A régibb egyházi építés emlékei. Lind Károlytól
A régibb egyházi építés emlékei.
Lind Károlytól
Lind Károlytól
Alsó-Auszriában számos emléke van a régi egyházi építésnek, s azok közűl több kiváló jelentőségű.
A román építés méltóságos, komoly formáival, s a templomok bazilikaszerű elrendezésével Alsó-Ausztriában csak a XI-dik század kezdete után lépett föl, de azután egészen a XIII-ik század közepéig dívott. E harmadfél száz év folyamán átesett sajátos fejlődésén és átalakulásán. A korai román ízlést nehézkes alaprajz, zömök formák és egyszerű díszítés jellemzik. Ez időből azonban kevés egyházi építményt ismerünk. Nem tekintve Peronell helység plébániatemplomát és a maiersdorfi egyszerű templomon látható csekély maradványokat, mint ide tartozót első sorban Wildungsmauer falu egyhajójú plébániatemplomát említjük föl.
A monostortemplom Heiligenkreuzben.
Weber Antaltól
A XII-ik századbeli román építés, mely Alsó-Ausztriában ez időben virágzásra jutott, eltérve az eddigi durva alakítástól, sokkal diszesebb és először is két hatalmas építményt kell kiemelnünk, melyeket, noha még fönnállanak, nagyobb részben későbbi keletkezésű falak borítanak. Ezek a sz.-pölteni és a klosterneuburgi monostortemplomok. Az előbbi, mely most székesegyház, a XII-ik század első felében épűlt, és 1150-ben szenteltetett föl; pilléres bazilika volt kereszthajó nélkűl; középhajója magasabban feküdt, s homlokzatán két torony emelkedett; apsisa félkörű volt s két mellékapsissal birt, melyek közűl a jobboldali eredeti alakjában maradt fönn. Az 1114. és 1136-ik év között épűlt klosterneuburgi monostortemplom a maga idejében bizonyára egyike volt a legjelentékenyebb egyházi építményeknek. Ezt az épületet is XVII-ik századbeli építkezés födi, s újabb kutatások által felfödözött biztos jelek valószinűvé teszik, hogy ez alatt a régi épület majdnem teljes épségben van. A román monostortemplomok alaprajzának megfelelően a magas főhajóhoz két oldalról egy-egy alacsonyabb hajó volt csatolva, a hosszú hajót magas kereszthajó metszette át, a metszés pontján kupolás torony emelkedett, végűl a hosszú hajó még ma is fölismerhető főapsissal s két mellékapsissal zárúlt, a mihez egykor a milanói St.-Ambrogio-templom mintája szerint oszlopos folyosó járúlt. A homlokzatnak román ízlésű közép részét nem régiben roskatag állapota miatt le kellett bontani; az újjáépítés azonban hűen visszatükrözi az épületnek eltűnt, tiszteletre méltó részletét. Ide tartozik még az újabb építkezés által lényegesen átalakított háromhajójú plélbániatemplom Tullnban; továbbá a seitenstetteni monostortemplom, a melyen még világosan fölismerhető az eredeti pilléres bazilika.
Elrendezés tekintetében nem csekély jelentőségű, de annál becsesebb, mert nagyjában fönmaradt, a heiligenkreuzi monostortemplom (1150-től 1187-ig). Mindamellett, hogy azon időbe esik, midőn a román építés Alsó-Ausztriában virágzásban volt, épségben maradt hajóiban a korábbi szigorú formákkal találkozunk. A félkörívben boltozott középhajó öt járomból áll, a mellékhajók ellenben, melyek alacsonyabbak, de szintén boltozatosak, kétszer annyi járomból állanak; tíz pár négyszögű, s váltakozva vastagabb és karcsúbb pilléren nyugszanak a félkörívű árkádok, melyek a főhajót a mellékhajókkal összekötik. Nagy fontosságú és kiválóan díszítményes hatású a változatlanúl megmaradt nyugati homlokzat, melynek rajzát bemutatjuk. A főhajónak megfelelő közép rész magasan kiemelkedik; csúcsos oromfal koronázza, ezt a párkány mentén félköríves öv szegélyezi, s azonkivűl gazdag keretű három ablak díszíti, a mihez két oldalt a mellékhajóknak megfelelően félereszű tetővel födött oldalszárny csatlakozik, melyet egy-egy ablak díszit. A homlokzat közepén befelé keskenyedő, csúcsíves főkapu, melynek ívmezőjét lomb díszíti, s a másik egyszerűbb kapu baloldalt a XIII-ik századból való.
