CS. SZABÓ LÁSZLÓ: HAJÓSZENTELÉS
CS. SZABÓ LÁSZLÓ: HAJÓSZENTELÉS
Hónapok óta hordom magamban, azt hittem, elfelejtem. Láttam filmen, olvastam az újságban. Nem tudom feledni.
Arról van szó, hogy egy olasz munkásasszony, a legszorgalmasabb munkás felesége fölszentelt egy hadihajót. Tiszta, takaros ünneplőben, virágcsokorral a karján elvágott egy zsineget, lendült a pezsgősüveg, szétloccsant s a hajó a vízre siklott. Így történt, láttam a filmhíradóban.
Ősi jogon az államfő vagy egyik hozzátartozója vállalta régen ezt a keresztelőt. A nép a kordonon kívül, a korlát mellett szorongott s tiszteletben tartotta a kiváltságokat. A hajóács elkészítette, a király fölszentelte a hadihajót. Így volt ez századokig, így volt még a hamis népszabadság, az áldemokrácia idején is.
Az igazai népszabadság, az igazi demokrácia ledöntötte a korlátokat. Részt kér az ünnepélyből, nem nyugszik a kordon mögött. A nemzeti egység nem ismer többé különbséget király és koldus között, minden közös vagyonuk. A hadihajó is. És a nagy, osztálynélküli testvériség és vagyonközösség jelképeként az államfő helyett a nép keresetlen gyermeke végzi a keresztelőt. A királyi család már csak néző. Győzött a demokrácia. Az igazi.
