Moldványi Missik Endre: Fennakadt szemmel
Moldványi Missik Endre: Fennakadt szemmel
Mint mesebeli ághegyen
a hamvas mosolyú gyümölcs -
oly messzi vagy! Még nem is élsz,
csak tündökölsz!
a hamvas mosolyú gyümölcs -
oly messzi vagy! Még nem is élsz,
csak tündökölsz!
Még zöld kocsányon tart az ég,
de te már lefelé kacsintgatsz!
únod a tiszta magasságot
s lefelé ringatsz.
de te már lefelé kacsintgatsz!
únod a tiszta magasságot
s lefelé ringatsz.
A vágyak férgei kikezdték
már üdepiros szivecskédet -
ne tagadd! Valamit már sejtesz!
Úgy el-elrévedsz -
már üdepiros szivecskédet -
ne tagadd! Valamit már sejtesz!
Úgy el-elrévedsz -
A föld piszkos melege vonz!
A gyanus táj, hol én is itt állok!
Egy pillanat - s elengeded
az égi ágat.
A gyanus táj, hol én is itt állok!
Egy pillanat - s elengeded
az égi ágat.
Jaj, hogy is tarthatnálak ott?
Mit is mondhatnék vágyam ellen,
szívem ellen, az ágat tépő
karjaim ellen?
Mit is mondhatnék vágyam ellen,
szívem ellen, az ágat tépő
karjaim ellen?
Hullj ölembe, hideg gyümölcs!
Itt állok s várlak. Várlak, várlak!
Férfi vagyok, ne félj, elkaplak én -
én megtalállak!
Itt állok s várlak. Várlak, várlak!
Férfi vagyok, ne félj, elkaplak én -
én megtalállak!
