TÖLGYESSY PÉTER, DR. (SZDSZ)
TÖLGYESSY PÉTER, DR. (SZDSZ)
TÖLGYESSY PÉTER, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Ünnepnap a mai. Hosszú évtizedek után először újabb fontos mérföldkőhöz értünk el a rendszerváltás során; a felelős magyar kormány programbeszédét hallottuk.
Ünnepnap a mai – egyúttal a kormányzati munka elkezdésének a napja. Nehéz és felelősségteljes munkánkat, a kormányprogram megvitatását kezdjük meg.
A szabad demokraták úgy látják, óriási jelentősége van annak ebben az országban, hogy rövidesen elkezdődhet a népnek felelős kormányzati munka, elkezdődhet nehéz helyzetünknek a jobbítása. Meggyőződésünk, hogy az új kormány feladatainak végrehajtásával nem fog sem száz, sem százhúsz napot várni, hanem már holnap hozzákezd az okszerű intézkedések meghozatalához.
A legerősebb kormányzó párt és a legerősebb ellenzéki párt megállapodása remélhetőleg lehetővé teszi, hogy az országban a kormányzati és az ellenzéki szervezetek világosan szétváljanak. A kormánypártok és az ellenzéki pártok együttesen, felelősségteljesen vegyenek részt az alapjogok, illetőleg az alapintézmények alkotmányban, alkotmányerejű törvényben való rögzítésében – ugyanakkor a felállított intézmények folyamatos működtetése, a válságkezelés már a kormány joga és felelőssége lesz.
Ellenzéki pártunk több ponton – kiváltképpen a külpolitika terén – azonos vagy hasonló nézeteket vall, mint a kormányprogramban lefektetett elvek. Egyetértünk azzal, hogy a Varsói Szerződés ellentétes a nemzet akaratával, és a Szerződés szükségtelen. Véleményünknek már hangot adtunk; helyeselnénk, ha a kormány mielőbb tárgyalásokba kezdene, hogy a Varsói Szerződés többi tagállamával együtt Magyarország megszabaduljon ettől a terhes köteléktől.
Messzemenően egyetértünk a kormánynak azzal a szándékával, hogy Magyarország lehetőleg minél hamarabb – kezdetben szerződéses – kapcsolatba kerüljön az Európai Közösséggel, és utóbb, mielőbb teljes jogú tagja lehessen.
Hasonlóképpen támogatni fogjuk a kormánypártok, illetve a kormány fellépését a határokon túl élő magyarság mellett – ugyanakkor a leghatározottabban leszögezzük, hogy ez az ügy nem lehet belpolitikai indíttatású, nem lehet belpolitikai szempontoktól vezérelt. Egyes-egyedül csak a határokon kívül élő magyarság közösségeinek szolgálata vezetheti ebben a tekintetben a kormányt.
A kormányprogram határozottan és világosan elhatárolja magát az elmúlt negyven évtől. Rögzíti: vissza kell térnünk a múlt magyar hagyományaihoz. Messzemenően egyetértünk ezekkel az eszmékkel, ugyanakkor leszögezzük, hogy ezek a hagyományok nem lehetnek a két világháború közötti Magyarország keresztény kurzusának az eszméi.
Nagyon fontosnak tartjuk, és egyértelműen úgy látjuk; biztos alapokra csak akkor lehet helyezni Magyarországot, hogyha a múlt gondjait feltárjuk, a pártállam korszakát végképp lezárjuk. Ezért javasoljuk, illetve elvárjuk a kormánytól, hogy messzemenően számolja fel a pártállam még meglévő maradványait; a népszavazási döntésnek megfelelően tegyen meg mindent azért, hogy az egykori állampárt vagyoni viszonyai az ország lakossága előtt világosak legyenek, hogy az elszámoltatás után a megfelelő jogkövetkezményeket az Országgyűlés levonhassa.
Hasznosnak látjuk és elvárjuk, hogy megszűnjön valamennyi kiváltság, ami még fennmaradt a pártállam rendszeréből. Ugyanígy jónak látnánk, ha még a kormányprogram vitájában világossá válna a lakosság megnyugvása érdekében, hogy a kormány mit kíván tenni a múltért felelősséget viselők ügyében.
A múltat be kell vallani, ugyanakkor nem tartanánk helyesnek, hogy ha országunk hosszú évtizedekre egy, a múlton rágódó, a múlt felé forduló társadalom lenne. A véleményünk az, hogy a jövő gondjai felé kell fordulnunk, és néhány hónap alatt le kell zárnunk az elmúlt négy évtizedet.
A legfontosabb ilyen teendő, ami még hátra van, a helyi rendszerváltás. A szabad demokraták úgy látják, hogy a helyi önkormányzatok alanya maga a település, a falu, a község legyen, és a település kapjon meg minden olyan jogkört, amelyet helyben kellő megfontolással el lehet intézni. Szükségesnek látjuk, kellő vagyoni önállósággal, saját tulajdonnal, saját biztosított bevételekkel rendelkezzenek az önkormányzatok, és az önkormányzati törvény méltó megfontolása után mielőtt önkormányzati választásokat tartsunk.
