Erdélyi József: A tanító
Erdélyi József: A tanító
Tanítónak szánt az apám
a negyedik osztály után.
El is elvitt, bé Erdélybe,
a dévai képezdébe.
a negyedik osztály után.
El is elvitt, bé Erdélybe,
a dévai képezdébe.
Hegyet addig távol láttam,
pedig közel, jaj be vágytam.
Vágytam menni szép Erdélybe,
de nem ám a képezdébe.
pedig közel, jaj be vágytam.
Vágytam menni szép Erdélybe,
de nem ám a képezdébe.
Hegyre vágytam, nagyra, nagyra
minden hegynél magasabbra;
s azt hittem hogy kútba vetnek,
azok, akik nem szeretnek.
minden hegynél magasabbra;
s azt hittem hogy kútba vetnek,
azok, akik nem szeretnek.
Mesebeli harmadik fi,
ez a sorsom: elbujdosni,
elbujdosni, messze tájra,
világvégre, alvilágra.
ez a sorsom: elbujdosni,
elbujdosni, messze tájra,
világvégre, alvilágra.
Tudják jól, hogy nagyra vágyok,
meghódítani a világot,
s kévém előtt kévéjüket,
nem hajtják meg a fejüket.
meghódítani a világot,
s kévém előtt kévéjüket,
nem hajtják meg a fejüket.
József vagyok, kútba vetnek,
napvilágra nem engednek;
de engemet apám maga
visz magával az ó kútba.
napvilágra nem engednek;
de engemet apám maga
visz magával az ó kútba.
- Tanítónak? Csak annak nem!
De hiába könyörögtem:
jeles vagyok, kitanúlok,
egy krajcárra sem szorúlok.
De hiába könyörögtem:
jeles vagyok, kitanúlok,
egy krajcárra sem szorúlok.
Akad nekem tanítványom;
egy nem elég? - kettő, három,
rossz tanúló, gazdag gyerek…
Tanítónak én nem megyek!…
egy nem elég? - kettő, három,
rossz tanúló, gazdag gyerek…
Tanítónak én nem megyek!…
- Ne higyjen az álmodónak,
adja apám tanítónak.
A képezdét kitanúlja,
Kenyere lessz négy év mulva…
adja apám tanítónak.
A képezdét kitanúlja,
Kenyere lessz négy év mulva…
Igy mentem én tanítónak…
Hegyek alján vitt a vonat,
vitt a Maros vize mentén, -
elvarázsolt kút fenekén…
Hegyek alján vitt a vonat,
vitt a Maros vize mentén, -
elvarázsolt kút fenekén…
A dévai nagypiacon,
álltam egy szép őszi napon,
s úgy búcsúztam az apámtól,
mint kegyetlen mostohámtól.
álltam egy szép őszi napon,
s úgy búcsúztam az apámtól,
mint kegyetlen mostohámtól.
Könny szökött a két szemébe,
akkor láttam a szívébe.
- Kedves fiam! - szólt s elfordult,
szeméből a könny kicsordult.
akkor láttam a szívébe.
- Kedves fiam! - szólt s elfordult,
szeméből a könny kicsordult.
Ottmaradtam, mint egy árva.
Ragyogott rám Déva vára.
Déva romja ragyogott rám,
álmaimnak porbarogytán.
Ragyogott rám Déva vára.
Déva romja ragyogott rám,
álmaimnak porbarogytán.
Nem maradtam ott sokáig.
Aki olyan nagyra vágyik,
az nem várhat, nem maradhat,
az a Déva le nem rogyhat.
Aki olyan nagyra vágyik,
az nem várhat, nem maradhat,
az a Déva le nem rogyhat.
Fel-felmentem a várhegyre,
álltam ott is lábujjhegyre.
Messze láttam, hegyre-völgyre,
jaj, de nem a Nagy Alföldre.
álltam ott is lábujjhegyre.
Messze láttam, hegyre-völgyre,
jaj, de nem a Nagy Alföldre.
Elláttam a Retyezátig,
de nem láttam Szalontáig,
Nagyszalontán egy uccáig,
abban is egy szép kislányig.
de nem láttam Szalontáig,
Nagyszalontán egy uccáig,
abban is egy szép kislányig.
Az a szőke tündér gyermek
olyan volt az én szívemnek,
mint fogolynak a szabadság:
szívszorító édes rabság…
olyan volt az én szívemnek,
mint fogolynak a szabadság:
szívszorító édes rabság…
Nem jártam ki a képezdét,
csak egy rövid félesztendőt.
Írtam haza: meg kell szöknöm,
megfojt ez a hegyi börtön:
csak egy rövid félesztendőt.
Írtam haza: meg kell szöknöm,
megfojt ez a hegyi börtön:
Hazamentem én folytattam,
ott ahol úgy félbenhagytam,
azt is hamar meggyűlöltem,
a rossz tanúló lett belőlem.
ott ahol úgy félbenhagytam,
azt is hamar meggyűlöltem,
a rossz tanúló lett belőlem.
Megútáltam minden pályát:
megnyesik a lélek szárnyát;
s én magasra vágytam szállni,
az Istenig meg sem állni.
megnyesik a lélek szárnyát;
s én magasra vágytam szállni,
az Istenig meg sem állni.
Felnőtteket tanítani,
a világot javítani;
javítani, szépíteni, -
Isten várát építeni…
a világot javítani;
javítani, szépíteni, -
Isten várát építeni…
Így szállt el egy emberöltő.
lettem aki lettem: költő.
S mi a költő? - Néptanító!
Aki nem, az - népámító!
lettem aki lettem: költő.
S mi a költő? - Néptanító!
Aki nem, az - népámító!
Így lettem én, nem kenyérért,
csak a hírért, csak a névért,
költő, azaz néptanító…
Nem is hordoz aranyhintó!…
csak a hírért, csak a névért,
költő, azaz néptanító…
Nem is hordoz aranyhintó!…
