2.
2.
Óh, mennyire szeretlek téged,
ki szóra birtad egyaránt
a sziv legmélyebb üregeiben
cseleit szövő fondor magányt
s a mindenséget!
Ki, mint vizesés önnön robajától,
elválsz tőlem és halkan futsz tova,
mig én életem csucsai közt a távol
közelében zengem, sikoltom,
verődve földön és égbolton,
hogy szeretlek, te édes mostoha!
ki szóra birtad egyaránt
a sziv legmélyebb üregeiben
cseleit szövő fondor magányt
s a mindenséget!
Ki, mint vizesés önnön robajától,
elválsz tőlem és halkan futsz tova,
mig én életem csucsai közt a távol
közelében zengem, sikoltom,
verődve földön és égbolton,
hogy szeretlek, te édes mostoha!