Egyetértünk a kormányprogramban abban is, hogy az alapjogok, alapvető emberi jogok kiépítését mielőbb be kell fejeznünk. Különösen fontosnak tartjuk a társadalmi nyilvánosság kielégítő működését szabályozó törvények meghozatalát. Ebben a körben különösen fontosnak tartjuk, és talán ez a kormányprogramból valamiért kimaradt, egy új tájékoztatási törvény meghozatalát. Ebben a törvényben rögzíteni kellene megítélésünk szerint a tájékoztatási monopóliumok kialakulásának a tilalmát, szabályozni kéne a nemzeti vagyonhoz tartozó frekvenciagazdálkodás szabályait, és végül rendelkezni kéne a közszolgálati tömegtájékoztatási eszközökről. Mi azt szeretnénk, hogyha ezek a szervezetek törvényben rögzített módon, önállóan, a pártpolitikai csatározásoktól védetten működhetnének, úgy, hogy működésükben a hír szent, a vélemény szabad legyen.
Messzemenően egyetértünk azzal, hogyha a kormány bírói függetlenséget támogató, azt előmozdító intézkedéseket fog javasolni az Országgyűlésnek, beleértve a törvényhozási intézkedéseket, és ideértve a bíróságok anyagi feltételeinek javítását is.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A kormányprogram a teljes testi, lelki és szociális jólétben élő magyarság programját hirdeti meg. A jelen nyomorúságát jórészt számunkra elfogadható módon, korrektül rögzíti, a jövőre pedig egy vonzó képet rajzol elénk, hiszen ki ne értene azzal egyet, hogy az egészségügyre sokkal több pénzt kell fordítani és gyökeres reformot kell végrehajtani ezen a területen, ki ne értene azzal egyet, hogy az oktatásra fordított beruházások gyorsan megtérülnek, ki nem támogatná a magyar tudományt, ki ne értene azzal egyet, hogy a magyar gazdaság fejlődésének környezetbarát módon kell megvalósulnia. A kérdés már csak az, hogy milyen forrásokból, milyen intézményrendszerben és hogyan lehet ezeket a messzemenően elfogadható célokat megvalósítani.
A szabad demokraták bizonyosak abban, hogy országunk számíthat a külföld méltó megítélésére, és nem lehet kizárni azt sem, hogy a korábbiaknál nagyobb támogatásokhoz juthatunk. Ugyanakkor látnunk kell, hogy terveink megalapozásánál nem hagyatkozhatunk a külföldi erőforrások bevonására, éppen ellenkezőleg, arra kell készülnünk, hogy az adósságainkat csökkentenünk kell, a költségvetési hiányt már rövid távon is a lehető legkisebbre kell csökkentenünk.
Egyetlenegy módja van tehát ezeknek a magasztos céloknak a megvalósítására, ez pedig a magyar gazdaságnak az átalakítása.
A magyar közéletben és a választási kampány során is hosszú vita volt arról, hogy a gazdasági átalakítás üteme a fontolva haladás alapján történjék, vagy pedig gyors, bátor, magántulajdonba adással együtt, gyökeresen egy piacgazdaságot építsünk ki néhány év alatt. A szabad demokraták mindig is ez utóbbi véleményt vallották, és most örömmel látják, hogy a kormány, bár habozva, de hasonló javaslatokat tesz. Úgy érezzük ugyanakkor, hogy a kormány javaslatai a gyors privatizálásra pontosan azokkal a szempontokkal számolnak kevéssé, amelyeket éppen a Magyar Demokrata Fórum vetett fel olyan sokszor a választási kampány során. A kormányprogramban nincsen világosan és részleteiben kimunkáltan leírva a gazdasági átalakításnak a tempója, ütemezése, a magántulajdonba adásnak a módszerei, tehát a legfontosabb részlet, a legfontosabb kérdések.
Úgy érezzük, hogy a kormányprogram nem ad meggyőző választ arra sem, hogy a gyors átalakítás költségeit ki fogja viselni, milyen eljárásban fogják megállapítani a társadalmi költségek viselésének a szabályait. A szabad demokraták úgy vélik, nincsenek elégséges intézményrendszer jelenleg a terhek elosztására. Úgy vélik, hogy nem elegendő beszélni egy európai normáknak megfelelő szociális védőhálóról, hanem helyes volna javasolni ennek intézményrendszerét, finanszírozását, és fontos volna megjelölni azokat a forrásokat is, amelyekkel ezeket a feladatokat be lehet tölteni.
Úgy véljük, s támogatnánk, hogyha a kormány olyan intézkedéseket hozna, amelyek lehetővé tennék azt, hogy Magyarországon végre egy kiépült szabad szakszervezeti rendszer tárgyalhatna a terhekről, megállapodhatna a munkáltatókkal, illetve a kormánnyal. Örömmel fogadnánk erre vonatkozó javaslatokat, az intézményrendszerre vonatkozó javaslatokat, illetőleg olyan intézkedéseket, amelyek ebbe az irányba mutatnának.
