II.
II.
Elmegyek én az emberek közül, mert fáj a magány,
A vadonba megyek, hogy legyen aki meghallgassa szavamat.
A vadonba megyek, hogy legyen aki meghallgassa szavamat.
A sugdosódó fákkal akarok sugdolódzni én is,
Állni a napsütésben, együtt velük,
Ázni csendes esőn,
Szaladó-felhős borus alkonyatán a tavasznak.
Állni a napsütésben, együtt velük,
Ázni csendes esőn,
Szaladó-felhős borus alkonyatán a tavasznak.
A kóbor farkasokhoz megyek én,
Nekik mondom el hontalanságomat.
A földet hívó vakondhoz megyek,
Hogy mondjon nekem valami vigasztalót.
Megkérdem az egynapi kérészt,
Hogy mit csinál hajnaltól estig,
Hogy mért is él hajnaltól estig,
Hogy mit csinálunk mi ketten a világon,
Mért is élünk mi ketten a világon,
Hajnaltól estig, hajnaltól estig.
Nekik mondom el hontalanságomat.
A földet hívó vakondhoz megyek,
Hogy mondjon nekem valami vigasztalót.
Megkérdem az egynapi kérészt,
Hogy mit csinál hajnaltól estig,
Hogy mért is él hajnaltól estig,
Hogy mit csinálunk mi ketten a világon,
Mért is élünk mi ketten a világon,
Hajnaltól estig, hajnaltól estig.