A XII-ik századba tartozik még egy fölötte fontos építmény; ez Zwettl-ben a monostor káptalanháza, mely e század utolsó negyedében épülhetett. Az épület belső alapterülete négyzet alakú s közepén a boltozatot egy hatalmas gránitoszlop tartja. Ez időből való kisebb, s rendszerint egyhajójú templomok közűl fölemlítjük: a thernbergi templomot, Zwettlben az apátsági templomot, melynek szentélyzárása félkörű, a kuenringi templomot, mely 1160-ban épűlt, főhajója vízirányos mennyezetű, van egy mellékhajója is; továbbá Friedersbach, Gmünd, Raabs, Weitra, Alt-Pölla, Unter-Aspang helységek templomait, Klosterneuburgban a Szent Gertrud-templomot, Solenau helység templomát, melynél a hajó végére épített négyzetes torony félkörű fülkéje képezi a szentélyt; Gross-Globnitz, Szent-Pantaleon, Kierling, Fischamend, Zistersdorf, Burgschleinitz és Brombeg helységek templomait. Végűl ide tartoznak: a salingstadti templom, Pulkauban Szent Mihály temploma, az enzersfeldi, himbergi, schweiggersi és stratzingi templomok, melyeknél a torony a szentély és a hosszú hajó között áll, s annak alsó része képezi a szentély négyzetét. Föl kell még említeni az eggenburgi Szent István-templom két tornyát, melyek szintén román korbeli maradványok.
A klosterneuburgi kolostor keresztfolyosója.
Stern Siegfriedtől
A XIII-ik század elejével Alsó-Ausztriában a román építés gyökeresen át kezdett alakúlni és rajta beállott változások, melyek kivált szerkezeti természetűek voltak, közvetítették az átmenetet a román építésből az ifjú erővel föllépő csúcsíves építésbe. Nem tekintve a bécsi Szent István- és a Szent Mihály-templomot, ilyen átmeneti jellegű emlék a schöngraberni egyhajójú templom mellett, mely az átmenetnek mintegy bevezetője, első sorban a Boldogasszony-templom Bécs-Újhelyben. Ennek csak hosszú hajója maradt fönn; a román korból való homlokzat és a két toronynak alsó része újabb időben annyira romlásnak indúltak, hogy le kellett bontani.
Az átmeneti kornak legpompásabb építménye a lilienfeldi monostor-templom (1202-től 1230-ig), mely majdnem teljesen megmaradt eredeti állapotában, s föltűnően megegyezik a maulbronni és bebenhauseni templomokkal. A főhajóhoz két oldalt alacsony mellékhajó csatlakozik; ehhez járúl a nagyon kiugró kereszthajó és a tízszög öt oldalából képezett szentélyzárás; az utóbbit kettő folyosó övezi, melynek boltozatát tizenkét karcsú oszlop tartja; az oszlopfőket finom művű levelek és bimbók (részben későbbi eredetűek) díszítik. A nyugati homlokzatot, fájdalom, 1703-ban átalakították, s ekkor a gazdag főkapu is elpusztúlt. Az átmenet idejéből valók még a laai templom, az ardaggeri egyhajójú templom nagy sírbolttal, a zellerndorfi templom hajója, a régi templom Garsban és a Moos melletti Margarethenben, végűl a michelstetteni templom szentélye, sat.
