CS. SZABÓ LÁSZLÓ: IDEGENFORGALOM
CS. SZABÓ LÁSZLÓ: IDEGENFORGALOM
Voltunk páran olyan bolondok, hogy Budapestet meg akartuk tenni a Dunavölgy szellemi központjának. De írástudó tervez, idegenforgalom végez. Évek óta Európa első szórakozóhelye vagyunk. Használhatnék erősebb, sokkal erősebb szót, ha a papír kibírná. «Dans notre Euorpe boudeuse, Budapest est en passe de devenir capitale de plaisir», írja európai utjáról egy tájékozott francia író. Tessék örülni!
Ha az Isten megtenne öreg Catonak, a magyarok legfőbb erkölcs-csőszének, három évre kitiltanék minden idegent Magyarországról. Főleg az angol és amerikai nőket, ötven éven felül. Rohamosan idegengyűlölő leszek, az angolt, franciát, németet, olaszt még tisztelem otthon, de a Szigeten már utánuksziszegek. Sziszegek és tűröm nyolc és félmillió honfitársammal, hogy mindent átfössenek, átépítsenek, megdrágítsanak, kivilágítsanak értük.
Ki ez az idegen, akinek a tiszteletére lábujjhegyen járunk? Ki ez a rejtélyes csillaglakó, aki leereszkedően elfogad minden élvezetet, amit Párizsban drágál? Ki az, aki rossz hírét költötte negyvenmillió franciának s Európa első katolikus városának?
Régóta tudom, kicsoda. Csak vártam, mikor árulja el magát. Mikor dugja a kést a szájába. Végre megtette.
Egy angol úr nemrég elutazván Budapestről, néhány szeretetteljes kifogást tett. Tanácsképpen. A város természetesen gyönyörű, a legkellemesebb emlékekkel távozik. Mindössze pár apró szépséghibára hívja fel a figyelmünket. Például a világításra. Szerinte ugyanis este a legszebb épületek sötétben maradnak. Sötétben marad legeslegszebb középületünk is. A levéltár tornya.
Brávó, idegen!
Ilyennek ismertelek.
