Sándor Imre: ENGEM IS HÍV A FÖLD • Patai Edith verseskönyve
Sándor Imre: ENGEM IS HÍV A FÖLD •
Patai Edith verseskönyve
Patai Edith verseskönyve
Ez a verseskötet tiszteletreméltó. Ez az első benyomás a finomkiállítású könyv első lapozgatása közben és végső megállapításnak is helytálló, bár többször lendül az elismerőkedv előre és csak egyetlenegyszer hátra. A zsidóanya és feleség általában finoman és diszkrét, konzervatív formában megírt versei: sajnos, programmversek azok, amelyekben a zsidóságról van szó és szinte arányosan növekszik a versek meleg őszintesége, minél kevesebb említés tétetik a zsidóságról. Cion nosztalgiája még legőszintébben a lemondó versekben jön ki, például ezekben a finom sorokban:
«Nekem oly fáradt, fehér a karom,
Bölcsőt ringatott fáradt nyugaton,
Eremben lassan, lassan száll a vér
Keletre már csak álmom szárnya ér…»
Bölcsőt ringatott fáradt nyugaton,
Eremben lassan, lassan száll a vér
Keletre már csak álmom szárnya ér…»
De a zsidó anya és feleség tiszteletreméltósága ott lendül e hármas minőség igazán költői magasságai felé, ahol egyikről sem tétetik említés, főként a «Mindhármuk életét» című versben. Ez a legszebb vers a kötetben, az igazán vers és nem «költemény», a nyugodt, társaságbeli zsidó anya itt tép mélyebben a lélekbe és zengő szavakban hozza ki, ami ember, sőt: ami nő benne; meglepően és megejtően lángol föl ebben a női vágy a teljes élet, a szintézis után. Csak a legkifejezőbb sorokat idézem a versből:
«Hármas életet adj Uram! Mindhármunk életét,
Érezzem, tudjam, kövessem én egymagamban,
Legyek ifjú és lány s gyermek is légyek szívemben,
Sok élet terhétől boldogan, dúsan
Érjem el a delelőt,
…»
Érezzem, tudjam, kövessem én egymagamban,
Legyek ifjú és lány s gyermek is légyek szívemben,
Sok élet terhétől boldogan, dúsan
Érjem el a delelőt,
…»
Ez után a vers után a költőnő visszafordítja csónakját a hullámosabb vizekről és a «családi» érzések nyugodt, parti vizein evez. Van még egy-két fellendülés, pl. az «Új csillag» c. vers, amely szintén fölvág a költészetig a pacifizmus programmjából. De a családi érzések éneklése is kitartó, kellemes, sok helyütt zengő hangon történik; ilyen szép sorok csendülnek ki belőle:
«Kezem nyoma a bútoron,
Lágy függönyön, kis asztalon
Én itt vagyok…
Lágy függönyön, kis asztalon
Én itt vagyok…
A tükrök mélyén élek én
Az ablak szemén nézek én
Én itt vagyok…»
Az ablak szemén nézek én
Én itt vagyok…»
Kellemetlenül hat rögtön ez után a «Párisi emlék», című, egyike a szerencsére alig néhány külső élménynek, amely versként örökítődött meg a kötetben. Ennek a régimódi, biztosan régebben, Kiss József modorában íródott point-versnek a példája mutatja, hogy a költőnő miként válik költeményt író széplélekké, ha kiesik a négy fal közti gazdag világból. Pedig költőnő a maga igazi területén, egyszer-másszor költő is. (A «Párizsi emlék»-et ki kellett volna hagyni a kötetből.)
