IV.
IV.
«Hát, kedves igazgató úr» – mondta a tanár, míg finom hegyes ujjai nesztelenül doboltak az írómappán – «kedves igazgató úr, az Ön állapotában igazán oly örvendetes és gyors javulás tapasztalható, mely még akut bajoknál is figyelemreméltó volna, az Ön esetében pedig egyenesen meglepő. Az Ön vérösszetétele, úgy látszik, rendkívüli módon reagál a bismuth behatására és ennek a végtelenül szerencsés körülménynek köszönhető oltásaink várakozáson felüli hatása… Mindamellett azonban megbocsáthatatlan könnyelműség volna tőlem igazgató urat most már gyógyultnak mondani. Hiszen a Wassermann még mindig nem egészen tiszta és – mint igazgató úr panaszolja – az ízületi fájdalmak még időnként vissza-visszatérnek, bár a dermatikus jelenségek már hosszú idő óta eltűntek. Ezeket a recidívákat ma még komolyan kell vennünk. Így is azonban, hála az előbb említett szerencsés körülményeknek, majdnem biztosra vehető, hogy egy, usque másfél éven belül a teljes gyógyulást elérhetjük. Addig azonban nősülésről természetesen szó sem lehet, hiszen ezzel igazgató úr különben is tisztában van.»
