Cs. Szabó László: A nóta ereje
Cs. Szabó László: A nóta ereje
Néprajzi hanglemezeket hallgattunk. Előbb az énekszót, aztán a személyi adatokat. A betyárdalt például Kós József, 49 éves borosberényi juhászszámadó énekelte és furulyázta. Kicsit furcsa ez a közigazgatási vallomás a nóta végén. Különösen, ha a hős hadilábon áll a közcsenddel.
Fehérvári fogadónál
Kilenc zsandár elömbe áll.
Azt kérdezik, mi a nevem,
Hol az utazólevelem?
Dolmányomat kigombolom,
Levelemet megmutatom.
Kilenc zsandár elömbe áll.
Azt kérdezik, mi a nevem,
Hol az utazólevelem?
Dolmányomat kigombolom,
Levelemet megmutatom.
Éles kés a balkezembe,
Töltött pisztoly jobbkezembe.
Hármat mindjárt főbelőttem:
itt az utazólevelem!
Töltött pisztoly jobbkezembe.
Hármat mindjárt főbelőttem:
itt az utazólevelem!
Meg kell adni, alapos munkát végzett.
Egy szmokingos úr előttem. Sugárzik a gyönyörűségtől. — Tetszett? — kérdem a nóta után. — Nagyon! — És mosolyogva hozzáteszi: az öreg is régi jó betyárfajta lehet.
Csak később nyilalt belém, hogy az elbűvölt úr valamikor hivatalból a csendőrök atyaúristene volt. Azóta se mertem emlékeztetni rá.
