I.
I.
Nemes, nemzetes és vitézlő Berzsenyi Lajos uram, amilyen jó gazda, oly rosszul számola, hogy Dani fiát soká otthon tartá. Kelle néki a falusi levegő, mert satnya vala gyerekként, de oly soká maradván honn, nemcsak megerősöde jócskán, mint senki a faluban, de rakoncátlan is leve.
Volt is véle dolguk Sopronban tiszteletes professzor uraméknak, mert bár tudományban messze elől haladva, tizennégyéves lévén, a csínytevésben is nem volt párja. Mentől szorosabban tartá atyja ura, csak még jobban megdacosoda. A poétai skóla után el is szöke s beálla katonának, de utánamene Lajos úr és hazavivé. Ám Dani gyereknek nagy hasznát a gazdaságban sem vevé, s év múltán visszaküldé Sopronba.
Csak nem foga rajta semmi s virtuskodásban is növe, nemcsak tudományban, s nyugta miatta leánykáknak s korcsmázó jámbor németeknek nem vala, mely okból a skóla csendben hazaküldé, neve után jelezvén, hogy «mores non probavit».
