Gellért Oszkár: Az utolsó dalért
Gellért Oszkár: Az utolsó dalért
Itt ülök s várom őt. Mit bámulsz rám a tükörből
Üveges szemekkel,
Kezedre ejtett állal, leleffedt szájjal
Kétségbeesetten:
Hogy úgysem jön vissza soha többé.
Üveges szemekkel,
Kezedre ejtett állal, leleffedt szájjal
Kétségbeesetten:
Hogy úgysem jön vissza soha többé.
Szakadjatok ki karjaim! Kígyózzatok küszöbéig,
Fonódjatok térde köré tüzes pántokként,
Hozzátok vissza nekem őt.
Fonódjatok térde köré tüzes pántokként,
Hozzátok vissza nekem őt.
Szakadjatok ki ajkaim, hulljatok vánkosára,
Virítsatok keblén lobogó pecsétül,
Hozzátok vissza nekem őt.
Virítsatok keblén lobogó pecsétül,
Hozzátok vissza nekem őt.
Szemeim, szemeim, szakadjatok ki,
Guruljatok ágya elé, hogy fölemeljen,
És forrjatok rá a tenyerére,
Eleven igézet, bélyegesen!
Hozzátok vissza nekem őt.
Guruljatok ágya elé, hogy fölemeljen,
És forrjatok rá a tenyerére,
Eleven igézet, bélyegesen!
Hozzátok vissza nekem őt.
Mert visszajön.
Még egyszer!
S vállamból, szájamból, szemhéjam alól
Bugyogjatok véres kutak
S apadjatok ki, míg visszajön.
Csak te, csak te maradj meg addig
te két kemény állkapocs.
S ti jó éles fogaim.
Az ő meztelen nyakára.
Énekes torkából
Utolsó dalomért!
Még egyszer!
S vállamból, szájamból, szemhéjam alól
Bugyogjatok véres kutak
S apadjatok ki, míg visszajön.
Csak te, csak te maradj meg addig
te két kemény állkapocs.
S ti jó éles fogaim.
Az ő meztelen nyakára.
Énekes torkából
Utolsó dalomért!