A tágabb értelemben vett egyházi épületekhez tartoznak a zwettli, heiligenkreuzi és lilienfeldi czisterczita kolostoroknak a román építés utolsó évtizedeiben keletkezett keresztfolyosói. Ezek az alább említendő klosterneuburgi keresztfolyosóval együtt valóban kiváló példái az alsó-ausztriai zárdaépületeknek. Minthogy e keresztfolyosók lassan épültek, azért egyes részeiken az építés idejét egészen világosan föl lehet ismerni, s az építésnek egymásután következő változatai meglepő határozottan érvényesűlnek az ablakok ívezetének és bélésének gazdag díszítésén, az oszlopfők sokféleségén, sőt az ablakok alakján is, végűl pedig a keresztboltozat bordáinak tagozásán. 1180-tól 1217-ig épült a zwettli keresztfolyosó, a melyen legvilágosabban jut kifejezésre az átalakúlás a dongaboltozattól kezdve a csúcsívig, mely utóbb a szerkezetben uralomra jut; ez épület a részletek alakításában a leggazdagabb; változatosan van kifejlesztve és az építés kivitelében igen tanulságos. A heiligenkreuzi keresztfolyosó 1215 körűl épűlt, a káptalanház és az alsó alvóterem a XIII-ik század első negyedéből valók. A lilienfeldi keresztfolyosó és a káptalanház szintén ez időtájt, 1208-tól 1230-ig, épültek.
Meg kell még említenünk, mint a román építés sajátszerű alkotásait, a sírkápolnákat és a keresztelő kápolnákat. A sírkápolnákat a holttestek befogadására szolgáló alsó templom jellemzi, mely fölött a tulajdonképeni kápolna emelkedik, a keresztelő kápolnák átalán tágasabbak és földalatti helyiségük nincsen. A kápolnák mind e két fajának alaprajza köralakú, a román építés későbbi idejében pedig sokszögű; ehhez félköralakú melléképület járúl, melyben az oltár van elhelyezve. Ilyen, eredetileg kúpalakú kőfedelű épületek vannak Petronellben, Scheiblingkirchenben, St.-Lorenzenben Markersdorf mellett, s ezek keresztelőkápolnák; azután Mödlingben, Deutsch-Altenburgban, Hainburgban, Pulkauban, Pottensteinban, Kuenringben, Mistelbachban, Hadersdorfban a Kamp mellett és Tullnban; ezek sírkápolnák. Az utóbbi a legpompásabb valamennyi között.
Plébániatemplom és sírkápolna Deutsch-Altenburgban.
Nedelkovits Andrástól
Most ama korba jutunk, a midőn a fönséges csúcsívű ízlés juttatta általános érvényre nagyszerű újításait a művészet minden ágában, de kivált az építésben az Alsó-Ausztriában is majdnem három száz éven át föltétlenűl uralkodott az építés alkotásain. Mintegy utóhangja az átmeneti kornak, de már a csúcsíves ízlés világos hatása alatt álló egyetlen épület Alsó-Ausztriában a minoritáknak 1264-ben fölszentelt három hajójú temploma Steinban.
A korai csúcsíves építés idejébe esik az imbachi díszes Katalin-kápolna, mely az egykori zárdatemplomhoz, mostanság plébániatemplomhoz van építve. Ez az ifjú csúcsíves építés legszebb alkotásai közé tartozik Alsó-Ausztriában. Szabatos és szigorú formák, gazdag tagozás mellett az alakítás változatossága mindenkorra biztosítják ez emléknek a kiváló helyet, mely megilleti. Időrend szerint melléje sorakozik a klosterneuburgi monostor keresztfolyosója, mely mint épület is, de azonkivűl a díszítmény gazdagságánál fogva is rendkivűli fontosságú; 1279 és 1292 között keletkezett és a román ízlés a díszítmény egyes részletein még mindig fölismerhető. Korai csúcsíves épületek továbbá a most romban heverő gyönyörű kápolna Kammernben, meg Pirhában a plébániatemplom.
