2.
2.
Nekem kellett ma ezt elkiáltanom
mint a rémületet, amely a seregben
szívtől szívig cikáz míg egy torzult szájon át sercegve kitör -
vagy mint egy elszánt hurrát!
mint a rémületet, amely a seregben
szívtől szívig cikáz míg egy torzult szájon át sercegve kitör -
vagy mint egy elszánt hurrát!
Vidám dallal jöttem egykor én felétek.
Megtorpanva könnyen emelkedő utamon énnékem
kellett ma hátrálva elkiáltanom a
szerencsétlenséget mely recsegve pusztít
köröttem rejtőzve s futását harangok
nyelvei dadogják, - sorra elnémulnak -
füleltem és léptem s reszketve megálltam
kellett ma hátrálva elkiáltanom a
szerencsétlenséget mely recsegve pusztít
köröttem rejtőzve s futását harangok
nyelvei dadogják, - sorra elnémulnak -
füleltem és léptem s reszketve megálltam
Csengő harangkongás mely rezegve küldi
izgatott melegét, elfullad... s utánna
újabb harangkongás és újra egy újabb!
izgatott melegét, elfullad... s utánna
újabb harangkongás és újra egy újabb!
ime az én népem amelyből feljövök
ime a nép amely beszélni tanított
amelynek szögletes arcán az arcomat
mint tükörben látom: a magyar nép, vérem
folytatása némán
fuldoklik urai százados szennyében
arccal a föld felé, istentelenül és
szíve ki-kihagy már mint a lélekharang.
ime a nép amely beszélni tanított
amelynek szögletes arcán az arcomat
mint tükörben látom: a magyar nép, vérem
folytatása némán
fuldoklik urai százados szennyében
arccal a föld felé, istentelenül és
szíve ki-kihagy már mint a lélekharang.
