UTOLSÓ DÉLUTÁN
UTOLSÓ DÉLUTÁN
Vizió a Concorde téren.
Alkonyat előtt megállunk a Concorde tér szajnai hídfőjén. Az égen tengeri felhők sugároznak, jobbkézre a Cité-sziget lebeg a vizen, a túlsó parton a Louvre hosszú fala feketél. Párizs tornyokat, falakat s római romokat hagyva maga mögött, onnan húzódik nyugat felé. Balkézről a kép még zavaros félig századvégi, félig a jövőt sejteti. De szemközt, a csodálatos tér a legszebb emberi tájkép s közepén a piramis nemcsak a térhez illik olyan jól, mintha a földből nőtt volna ki, hanem a nőies városhoz, az újkori Alexandriához is.
Párizst a franciák a fény városának hívják és bizonyos értelemben az is. Néhány kezdő magyar író itt szedte össze a háború után az európai gondolatok szétvert seregét s a pannóniai tartományba vezetve máig rendben tartja. De a gondolatok, akár az atléták, megmerevülnek a száműzetésben. Kétszer annyit kell gyakorlatoztatni őket, mint a szülőföldön s ha néha kivonulnak, nem üdvözlik az útszélről koszorús lányok és nyájas öregek…
Észrevétlenül megfogom a kezét: csak gyönyörködjék álló könnyein keresztül a térben s világért se lássa meg a borzalmas árnyakat, melyek fejünk felett a hídfőért viaskodnak. Mosolyogjon a nesztelen autókra, úgyse árulom el lelki szemeim titkos látomását. A tér egy rejtélyes jelre kiürült, puskaropogás hallszik a rue Royale felől s a kialudt lámpák maguktól összetörnek. A Szajna megnőtt sodra őrjöngve zúdul a hídnak, jajgatás, elnyújtott lárma hallszik a magosból, mintha hugenotta véreim hallucinálnák a szent Bertalan éjszakát. Párizs ősi szobrai kimeredt szemmel nézik a toronytetőkről a felhők alatt kavargó rémeket. Régi ismerőseik. A testvérharc démonai.
Este üres kocsik indulnak a határra. Hirtelen hidegre fordult, a világnak eszébe jutott az ősz. Húzza fel szívem a kabátját. Mosolyogjon, a nehéz látomás talán elszáll rólam, nem gondolok a jövőnkre, a kezével játszom. A világ szomorú és zavart. Franciaország néma s csupán a jövő kísérteteit küldi azokra, akik megtanultak rettegni az emberiségért.
Troyesnál bejön a kalauz s a jegyet kéri. Nézi az idegen asszonyt, okos, barna szeme földerül. Hosszú forradás húzódik a szája szélén. Verdunnél szerezte, az északi erődben.
