GELLÉRT OSZKÁR: FONÁK
Mikor hideg szobádban
Napi munkád végeztével
Fáradtan s fázva
Aludni vetkezel:
S kabátod s inged s harisnyád
Mind úgy látod heverni
Kiforditottan –
Ahogyan lehánytad
Ruháidat magadról
Álmos kezekkel az este:
Készült lepihenni talán
A ködös űrben,
Kieszelvén a Teremtést –
S míg fáradtan s fázva magáról
Ledobálta mezét: neked ember
Csak visszájáról vetette oda
Egész, fonák világát?!