Bálint György: A VÉGSŐ SZÓ • Sebesi Ernő versei
Bálint György: A VÉGSŐ SZÓ •
Sebesi Ernő versei
Sebesi Ernő versei
Sebesi Ernő különös költő. Tulajdonképpen két külön költő. Az egyik Sebesi Ernő friss, érdekes hangon ír, sok hatásos ötlettel, sok pezsgős szarkazmussal és öngúnnyal. A másik Sebesi Ernő ezzel szemben nagyon szereti a giccset, édeskésen szentimentális, helyenkint laposan érdektelen. Az első Sebesi Ernő a határozott, energikusan kopogó szabadverset kultiválja, képei fölényesen merészek, asszociációi fürgén ötletesek, mondataiban sok az elektromos feszültség. A második Sebesi Ernő szereti az álmatag ritmusokat, a konvencionális érzelmes-poétikus képeket, helyenkint Ady- és Babits-ritmusokra jár a tolla, rímei pedig igen gyakran erőltetettek. Az egyik Sebesi Ernő például így ír egy piktorról:
Hogy pesszimista fenyők tetején függni látta a napot
Megsajnálta szegényt. Szegény vérző vén fejét.
Könnyet morzsolt szét dülledt szemében és beleaprította
Olcsó vacsorájába, a langyos ihletbe (mert kicsit költő is volt.)
Megsajnálta szegényt. Szegény vérző vén fejét.
Könnyet morzsolt szét dülledt szemében és beleaprította
Olcsó vacsorájába, a langyos ihletbe (mert kicsit költő is volt.)
Ez a vibráló persziflázs őszinte és értékes. Ezzel szemben a második Sebesi Ernő a következőket közli mindazokkal, akiket illet:
Két nagyapám szép ősz szakáll és tincs volt
És apám holt szemében ez is kincs volt.
Egyetlen ékszert hagytak csak örökbe:
Ha szemem forró gyöngye hull pörögve.
És apám holt szemében ez is kincs volt.
Egyetlen ékszert hagytak csak örökbe:
Ha szemem forró gyöngye hull pörögve.
A két utolsó sor nyugodtan helyet foglalhatna egy suttogó bariton számára írt halványlila tangószövegben.
A tehetséges Sebesi Ernő frappáns sorokat ír egy remek versben a bonctermi hulláról:
A szemed bogara a jegyzőkönyvbe gurul és megmérik fejtetőd
Szivacsos csontállományát. Mit törődsz vele? A törvény új paragrafust
Srófol ki beleidből, mert fő a rendszer, a Tudás fája.
Szivacsos csontállományát. Mit törődsz vele? A törvény új paragrafust
Srófol ki beleidből, mert fő a rendszer, a Tudás fája.
A giccses Sebesi Ernő pedig ilyeneket mond egy ismeretlen hölgyről:
Mily pompás vad a páholy ketrecében!
És melle fölött hogy járkál a selyme,
Mint hogyha titkos háborgása mélyén
Egy holt fájdalom új életre kelne.
És melle fölött hogy járkál a selyme,
Mint hogyha titkos háborgása mélyén
Egy holt fájdalom új életre kelne.
Ha csak az egyik Sebesi Ernő írta volna a verskötetet szép könyv lenne, amit csak dícsérni lehetne.
