KÁDÁR BÉLA, DR. a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere:
KÁDÁR BÉLA, DR. a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere:
KÁDÁR BÉLA, DR. a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A tegnap délutáni és esti vita a ratifikációról, azt hiszem, színvonalával, intenzitásával mindenkit meggyőzhetett arról, hogy nem egyszerű formalitásnak voltunk résztvevői. Az a szinte egyöntetű támogatás, amelyet a Parlament bizottságai, pártjai, hozzászólói részéről a társulási megállapodás kapott, igen fontos üzenet a Magyarországra figyelő külföld és a magyar lakosság számára is.
Üzenet arról, hogy a magyar Országgyűlésben van akarati egység az Európa-politikában, üzenet arról, hogy a magyar Országgyűlésben van konszenzusteremtési készség. Régóta hiányzik már ez az egyetértés, és ezért a magyar Országgyűlésnek, a hozzászólóknak elismerés és köszönet jár, nem az előterjesztő részéről, hanem az ország lakossága részéről. Persze hiányzott volna a FIDESZ igen tisztelt vezérszónoka részéről az a néhány minősítő megjegyzés is, amellyel az NKGM-et illette, Cato karthágói témában folytatott szenátusi beszédeinek szellemében. De ezért is köszönet jár, hiszen az előterjesztőt ez az otthonosság, a megszokottság légkörébe hozta. (Derültség.)
Tisztelt Országgyűlés! A tegnapi ratifikációs vita során helyzetelemzések, aggályok, feszültségforrások, összehasonlítások és javaslatok fogalmazódtak meg, mind igen magas színvonalon. Tudjuk, hogy az összehasonlítás a kormányzat alapja, de szeretném azért arra a figyelmet ráfordítani, hogy a dél-európai országokkal kötött társulási megállapodásokkal való összehasonlítás az egész más történelmi helyzetben és egészen más viszonylagos alkuerő alapján történt. Én nem hiszem, hogy ezekből túl messzemenő következtetéseket lehetne levonni. Ha már összehasonlítunk, akkor inkább a hasonló helyzetben lévő országokkal kell összehasonlítani. És azt hiszem, ezt nagyon is jól kibírja a megállapodás.
Természetesen minden megállapodást lehet rövid és hosszú távú hatások – számszerűsíthető és nem számszerűsíthető hatások – alapján minősíteni. Engedjék meg, hogy a már rendelkezésre álló tények alapján röviden utaljak néhány olyan összefüggésre, amelyek talán a tegnap délután megfogalmazott aggályok csökkentésére alkalmasak. Nem szeretném untatni a tisztelt Országgyűlést statisztikai adatokkal, de hát azért hadd jelezzem: egy társulási megállapodás hatását nemcsak a megállapodás szövegén lehet mérni, hanem azon keresztül is, azon a gyakorlaton keresztül, ahogy azt a szerződő felek a gyakorlatban alkalmazzák.
Sok szó esett az úgynevezett érzékeny termékekről. A Közösség 93 kategóriát állított fel az érzékeny termékek számára. Ezen belül 78 termék esetében vámplafon volt a szabályozás eszköze, ami annyit jelent, hogy a vámplafon túllépése esetén a Közösség visszaállíthatja az eredeti vámokat. Nos, ebben az évben – és most már ugyancsak a vége felé tartunk – mindössze két esetben került sor ilyen vámhelyreállításra, ami annyit jelent, hogy a vámplafonok is gyakorlati vámmentességet jelentenek.
Ennek figyelembevételével a megállapodásban rögzített, körülbelül ez az évi magyar kivitel 50%-át kitevő ipari termékek számára nyújtott vámmentesség még tovább egészül ki, s azt mondhatjuk, hogy körülbelül 80-85% lesz ipari exportunkban már ez évben a vámmentesség aránya. Tehát amit lebontunk az elkövetkező években, az az ipari kivitelünknek mindössze egyhatodát jelenti.
S ha figyelembe vesszük azt is, hogy a mezőgazdasági kivitelünknél 14 hónap múlva már 60%-kal csökken a múlt évi protekcionizmus mértéke – 14 hónap múlva –, s jelenleg 20 a csökkenés mértéke, akkor úgy gondolom, hogy a magyar kivitel – 1992. évi kivitel – 60%-át jelentő vámmentesség, plusz vám- és lefölözéscsökkentés a mezőgazdasági kivitelben már nem támaszt alá olyan aggályokat, hogy a Közös Piac csak egy politikát fogalmazott meg velünk szemben anélkül, hogy nyitott volna.
Nem akarok – még egyszer mondom – statisztikai adatokba menni, habár ennek semmi akadálya, de hát azért hadd utaljak arra, hogy ez évi közösségi exportunk körülbelül egymilliárd dollárral lesz magasabb, mint az elmúlt évben. Az év eddigi időszakában a közös piaci külkereskedelmünkben több mint 500 millió dolláros aktívumot értünk el. A mezőgazdasági kivitelünk – miként azt tegnap Kósa Lajos képviselő úr jelezte – több mint ötszöröse az onnan származó behozatalnak. Például a húsáruk piacra jutásában nem egy 1000 tonnás nagyságrendről van szó, amit két vigéc is elintézhet, hanem ez egy 100 000 tonnás nagyságrendet jelent.
Szóval, ennek figyelembevételével azért úgy gondolom, hogy azok a feszültségforrások, amelyeket rövid távon is megfogalmaztak, a jelzettnél kisebb mértékűek.
