hazájának építési modora szerint vannak alkotva. Az állatvilág ritka szép példányokban van itten képviselve, a királyi oroszlántól a bohócz majomig. Legérdekesebb benne a vízi szárnyasok tava s a baromfiudvar. Itt van a czirkus is, egészen vasból épűlt nagy színház, melyben kitűnő lovasművész-társaság tartja nyáron át nagyban látogatott mutatványait. Szintén az állatkert nyílt terén jelennek meg a légkirályok és királynők, kik toronymagas állványokra kifeszített köteleken tánczolnak és vasparipáznak végig; a léghajózók, kik ballonjuk trapézán mutogatják hajmeresztő művészetüket, s a felhők magasából bocsátkoznak le hulló ernyőikkel; és a tüzijátékok nagymesterei, kiknek pyrotechnikai mutatványai közmondás szerint meg szokták hozni a várva várt esős időt.
A korcsolya-csarnok a városligeti tó partján.
Vágó Páltól
A nagy pompás czirkussal átellenben találjuk a másikat: a nép czirkusát. Itt is erőművészek mutogatják nyaktörő játékaikat, de csak szerény kerítéssel körűlvéve, tíz krajczáros váltság mellett. S bár legtöbbször tömve van a nézőtér is, de kivűl még egyszer annyi néző áll, a kik ingyen részesűlnek az élvezetben, sőt a ki igazi gyönyörűséget akar magának szerezni, az fölmászik valamelyik fára. Köröskörűl minden platán meg van rakva fiatal nemzedékkel, a kiktől ezt az élvezetet irigyelni lehet, de eltiltani bajos.
És ezzel a népszerű czirkussal kezdődik a népliget.
Egy egész házcsoport ez, mely tarka-barka építészeti quodlibetben rend nélkűl foglal tért a fák alatt; kisebb-nagyobb színházak, melyekben marionettek játszanak és igazi emberek. Kisértetek színháza, rémjelenetekkel és bűvészi csodákkal; nem hiányzik közűlök az obligát Paprika Jancsi bódéja sem. Amott élőképeket mutogat egy szép barna hölgy, a kinél csak az a fölösleges természet ajándéka, hogy nagy bajusza és kerek szakálla van; erős versenyt támaszt ellenében a kigyós leány, ki boa constrictorokat csavargat a dereka körűl és alligátorok torkába dugja a fejét; de mindkettőn túl tesz a magneta kisasszony, ki a szín közepéből jön elő, fejjel lefelé fordúlva s függ a levegőben saját láthatatlan mágnesébe kapaszkodva. De az ember arczú kakas is követeli az elismertetést. S a ki a jövendőt meg akarja tudni, annak is alkalom nyújtatik egy sátorban, a hol az alvajáró kisasszony mágneses álmában mindenkinek megjósolja, a mit legjobban kiván. A ki gyorsan meg akar gazdagodni, útjában leli a népies lutrit. A ki az ereje nagyságáról akar hiteles adatot nyerni, ott találja az erőmérleget, a nagy fejű automat négert, a ki egy öt krajczáros pofoncsapásért akkorát ordít, a mekkora az ökölcsapás volt. Ha pedig a sportbeli ügyességét kivánja valaki kipróbálni, kinálkoznak a lövősátrak, a melyekben vízsugár tánczoltatta tojásokat lehet ledurrantani puskával. A ki erősebb testmozgásokra érez hajlandóságot, azt várva várja a hinták egész sorozata, melyek egyenként a leggyöngédebb föliratokkal pompáznak, s azokon a gavallérság, leginkább párosával, élvezi a légben repűlés és Newton örök theoriájának alkalmazását; de ha inkább kedveli a tengerészeti élvezeteket, egész szomszédi közelségben fölülhet a muszka csuszkapályára, mely híven adja vissza a nagy tengerhullámon ringó csónakban érzett izgalmakat. A kik pedig (többnyire szerelmes párok) örökre feledhetlenné akarják tenni a városligeti kirándúlás napját a késő korra nézve, azokat minden lépten-nyomon invitálja a momentfotográf, a ki olcsó pénzért oda varázsolja karöltő arczképeiket a gelatine-lapra.
Vasárnapi mulatság a népligetben.