A tiszta csúcsíves építés kiváló alkotása a XIV-ik század első feléből (1332-től 1342-ig) a II. Albrecht herczegtől alapított karthauzi zárda temploma Gamingban; egyhajójú épület; a szentély fölött kőből kis tornyocska emelkedik, melynek áttört sisakja van.
Az említett század folyamán nehány nagyobb templom is épűlt, s ezek nagy részben csarnoktemplomok, a mely elrendezés iránt akkor bizonyos előszeretet mutatkozik. E részben úgy, mint a díszítésben hosszú időn át irányadó volt a bécsi Sz.-István-templom, melynek építő czéhe kétségtelenűl nagy hatást gyakorolt a vidék egykorú épületeire. Így a gamingi templom említett tornyocskája világosan mutatja a bécsi építő czéh hatását. Hasonlóképen a deutsch-altenburgi templom szentélye is. Egyéb ide tartozó egyházi épületek: Seitenstettenben és Ardaggerben a monostortemplomok szentélye, a weitrai templom, továbbá Bécs-Újhelyben a minoriták, most kapuczinusok temploma, végűl Aggsbachban a karthauzi templom.
A bécsi építő czéh hatásától egészen ment a legnemesebb csúcsíves formákban épűlt zwettli monostortemplom. A franczia székesegyházak művészi módja az, mely itt érvényesűl, s mely Alsó-Ausztriában csupán a baumgartenbergi czisterczita-templomban talál gyenge utánzatra; ellenben a prágai, kolini és kuttenbergi templomok jelentékeny társai. A monostortemplom szentélye, melynek építőjeűl bizonyos János mester említtetik, 1343 és 1348 között épűlt és három oldallal zárt presbyteriumból, épen oly magas fekvésű körfolyosóból és tizenhárom alacsony kápolna hozzácsatolt koszorújából áll, melyeknek falait gazdag geometriai díszítésű csúcsíves ablakok szakítják meg. A XIV-ik század utolsó éveibe tartozik a heiligenkreuzi monostortemplom szentélye.
A XV-ik századból számos egyházi épület maradt. A sok telepítmény, mely addig alakúlt és lételét biztosította, a városok fölvirágzása, mindez fölötte kedvező volt a templomépítésre, régi templomokat vagy egészen újjá építettek, vagy legalább hajóikat, szentélyeiket megnagyobbították, vagy megtoldották, végűl új plébániatemplomok épűltek. A már meglevő szerzetek új zárdákat alapítottak, s azokkal kapcsolatban új templomokat építettek. Mindenütt a csúcsíves rendszert alkalmazták, de legtöbbnyire egyszerű alakjában; a keresztboltozatok tagozásait mindenütt gazdagabban alakították, egyszerűbb csillagboltozatot alkalmaztak, a gerinczeket egyenesen a falakra és a pillérekre vitték át és azokon vezették végig; az oszlopfők díszítését mellőzték. Az ablakok geometriai dísze gazdagabbá és változatosabbá lett, s mindenütt előfordúl benne az úgy nevezett hólyag. E korba tartozó épületek: Dürrenheimban az apáczák tágas csarnoktemploma (1410), mely most romban hever; Kremsben a nagy kiterjedésű, 1444-ben fölszentelt, most elhagyott Domonkos-rendi templom, a friedersbachi templom tiszta csúcsíves formájú szentélye (1408); Pfaffenschlagban Szent-Farkas háromhajójú csarnoktemploma (1407) és Ardaggerben a keresztfolyosó (1410). Göttweigben a monostortemplom szentélyét 1420 körűl építették újjá, mely alkalommal a sírboltot is átalakították. Lichtenwörthben egy gazdagabb csúcsíves templom építésébe fogtak, de az máig sincs befejezve. Perchtoldsdorfban (1410) és Mödlingben a kórházhoz díszes egyhajójú kápolnákat építettek, melyek közűl különösen az utóbbit szép geometriai dísz, hálós boltozat és az orgona-karzat teszi érdekessé. Itt meg kell említeni a Wechsel melletti Kirchberg Sz.-Farkas-templomának szép kapuját is.
