LXVIII.
LXVIII.
TÜNT napok tükre arca, amikor még
a Szép ugy élt s halt, mint ma a virág,
mikor nem volt se fattyu dísz, se korcs ék
nem élt, övezni élők homlokát,
mikor a holtak fürtjeit a kéz
- sírok arany jogát! - nem nyírta le
új éltet élni új főn, csenevész
szépségét hogy más pótolja vele.
Benne a boldog antik kor virúl,
nem hiú cicoma: hű és igaz,
a nyárért más lombjához sohse nyúl
s báját ne lopja: szép, és mindig az!
A Természet Őt őrzi mintaképp,
kontár korunk hadd lássa: mi a Szép!
a Szép ugy élt s halt, mint ma a virág,
mikor nem volt se fattyu dísz, se korcs ék
nem élt, övezni élők homlokát,
mikor a holtak fürtjeit a kéz
- sírok arany jogát! - nem nyírta le
új éltet élni új főn, csenevész
szépségét hogy más pótolja vele.
Benne a boldog antik kor virúl,
nem hiú cicoma: hű és igaz,
a nyárért más lombjához sohse nyúl
s báját ne lopja: szép, és mindig az!
A Természet Őt őrzi mintaképp,
kontár korunk hadd lássa: mi a Szép!
