CXXXVIII.
CXXXVIII.
HA esküszik szerelmem, hogy szeret:
bár tudom: hazudik, - hiszek neki,
hadd higyje, ez a tudatlan gyerek
a föld ezer cselét nem ismeri!
Ifjúnak hisz, így áltat a remény -
bár tudja: multam dísze már halott,
mit csalfa nyelve mond, elhiszem én:
így födjük el mindketten a valót.
Hogy csal: miért nem mondja meg nekem?
S mért nem vallom be, hogy öreg vagyok?
Látszatnak hinni: ez a szerelem
s szerelmes aggnak fáj, hogy éve sok.
Ezért hazudik nekem, s én neki:
bűnünk a hazugság legyezgeti.
bár tudom: hazudik, - hiszek neki,
hadd higyje, ez a tudatlan gyerek
a föld ezer cselét nem ismeri!
Ifjúnak hisz, így áltat a remény -
bár tudja: multam dísze már halott,
mit csalfa nyelve mond, elhiszem én:
így födjük el mindketten a valót.
Hogy csal: miért nem mondja meg nekem?
S mért nem vallom be, hogy öreg vagyok?
Látszatnak hinni: ez a szerelem
s szerelmes aggnak fáj, hogy éve sok.
Ezért hazudik nekem, s én neki:
bűnünk a hazugság legyezgeti.
