Fenyő László: A TISZA SIRÁLYA • Vásárhelyi Pákozdy Ferenc versei
Fenyő László: A TISZA SIRÁLYA •
Vásárhelyi Pákozdy Ferenc versei
Vásárhelyi Pákozdy Ferenc versei
Ha valaha igaz volt, ma százszorta igazabb, hogy a lírikus vallomása is aszerint hat, érdekel, izgat, amilyen az ember, vagy ha úgy tetszik: emberség, amely megnyilatkozik benne. Mennyire van a költő vérében, idegrendszerében az az olcsó rekvizitumoktól, aktuális igazságoktól független korszellem, mely nem taralmában, bölcseleti vagy érzelmi mondanivalóiban, de, mondhatnók, a lélegzetvételében korszerű.
Pákozdy verseit olvasva, sokáig nem jutunk tovább a szimpla észleletnél: tehetséges versek. Frissen perdülő Balassi-strófák, Husvéti locsolás és Ferenc-napi rigmus Csokonai-módra, néhány Petőfi-dalutánzat – úgy cseng-bong, rímel, keresztül-kasul, nem nézve se jobbra, se balra, hogy beleszédülünk. És ha a szédület eloszlik: egy-egy ráhibázott jelző, jó sor, emlékeztető kép marad vissza. És az impresszió: furcsa, hogy ezt a fiatal költőt alig érdekli más, mint a «csirip-csirip bohó veréb», ami rokonszenves volna, ha a válságoktól háborgatott lelket csitítaná, mint valami idillikus elfelejtkezés, de így, jóformán a központba tolva, alig alkalmas, hogy érdeklődésünket állandó feszültségben tartsa – s ha százszor szebben csicseregne is.
Váratlan és meglepő: mint komolyodik el mintegy varázsszóra az előző versek ifjonti játékossága «A Tisza sirálya»-ciklus magyar sirámaiban. E versek kurucos pattogása mögött igaz keserűség lüktet. A «Hazug volt a csodaszarvas» Arany Jánossal feleselő strófái, «A Tisza sirálya», mely egy népdalt variál gazdag leleménnyel s végül az «Adj Uram, magyart» hetyke multatidézése, nemcsak a kötet legjelentősebb versei, de a legjobb, amit alkalmunk nyílt megösmerni az utolsó esztendők főkép kvantitásban felvirágzott hazafias lírájából.
Vásárhelyi Pákozdy Ferencet ezek alapján kell hivatott költőnek tartanunk s ha nem temeti el benne a «küldetést» annyi költő-pálya sírfeliratául szogálható «kéjes háromság», a «kenyér-bor-asszony» háromsága: akkor se lesz talán a «világ szebb világossága», de annál inkább: önmaga lehetőségeit beteljesített költő.
