Fenyő László: Óda
pokol hintája, ingatag és tüzes,
sikos véletlen: vizi-palló,
sorssal vemhes meredek szeszély te!
érzem már, mérged lassudan átitat,
mérged sötét, tükrös bogyói –
s mindenem egy remegő remény már.
törött si-talpon szállani, hullani,
boldog rabként korbács-suhogtát
borzongni a gyögyörű iramnak.
halk vízesése ezüstös robaját
öntse ki a világ fülébe,
a szürke fagy mielőtt lekötné.
Nézd a csillagok szögletes és kemény
arcát, futják hazárd pályájuk
s olykor lezuhannak néma daccal.
egy bátrabb élet öntudatát, hitét
s ajkán lázrögös leheletként
ott pihegjen szomja a kalandnak!