1.
1.
Magányos énekes kezdő rekedt szava
egy nyári délelőtt melynek magos ege
oly kedvező a dalnak, oly szabad!
egy nyári délelőtt melynek magos ege
oly kedvező a dalnak, oly szabad!
Az út mentén zölden lángoló-dadogó
kukorica-nyelvek közt tünődve jöttem
a régi domb felé -
hányadszor, hányadszor egy új élet felé!
hogy széttekintettem -
kukorica-nyelvek közt tünődve jöttem
a régi domb felé -
hányadszor, hányadszor egy új élet felé!
hogy széttekintettem -
a fortyogó fényben kezeit két ifjú szemére szorítva
homlokán a körben föl-föllobogó táj
lángkoszorújával, oh emlékei égő vad koronájával
kiált a kiáltó
kiált a kiáltó ki gondolatjain egyre magosabbra
lépdelve hirtelen, ott a fényes mezőn
ott a szerteszéledt kapálókhoz közel
merész hegy csúcsára érkezett és szétnéz
azért állsz magosan te költő, hogy kiálts!
Ime az én népem
ime az én népem, apáimnak népe
mint érc-csattogtató barbár idők porban futó rabszolgái
szolgaságban él e mosolygó dombok hajlatán s azon túl
a Kárpátok kemény markában s azon túl
minden vidéken itt, mit a nap e dühös
csősz lángoló útján dohogva megkerül!
homlokán a körben föl-föllobogó táj
lángkoszorújával, oh emlékei égő vad koronájával
kiált a kiáltó
kiált a kiáltó ki gondolatjain egyre magosabbra
lépdelve hirtelen, ott a fényes mezőn
ott a szerteszéledt kapálókhoz közel
merész hegy csúcsára érkezett és szétnéz
azért állsz magosan te költő, hogy kiálts!
Ime az én népem
ime az én népem, apáimnak népe
mint érc-csattogtató barbár idők porban futó rabszolgái
szolgaságban él e mosolygó dombok hajlatán s azon túl
a Kárpátok kemény markában s azon túl
minden vidéken itt, mit a nap e dühös
csősz lángoló útján dohogva megkerül!
