Hevesi András: Raymond Roussel módszere
Hevesi András: Raymond Roussel módszere
A Nouvelle Revue Française részletet közöl Raymond Roussel legközelebb megjelenő poszthumusz művéből, Michel Leiris életrajzi bevezetésével. Raymond Rousselról azt sem tudtam, hogy élt; ha Michel Leiris tanítványi rajongástól sugárzó bevezetésében nem szerepelne egy sereg tény, azt kellene hinnem, hogy a szemelvény a bevezetéssel együtt misztifikáció. De a bevezetés meg a szöveg szerint Raymond Roussel műveit Lemerre adta ki, színdarabjai három nagy párisi színpadon, a Théatre Féminában, a Porte Sairet Martinben és a Vaudevilleben kerültek színre a Locus Solus című regény nyomán, már pedig Pierre Frondaie vitán kívül élő személy. A bevezetés azonkívül hivatkozik két Raymond Rousselről szóló cikkre, az egyik az N. R. F.-ban jelent meg 1928-ban, a másik a Documentsban 1933-ban. De hitelessége ellenére, a kegyeletes bevezetés, meg az író vallomása, az egész együttes Boswell Johnson életrajzára emlékeztető öntudatlan remekmű.
Raymond Roussel 1877-ben született és 1933-ban halt meg Palermoban, ahol már évek óta tartózkodott, azzal a szándékkal, hogy soha többé nem tér vissza Franciaországba. Szülei gazdag, zenekedvelő párisi polgárok A fiúból erőnek erejével művészt akarnak nevelni. Tizenhároméves korában kiveszik a lyceumból és zenére fogják. Tizenhétéves koráig Raymond Roussel maga is muzsikus akar lenni, de ekkor ráébred igazi hivatására, a költészetre. Tizenkilencéves korában olyan ujjongó dicsőségérzés fogja el, hogy Pierre Janetnek, a nagy pszichiáternek kezelésbe kell vennie. Első könyvének a kudarca annyira lesújtja, hogy aggódnak az életéért. De harmincéves korában önmagára eszmél, megtalálja igazi hivatását, felfedezi írói módszerét, amely ettől fogva erőt ad neki a csalódások elviselésére. Ezzel a módszerrel készült Afrikai benyomások című regénye és színdarabja. A regényt észre sem vették, de a színdarab bemutatója botrányba fulladt, a közönség hatosokat dobott fel a színpadra. Még zajosabb volt a Locus solus bemutatója. A kritika őrültnek nevezte szerzőjét. Ezek az egyetlen egyszer színrekerült darabok rengeteg pénzébe kerültek. Harmadik darabjának a bemutatóján megtelt a nézőtér, az emberek mulatni mentek oda. «A sikert csak akkor ismertem, – írja, – amikor saját zongorakíséretemmel énekeltem vagy színészeket utánoztam.» Az utóbbihoz határozott tehetsége volt. Többször körülutazta a földet, de úti tapasztalataim nem használta fel; «nálam minden a képzelet műve». Az irodalom még annyira sem érdekelte, amint a valóság; a modern irodalmat egyáltalán nem ismerte, Jules Vernet tartotta a világ legnagyobb írójának és nem olvasott egyebet, mint Dumas-féle történeti kalandregényeket és detektívtörténeteket. «Írói módszere» pótolta az élettapasztalatot és a kultúrát. Nagy titkát, a módszert életében nem akarta kiszolgáltatni; most Comment j’ai écrit certains de mes livres címen megjelenik a könyvében amely, ezenkívül sakkfeladatok megoldását, ifjúkori fényképeket és néhány novellát tartalmaz.
Attól kezdve, hogy ráeszmélt elhivatottságára, a következő eljárással írta műveit: vett két csaknem azonos hangzású szót, például billard és pillard. Majd teljesen egyforma, de különböző értelmű szópárokat fűzött hozzájuk. Ilyen módon egy betű híjján két teljesen egyforma mondatot kapott:
Les lettres du blanc sur les bandes du vieux billard.
Les lettres du blanc sur les bandes duvieux pillard.
Les lettres du blanc sur les bandes duvieux pillard.
Az első mondatban lettre betűt; blanc krétát, bande billiárdasztal szélét jelenti; a másodikban lettre levelet, blanc fehér embert bande szabadcsapatot. Az első mondat értelme: A krétabetűk a vén billiárd szélén, a másodiké: A fehérember levelei a vén haramai csapatairól. Mikor ezzel a nehéz munkával elkészült a feladat az volt, hogy olyan elbeszélést írjon, amely az első mondattal kezdődik és a másodikkal végződik. Az elbeszélés anyagát a feladat megoldása szolgáltatta. A szóban forgó elbeszélésben szerepelt egy fehér utazó, aki «Feketék között» címen könyvet írt levelek formájában. A levelek bandákról szóltak, egy néger haramia (pillard) bandáiról. A «krétabetűk a vén billiárd szélén» titkos írással a könyv címét tartalmazták: «A fehér ember levelei a vén haramia csapatairól».
Az író a billiard-pillard szópárt az Afrikai benyomások című könyvében is felhasználta. De eljárását kibővítette: e szavakkal tovább asszociált. Queue de billiard dákót jelent de a szó első jelentése farok. Így jött létre Talou, az öreg haramia (pillard) uszályos ruhája. Bande egyik jelentése szalag, az elnyűtt szalagot megstoppolják (faire des reprises). De reprissnek zenei értelme is van. Így született a Héroukkat című hősköltemény, amelyet az öreg haramia hordái (bande II.) énekelnek.
Ugyanebben a művében még egy eljárással kísérletezik. Most már nem szorítkozik kizárólag a billard-pillard szópárra. Egy kétértelmű szót a prepozícióval kapcsol egy másik, ugyancsak kétértelmű szóhoz. Palmier süteményfajtát és pálmafát jelent: restauration vendéglőt és dinasztia helyreállítását. Palmier ŕ restauration ilyenformán vendéglőben kapható süteményt és dinasztia helyreállításának emlékére ültetett pálmafát jelent. Raymond Russel nem tékozolta ezeket az ötleteket; kettő-három bőven elég volt egy ötszázoldalas könyv egész cselekményéhez. Eljárását a rímhez hasonlította: a szavak külső hasonlatosságából ugyanoly váratlan és meglepő alkotások születnek. Jellemrajzához hozzátartozik káprázatos emlékezőtehetsége (Locus solus című regényének ötszáz oldalát betéve tudta) és sajátos szenvedélye a gyermekszínház iránt. Majdnem minden estéjét ott töltötte és mert szégyelte magát egyedül annyi gyerek között, kölcsönkérte a házmestere kisfiát.