Szó esett arról is, hogy a társulási megállapodás és az integrálódás a szuverenitás korlátozásával jár. Egy összefonódó világgazdaságban a nemzeti határokon túlnövő gazdasági együttműködés esetén ezt nem lehet elkerülni, ez a nemzetközi fejlődésnek a törvényszerűsége.
Az egy más kérdés, hogy a gazdaságban, a technikában, a tudományban a nemzetközi fejlődés globalizálódik, ugyanakkor van egy erősödő tendencia, a tágabb értelemben vett kultúrában a nemzeti értékek, sajátosságok korábbinál nagyobb mértékű őrzésére.
Szó esett arról, hogy a megállapodásban nem rajzolódik ki egy integrációs koncepció. Hadd jegyezzem meg: a kormányzatnak most is van integrációs keretkoncepciója. Azonban most közösségi partnereink szándékainak, jövőbeni fejlődési irányzatainak, a tagsági feltételeknek ismerete nélkül egy integrációs koncepciót előterjeszteni, közzétenni olyan egyoldalúságot jelentene, ami egy egyoldalú szerelemre emlékeztetne; tehát gyakorlatilag a levegőben lógna.
(16.30)
Ma még nem tudja senki megmondani, hogy az integrálódás Európában a római szerződés rendszerében vagy a maastrichti szerződés rendszerében bontakozik ki. Amíg erre nem tudunk választ kapni, addig itt elég kockázatos egyoldalú koncepciókat kialakítani. Nem tudunk addig sebességről, menetrendekről beszélni, és ha már menetrendekről van szó, hadd jelezzek annyit, hogyha a ratifikáció kölcsönösen megtörténik, ha megalakul a társulási tanács, ha megfelelő konzultációkat folytatunk le, akkor annak alapján – a ratifikáció alapján – kb. egy 6 hónapos időszakon belül megvitatjuk, illetve előterjesztjük ezt az integrációs koncepciót.
Szó esett a ratifikáció beterjesztésének megkésett időpontjáról is, amelyet az NGKM netán technikai nehézségekre hivatkozva késleltetett, és volt jó minisztérium meg volt rossz minisztérium, amely közrejátszott abban, hogy most folytatjuk a vitát és a határozathozatalt a ratifikációról.
Hadd jegyezzem meg, ez a beterjesztési időpont kormányhatározat alapján született, partnereinkkel és a házbizottsággal egyeztetett, bizonyos gondosságot tükröz, hiszen nem lehetett kizárni azt korábban, hogy az Európai Parlament ratifikációs eljárása során nem születnek-e módosító javaslatok.
Mi itt a Parlament elé végleges változatot kívántunk hozni. Ez a jelenlegi időzítésnek az oka, és az égvilágon semmi jelenősége nincs annak, hogy ez most nem november 3-án vagy 10-én, vagy 16-án történik meg.
Szó esett arról is, hogy a kormányzat irányítása koncepciótlan, nincs megfelelő szervezeti rendszer kialakítva. Hadd jegyezzem meg azt, a Kormány döntött arról, hogy tárcaközi bizottsággal irányítja az integrációs folyamat kibontakoztatását itt Magyarországon. A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumában megalakult már 50 fős kerettel az Európai Ügyek Hivatala, a magyar Külügyminisztériumban egy főosztály alakult, és sok kormányzati szervnél alakultak olyan szervezeti egységek, amelyek kifejezetten a társulási megállapodás végrehajtásával foglalkoznak. Mindaddig, amíg nem kerül napirendre a csatlakozási igényünk benyújtása, úgy gondolom, hogy ez a szervezeti megoldás megfelelő.
Végül egy utolsó megjegyzést. Elhangzott olyan megfogalmazás is, mely szerint az NGKM netán elzárkózott volna a Parlamenttel folytatott szorosabb együttműködés megvalósítása elől. Legyen szabad hivatkoznom arra, hogy 19 hónappal ezelőtt, 1991. április 19-én levélben javasoltam Szabad György elnök úrnak, hogy a Parlament állítson fel egy európai közösségi bizottságot, ahol a társulási megállapodás és annak végrehajtásával kapcsolatosan felmerülő problémákat megfelelő keretek között tudjuk megvitatni.
Nem rajtunk múlott, hogy az EK-bizottság csak ez év szeptemberében alakult meg, egyébként Horn Gyula úrnak, a külügyi bizottság elnökének a társulási megállapodás aláírása után, tavaly decemberben jeleztem készségemet ugyancsak levélben, hogy bármikor állok a bizottság rendelkezésére meghallgatás ügyében. A tárgyalást vezető NGKM-főtitkár, valamint az NGKM munkatársai folyamatos kapcsolatot tartottak a Parlament bizottságaival, amit egyébként Horn Gyula elnök úr is, valamint Hörcsik Richárd elnök úr is tegnap jelzett is.
Mi a társulási megállapodás előkészítését a Parlamenttel kialakított legszorosabb együttműködés szellemében kívántuk végezni és végeztük is abban a meggyőződésben, hogy jó magyar külpolitika, biztonságpolitika, külgazdaság-politika, Európa-politika nem képzelhető el az ország sorsáért felelősséget érző politikai erők egyetértése, szoros együttműködése nélkül. Ebben a szellemben kívánunk a jövőben is működni.
Én most arra szeretném kérni a tisztelt Országgyűlést, hogy a tegnapi üzenet szellemében foglaljon állást a társulási megállapodás elfogadásában, és ezt szavazataival jelezze a nagyvilágnak.
Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.)
Határozathozatal
