Szép Ernő: Évek seregszemléje • Bródy László versei
Szép Ernő: Évek seregszemléje •
Bródy László versei
Bródy László versei
Nemcsak hogy verset nem írok régen, de azt is kerülöm, nem tudom mióta, hogy versről írjak. Jaj, annyi elnémulnivalóm, annyi nemírnivalóm van. Ó, de jó annak, akinek a szíve felenged, cseppenni kezd róla ütemesen a jég. De jót is teszen avval a véletlen kevés valakivel, aki lehajtja a vers fölé homlokát és magamagával is micsoda jót teszen. Az éjszaka másfél órát ültem a Bródy László verseskönyve felett. Egy kis elkántált világtörténet ez a 121 oldal. Ez a mi poétánk először is keménygallérú fiú volt, mert 14 előtt keménygallérban jártunk. Azután dupla keménygallér volt a nyakán: világháborús tiszt lett. Azután meg a trianoni sorsot nyelte. Tavaly nyáron pedig csákánnyal szolgálta a hazát, a munkásszázadban. Szerelemnek, élet-halál örök vonaglásának muzsikus sóhajai lengedeznek a háború, kenyérküzdelem, csákányozás énekmondásai közt.
Egy árva kicsi strófát, szabad?
Halk falevél, őszi posta,
Ki küldötte? és ki hozta?
Nincsen rajta semmi írás
Mégis fojtogat a sírás.
Ki küldötte? és ki hozta?
Nincsen rajta semmi írás
Mégis fojtogat a sírás.
Avval dícsérem csak Bródy Lászlót, hogy megfájdította a szívemet. Köszönöm.