Kimnach Lászlótól
Prózai lelkek, anyagi érzelmű lények, mindezen magasabb érzékeket ingerlő élvezetek mellőzésével, könnyen rátalálnak arra, a mi kebleiket kielégíti; a nagy számmal berendezett korcsmákra, a hol barna czigánylegényejk húzzák a talp alá valót. Itt azután azt is lehet látni, hogyan tánczolják a csárdást a magyarok: kopogósan, reszketősen, ugratósan, mártogatósan, palotásan és verbunkosan. Ellenben a másik korcsmában veres sipkás szerb guszliczások csiklandozzák újjaikkal az érczhúrokat abban a meggyőződésben, hogy ők most muzsikálnak.
Kimagaslanak mind e mulatság színhelyei közűl az igazi lovagias sportnak az amphitheatrumai: magyarúl „keringék”, „ördögmalmok” („Ringelspel”-ek). Itt látni azután, kinek van igazi bátor szíve! Mert felülni a szilaj paripára, ahhoz minden paraszt tud: de fölkapni arra az ágaskodó festett ménre, s annak a hátán, szivarra gyújtva, vágtatni a választott hölgy után, ki maga részéről kényelmesen hátradűlt helyzetben foglalja el a festett hintó hátúlsó ülését, vagy pedig épenséggel egy szomszéd paripa hölgynyergében ülve, kéz kézben, lovagol hű szeladonja mellett: ehhez a mindennapinál erősebb elhatározás kell. Csupa gyönyörűség elnézni a nyeregbe felkapott bakát, csípőre tett kézzel, agyarára fogott verginiával, vágtatni a maga szakácsnéja mellett, a ki feszített veres parazoljával sorompóba hívja a fél világot.
De a mi mind ezen mulatságoknak a savát-borsát teszi, az a minden látványossági bódé előtt álló impressarióknak a hívogatása. Ezek többnyire olaszok. De annyira akklimatálva vannak már, hogy magyar programm-beszédekkel hódolnak a nemzeti közérzűletnek. Ezektől meghallgatni a magnetismusról és hypnotismusról s a kigyók biografiájáról való szakszerű informatiót, igaz szittya magyar nyelvre leforrázva, a legmagasabbra becsülendő műélvezet. Vasárnapokon és ünnepeken tízezerekre menő néptömeg szállja meg e népies mulatozás helyeit, minden néposztályt együtt lehet találni; ide mindenki gyalog jön, a népliget útczáján csak egy fajta szekérnek van szabad járása, annak, a melyet a százfodros szoknyájú dajka tol, a benne ülő fölcziczomázott babával.
Innen jobbra térve, átkelünk a már említett kis hídon a (Széchenyinek nevezett) kisebb szigetre, a hol elegáns Tivoli fogad, rendes czigányzenével. Gyönyörű hársfák vannak a szigeten. S innen túl, míg a Nádor-szigetet bejárjuk, egyik festői kép a másikat váltja, melyeket csak az oda épített artézi fürdő ideiglenes épületének prózai alakja zavar meg. Igaz, hogy prózai, de gyógyító hatásával jóltevő. Az artézi kútat, mely e fürdőt ellátja, a főváros készítteté Zsigmondy Vilmos mérnökkel, s ez a kontinens legmélyebb artézi kútja. A zöld fák alatt ott látjuk üldögélni a sápatag högyeket pohárkáikkal, kik az ingyen csorgó forrás hő vizét lassanként szürcsölgetik.
Jobbra e tótól és szigeteitől terűl el az országos kiállítás színhelye, melynek díszes épületei közűl fönnáll most is a nagy iparcsarnok, a királypavillon és a művész-csarnok. A nagy iparcsarnok jelenben kereskedelmi és ipari rendes kiállító helyűl szolgál; méltó a megtekintésre mindenkinek. A hazai iparczikkeket ott találjuk a legeredetibb mivoltukban és nagy választékben; virág- és gyümölcs-kiállítást is itt szoktak évenként rendezni.
Katonatisztek akadályversenye a városligeti lóversenytéren.
Vágó Páltól
Rendkivűli, jótékony czélú ünnepélyes díszmenetek is innen szoktak kiindúlni, minőket a főváros előkelői, írókkal, művészekkel egyesűlten rendeznek, fantasztikus díszítésű társzekerekkel, melyekről a színházak kedvelt művésznői népies viseletekbe öltözve, szórnak az útczákat ellepő közönség közé virágokat és verseket, kisérve zenebandáktól és lovas legények banderiumaitól. Máskor egy országos tornaünnepély alkalmából négyezer serdülő tornászt lehet látni trombitaszóra elvonúlva katonai rendben, a hány csapat, annyiféle jelmezben, a kik aztán a régi görög olympi játékokat újítják föl a körűlkerített szabad téren, versenyezve a bajnoki koszorúért. A nagy nemzeti ünnepen, Szent István napján aztán itt lehet látni százezerét az egész országból idesereglett vidéki látogatóknak, s lehet gyönyörködni az egyesűlt dalárdák hatalmas kardalaiban.
