XVI.
XVI.
Csonka volt művészete, lelke, élete.
Korán jött, jövőt nem talált, faji lelkiismeretét Széchenyi élte meg a tragikumig.
Művészete beteljesedett Vörösmartyban.
Élete csonkaságát ki tölti be…?
Senki.
Az évben már ír Erdélyben bizonyos Kemény Zsigmond nevű fiatal ember, hogy meg ne szakadjon a félbenmaradt, csonka lélekkel haló magyarok sora.
(Kolozsvár, 1926.)