Külön kell viszonylag részletesebben beszélnem a kormány írásban átadott agrárprogramjáról. Itt mindannyian olvashattuk, a program egyszerre két célt akar megvalósítani: helyre akarja állítani gyorsan az 1947-es birtokviszonyokat, ugyanakkor egyidejűleg fenn akarja tartani az élelmiszergazdaság teljesítőképességét, és el akarja kerülni a föld körüli spekulációt is. A szabad demokraták úgy érzik, hogy ez nehezen lesz megvalósítható. Kétségeink vannak a kormány agrárprogramjának megalapozottságát illetően. Véleményünk szerint, amennyiben a 47-es birtokviszonyok aranykorona-érték szerint gyorsan visszaállításra kerülnek, ebben az esetben, vagy rosszabb esetben az áll elő, tekintettel a különböző szakmai, tudásbeli hiányokra, technikai felszereltség hiányaira, csökken az élelmiszergazdaság teljesítménye, más esetben, hogyha ez az átalakítás nem gyors, hanem lassabban következik be, csak a telekkönyvekben történik meg, akkor egyrészről a mi országunk a tulajdoni és hagyatéki pereknek az országa lesz, másrészről a földjáradékosok országa lesz, és ezen földjáradékokat aligha lehet majd másképp megfinanszírozni, mint az élelmiszeráraknak a számottevő emelésével.
Úgy érezzük, hogy ezekkel a szempontokkal a kormány programja nem nézett kielégítően szembe, és a javasolt megoldás nem megnyugtató.
Összegezve, a szabad demokraták úgy látják, hogy a kormány vonzó célokat állít az ország elé, ugyanakkor a célok közötti összhang megközelítően sincs biztosítva. Úgy érezzük, kiváltképpen nem kapunk eligazítást arra, hogy ezek a vonzó célok milyen utakon lesznek elérhetők, milyen eszközökkel és milyen intézményrendszerekkel lesznek megvalósíthatók ezek a nagyszerű célok, ki fogja ezeket finanszírozni, és mikor tudjuk ezeket megvalósítani. Úgy érezzük, hogy Magyarországon az elmúlt kormányok hasonló hibákba estek, a különböző kibontakozási programok, elképzelések nagyszerű verziókat festettek az ország elé, és utána, néhány hónappal később, óriási volt a csalódás.
A szabad demokraták jobbnak látnák, ha a földön járna, elérhető, kisebb célokat tűzött volna ki a kormány. Ezek között a célok között meglenne az összhang, biztosítva lenne a célok finanszírozása. Úgy érezzük, hogy az ország lakossága a választásokon négy évre adott felhatalmazást a kormánynak. Ez a kormányprogram alapvetően nem erre a négy évre koncentrál, hanem a távoli jövőt festi elénk. Helyesebbnek tartanók, ha cselekvési programot kaptunk volna, nemcsak száz napra, hanem erre a négy évre.
Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! A szabad demokraták messzemenően egyetértenek azzal, hogy ebben az országban nincs helye az acsarkodásnak, nincs helye a felesleges gáncsoskodásnak, és összefogásra van szükség. Ugyanakkor nem hisszük, hogy az volna helyes ha ma a régi, negyvenéves gyakorlatnak megfelelően mindenki arra lenne kötelezve, hogy a legutolsó pontig egyetértsen az előterjesztett kormányprogrammal. Azt gondoljuk, hogy ennek a negyven évnek talán éppen az volt a legnagyobb hibája, hogy nem lehetett felelős bírálattal élni. Úgy érezzük, hogy a két nagy párt között kötött megállapodás arra adott lehetőséget, hogy elkülönüljön egymástól a kormányzat és a felelős ellenzék, amelynek két különböző feladata van, amely egymással együttműködésre képes szervezeteket jelenthet, ugyanakkor alapvetően jelenti a gáncsoskodás nélküli kritikát. Azt gondoljuk, hogy ezt az országot csak egy jól működő demokrácia mozdíthatja előre. A jól működő demokrácia lényege – mint már Kossuth Lajos is említette – az, hogy ellenzéknek pedig lennie kell, és az ellenzéknek az a joga, hogy kritikával illetheti a kormánypárt elképzeléseit, saját programot javasolhat helyettük. Mi ezzel próbáltunk most nagyon röviden élni, és ezzel fogunk élni a vitában az egyes fontos részterületeket illetően is.
Összegezve, úgy érezzük, hogy a felelős kormány és a felelős ellenzék parlamenti összjátéka, a gáncsoskodás nélküli vita vezetheti ezt az országot a felemelkedés felé, biztosíthatja azt, amit Szent István óta akar ez a nemzet: végre megérkezést Európába. (Taps.)