A monostortemplom Zwettlben.
Stern Siegfriedtől
A XV-dik század második felében, III. Frigyes uralkodása alatt a templomi építés terén igen sok, s köztük nehány jelentékenyebb alkotást hoztak létre. Első sorban említendő Bécs-Újhelyben a Boldog-Asszony-templom szép presbyteriuma és kereszthajója. Ugy látszik, hogy ez időtájt Bécs-Újhelyben az építő czéhnek egy neme alakúlt, mely mint egy középpontot képezett, mert a császár által különös kedvezményekben részesített eme városban ekkor sok egyházi épületet emeltek, s e középpontnak a környéken épűlt templomokra való irányadó hatása is könnyen fölismerhető. Ide tartozik a czistercziek zárdatemploma, mely alacsonyas csarnoktemplom; presbyteriuma valamivel régibb és építésileg jelentékenyebb (1453); a ma csaknem romokban heverő szép Péter-templom (körűlbelűl 1474); a várban a gazdag kivitelű György-templom, végűl Neukirchenben a plebániatemplom.
A bécsi építő czéh hatása alatt épűlt Eggenburgban a Szent-István-templom és Kremsben a Mária-templom. Ez utóbbi nagy kiterjedésű csarnoktemplom, belseje és külseje egyaránt gondos díszítésű, és a bécsi Szent-István-Templomtól kölcsönzött részleteinél fogva a jelentékenyebb építmények sorába tartozik. Mödlingben 1454-től 1499-ig épűlt az Othmár-templom; ez szintén nagy kiterjedésű, s különösen az jellemzi, hogy kereszthajója alig vehető észre; továbbá, hogy a sokszögű szentélyzárás körfolyosó módjára mind a három hajót összefoglalja. Épen oly nagy és jelentékeny templomok épűltek Badenben és Perchtoldsdorfban; az előbb háromhajójú, középhajója magas, a szentély és a hajó között hatalmas torony van; a hajó mennyezete részint kereszt-, részint csillagboltozatú.
A csúcsíves építés hanyatlása a XV-ik század utolsó tizedeiben következett be; de ezért még gyakorlatban maradt majdnem a XVI-ik század első negyedén túlig. Ez idő alkotásai azonban eltérnek az eddigi nemes formáktól és tanúságai a fokozatos hanyatlásnak. A művészet e pompás idejének tartós életereje megfogyott, ellenálló képessége megbénúlt a fölélesztett ó-kori művészet üde formáival szemben, melyek Olaszországból és Németországból a Duna alsó-ausztriai partjaira átszármaztak. A boltozatokon a kereszt- és hálógerinczeket valódi és látszólagos gerinczek zagyva keveréke váltotta fel, melyek szerves összefüggés nélkűl a falakon, vagy a többnyire nyolczszögű pillérken végződnek. Az oszlopfők, a gyámok, a gazdag mennyezetek eltűnnek, a tornyocskák megszűnnek, vagy összezavart és hajlított galyakká fajúlnak, az ablakok geometriai dísze vagy egészen elmarad, vagy önkényes szerkesztésű. Gyakran a csúcsíves építésnek csakis alaprajzát alkalmazzák, a díszítményt egészen mellőzik, s így fölötte józan hangulatú és egyszerű épületet alkotnak.
A Boldog-Asszony-templom Bécs-Újhelyben.
