1.
1.
Itt ülök csillámló sziklafalon.
Az ifju nyár
könnyü szellője, mint egy kedves
vacsora melege száll.
Szoktatom szivemet a csendhez.
Nem oly nehéz, -
idesereglik, ami tovatünt,
a fej lehajlik és lecsüng
a kéz.
Az ifju nyár
könnyü szellője, mint egy kedves
vacsora melege száll.
Szoktatom szivemet a csendhez.
Nem oly nehéz, -
idesereglik, ami tovatünt,
a fej lehajlik és lecsüng
a kéz.
Nézem a hegyek sörényét,
homlokod fényét
villantja minden levél.
Az uton senki, senki,
látom, hogy meglebbenti
szoknyád a szél.
És a tolongó lombok alatt
látom előrebiccenni hajad,
megrezzeni légy emlőidet és -
amint elfut a Szinva-patak -
im ujra látom, hogy fakad,
a kerek fehér köveken,
fogaidon a tündér nevetés.
homlokod fényét
villantja minden levél.
Az uton senki, senki,
látom, hogy meglebbenti
szoknyád a szél.
És a tolongó lombok alatt
látom előrebiccenni hajad,
megrezzeni légy emlőidet és -
amint elfut a Szinva-patak -
im ujra látom, hogy fakad,
a kerek fehér köveken,
fogaidon a tündér nevetés.
