Kosztolányi Dezső: Repülő ifjúság
Kosztolányi Dezső: Repülő ifjúság
Mért mozdul meg bennem még egyszer ily zölden,
ily vad zokogással e homályos tavasz?
Mért hallom az ágyból a fiatal fákat suttogva beszélni, nyújtózva ropogni minden éjszaka zárt ablakaim mögött,
mint lőporostornyok vidám robbanását?
Mért látom a nőket, az alvó lányokat s a már rég-fölébredt,
mindent-tudó, éber, bölcsős és koporsós asszonyokat sovány
combjaikkal, boros kupáknál kacagni kétesen, táncolni,
cseresznyevirággal, virrasztó szemükkel és fehér
koszorúval, mézes mellükön egy hosszú-hosszú harapással,
derengő erdőkön mosolyogva édes és finkszes bánattal s undok
találkahelyeken selyemsuhogással beszökni a tilos ajtókon, a kertes
kávéház lámpái alatt, ifjuságom,
s még egyszer a földet, egyszerre-egészen, kavarogva teljes, csodás
zürzavarral, felülről tekintve, oly roppant magasról és ugy közeledve,
mint a repülő, ki
már hull lefelé a gépéből kiesve, egyedül a légben szélesen ívelő, kitárt karjaival,
hogy mikor lebukik még egyszer ölelje a zuhanó búcsún haló szerelemmel, halhatatlan csókkal, holtában is élve még egyszer ölelje az egész világot?
ily vad zokogással e homályos tavasz?
Mért hallom az ágyból a fiatal fákat suttogva beszélni, nyújtózva ropogni minden éjszaka zárt ablakaim mögött,
mint lőporostornyok vidám robbanását?
Mért látom a nőket, az alvó lányokat s a már rég-fölébredt,
mindent-tudó, éber, bölcsős és koporsós asszonyokat sovány
combjaikkal, boros kupáknál kacagni kétesen, táncolni,
cseresznyevirággal, virrasztó szemükkel és fehér
koszorúval, mézes mellükön egy hosszú-hosszú harapással,
derengő erdőkön mosolyogva édes és finkszes bánattal s undok
találkahelyeken selyemsuhogással beszökni a tilos ajtókon, a kertes
kávéház lámpái alatt, ifjuságom,
s még egyszer a földet, egyszerre-egészen, kavarogva teljes, csodás
zürzavarral, felülről tekintve, oly roppant magasról és ugy közeledve,
mint a repülő, ki
már hull lefelé a gépéből kiesve, egyedül a légben szélesen ívelő, kitárt karjaival,
hogy mikor lebukik még egyszer ölelje a zuhanó búcsún haló szerelemmel, halhatatlan csókkal, holtában is élve még egyszer ölelje az egész világot?