A most már világhírre kapott Budapesti lóversenyek alkalmával ismét új életképet mutat a Városliget. A Stefánia-út a leglátogatottabb sétahelylyé válik. Egyik úri fogat a másik elé vágtat, egész sora a négy lovas hintóknak versenyez egymással; a hintókban a szépség, a divat gárdaezrede vonúl el szemeink előtt, melynek nem akar vége szakadni; s ez a tömege a szépségnek elfoglalja a versenytér tribünjeit. Lenn a turfon látni a hazai közélet celebritásait, híres külföldi vendégekkel együtt, de körűlöttük ott nyüzsög, ott forr az egész néptömeg: diák, kereskedő, iparos, s az mind lesi, várja a verseny eredményét, keresi a totalizatört, fogad a paripákra s osztozik az izgalmaiban, örömében és csalódásaiban a főrangúak mulatságának, s harsogó éljennel üdvözli a győztest. A lóverseny utáni kocsi-corso, melynél egyik úri fogat a másikat éri kettős sorban végig az Andrássy-úton, egyike Budapest legszebb látványainak. Már az Andrássy-út megalkotásánál erre gondoltak, a midőn a széles útcza közepét faburkolattal boríták be, s nem engedtek rajta közúti vasútat végig húzatni. Maga az Andrássy-út, mely a budapesti népéletben a szív aortáját képezi, Budapestnek valódi büszkesége. Az ország áldozatkészségével jött létre, Andrássy Gyula miniszterelnök kezdeményezése folytán, a két kilométernyi hosszúságú sugárút. Itt van Budapestnek valódi világvárost mutató képe. A Váczi-körúttól kezdve az oktogonig mind a két oldalát a palotasornak a legpazarabb boltkirakatok díszítik, fölváltva fényes berendezésű kávéházakkal és vendéglőkkel, melyek közt élénk forgalmat tart fönn az üzleti és vásárló közönség; délutánonként pedig egy nagy sétahelylyé alakúlnak át az aszfalt gyalogjárók, kocsipályává a faburkolatú útcza, melyen úri fogatok és bérkocsik kerűlgetik egymást élénk versenyzéssel; az oktogonon túl a köröndig már inkább csak paloták és bérházak vannak; boltok nélkűl; a széles útcza öt részre válik szét, ugyanannyi árnyas fasorral, a két szélső kövezett út a döczögő omnibuszok számára van átengedve, a középső a gyorsan vágtató fogatoknak, s annak a két oldalán, kavicsozott út egyfelől a gyalogjáró, másfelől a lovagló közönség számára föntartva. S itt látni derűlt napokon Budapest elegáns világát és munkás osztályait párhúzamosan a Városliget felé s onnan ismét visszahullámzani. A paloták sora után lombárnyékos kertektől körűlvett villák következnek; miniszterek és külföldi consulok s vagyonos osztálybeliek lakásai, melyekkel a sugárút mintegy beleolvadni látszik a Városligetbe. Nyáron át késő éjszakáig tart a mulató közönség eleven zaja, a kocsirobaj, a lüktető városi élet az Andrássy-út mentén.
Télen, mikor a tó befagy, új élet pezsdűl föl a Városligetben. A korcsolyázók pompás csarnoka benépesűl; a városligeti tó nagy jégpályán kanyarogva iszánkodnak végig a korcsolyázók százai, olykor ezrei, a mi este, villamvilágítás és harsogó zene mellett a közönségnek is tündéri látvány.
Ilyenkor a néphumor is érvényesűl; a hóhalmazokból építészeti csodákat raknak össze és nagyszerű szobrokat faragnak ki – magokat meg nem nevező művészek; a hó-palotákat elnevezik főconsuli kvártélyoknak, a hóbálványokat népszerű nagy embereknek, s azok ott pompáznak, míg a tavaszi nap véget nem vet a dicsőségüknek.
A közel jövendőben még egy nevezetességgel fog gazdagodni a Városliget. A zászlórúdas domb helyére (a mely rudat a néphumor a „város fogpiszkálójának” nevezett el) az Andrássy-ut ligeti torkolata előtti téren tervezett monumentális szobor: a szabadság-szobor, vagy Andrássy Gyula emléke, melyeknek pályázatra szánt mintáit már láthatják az avatottak hazai szobrászaink műtermeiben.
