1. LEVÉL
mert csak vékony időm könyvét lapozom
s ez a fáradt élet ugy tart pihenőt
mint üres könyv-oldal uj szakasz előtt.
fázó bárány módján a Napot lesem.
Lapokkal, levéllel halmos asztalom:
zsongó gyepem ágya csendesebb halom.
lelkekből verődött, nyugtalan sereg
idevert madárraj, zsibog és csipog:
üzenetek, élet, levelek, lapok…
Ne lesd a poétát, tirannus világ!
Barlangba huzódott, sárkányokkal viv
szökevénynek látszik, aki volt oly hiv.
amit tőle várnak, sohse teszi azt.
Jaj, szegény lélek, hát világ rabja légy?
Vagy saját szobrodnak hitvány majma légy?
mert engem az ősz kezd aranyozni már
hervadt fa rozsdája, halálos arany
kit ez a fény von be, annak este van.
talpig aranyba vont az éh-szemü nép
mezitelen állt ott, eleven szobor:
csak ő maga tudta, hogyan fuldokol.