VIII.
VIII.
Kizárólag bátyjától, a Régenstől búcsúzott.
– Bátyám – mondta neki az etikettben előírt kötelező formaságok után – rendkívül fontos kérdésben szeretném tanácsodat hallani. Arról van ugyanis szó, hogy az én gyógyulásomhoz, amit Isten mielőbb megadjon, elsősorban tökéletes inkognitóra van szükségem.
– Úgy van! – bólintott komolyan a Régens.
– Nem gondolod-e, hogy világszerte ismert, jellegzetes szakállam megfoszt inkognitómtól? Jól tudod, hogy a merényletek lehetősége sincs túlságosan távol tőlem… Mi a véleményed, nem kellene lenyírnom a szakállamat erre az útra?
– Felség!… Ez Istenkáromlás! Hogy is juthatott eszedbe ilyen szörnyűség? – riadt fel a Régens. – Nem ismered családi hagyományainkat? Láttál-e Cadürelt – szakáll nélkül?! Ezerkétszázhuszonhat éves hagyományt csúfolnál meg e profán gondolat valóraváltásával, Felség.
Henrik keresztet vetett szent félelemmel. Mert a Cadüreleknek családi törvényei előírták a legszigorúbb vallásosságot is…
– Ilyen körülmények közt nem is gondolok rá, Bátyám! – mondotta komolyan. És elutazott.
Bécs volt az első állomásuk. Ezután Budapest, Konstatinápoly, Kairó kellett következzen: így állapította meg az Udvar a programot, melynek szentsége első hetekben tényleg sértetlenül ragyogott az etikett olimpusi csúcsain…
