II. DICSEKVŐ GYÖKEREK
II. DICSEKVŐ GYÖKEREK
Nem csillag a hajnali harmat a fán már
Ágát megülte a dér.
A tél közelít. Vak éjjeléből
Most felfülel a gyökér.
Ágát megülte a dér.
A tél közelít. Vak éjjeléből
Most felfülel a gyökér.
Ez az ő ideje: Fiaim, unokáim,
Ágak, mezítelenek,
Ti lombtalanok s jaj vaksik akár én,
Ti lehúnyt rügyecske-szemek,
Ágak, mezítelenek,
Ti lombtalanok s jaj vaksik akár én,
Ti lehúnyt rügyecske-szemek,
Most álmodjátok vissza a multnak
Minden betelt gyönyörét,
Most ráértek: duruzsoljatok! Én majd
Szomszédaim messzi körét,
Minden betelt gyönyörét,
Most ráértek: duruzsoljatok! Én majd
Szomszédaim messzi körét,
Az irígy kofákat mind értesítem
És büszkén tudtul adom:
Olyan rigófütty még sose zengett
Az ő tavaszi ágaikon
És büszkén tudtul adom:
Olyan rigófütty még sose zengett
Az ő tavaszi ágaikon
Mint az enyimen. Olyan áriákat
Se dalolt még soha madár…
«S a te ágaid közt úgy hintázni
Se látott még soha nyár
Se dalolt még soha madár…
«S a te ágaid közt úgy hintázni
Se látott még soha nyár
Mókust.»… «S olyan vakító combra
Se kandikált még soha ősz
Gyümölcsszedő leány szoknyái
Alá.»… «És olyan erős
Se kandikált még soha ősz
Gyümölcsszedő leány szoknyái
Alá.»… «És olyan erős
Fészek se épült még soha ágon
(S enélkül a többi mit ér?)
Hogy jöhet a fagy letépni s betemetni,
De feledni: nincs az a tél!»
(S enélkül a többi mit ér?)
Hogy jöhet a fagy letépni s betemetni,
De feledni: nincs az a tél!»
