1.
1.
A vámőr haptákban állott az ajtó mellett.
Az őrmester fölhevülten dolgozott; nem lehetett hozzá szólani. A százados úr szabadságon volt, a főhadnagy kiküldetésen, ma egyedül parancsnokolt s a sok munkától ingerült volt.
– No mi van, Keresztényi? – nézett rá végre a vámőrre.
– Őrmester úrnak alázatosan jelentem, megjött-e már a fizetésem?
– Nem.
A vámőr hallgatott. Szigorúan nézett maga elé. Állkapcsát összeszorította és frissen borotvált szájaszélét előre düllesztette. Most nagyon vad és kegyetlen volt.
Az őrmester tovább folytatta a munkáját, aztán sietve szólt oda neki.
– A maga fizetését a negyedik szakasznál utalták még ki Biharháton. Ha megjön, megkapja.
– Igenis. De milyen lesz akkor az én karácsonyom?
– Mire magának a pénz, mindene megvan.
– Azér kell…
És ott maradt állva s Lottira gondolt, a bábócsi kasszírnőre, akivel ma találkozni kell, úgy érezte. Az őrmester később ránézett.
– Mit akar?
– Őrmester úrnak alázatosan jelentem, gyengélkedőt jelentek.
– Mér?
– Két hete fáj a fogam. Fogorvoshoz akarok menni a vonattal Bábócsra.
Az őrmester hallgatott.
– Ma nincs beosztása?
– Nincs.
– Ki van beosztva ma Bábócsra?
– Maklári.
– Mehet, de a vonattal visszajön… Maklárit ne várja be. Kifogás ne legyen.
– Igenis.
De még mindig nem mozdult.
– No? – kérdezte az őrmester.
– Őrmester úr adjon nekem 25.000 koronát.
Az őrmester kedvetlen lett.
– Nincs nekem pénzem, kölcsönadni való, aztán tarthatom a fejembe.
– Ha megjön a fizetésem, 540.000 korona, levonhatja őrmester úr.
– Ez az – morgott az őrmester s elővette a tárcáját. – Ha Bábócsra megy, váltsa fel ezt.
És kivett három darab 500.000 koronásat.
– Igenis.
Ő is elővette a tárcáját és betette gondosan a három darab lila pénzt.
Az őrmester visszalépett az asztalhoz s feltette a sapkáját.
– Kőthetek belőle, őrmester úr?
Az őrmester nem felelt, keresztülment előtte a szobán és kiment.
Ő pedig összecsapta a bokáját és sarkon fordult.