Stern Siegfriedtől
A csúcsíves építés e későbbi korából való plébániatemplomok vannak: Brombergben (1496), Brunnban (háromhajójú), Döllersheimban (háromhajójú), Erlaklosterben (egykor apáczák zárdatemploma), Gumpoldskirchenben (csarnoktemplom, keresztboltozatú öt pár pillérrel), Heiligenstadtban (háromhajójú, keresztboltozatú öt pár pillérrel), Heiligenstadtban (háromhajójú, keresztboltozatú tágas épület), Haagban (védelemre elrendezve, középhajója magas, 14 pár pillére van, részben hálós boltozatú), Kirchschlagban (egyhajójú, a boltozat hálója dülényes, a szentély keresztboltozatú, geometriai díszítménye szép, 1480-tól 1500-ig), Külbben (szép arányú nagy épület, háromhajójú, 5 pár pillére van, a boltozat hálója dülényes, az ablakok geometriai dísze gazdag), Korneuburgban (háromhajójú), Lunzban (belseje két részre osztva), Mankban (csarnoktemplom, boltozatán a háló geometriai alakokat képez), St.-Michaelban (erődtemplom, boltozatán a háló geometriai alakokat képez), St.-Michaelban (erődtemplom, háromhajójú, a boltozat hálója zavaros, 1523), Maria Lachban (háromhajójú, szép orgonakarzata van, hálós boltozatú), Ober-Hautzenthalban (a presbyterium boltozatának hálója dülényeket képez), Perneggben (egykor zárdatemplom volt, egyhajójú betolt támpillérekkel), Payerbachban (kéthajójú és hálós boltozatú), Imbachban, Retzben a Domonkos-rendi templom (csarnoktemplom, tágas presbyteriuma a XV-ik századból való), Scheibbsban (magas háromhajójú, a hajók és a szentélyek nincsenek megkülönböztetve, a körfolyosó egy nemével bir), Steinakirchenben (szentélyzárása három oldalú, 14 pillér tartja a hatalmas csillagboltozatot), Seebensteinben (háromhajójú és keresztboltozatú, a presbyterium boltozatán a háló dülényes), Schwallenbachban (egyhajójú s hálós boltozatú), Steinben (háromhajójú, pillérei nyolczszögűek, hálós boltozata nagyon újított), Spitzben (háromhajójú, hálós boltozatú, gazdag és sajátos geometriai díszítményű), Tullnban (tűz által elpusztítva, a maradványokból újra épűlt és 1513-ban fejeztetett be), St.-Valentinban (csarnoktemplom, pillérei oszlopalakúak, hálós boltozata sajátszerűen van összeállítva, 1476), Wilhelmsburgban (háromhajójú, a mellékhajókba széles csúcsíves árkádok vezetnek), Weiszenkirchenben (hozzáépítés által nagyon megváltoztatva), Waidhofenben az Ybbs mellett (csarnoktemplom, formái elég tiszták), végűl ugyanitt a kórház kéthajójú temploma.
A tornyokra nézve a templomoknál nincs határozott szabály; majd a hosszú oldalhoz vannak építve, majd a homlokzat elé, majd ismét a hajó és a presbyterium közé, a mi legrégibb elrendezés, vagy néha a torony régibb épületből maradt fönn. Figyelemre méltó Deutsch-Altenburgban a plébániatemplom tornya, mely noha a XV-ik század műve, falazott sisakjával és ormával a román építésre emlékeztet. Sajátos a nyeregalakú tető, melylyel e korban a templomokat födték, így Wilhelmburgban, Böheimkirchenben, Mauerben, St.-Valentinban, Kapellenben és a perchtoldsdorfi szabadon álló tornyon.
A csúcsíves templomok belső fölszerelését illetőleg első sorban a szószékeket kell megemlíteni; gazdag díszű a szószék Arnsdorf-, Eggenburg- és Mária Laachban; azután a szentségházak, melyek közűl némelyek toronyszerűen építve emeletesek és igen gazdag díszűek, mint Eggenburgban, Drosendorfban, Mauerban a Pielach mellett, Pottendorfban (a kastély kápolnájában), Guntersdorfban; egyszerűbbek Mödlinben, Korneuburgban, Lichtenwörthben, Purgstallban és egyebütt.
