MEGJÖTTEM HOZZÁD
fehéren,
csobogó patak fölött
szerényen
megjöttem ime Hozzád
szegényen,
lelkemet
és bajok ellen csak a
kedvemet
s a hideg ellen forró
szivemet.
bús legény
ki minden vert haragnak
jó edény,
kinek nincs semmi cime, csak szegény…
ég alatt,
mint az ősz elől huzódó
madarak
nesztelenül – hátul a
kert alatt…
szegényen
fogadj csak egyszerűen,
szerényen
és add a lelked izzón,
fehéren.